Big Blue Búvár Blog

Egy tigriscápa félelmetes állkapcsai csak pár centivel vétették el egy vízben úszó lábát- mindig elképedek, ha ilyen felvételt látok.

És nem azért, mert a "cápa emberevő szörny", hanem azért, mert a fickók jó eséllyel csalizással vonzották a csónak közelébe az állatokat, voltak annyira hülyék, hogy egy szál fürdőgatyában ugrottak be a búvároknál jóval nagyobb tigriscápák közé, és nem figyeltek rendesen, merre úszkálnak éppen. Igen, ez klasszikusan esztelen vakmerőség, és semmit nem mond el arról, támadnak-e a cápák vagy sem.

Pontosabban az kiderül, hogy igazán nem akartak bántani senkit. Mert kétség ne legyen, ekkora tigriscápák már könnyen okozhatnak súlyos sérülést- ha nagyon akarnak. A sznorkelezők megúszták a dolgot, de azt hiszem, tele lehetett a gatya a kaland után. 

Szerencsére nem történt baj, és nem jelennek meg olyan cikkek, amiben az áll, hogy "úszót tépett szét egy vérszomjas cápa". Így úszkálni a cápákkal nem vagány, nem menő. Egyszerűen csak hülyeség...

Nagyjából fél évszázada rögzítették a búvárfilmezés egyik legdurvább jelenetét.

Az ausztrál Henri Bource igazán sokoldalú ember volt: szaxofonosként az egyik legsikeresebb bandában zenélt, és a muzsika mellett a másik nagy szerelme a tenger volt. Rengeteget merült, filmeket készített, és pont egy ilyen alkalommal érte baleset.

1964-ben társaival épp fókákat filmeztek. Ekkor váratlanul minden egyes fóka eltűnt a vízből. Az ilyen menekülés általában azt jelzi, hogy egy ragadozó van a mélyben- a búvárok ki akartak jönni a hajóra. Ám már elkéstek: Henri Bource bal lábát a felszín közelében ragadta meg egy nagy fehér cápa. A kétségbeesetten vergődő búvár nagy nehezen kiszabadult, de súlyosan megsérült. A felvételen látható, hogy térd alatt hiányzik- Bource jelezte a többieknek, hogy folytassák a forgatást! Így születtek meg a felvételek, de azok véres mivolta miatt csak linkelem a jelenetet- ennek tudatában kattintson, aki látni szeretné.

Bource viszont így is mázlistának mondható, ugyanis a nagy vérveszteség ellenére túlélte a támadást. Három hét múlva pedig már újra a színpadon állt- amikor a banda többi tagja látta, hogy épp a lábát veszik, ők is felemelték az egyik lábukat!

Másfél hónap múlva pedig Henri Bource visszatért a tengerbe is. Ma már elfogadottabb, hogy mozgássérültek is búvárkodnak, de fél évszázada még nem volt megszokott, hogy valaki, aki a felszínen mankót használt, elboldogul a felszín alatt. Őt viszont nem lehetett lebeszélni a merülésről.

Noha egy-egy támadás után időnként valóságos hadjárat indul, hogy kifogják az "emberevő" cápát, az ilyen ötletek ellen gyakran pont maguk a megtámadottak tiltakoznak. Henri Bource sem a bosszú kedvéért folytatta a búvárkodást: kamerával "vadászott", úgy próbálta megörökíteni a cápákat természetes közegükben. Erről egy kis riport is született, ahol látható, egy uszonnyal is ügyesen mozog a vízben.

Bource 1998-ban hunyt el- a cápatámadást túlélte, de a rákbetegséggel szemben alulmaradt.

A filmre vett támadás pedig a cápák és emberek kapcsolatáról nem sokat mond, hiszen ez egy egyedi baleset volt, nem más. Bource is csak így emlegette, és elfogadta, hogy a tenger mélyén előfordulhatnak váratlan dolgok. Ám a szépségek messze kárpótolják az embert...

Rendszeresek a cápás sztorik a sajtóban, hiszen ezeknek az állatoknak az emlegetésével mindig lehet pár kattintást szerezni. Szörfösre támadó ragadozó, hatalmas kifogott példány, lefilmezett szörnyeteg- mind megfelel.

És beismerem, én is sok ilyen hírt olvasok, sokat közzé is teszek. Igyekszek kicsit másabb stílusban fogalmazni, hiszen pont elegen vannak mások, akik hangulatkeltő hülyeségeket írogatnak. Én már testközelből is láttam cápát, nem is egy alkalommal, szóval minden marhaságnak nem dőlök be.

