Big Blue Búvár Blog

Floridában lehetőséget teremtettek arra egy akváriumban, hogy mindenféle előképzettség nélkül együtt úszhassanak a cápákkal, teknősökkel és a többi állattal a látogatók.

Önmagában az nem újdonság, hogy a cápás akváriumokban a búvárok merülésre kapjanak lehetőséget, van ilyen Budapesten is. Ez nem egy olcsó program sehol, de a búvárok kapnak egy eligazítást, mert ugyan nem sok veszélye van a merülésnek, a cápák azért cápák. Akváriumtól függ, hogy milyen állatfajok vannak és mekkorák a medencék, néhol még cetcápa is akad, és a tartály akkora mint egy futballpálya, máshol jóval kisebb mélységű helyen lehet búvárkodni. Vannak tipikus fajok, a hegyes fogai miatt némileg ijesztő, de egyébként emberre veszélytelen homoki tigriscápa igen sok tengeri akváriumban megtalálható például.

Szóval aki búvár, annak ott van a lehetőség ilyen merülésekre, de egy akváriumi kalandért nem akar mindenki tanfolyamot végezni. Bár az előképzettség nélküli búvárprogramokkal szemben vannak ellenérzéseim, lehet ezt biztonságosan bonyolítani. Floridában például azt találták ki, hogy a vendégek búvármaszkot és egy kicsi palackot kapnak, és nem szabadon úszkálgatnak, hanem egy rúdba kapaszkodva vontatják őket a víz felszínén. Így nem merülnek még pár méterre sem, viszont mégiscsak a vízben vannak, testközelben az állatokhoz.

Meglehet, olyan is akad, akit egy ilyen élmény sarkall arra, hogy beiratkozzon egy búvártanfolyamra, mert igazi merülésekre vágyik. Másnak meg talán egy életre elég ez a néhány percnyi idő a felszín alatt. Embere válogatja... A cápákat meg nem nagyon kérdezi senki. Bár talán számukra talán még változatosság is, hiszen folyamatosan egy számukra viszonylag szűk térbe vannak bezárva, ott élik le az életüket, így aztán ki tudja, talán örülnek az emberek jelenlétének. Vagy esetleg stresszelik őket a búvárok? Nyilván nem szabad túlzásba vinni a merültetést, hiszen az állatokra is vigyázni kell, mert ha velük történik valami, akkor a látogatók sem jönnek: a cápa nélküli cápás medence .

Meg kell tehát találni egy egészséges egyensúlyt, mert a pénz nagy úr. Amíg lesz jelentkező, addig lesz cápás úszás is- és most már azoktól is lehet így bevételre számítani, akik még csak nem is búvárok. Ügyes...

A tengeri ragadozók miatti rettegés jó piacot jelent, ezért mindig akadnak, akik lehetőséget látnak egy olyan eszköz kifejlesztésében, ami "biztosan" távoltartja a cápákat a vízbe merészkedőktől. Különféle elektromos erőtereket generáló szerkezetek mellett terveztek már tengeri kígyókat imitáló neoprén ruhákat, és így tovább.

A legújabb fejlesztés megint egészen újszerű oldalról közelíti meg a problémát. Azt próbálja kihasználni, hogy a cápák jelentős része tart a kardszárnyú delfinektől, ezért a búvár vagy szörfös testén viselt, nagyjából mobiltelefon nagyságú eszköz a tengeri emlősök által keltett zajhoz hasonló hangot ad ki. 

A SharkStopper Personal Shark Repellent állítólag még akkor is távol tartja a cápákat, ha a vízben vér vagy csali van. Olyan fajokra van hatással, mint a nagy fehér cápa, a tigriscápa, a dajkacápa, a bikacápa, a pörölycápa, a citromcápa, a szirtcápa- szóval szinte az összes veszélyesnek tartott faj egyedei megriadnak ezektől a hangoktól. 

A SharkStopper amerikai fejlesztője tengerbiológusokkal dolgozott együtt, így több helyszínen, különféle fajokkal tesztelhette a felszerelést. A cápák másfél méternél soha nem merészkedtek közelebb, amikor meghallották a kibocsátott hangokat a tervező, Brian Wynne állítása szerint. Mivel az egész szerkezet tíz centi hosszú és öt centi széles, tömege csak 140 gramm, nem jelent gondot a viselete senki számára. Feltölthető akkumulátora 6-7 óráig bírja a folyamatos működést.

