Big Blue Búvár Blog

Azért szerencsés dolog ám, hogy erős anyagból készülnek a cápás merülések során felhasznált ketrecek, mint ez a felvétel bizonyítja.

A turisták a Dél-Afrikában, Gansbaai közelében szokványos programnak számító nagy fehér cápás kalandban vettek részt, amikor az egyik állat egy árnyalattal nagyobb tempóban rontott neki a ketrecnek. A sikoltozás teljesen érthető, szerintem sok más ember ijedt volna meg legalább egy kicsikét...

Persze ahogy írtam fentebb, jó erősek ezek a ketrecek, azokat maximum rémfilmekben tudják széttépni a szörnycápák. Mondjuk ezzel együtt is emlékezetesebb lehetett ez a pár másodperc, mint egy másfél órás mozifilm.

Gyakorlatilag ebben a videóban nincs más, csak pár, az óceánban úszkáló és csemegéző cápa. Azt azért nem mondhatnám, hogy búvárszemmel nézve unalmas lenne...

A bikacápákat az emberre potenciálisan veszélyesebb cápafélék közé sorolják. A 2-3 méteresre megnövő ragadozók többször okoztak már súlyos sérülést, búvárokkal szemben viszont ezek sem agresszívak. 

Erős testfelépítésük kifejezetten tekintélyt parancsoló. Gyorsak, a nagy kékben lebegve bármilyen irányból lehetne számítani rájuk. Mivel a videón egyértelműen látható, hogy csalival vonzották őket, az is nyilvánvaló, maguktól nem úszkálnának így a búvárok közelében. 

Harapás közben az is közelről látszik, milyen látványos fogsorral büszkélkedhetnek a bikacápák- de is csak így, etetés közben érdekes, egyébként inkább félelmetes lenne.

No meg az is, hogy az ember nagyobb fenyegetést jelent rájuk, mint fordítva: az egyik ragadozó egy zsinórt hóz maga után, ami nyilván horgászat közben szakadhatott be. 

Szóval ki veszélyes kire? Hát, manapság sokkal-sokkal több cápát fognak ki, mint ahány embert megharapnak ezek a ragadozók. Azaz addig nézzük őket, amíg még lehet, mert sok helyről lassacskán kiirtják őket...

A közelmúltban jelent meg egy statisztika arról, hogy a nem provokált cápatámadások száma tavaly volt a legmagasabb másfél évtizede- ám búvár nem volt a sérültek közt.

Először is le kell szögezni, az egész világot és az egész évet tekintve 98 ki nem provokált támadásról beszélünk (tehát nem a cápák zaklatása közben történik, a pár napja megosztott akváriumi balesetet is a provokált esetek közé sorolják), aminek csak egy része volt halálos. Hat ember vesztette életét ezekben a balesetekben, sok példát lehetne említeni, minek esnek áldozatul többen. Tehát nem arról van szó eleve, hogy rengeteg embert veszélyeztetnek a cápák.

A statisztikákból kiderült, hogy szörfösök, úszók vannak elsősorban veszélyben, a víz alá merülők közül pedig szinte csak azok akik cápákat véres haldarabokkal csalogatnak, netán halakat szigonyoznak vagy máshogy gyűjtenek be élőlényeket. Akik azért búvárkodnak légzőkészülékkel, hogy gyönyörködjenek az élővilágban vagy fotózzanak, azok még nagytestű cápák közelében sincsenek veszélyben.

Tudom, elsőre különösnek tűnhet, hogy azok vannak nagyobb biztonságban, akik egyenesen lemerülnek a cápák közegébe, és akár egy órát töltenek a tenger mélyén, ám a jelek szerint nekik nem nagyon eshet bajuk. Egyszerűen a viszonylag hangosan buborékokat eregető búvárok, akik a cápák szemébe tudnak nézni, nem potenciális áldozatok, szemben például egy a deszkáján hasaló, kezével és lábával evező szörfössel.

Szóval aki szereti a tengert, de fél a cápáktól, akkor jár a legjobban, ha a lehető legközelebb megy hozzájuk és búvárkodik. Aztán élőben, testközelből látva őket kiderül, hogy nagyon is különleges és szép állatok. Persze az emberben termelődik egy kis adrenalin, hiszen mégiscsak egy legendás ragadozóról van szó, és emiatt van neki egy kalandfaktora.