De amikor nemrég előkerült egy még 2013-ban Gudalope közelében készült felvétel egy tényleg irdatlan, becslések szerint hét méteres nagy fehér cápáról, azért párszor magam is megnéztem. És persze arra gondoltam, igazán ketrec védelmében is be lennék ijedve, ha egy ekkora jószág bukkanna fel karnyújtásnyira.

Az első videót közzétevő Mauricio Hoyos Padilla a napokban új videót osztott meg ugyanarról az állatról. Mit tagadjam, most sem érzem úgy, hogy úszkálni akarok vele. Ettől még lenyűgöző állatnak gondolom, csak épp megtartanám a három lépés (vagyis inkább uszonycsapás) távolságot tőle. 

De videók még jöhetnek, ha van pár talonban...

A Bahamákon szervezett cápás merülések egyre több búvárt vonzanak. Arrafelé több, ijesztőnek számító faj egyedei bukkannak fel a csalizásnak köszönhetően a búvároktól karnyújtásnyira: citromcápák mellett például a hatalmas tigriscápák is jönnek az ingyen lakomára.

Az érdeklődő cápák néha egészen közel mennek a búvárokhoz, volt már rá példa, hogy az értékes fotós felszerelést is megkóstolták. Ha a fényképezőgép beakad a fogukba, azzal a szájukban úsznak tovább- ilyenkor általában az a szabály, hogy a búvár engedje el a gépet, a cápa úgyis kiköpi az ehetetlen cuccot.

A napokban láttam egy felvételt, ahol viszont a fotós valamiért máshogy cselekedett: tovább szorongatta az értékes gépet, és így gyakorlatilag a tigriscápa elkezdte vontatni. Azért nincs kizárva, hogy az állat ilyen helyzetben ideges lesz, és a búvár keze centikre van borotvaéles fogaitól- szerencséje volt, hogy megúszta.

A felvételből jól látszik, a cápa lényegesen hosszabb, mint az ember, és végül senkinek nem esett semmi baja. Talán csak a fényképezőgépre került pár harapásnyom...

Azt hiszed, csak a nagy cápától lehet megijedni? Pár napja még mindenki azon a videón pörgött, amikor egy ketreces merülés során felbukkant egy irdatlan méretű nagy fehér cápa. Pár napja viszont egy egészen másféle ketreces kalandról készült régebbi videó került elő.

A helyzet alapvetően ugyanaz volt: búvárok nézelődtek a ketrec biztonságában, és a csalival odavonzott cápákat figyelték, fotózták. A felvételen látható, ahogy az egyik méltóságteljesen úszó nagy fehér lenyűgözi a búvárokat.

Ám váratlanul elkapja a kamerát az operatőr: amíg az egyik cápa elúszott előttük, egy másik példány óvatosan a ketrec mögé settenkedett, és az egyetlen nagyobb nyíláson megpróbált be is furakodni. Ugyan nem járt sikerrel, de ahhoz elég kicsi volt, hogy a fejét betuszkolja, benne a kevésbé bizalomgerjesztő fogakkal.  Az egyik búvár pár rúgással tessékeli kijebb az érdeklődő cápát...

Nos, ezek után talán már megválaszolható a kérdés: nem csak az óriási cápák lephetik meg az embert, a kisebbek is ráhozhatják a frászt a búvárokra. Persze baja nem esett se a cápának, se az állatnak, a felvétel viszont vagány lehet- a végén mindenki jól járt és nagy élménnyel gazdagodott.

Kapcsolódó írás: 

Óriáscápa Mexikóban

Búvárkörökben napok óta mindenki egy nagy fehér cápás videót oszt meg: a brutális méretű állat valóban rászolgált a "nagy" jelzőre, tényleg a szörnyfilmeket idézi.

A ketrecet körbeúszkáló jószágot Mexikóban, Baja California közelében vették filmre. Arra gyakran merülnek ilyen fajba tartozó cápákkal, de ekkorát senki nem látott emberemlékezet óta. Mivel ahogy a cápáknál az nem szokatlan, a nagy fehéreknél is a nőstény a nagyobb, így talán egy szülés előtt álló példány volt ez a méretes jószág.

Szerencsére az állat egyáltalán nem volt agresszív, inkább csak érdeklődve ment egy pár kört a ketrec biztonságát élvező búvárok közül- bár a bátrabbak azért óvatosan kijebb húzódtak. A nyílt vízben azért vélhetően kevesen mertek volna barátkozni ezzel az óriáscápával.

