Big Blue Búvár Blog

Roppant okos turisták egy cápával pancsoltak Egyiptomban.

Barátaim pár napja jöttek haza a egy vörös-tengeri búvártúráról: meglehetősen sokszor láttak cápát. Mindez nem volt meglepő, hiszen kifejezetten nyílt tengeri zátonyokhoz mentek, ahol előfordul több faj is, például a pörölycápák, szirti cápák. No meg láttak óceáni fehérfoltú cápát is, aminek az a jellegzetessége, hogy a búvárokhoz igen közel jelenik meg, sekély vízben.

Most sem volt másként- na de a búvárok kezelni tudják ezt a szituációt, együtt maradnak, jobban szemmel tudják tartani maguk körül a vizet. Volt már rá példa, hogy ilyen cápa emberre támadt, észnél kell tehát lenni, viszont az eligazításokon el is mondják, hogy viselkedjenek a búvárok.

Nos, pár napja egy furcsa felvétel került fel az internetre, szintén Egyiptomból. Nem egy távol eső zátonyon úszkált a cápa a hajók között, hanem Sharm El Sheik előtt. És a turisták egy része lelkesen bement pancsolni velük, szinte kergették, mintha meg akarták volna fogni.

Alapszabály, hogy igyekezni kell azért távolságot tartani minden tengeri élőlénytől, még egy delfint sem illik tapizni. (Főleg azért, mert a delfin is ragadozó, egy kis távolságot illik tartani tőlük, nem tudhatjuk, valamiért nem idegesek-e, nem védelmeznék-e kicsinyeiket és így tovább...) A cápa esetében pedig főleg nem tűnik bölcs dolognak az, ha valaki kergetni akarja.

A helyi hatóságok ezért felhívták a figyelmet, hogy a cápák felbukkanásakor óvatosnak kell lenni. Azt is világosan leszögezték, ha a turisták nem is tudják, hogy kell viselkedni a ragadozók közelében, a túraszervezők felelősek azért, hogy mindenki biztonságban kijöjjön a vízből. 

A videón ugyanis egyértelműen beazonosítható az óceáni fehérfoltú cápa, ilyen fajba tartozó állat pedig már a Vörös-tengeren is sebesített meg embert. Nem kell, hogy "emberevő" legyen, pont elég, ha veszélyeztetve érzi magát és odakap. Szóval búvárként örülünk annak, hogy több dolgot látunk Egyiptomban, vannak delfinek, cápák és teknősök, de mindig észnél kell lennünk a tengerben.

Főleg igaz ez a csak úszkáló turistákra, nyaralókra, akik nem ismerik az állatokat, a viselkedésüket, és nem tudják hogy kell reagálni. A cápa, mint látható, most sem volt agreszív, nem bántott senkit, de kár kísérteni a szerencsénket- ha nem látszik biztonságosnak a helyzet, ki kell jönni a vízből.

A tengeri ragadozókért kampányol a sztárszínész, de sokak szerint nehezebb lesz ebben a harcban eredményt elérni, mint Oscar-díjat nyerni.

Ha Hollywoodról és a cápákról egy írásban ejtünk szót, általában csak rémfilmekről beszélünk. Mindenféle alaptalan, inkább meseszerű horrorokban törnek az ártatlan emberek életére a cápák, miközben a valóságban jóval kevesebb veszélyt jelentenek a fürdőzőkre. Nem állítom, hogy nem okoznak sose balesetet, de még sok más állatról elmondható az, hogy hébe-hóba sérülést okoznak, a kutyáktól a rénszarvasokig.

Azért a filmesek egy része igyekszik jó ügyek mellé állni, és a természetvédelem egyik fontos témája manapság a cápák illetve a ráják védelme. Sokmilliót fognak ki belőlük minden évben, ám a tengeri élővilág olyan fontos szereplőiről van szó, amelyek eltűnése súlyos károkat okoz. 

Leonardo DiCaprio nem az egyetlen, aki a tengeri élőlényekért kampányol, ám ő kifejezetten sok energiát és pénzt fordít erre. Alapítványa együttműködik például Paul Allen alapítványával, illetve az Ocean 5 nevű szervezettel. Közösen indítottak akciót a cápák megmentéséért, és céljaikról maga a sztár beszélt.

Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry bevezetője után DiCaprio rámutatott, több olyan kihívás van az óceánok védelme terén, aminek terén lépni kell. Veszélyben a korallzátonyok, a tengerparton élő közösségek. Kifejezetten nagy probléma a cápák túlhalászata, ő pedig alapítványával, annak partnereivel együtt ez ellen kíván harcolni, hogy el lehessen kerülni a cápák kihalását.

Elsősorban azokon a területeken akarnak dolgozni, ahol manapság a legtöbb cápát fogják ki a halászok. Nem lesz könnyű dolguk, ám egy híres személyiségre nyilván jobban odafigyelnek. Reméljük, DiCaprio a természetvédelemben is olyan sikeres lesz, mint a filmvásznon.

Warren Sapp langusztakeresés közben került összetűzésbe egy kisebb cápával.

Az amerikaifoci világában járatlanok számára nem sokat mond Warren Sapp neve, pedig az 1972-ben született, Super Bowl győzelemmel is büszkélkedő játékos igazi legenda a védők között. Még a hírességek csarnokába is beválasztották a defensive tackle pozícióban játszó Sappot.

A Floridában született, floridai egyetemre járó sportoló szemmel láthatóan maga is lelkes tengerimádó, ami nem meglepő arrafelé. Minden évben van egy langusztaszezon az államban, amikor búvárok szabadon foghatják ki az ízeltlábúakat a tengerből. Gyakorlatilag mindenki aki csak teheti, búvárcuccot ölt ezekben a napokban, mert a languszta igazi ínyencfalatnak számít.

Más kérdés, hogy a kocabúvárok egy része nem túl óvatosan merül ilyenkor, páran ráadásul kockázatot is vállalnak egy-egy újabb languszta megszerzéséért. Ezért sajnos minden évben életét is veszti néhány ember a víz alatt. 

Warren Sapp viszont egészen másféle bonyodalomba keveredett a tenger mélyén. Éppen egy langusztáért nyúlt, amikor egy kisebb cápa sebesített meg a bal kezén. A ragadozó aztán el is iszkolt, talán megijedt maga is attól, kivel kezdett kötekedni: Sapp közel 190 centi és versenysúlya közel 140 kiló. A focista nem csinált nagy ügyet a harapásból, miután megnézték a sebet és látták, nincs nagy baj, visszament merülni. Ha langusztákról van szó, akkor egy kis karcolással senki nem törődik...

Odakinn pedig mindenben üzletet látnak, már Sapp vs. Cápa pólókat is piacra dobtak. Mindenki könnyedén vette a dolgot, nem tört ki pánik- a cápa is magának akarta a zsákmányt, nem nagy ügy, előfordul az ilyen. Amikor pedig Sapp kapcsolattartóját kérdezték utólag a sportoló állapotáról, ő csak annyit mondott: "Warren rendben van, a cápáért inkább aggódnék..."

Egy texasi fogorvos került túl közeli kapcsolatban egy bikacápával.

Dr Steve Cutbirth otthon jól ismert fogszakorvosnak számít, és sikeres szakemberként futja neki arra, hogy családjával a Bahamákon nyaraljon. A tengerimádó doki búvárkodni és szigonnyal halászni indult vejével és két kísérővel, amikor bajba került.

Épp egy nagyobb halat lőtt ki, és a csónak felé úszott a zsákmánnyal, amikor valami nagy sebeséggel nekiment. Cutbirth szerint az egész olyan volt, mintha egy gyorsvonat gázolta volna el. Ahogy a búvár megfordult, egy kétméteres bikacápa szájával találta magát szemben. Ugyan nézett már elég sok fogsort közelről, ez azért mégis kicsit szokatlan élmény volt a számára.

Ráadásul a bikacápa tolakodó páciens volt, újból és újból nekiment a búvárnak, aki próbált elrúgni magával és megütni. Végül a cápa sikeresen letépte a búvármaszkot, és Cutbirth fejét és lábát is megharapta, majd a búvárnak sikerült elszabadulnia. Egészen addig nem is tudta, mennyire komolyak a sérülései, amikor a hajóra mászva azt nem látta, minden csupa vér körülötte.

A rutinos búvár szerint a cápa nyilván csak a halra ment, ő meg egyszerűen útban volt- ennyivel intézte el a balesetet. Cutbirth sérüléseit ellátták, ő pedig még csak haza sem utazott, hiszen a nyaralás első napján történt a támadás. Úgy volt vele, ha már nem búvárkodhat, akkor majd játszik a gyerekekkel a tengerparton. 