Mindenesetre tény, sokkal jobb így megismerkedni a cápákkal, mint ha ijesztgetős, komolytalan rémfilmekből akarna valaki "tanulni" róluk. Durva belegondolni, hogy egy-egy agyatlan cápás horrorban rövidke idő alatt annyi embert tépnek szét a ragadozók, mint a valóságban 3-4 év alatt. Kár, hogy a tényekre mindig kevesebben kíváncsiak, mint a kitalált sztorikra...

Még 2012-ben Dél-Afrikában történt, hogy egy búvár veszélyesen közel merészkedett egy akváriumban a szülés előtt álló cápához, aki rosszul reagált. 

Ezek a nagytestű dajkacápák a természetben veszélyeztetettnek számítanak, Ausztráliában nagy számban fogták őket annak idején. Emberre viszont soha nem támadnak normál esetben. Egyrészt ezért tartják őket akváriumokban, másrészt viszonylag jól tűrik ezt a fajta bezártságot.

Ezúttal a búvár segíteni kívánt egy nőstény példánynak, mielőtt az világra hozza kicsinyét. Ám a cápa gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra bevadult, elkapta a búvár karját és másodperceken át úgy rángatta, mintha csak egy rongybaba lenne. (A videó vége meglehetősen véres, erős idegzetűeknek ajánlott megnézni.)

A felszínre vergődő búvár sebeit megpróbálták gyorsan ellátni, ám az jól látható, hogy rendesen megharapta őt a cápa, ömlik a vér is. Szerencsére túlélte az esetet, ám a tanulság egyértelmű: még egy veszélytelennek mondott állat közelében is megvan a kockázat, ha valami balul sül el.

És ez nem csak cápára igaz, még egy felidegesített cica is képes rendesen megkarmolni valakit. Csak persze egy három méteres ragadozó harapása kissé fájdalmasabb...

A Bahamákon értenek hozzá, milyen díszlet kell egy menő cápás merüléshez: egy elsüllyedt hajó fedélzetén mutatja be tudományát a cápaszelidítő.

A Karib-tengeren belül vegyes az egyes országok hozzáállása a cápás merültetéshez. Van, ahol lehet etetni, csalival vonzani őket, máshol ezt nem engedik, és akadnak helyek, ahol tervezik az engedélyezését- nem kis mértékben azért, mert a Bahamákon rettentő jó pénzt keresnek vele.

Mivel nem csak a cápákat szeretik a búvárok, de a roncsoknak is megvan a vonzereje, a rivális karib-tengeri szigetek jelentős részén direkt süllyesztenek el hajókat a kedvükért. A Bahamák vizeiben is van ilyen. És így aztán van lehetőség arra, hogy ne unalmas homokos részen pózoljanak a cápák a turisták előtt, hanem a víz alatt nyugvó roncs alkatrészeit kerülgetve úszkáljanak. A fotósok és videósok bizonyára örülnek a mozgalmasabb helyszínnek!

A profi helyi búvárok ilyenkor még a cápák szelidítését is bemutatják: az orruk masszírozásával a ragadozók hihetetlenül nyugodttá, mozdulatlanná tehetők. Már ha sikerül- a jelek szerint azért néha elvesztik a türelmüket a cápák. Személyes véleményem szerint enélkül is izgalmas lehet az élmény.

Ha pedig nem jönnek a cápák, akkor meg ott van a roncs, amiben szét lehet nézni. Feltéve, ha nem tart attól a búvár, hogy valamelyik sötét zugból mégiscsak elő nem vágtat egy fürge ragadozó...

Bizonyára sokan hallottak a cicás kávéházakról, ahol a szőrös kedvenceket lehet simogatni ücsörgés, kávézás közben. Hát, amikor ezt a filmet láttam a bahamai tigris- és pörölycápás merülésekről, az jutott eszembe, némelyik búvár a jelek szerint úgy játszadozik ezekkel a méretes ragadozókkal, mint én egy jópofa macskával.