Szerencsés embernek mondhatom magam, mert rengeteg csodát láttam már a víz alatt. De azért mindig látok valami olyat, ami irigységgel tölt el, és elkezdek tervezgetni, hogy is lehetne eljutni oda.

Az Azori-szigetek ma már nem számítanak elérhetetlennek. Ha az ember eljut Lisszabonig, utána már csak egy nagy ugrás... Az Atlanti-óceán közepén levő kis szigetcsoport körül egészen különleges az élővilág, ámbrás cetek és delfinek bukkannak fel, és a szerencsés búvárok olyan izgalmas fajokkal is találkozhatnak, mint az ördögráják és a kékcápák.

Ezek az állatok a legszebbek közé tartoznak, amikkel a mélyben összefuthatunk. A merülés éppenséggel nem mindig egyszerű feladat, mert ha az óceán haragos, a parttól pár méterre is veszélyes a vízbe merészkedni, nem hogy a nyílt tengeren. És persze nem árt némi óvatosság is, mert a cápa azért mégiscsak csúcsragadozó. A békés ördögráják (Mobula mobula) a nagyobb termetű manták rokonai, gyakran úsznak rajokban, de ha csak egy példány van belőle, annak elegáns "röpte", fordulózása is lenyűgöző látvány.

Egy ilyen merülésről készített remek videót Patrik Axelson és Martin Gombrii. Érdemes megnézni, én többször is láttam már. Milyen messze is van Lisszabon?...

Bali búvártúránk egyik érdekes merülőhelye volt az Emeral, ahol sajátos körülmények között nézhettünk szembe cápákkal.

Tulamben a sziget északkeleti részén található: ebbe a kis faluba jórészt búvárok járnak, mert a partszakasz fekete köves-kavicsos, viszont a víz alatti világa nagyon látványos. A merüléseink során szinte mindannyian láttunk feketefoltú szirtcápákat, ahogy pár másodpercre megközelítettek minket, majd úsztak tovább. Volt, aki remek felvételt is készíthetett róluk.

De akadnak lustább cápafajok is a környéken. A fehérfoltú szirtcápákhoz kis helyi hajókon, jukungokon pöfögtünk ki, az elsőre lélekvesztőnek látszó csónakok igazán stabilak voltak. Merülni kicsit nehezebb róluk, de nem megoldhatatlan, és ez a lényeg.

A víz alatt egy nagyobb asztalkorallhoz vezettek minket. A vezetőnk azt mutatta, ide tessék benézni, szóval lehasaltunk és bekukucskáltunk. Két, nappal épp pihenő cápa volt benn, akik egy ideig nem zavartatták magukat a vakuink villanásától, aztán néha hátat fordítottak nekünk.

Egyszer érkezett még egy újabb búvárcsapat, lelkes japánokkal, és a sok fotós úgy tülekedett a cápák előtt, hogy az önmagában megért egy képet. Igen, manapság ennyire vágynak a búvárok a velük való találkozásra. Én Bali kapcsán pont cápákkal nem nagyon számoltam, de örültem neki, hogy többször is találkozhattam velük. Szóval megértettem, hogy mindenki be akart nézni az "asztal alá".

Az egyik cápa ezt meg is unta, és elúszott, de negyedóra múlva már haza is jött. Ekkor megcsodálhattuk a mozgását is ennek a karcsú, nem igazán nagy termetű ragadozónak. A cápa visszasuhant a korall alá, aztán búcsút intettünk neki, de azon a napon vélhetően még akadt pár látogatójuk.

Az a cápák mázlija, hogy a reggeli órákban járnak csak ki hozzájuk a búvárok, mert délután piszokul megerősödik az áramlás. Legalább van pár órájuk nyugodtan pihenni. Egyébként reggel is jót mulathatnának magukban, mert igencsak mókás látvány, ahogy a szűk helyre benézni igyekvő búvárok hemzsegnek az asztalkorall előtt, a nagy találkozásra várva...

Korábban Balin:

A törpe csikóhal nyomában

Egy dél-afrikai búvár csak ki akart próbálni pár új cuccot, de arra nem számított, hogy a közelben ólálkodó cápa vele akar tenni egy próbát...

A 29 esztendős Mathieu Dasnois kalandprogramok szervezésével foglalkozik. Azon a napon a vendégeivel egy bérelt hajóval tettek utat Fokvárostól keletre. Dasnois rutinos szabadtüdős búvár, aki igen gyakran szigonnyal vadászik. Amikor lehorgonyoztak, megkérte a kapitány, hadd ugorjon be pár percre a vízbe az új búvárcuccait kipróbálni.

