Azért kiismerhetetlenek ezek az állatok: ez a citromcápa szemmel láthatóan nem azért vágyik a búvár közelségére, mert fenékbe akarja harapni, hanem inkább egy kis dédelgetést szeretne.
Persze ilyenkor mindig eszembe jut, ki volt az első, aki kipróbálta, lehet-e úgy játszani egy cápával mint egy kiscicával? Olvasmányaimból úgy tudom, hogy a legelső szemtől szemben cápa találkozások idején még nagyon tartottak ezektől a ragadozóktól. Hans Hass még a múlt században, az 1939-es curacaói expedíció során merült velük, és akkor jött rá, sokkal rosszabb a híre ezeknek az állatoknak, mint az indokolt lenne.
Azért még elég sokáig ketreccel merültek cápák közelében. Mára már sokkal kevesebb ponton, leginkább a nagy fehér cápákkal búvárkodók vannak ketrec védelmében, de pár helyen már ők sem. Sőt, kifejezetten divatosak lettek a cápás merülések, komoly üzletág épült erre. És aztán eljutottunk oda, hogy már szeretgetik is a cápákat- ezt viszont meghagyom azoknak, akik rengeteget merülnek velük és jól ismerik őket. Mint ahogy megtartom az illő távolságot a vadasparkban az őzzel, sőt, idegen helyen a kutyával is, nem érzem úgy, hogy cápát kellene simogatnom. De azért az ilyen videók jók arra, hogy meggyőzzenek minket arról, nem feltétlenül szörnyetegek ezek az állatok.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