A fogorvos egyébként már 25 éve merül a Bahamáknak ezen a részén, de még soha nem történt vele hasonló. Ám mint az köztudott, a szigonnyal vadászók mindig nagyobb veszélyben vannak- legközelebb talán inkább fényképezőgéppel megy halat cserkészni, nem szigonypuskával. Vagy esetleg továbbképezheti magát a sürgősségi ellátás területén...

Még egy rutinos búvárt is meg tud lepni egy váratlan irányból érkező cápa.

Michael Dornellas profi búvárvideós, aki a Bahamák közelében levő Tiger Beachen készített felvételeket. Ez a hely arról ismert, hogy nagyon sok cápa bukkan fel errefelé, és testközelből lehet őket megörökíteni. Dornellas megtapasztalhatta, mennyire...

A palack nélkül merülő és épp részben magát videózó búvár felett köröző citromcápák közül az egyik 2-3 méteres példány váratlanul egészen közel úszott hozzá, olyannyira, hogy orrával nekiment a búvár maszkjának is. A maszk eltört, Dornellas pedig a felszínre úszott- ha nem annyira rutinos és pánikba esik, talán kellemetlenebb lett volna az ütközés következménye.

Így viszont megúszta az esetet, a cápa is villámgyorsan odébbállt, nem volt támadási szándéka. A citromcápáknak állítólag meglehetősen rossz a látása, így inkább vétlen balesetről lehetett szó, mint agresszióról. Mindenesetre elég kemény lehetett a cápa feje, hogy a búvármaszkot is tönkre tette- szerencsére a búváré hasonlóan kemény volt, ezért csak a maszk tört el...

Dornellast, aki elég sűrűn merülget ezekkel a cápákkal, nem különösebben rázta meg az eset: a felszínen megjavította a maszkot, aztán lemerült újra. Állítása szerint nem először mentek neki cápák a víz alatt, csak épp sose az arcának. Most már ilyen is volt, de meg még soha nem sérült.

A szőnyegcápák harcos párzását örökítették meg búvárok Ausztráliában.

A cápák között is vannak olyanok, ahol az "udvarlás" meglehetősen erőszakosan zajlik, a hímek egyenesen beleharapnak, rácsimpaszkodnak a nőstényre, akik szabadulni próbálnak, néha több, néha kevesebb sikerrel. Egy ilyen harcias párzási próbálkozást vettek fel búvárok a Gold Coast közelében.

A szőnyegcápa (vagyis nemzetközileg ismertebb nevén a wobbegong) jellemzően inkább rejtőzködik valahol, és egyáltalán nem könnyű lefotózni a környezetbe olvadni igyekvő, lapos állatot. Ezeket a cápákat a szájuk körül látható rojtszerű bőrlebenyek teszik annyira jellegzetessé, az aboriginal eredetű wobbegong nevet is erről kapta, ugyanis a szó bozontos szakállat jelent.

Kissé morcos külsejük ellenére nem számítanak az emberre veszélyes cápának, persze ragadozókról lévén szó, ha akarnak, tudnak harapni, amikor veszélyben érzik magukat, netán szerelemre vágynak...

Egy meglehetősen erős videón figyelhető meg, mit is lát a búvár, amikor nekiront egy cápa.

A 19 esztendős Brad Vale fejére volt rögzítve a mini sportkamera, így tényleg az ő szemszögéből láthatjuk az esetet. Persze az is látszik jól, a fiatal búvár szigonnyal halászott, és az már közismert tény, aki ezt a hobbit űzi, mindig nagyobb veszélyben van- a kilőtt, vérző halak vonzzák a felajzott cápákat. A cápatámadást elszenvedő búvárok többsége a vadászok közé tartozik. Hiába van nála szigonypuska, a ragadozó olyan gyors, hogy felemelni sincs esélye.

A nagyjából másfél méteres szirti cápa meglehetősen agresszíven megy a búvár fele, bele is kap, de mint kiderült a beszámolóból, csak a neoprénruhát szaggatta meg kicsit, sérülés nem történt.

Ettől még aligha lehetett kellemes megélni azt a pillanatot, amikor a cápa kitátott szájjal, sok éles fogával villámgyorsan közeledik... Képzelhetjük, milyen, amikor nem egy ilyen viszonylag kistestű cápa támad, hanem egy nagy fehér vagy egy tigriscápa.

Lehet, egyszerűen csak emberi felelőtlenség van a baleset mögött. 