A cápák kifinomult érzékszervei miatt alapvetően jó ötletnek tűnik az, hogy hangokkal tartsák tővel őket az emberektől, mert ez sem az embert, sem az állatot nem veszélyezteti, ellentétben például a hálókkal. Aki szeretett volna egyet magának a SharkStopperből, az a Kickstarteren indult közösségi finanszírozási kampányba bekapcsolódva rendelhetett egyet 225 dollárértá- ám ez a kampány azóta már nem él. Így aztán most a cápáktól félők aggódhatnak, vajon ez a tuti ötlet sem száz százalékig hatékony és áttervezik, vagy esetleg más forrásból szerzett pénzt a fejlesztő, és így egyszerűbben indíthatja be a sorozatgyártást.

Hamarosan kiderül- addig pedig vigyázzon mindenki magára a vízben. És egy kicsit jobban vigyázzunk autózás vagy kutyákkal játszadozás közben, mert a statisztikák szerint ezek sokkal veszélyesebbek ránk nézve, mint a cápák.

A nagy fehér cápákkal jellemzően ketrecek védelmében merülnek a turisták, ám arra ritkán számítanak a búvárok, hogy mások is a ketrec oltalmába húzódnak a ragadozók elől.

A napokban osztottak meg egy felvételt, amin egy méretes fóka úszik be a rácsok közé- a közelben ólálkodó hatalmas termetű cápát elnézve megértem, hogy a gyakran prédául eső fókák egyike szeretett volna biztonságban lenni egy kis időre.

Aztán persze a fóka már úszna is tovább, de pechjére zsírpárnája kicsivel nagyobb, mint a rácson a lyuk, így csak némi segítséggel tud távozni a ketrecből. Remélhetően sikerült eltűnnie a cápa szeme elől ezzel a kis megtévesztő akcióval...

A mázlista búvárok meg örülhettek, mert csak egy különleges tengeri élőlény közelébe akartak jutni, de a pénzükért egy másik is karnyújtásnyi közelségét is élvezhették...

Se óriási szörnycápa, se elkötelezett cápavédő, aki büszke a harapására, hát milyen világban élünk? Két nap, két hír, két olyan sztori, aminek olvastán felvontam a szemöldököm.

Kezdjük az egyszerűbb történettel! Bejárta a világot a Pakisztánban kifogott megalodon-rokon híre, ami több, mint 10 méter hosszú és 15 tonnás. Nos, most már mindig oda kell figyelni, mi az ilyen sztorik forrása: a World News Daily Report kifejezetten kamuhíreket tesz közzé, és nyilván a szerkesztők jókat vihognak, amikor valamelyiket elkezdik valóságosként megosztani mindenfelé. Szerencsére van, aki utánakeresett, honnan indult ez az egész, így aztán kiderült, senki, sehol nem fogott gigantikus ragadozót. A cikk arról is írt, hogy a melegedő tengervíz miatt jönnek fel egyre sekélyebb vízbe ezek a félelmetes ragadozók, ám természetesen ez is kitaláció, meg lehet nyugodni.

Ugorjunk tovább! A másik sztori pár napja indult. Egy lelkes környezetvédő, Elissa Sursara azzal került bele a hírekbe, hogy elmesélte, a tengerben úszva megharapta egy cápa, ám ő erre egyfajta kiváltságként tekint, és továbbra is harcolni fog a cápák védelméért. A 26 éves aktivista elmesélte, hogy csak egy szürke állatot látott, aztán érezte a harapást, de egy ütéssel elzavarta a ragadozót. Hozzátette, büszke rá, hogy ilyen találkozásban volt része, mert kevesen kerülnek ennyire közel a cápákhoz, és cápatámadás áldozataként is harcolni fog a cápák kiirtását célzó kampányok ellen.

A csinos fiatal hölgy ismert arcnak számít, és meglehetősen jól lavíroz a közösségi médiában, próbálja tovább építeni karrierjét- igen, létezik ilyen a környezetvédelem területén is. A WWF, a Sea Shepherd munkájában is részt vesz, blogol a National Geographicnak, egyébként már gyerekkora óta szerepel különféle filmekben, sorozatokban, újabban pedig dokumentumfilmekben is. Pech, hogy az interneten nem csak a történetét osztotta meg, hanem egy fotót is, amin egy sok kapoccsal összefogott köríves seb (vélhetően cápaharapás) látható egy emberi törzsön.

Már a támadásos is sztorit megkérdőjelezték páran, ugyanis egyetlen adatbázisban sem szerepelt Elissa incidense. Aztán a feltöltött képet alaposabban megnézve derítették ki, hogy bizony az egyszerű manipuláció, ugyanazt a két kapcsot másolták egymás mellé többször elforgatva, méretet változtatva. Innentől kezdve enyhén szólva is megkérdőjeleződött a hölgy beszámolójának hitelessége.