A kalandra vágyó búvárok körében régóta vágyott úti cél a Bahamák. A cápás merülés mint üzletág viszont az utóbbi években pörgött fel nagyon, és mivel sokan minden pénzt megadnak ezért a borzongató élményért, egyre több karib-tengeri országban vették fontolóra, hogy hasonló csalizós merültetésre adnak engedélyt.

Mert azért senkinek ne legyenek kétségei, soha nem zsonganák körül így a víz alatt látogatást tevő embereket a cápák, ha nem lenne ott jópár kiló vonzó illatú haltetem. Ez persze nem csak csalogatja a cápákat, azok jóval idegesebbek is lesznek, úszkálnak fel és alá. Állítólag az is kiderül, melyik nagyobb testű állat az, amitől még a többi ragadozó is tart, ugyanis amikor megjelenik, a kisebb cápák tisztelettudóan félrehúzódnak.

Az egész show-t karmesterként vezénylő búvár pedig kényelmesen sürög-forog a cápák közt, mintha semmi baj nem történhetne vele. Rutinja miatt nyilván tudja, mire kell figyelnie- az tuti, hogy nem csinálnám utána, amikor az orránál fogva lökdös odébb egy autóméretű tigrist. Az is tény, hogy a cápák nem emberhúsra vágynak, hiszen ha a búvárokból akarnának falatozni, pillanatok alatt támadásba lendülnének. De őket a halak szaga vonzza, az embereket csak megnézik, és közben pózolnak egy kicsit a fotósoknak videósoknak.

Hogy mennyit változtat ez az egész a cápák viselkedésén, nem tudom. Vannak akik kárhoztatják azt, hogy pár vállalkozás zsebét tömik meg ezeknek az etetős műsorszámoknak az engedélyezésével, de tény, az állatoknak nagy baja nem esik, sokkal jobban járnak, mintha kihalásznák őket. A búvárok pedig úgyis meg fogják találni azt a helyet, ahol cápával merülhetnek. Nyilván úgy gondolkodnak az ország kormányzatában, hogy akkor legyen ennek az egésznek a központja a Bahamák. 

Konklúzió? Az nincs. Ez is csak üzlet, mint oly sok minden más a kaland- és élményturizmusban. És nem is etikátlanabb azoknál, sőt, nem is veszélyesebb, mert extrém hegyi túrákon valószínűleg többen kerülnek bajba. Pedig ott aztán cápákkal biztos nem találkoznak. A kívülállók számára az is éppen olyan különös, érthetetlen szenvedély lehet, mint a cápás merülés. Videón nézni nagyon érdekes, de ott lenni már más kérdés- hát ezért jó, hogy egy kis látványos betekintést nyerhetünk, mit rejt a Bahamák égszínkék vize a felszín alatt.

Különleges fotókat készítettek egy cápákat védő szervezet népszerűsítése érdekében: tuti, hogy mindenki felfigyel majd a cápákat víz alatt terelgető lányról készült képekre.

Azt már egyre többen tudják, hogy az uszonyokért milliószámra kifogott cápák eltűnése a tengerből nagyon nem jó dolog. Különféle kampányokat indítottak a világ sok pontján már, ami az ellenőrizetlen, kegyetlen halászatra hívja fel a figyelmet. A Shark Shepherds is azt szeretné, ha minél többen állnának ki a cápák védelme mellett, és közösen hívnák fel a malajziai kormányzatot arra, hogy ne engedélyezze a jövőben a cápák kifogását.

Egy fotós, Von Wong pedig látványos fotókkal akarta segíteni a munkát. Sokféle módon készítenek víz alatt képeket a cápákról, de a modellekkel gyakran dolgozó búvárfotós valami szokatlant talált ki. Fijin szeretett volna egy olyan "cápapásztor-lányt" megörökíten, aki egy barlangban vigyáz a ragadozókra. Ehhez olyan modell kellett, aki kellően ügyes búvár, és ilyet ismert is.

Azt viszont nem tudta, hogy lesz-e olyan búvárbázis Fijin, akik tudnak segíteni a helyszínkeresésben és a víz alatti munkában. Szerencsére akadtak helyi partnerek, és elkezdődhetett a fotózás. A barlangba beszűrődő fények a déli órákban a legszebbek, és ekkor aktívak a cápák is, így naponta csak két óra volt alkalmas a munkára. 