A víz alig négy méter mély volt, és a többiek a hajóról figyelték, ahogy a búvár lebukik. Aztán amikor másodjára is a víz alá merült, felbukkant egy nagy fehér cápa uszonya a víz felszínén, a közvetlen közelében. A ragadozó 3,5-4 méter hosszú lehetett, és nem sokat tétovázott, elkapta a búvár karját.

Dasnois szabadulni próbált, a hajó pedig azonnal a segítségére indult. Ám amikor odaértek hozzá, a cápa a búvár lábát kapta el, és lehúzta őt magával a vízbe. Sikerült kivergődnie a cápa állkapcsai közül, és végre ki tudták rántani a többiek a vérző férfit. Szerencséjére a hajón többen is értettek az elsősegélynyújtáshoz, és volt megfelelő felszerelés is a sebek ellátásához. 

A parton már mentő várta a cápa által megharapott búvárt, a kórházban aztán következhetett az alaposabb kezelés. Dasnois Facebook oldalán írt az esetről, és elmondta, nem szenvedett el maradandó sérülést, alapvetően jól van. Tudja, hogy szerencséje van- csak vadonatúj uszonya veszett oda miközben a cápával birkózott. Utána pedig még egy kis viccelődésre is futotta a részéről, miszerint a ragadozó talán azért akarta elkapni, mert valami különleges ínycsiklandozót evett.

Két esemény is történt a közelmúltban, ami azt igazolja, a cápák filmezésének megvannak a maga veszélyei.

Mark Rackley Florida partjai közelében találkozott egy ott igazán ritkán kékcápával. A már negyedszázada víz alatt filmező, így sok cápával is találkozó búvár hosszan követte az állatot a nyílt tenger irányába. Noha érezte, talán már kissé túlságosan is közel került, elkapta a videós szenvedély, dolgozott tovább. 

Rackley megpróbált a közel három méteres állat elébe vágni, és amikor átúszott felette, a cápa odakapott. A búvár elengedte a kamerát, és inkább a cápát ragadta meg, ami ezek után gyorsan elúszott. A férfi kievickélt a partra, a kórházba szállították, ahol 58 öltéssel varrták össze sebeit. 

Az operatőr már a Discovery és a National Geographic csatornának is dolgozott, sokszor merült cápákkal, és nem ez volt az első veszélyes szituáció életében. Így aztán most is arról beszélt, mennyire izgalmas volt a szebb cápák közé sorolt, Floridában roppant ritka kékcápával találkozni. És természetesen esze ágában sincs felhagyni a munkájával, hiszen ez a része az ismert kockáznak. Az ő esetében valószínűleg az váltotta ki a cápa reakcióját, hogy túl közel merészkedett hozzá, és az állat veszélyben érezve magát, el akarta riasztani. Így Rackley is azt javasolja mindenkinek, csodálják meg a cápákat, de inkább csak biztonságos távolságból.

Valamivel régebben történt az az eset, amiben egy teljes stáb került veszélybe. Ők is karnyújtásnyira kerültek egy cápától: egy hat méteres nagy fehért próbáltak lefilmezni egy apró csónakból, amikor a ragadozó elkezdte a csónakot harapni. A forgatás során a Discoverynek dolgoztak, és persze ezt az esetet is felvették.

A dologból lehetett volna nagyobb baj, ha elharapja a kötelet a cápa. Így sem lehetett túlságosan kellemes érzés a mozgó lélekvesztőben látni az agresszívvé váló állatot. A mostanában szokásos csalizós merülés volt, az állatot eledellel vonzották közel a stábhoz, de aztán a cápa kicsit belezavart a forgatásba.

Az Új-Zéland közelében történt epizóddal a helyben dolgozó búvárok kampányolnak, akik szeretnék korlátozni vagy esetleg be is tiltani a cápák etetését. Állításuk szerint egyre gyakrabban válnak a nagy fehérek "követelőzővé", és ahhoz hasonlóan támadnak a csónakra, bójára, mint ahogy ezen a felvételen látható. Ez pedig egyáltalán nem tetszik nekik, mert veszélyben érzik magukat.

Ezen nincs mit csodálkozni, egy hat méteres ragadozó láttán még a sokat tapasztalt búvárok is óvatosabbá válnak. A kormányzat szerint viszont nem lehet összefüggést kimutat a cápák viselkedése és az etetéses merültetés között. Így nem valószínű, hogy bármi változik a jövőben- addig legalábbis biztos nem, amíg nem következik be baleset. Remélhetően ilyen nem lesz még jó darabig, és megnyugszanak a kedélyek. Ez lenne a cápák és az emberek közös érdeke is.