Némi kínos hallgatás után Elissa egészen izgalmas magyarázattal szolgált a történtekre. Megírta, hogy az őt megharapó cápa egészen pici volt, a seb pedig teljesen jelentéktelen, a fotót meg illusztrációként töltötte fel, azon nem ő látható, azt se tudja, honnan van. És az újságírók ferdítették el a szavait, nem azért érzi magát kiváltságosnak, mert egy cápa megharapta, hanem azért, mert közel kerülhetett egy ilyen ragadozóhoz.

Szóval mindenért a média a hibás, mert olyat adnak a szájába, amit nem mondott, meg azért, mert komolyan vesznek mindent, amit ő megoszt a közösségi oldalakon. Még ilyet! Hogy meglepődhetett a gyerekkora óta kamera előtt szereplő, később operatőrködő és újságírással is foglalkozó környezetvédő, hogy miket nem képesek komolyan venni az olvasók. Micsoda mázli, hogy végülis szó sem volt komoly támadásról, Elissa még sokáig védheti a cápákat, és ezek a ragadozók tényleg veszélyesebbek a kamu sztorikban, mint a valóságban.

Tanulság? Egyrészt nincsenek szörnycápák a tengerekben. Másrészt tessék minden nagyon váratlan, nagyon meglepő történet esetén először szétnézni, egészen véletlenül nem vagyunk-e átverés áldozatai, mert pár perc figyelemért sokan élnek vissza a hiszékenységünkkel. A cápák igen jó alanyai az ilyen médiazsonglőrködésnek, de higgye el mindenki, ők pont nem vágynak az ilyen kétes hírnévre...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Újabb híresség állt be azok sorába, akik belekóstoltak a búvárkodásba a tenger legismertebb ragadozóinak társaságában. Megmondom őszintén, nem követem szorgalmasan az ifjú énekesnő munkásságát, akinek dollárjel volt egy ideig a nevében, de biztos lenne olyan slágere, aminek hallattán azt mondanám: "aha, hát akkor ő az!" (Aztán el is végeztem a házi feladatot, találtam valami dalt amiben Pitbull is ott van, és látták vagy 400 millióan a YouTube-on, szóval nem akárkiról beszélünk. Ráadásul magyar származású...)

A celebek cápák közé vetése nem új dolog, ennek mindig megvan a maga romantikája. Igazi szenzáció az lenne, ha egy modellnek a fenekébe is beleharapna valamelyik jószág, de a cápák azért egyáltalán nem olyan agresszívak. Ettől függetlenül be lehet tőlük ijedni, ami valahol normális is, nekem is felmegy a pulzusom, ha felbukkan egy. Minek tagadnám? Ez van, emberek vagyunk.

És valahol még a dollárjeles Ke$ha is az, sőt, leginkább itt, a cápáktól karnyújtásnyira válik nagyon is átlagos emberi lénnyé. Úgy fogalmazott a kaland kapcsán, hogy egyszerűen attól rémisztő, mennyire valóságos ez az egész élmény. Testközelségben lenni a cápákkal, a lényekkel, amelyekről annyi legenda és híresztelés forog közszájon, amik rémfilmek tucatnyaiban kapták a "rosszfiúk" szerepét, és amik eközben veszélyeztetett állatnak számítanak a túlhalászat miatt... A cápa-mítosz igazán összetett jelenség. És köztük azért mind sebezhetőek vagyunk, teljesen mindegy, a felszínen ki mennyire sikeres és gazdag, és a többségünk mégis elégedettséget érez a velük való merülés után.

Szóval a búvárkodás erősen demokratizál- amikor a víz alatt vagyunk. Az egy másik kérdés, kinek van esélye elutazni a Bahamákra, hogy merülhessen a cápákkal. Stuart Cove híres búvárbázisa igazi mágnes a tévések és filmesek számára, Ke$ha is velük búvárkodott. Hozzá vannak szokva a szórakoztatóiparban profi, de víz alatt amatőr vendégekhez, és a cápákhoz is nagyon értenek, az élmény biztonságos és garantált. Olyan profik, már-már celebek ők a saját területükön, mint amennyira azok a bulvárfaktort tökéletesen kihasználó tévések.

A végeredmény egy műsor, amin lehet nézőként ijedezni vagy elgondolkodni, de azért nem esnék túlzásokba, nyilván rajtam kívül senki nem töpreng el, az ifjú énekesnő milyen félelmeivel szembesül. Az MTV-n megy ez a sorozat, aminek a címe My Crazy Beautiful Life, tehát mélyfilozófiát nem nagyon lehet tőle várni. Végülis, kinek hiányzik? A cápa csak egy ragadozó természetes közegében, a palackkal lemerülő ember meg egy látogató a mélyben. A találkozás izgalmas, mégis az a normális, ha nem történik semmi durva a felszín alatt. Csak mi csinálunk nagy ügyet belőle...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Vannak maroknyian, akik nem félnek a nagy fehér cápák közé merülni mindenféle védőketrec nélkül. Akadnak jópáran, akik a rácsok védelmében már megtapasztalták, milyen szemtől szemben lenni ennek a ragadozónak a hatalmas fogaival. Végül mindig akad egy-két leleményes fejlesztő, aki szeretné ötvözni a nagyobb mozgásszabadságot a ketrec nyújtotta védelemmel.