A modell Amber Bourke volt, aki szabadtüdős búvár versenyzőként nem ijedt meg attól, hogy pár percig légzőkészülék nélkül kell merülnie és pózolnia. A fotózás kedvéért tervezték a szép hófehér ruhát, aztán lementek a víz alá, mindent elrendeztek, és vártak a cápákra. 

Noha a rémfilmekben úgy fest, amint megjelenik egy védtelen ember, máris tucatnyi vérszomjas ragadozó bukkan fel, a valóságban azért nem egészen így néz ki a dolog. A fotós és modellje a segítőkkel együtt türelmesen várakozott, aztán amikor megjelent 1-2 cápa, a modell levette a maszkját, kivette a szájából a légzőautomatát, és elkezdett pózolni, abban bízva, hogy talán sikerül elkészítenie Von Wongnak az elképzelt fotót. Még egy felettébb látványos videót is forgattak a fotózásról, ami jó betekintést ad abba, milyen kihívást jelent egy ilyen feladat.

A részletes történet a képekkel Von Wong honlapján érhető el. Aki úgy érzi, támogatni szeretné a Shark Shepherds célkitűzéseit, a szervezet honlapjára kattintson.

Az éjszakai merüléseket nem szereti minden búvár, pedig megvan ezeknek is a maguk varázsa. Az éj leple alatt, a koromsötét mélységben bizonyos élőlények elrejtőznek, míg mások épp ellenkezőleg, nagyon is aktívvá válnak. Érdekes megfigyeléseket lehet tenni- feltéve, hogy az embert nem ijeszti meg valami, mondjuk egy karnyújtásnyira felbukkanó cápa...

Azért szögezzük le, szó nincs arról, hogy minden éjszakai merülésen felbukkan pár komoly ragadozó. Egészen konkrétan cápát én még soha nem láttam, pedig pár alkalommal sötétben is víz alá merészkedtem. Inkább a korallokból ilyenkor előbújó apró rákocskák kötöttek le, azoktól pedig kevesen rettennek meg.

Vannak viszont helyek, ahol a cápák, és rokonaik, a ráják jobban aktivizálják magukat. A Maldív-szigeteken például teljesen szokványosnak számítanak azok a merülések, ahol a lámpák fénykörében felbukkannak a cápák.

Noha ezek a dajkacápák nem számítanak veszélyesnek, azért búvár legyen a békatalpán, akinek nem ugrik meg a pulzusa, amikor először felbukkan a semmiből tőle 1-2 méterre egy gyors, kiszámíthatatlan mozgású ragadozó. Na ezek azok a pillanatok, amikor talán jogos "kalandot" emlegetni a búvárkodás kapcsán. 

Két olyan helyen is cápák haraptak meg turistákat, ahol korábban nem fordult elő hasonló. 

A Brazíliához tartozó Fernando do Noronha szigetcsoport egy kis oázis a tengerben: sok búvár is jár arra, mert különösen gazdag az élővilága. Teknősök, delfinek, cápák élnek a környéken, a tenger szerelmeseinek tehát mindig van mit látni.

Egy brazil nyaraló családjával együtt érkezett, és az egyik nap délelőttjén közösen mentek úszni a tengerbe. Búvármaszkkal nézelődtek a felszínen tempózva, aztán a fiatal férfi egyedül maradt a vízben, mert a többiek kimentek. Ekkor vett egy észre egy hirtelen felbukkanó tigriscápát, ami megragadta a karját. Sikerült kiszabadulnia, és mivel alig 30 méterre volt a parttól, gyorsan ki tudták menteni. Kórházba szállították, és karját ugyan elvesztette, sikerült megmenteni az életét. A hatóságok lezárták az öblöt néhány napra és vizsgálatot indítottak, ugyanis még soha nem jegyeztek fel hasonló támadást a szigetcsoporton.