A napokban röppent fel a hír, hogy egy tengerben úszó diákot harapott meg egy cápa, és a sérülés olyan komoly volt, hogy a fiatalember egyik lábát amputálni kellett. Kiderült, képek is készültek a támadó állatról, ami feltehetően egy makócápa volt.

Az első hírek arról szóltak, nem egy népszerű strandon történt a baleset, hanem a parttól hat kilométerre. Később aztán ezt úgy pontosították, hogy a nyaralóhelytől voltak csak hat kilométerre, a part csak 150 méterre volt- ez érthető is, miért úszkálna valaki a tenger közepén.

Felkerült egy videó is az internetre, ezen egy csónak közelében úszkáló cápa látható. Nos, én már láttam cápát a Vörös-tengeren, de hogy csak úgy, saját kedvükre nem úszkálnak egy hajó körül, az szerintem szinte biztos. Sokkal valószínűbb, hogy csalival vonzották oda a csónakhoz, a látványosság kedvéért- a felvételen még a horgászbotok is láthatóak. (Meg persze az is egyértelmű, hogy nem hat kilométerre vannak a parttól, ide akárki kiúszhatott, aki nem tudta, milyen veszély leselkedik rá a vízben.)

Akár az is előfordulhatott, hogy a fiú vagy éppen erről a hajóról ment a vízbe, egy menő cápás videó kedvéért, vagy egyszerűen csak pechje volt, mert a közelben ment úszni, nem tudván, hogy becsalizott, ideges cápa van tőle karnyújtásnyira. Persze a vizsgálat után többet tudunk majd, de bizonyos források máris arra utalnak, hogy tényleg ez történt, ugyanazon a területen történt a cápacsalogatás mint ahol úszni ment az áldozat.

Meg kell jegyezni, hogy az etetétes cápacsalogatás Egyiptomban tilos (ahogy látható, okkal), de páran a plusz bevétel kedvéért továbbra is illegálisan csinálnak ilyet. Nagyon szomorú lenne, ha kiderülne, egyszerű butaság, emberi felelőtlenség okozott volna ilyen súlyos balesetet- ám ennek sokkal nagyobb a valószínűsége, mint hogy egy ragadozó kifejezetten emberekre akart volna támadni.

A 22 esztendős, csinos Madison Stewart, becenevén Shark Girl ismert arca a cápák védelméért küzdő mozgalomnak. Ez már csak ilyen világ, megfelelő emberekkel még a környezetvédelem is jobban eladható.

Ám Madison legalább nem csak beszél a cápákról, valóban szereti őket, sokat merül velük. És amikor eljuthatott a Bahamákra, ami jelenleg a cápás búvárkodás fellegvára, lelkesen úszott még a hatalmas tigriscápákkal is. Az erről készült pedig bejárják a világot- meglehet, a cápákra nem fog mindenki felfigyelni, Madisonra viszont biztosan...

Azért kiismerhetetlenek ezek az állatok: ez a citromcápa szemmel láthatóan nem azért vágyik a búvár közelségére, mert fenékbe akarja harapni, hanem inkább egy kis dédelgetést szeretne.

Persze ilyenkor mindig eszembe jut, ki volt az első, aki kipróbálta, lehet-e úgy játszani egy cápával mint egy kiscicával? Olvasmányaimból úgy tudom, hogy a legelső szemtől szemben cápa találkozások idején még nagyon tartottak ezektől a ragadozóktól. Hans Hass még a múlt században, az 1939-es curacaói expedíció során merült velük, és akkor jött rá, sokkal rosszabb a híre ezeknek az állatoknak, mint az indokolt lenne.

Azért még elég sokáig ketreccel merültek cápák közelében. Mára már sokkal kevesebb ponton, leginkább a nagy fehér cápákkal búvárkodók vannak ketrec védelmében, de pár helyen már ők sem. Sőt, kifejezetten divatosak lettek a cápás merülések, komoly üzletág épült erre. És aztán eljutottunk oda, hogy már szeretgetik is a cápákat- ezt viszont meghagyom azoknak, akik rengeteget merülnek velük és jól ismerik őket. Mint ahogy megtartom az illő távolságot a vadasparkban az őzzel, sőt, idegen helyen a kutyával is, nem érzem úgy, hogy cápát kellene simogatnom. De azért az ilyen videók jók arra, hogy meggyőzzenek minket arról, nem feltétlenül szörnyetegek ezek az állatok.