Szintén rendkívül szokatlan volt az a támadás is, amit a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canarián szenvedett el egy nő. Ő is a part közelében úszkált decemberben, amikor azt érezte, valami hozzáér a lábához. Pár pillanattal később a karját ragadta meg egy cápa, akit egy ütéssel elzavart, majd a partra evickélt.

A fotókon látható a cápa fogainak nyoma: sok, de nem túl mély seb keletkezett a karján és a lábán. A szenzációhajhász brit sajtó "horrortámadást" emleget, míg az áldozat szerint még akkor is komolyabbnak érezte a sérüléseit, amikor egyszer elesett a biciklivel.

Gran Canarián még soha nem jegyeztek fel ilyen jellegű támadást, mint ami az úszót érte. Szakértők szerint esetleg selyemcápa lehetett a támadó, ami a tengervíz melegedése miatt jelenhetett meg a Kanári-szigetek körül. Mindenesetre úgy vélik, nem sok esély van arra, hogy a következő pár évtizedben hasonló történhet.

Cápák természetesen minden tengerben élnek, de általában a parttól messze, nyílt vízben tartózkodnak, és elkerülik a zsúfolt tengerpartokat. Ha arra gondolunk, évente hány millióan strandolnak a Kanári-szigeteken, feltűnő, ehhez képest mennyire ritkán látnak cápát a vízben. Az, hogy a támadás "váratlan", nem sokat mond, hiszen természetesen soha senki nem számít hasonlóra. A mostani esetek azt is bizonyítják, ha oda is kapnak a ragadozók, nem az "emberevés" a céljuk: miután kiderül, nem ilyen zsákmányra számítottak, továbbállnak.

Ettől még fájdalmas és akár komoly következményekkel is járhat egy ilyen támadás. De pusztán emiatt kár kihagyni a strandolást, hiszen minimális az esély arra, hogy valakit hasonló baleset érjen.

Bizonyára akadnak politikusok a világon, akiket cápák közé dobnának páran, ám egy dél-afrikai miniszter maga nézett szembe a ragadozókkal.

Az ország idegenforgalmi minisztere, Derek Hanekom december közepén vett részt egy cápás túrán Gansbaai közelében. Dél-Afrika turizmusában nagy jelentősége van a búvárkodásnak: a környéken élő számos cápafaj komoly vonzerőt jelent. Manapság sokan érdeklődnek az aktív kalandturizmus után, és ugyan mi adhat annál nagyobb adrenalinfröccsöt, mint egy kis úszkálással pár nagy fehér cápával?

A miniszter maga is bizonyítani igyekszik, hogy ez a fajta élményszerzés kortól, civil foglalkozástól függetlenül mindenki számára nyitva áll. Hanekom vidáman ismerkedett a búvárhajón a többi turistával, szívesen fotózkodott velük, és még a testőrök is inkább képeket készítettek, mint hogy nagy szigorral őrizzék őt.

Egyébként se tudták volna megvédeni a minisztert a cápáktól, de arra ott volt a vízbe merített acélketrec. Két nagy fehért sikerült ezen a napon a hajó közelébe csalogatni, és Hanekom egy órán át figyelte őket közvetlen közelről. A hírek szerint nagy élvezte a merülést, és úgy vélte, ezt egyszer az életben mindenkinek ki kellene próbálnia. 

Ez persze nem meglepő a részéről: ha sokan érkeznek az országba hogy megnézzék a cápákat, azzal Dél-Afrika sokat nyer. Hiszen a turisták nyilván nem csak egy napra utaznak olyan messzire, és egy-két hét alatt szép pénzt hagynak ott. Az ország víz alatti és feletti szépségei ennél jóval hosszabb nyaraláshoz is elegendő látnivalót kínálnának, de kell valami, amire igazán felkapják a fejüket az emberek, és erre a szerepre tökéletesen alkalmasak a cápák.

A miniszteren mindenesetre semmi nem múlik, hiszen saját maga demonstrálta, ez egy veszélytelen, ám különleges kaland. Állítólag csak egy dologban nem volt partner: amikor a búvárruhát levette, tréfásan megjegyezte, fürdőgatyában nem lehet lefotózni. Persze minek is akarná őt fotózgatni mindenki? A cápák tényleg jóval érdekesebbek, mint egy miniszter...