Nos, van, akinek sikerült is ez a projekt. A Discovery Channel egyik műsorában bukkant fel egy olyan, gyakorlatilag a búvár testére rögzíthető védőfelszerelés, amivel képes volt mozogni, miközben túlélhette azt, ha a cápa állkapcsai közé került. A film végén látható, élesben ment a tesztelés...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Nem új találmány az, hogy bátor búvárok a cápák között úszkáljanak- legalábbis egy réges-régi felvétel tanúsága szerint.

Ma már hétköznapi program a cápás merülés, hol ketreccel, hol ketrec nélkül, de hőskorban még nagyon óvatosak voltak a búvárok ezeknek a ragadozóknak a közelében. Hans Hass és Jacques-Yves Cousteau első merülései a nyílt vízben igazi szenzációszámba mentek, és valahogy én is úgy tartottam számon, ott kezdődött ez az egész.

Ám úgy fest, korábban is merültek bátrak a "szörnyek" közé. A múlt század harmincas(!) éveiben Ausztráliában készült ez a felvétel, ahol egy nehézbúvár merült alá a fogva tartott cápák közé- azok megnézték és nem bántották. Számomra ma már ebben semmi szokatlan nincs, de a korabeli nézők bizonyára rémülten várták a vérfürdőt. Megjegyzem, a felvétel második felében a vízbe ugró, és ott eszeveszett csapkodással úszó ember sokkal nagyobb veszélyben lehetett, mert a cápákat az ilyen mozgás sokkal jobban érdekli, mint egy alig mozduló búvár- ám végül őt sem ették meg. 

Mit is mondhatnék? Örülök, hogy ma már többet tudunk a cápákról, és a régi hiedelmeken túlléptünk. Sőt, sokan manapság már féltik a cápákat, ahelyett, hogy félnének tőlük... Ám ahhoz, hogy ide eljussunk, kellett a régi búvárok vakmerősége is, akik akkor az ismeretlennel néztek szembe, és valóban nem tudhatták, mi vár rájuk, amikor karnyújtásnyi távolságra lesznek ezektől az állatoktól.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Szeretek búvárkodni, de van pár állat, amivel mégsem szeretnék szemtől szemben találkozni a mélyben. A kalandvágy egy dolog, de néhány jószágot szívesebben látok képen, mint élőben.

A nagy fehér cápákkal jellemzően ketrecek védelmében merülnek. Ám vannak kivételek, nagyon rutinos búvárok különleges túrákon elhagyják a ketrecet, hogy szabadon ússzanak ezekkel a hatalmas ragadozókkal. Nagy élmény lehet, de... csak annak való, aki nyugodt tud maradni. Én a magam részéről ebben nagyon lennék biztos, szóval ketreccel okés, ám szabadon nem akarnék velük búvárkodni. 

Szintén óvatos lennék a krokodilokkal. Egyre több ilyen felvételt látok mostanában, és tulajdonképpen megértem a legbevállalósabb, legvakmerőbb fotósok lelkesedését, mert nem akármi centikről megörökíteni egy ilyen állat félelmetes fogsorát. Szerencsére én nem vagyok neves fotós, maradhatok a parton is, elkerülve ezeket a több méteresre megnövő, félelmetes állatokat.

Bizonyára tudnék még sorolni számomra némileg ijesztő lényeket, de ami most beugrik, az az anakonda. Megmondom őszintén, még a gondolatba is beleborzongok, hogy egy olyan kígyó társaságában merüljek, ami kétszer olyan hosszú mint én. És nem a hülye horrorfilmek ijesztettek meg, elég ijesztő a valóságos, nem szörnyméretű anakonda is.

Az sem zavar, ha valaki szerint félős vagyok, egyszerűen csak nagyjából ismerem magam. Nem érdekel a barlangi merülés sem, nem nekem való, találok annyi más izgalmas merülőhelyet... És ez így van jól. Nagy a tenger, mindenkinek juthat kedvére való kaland.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Bátor búvárok egy horgot szedtek ki egy méretes selyemcápa szájából Floridában.

Cameron Nimmo és Mickey Smith gyakran merülnek együtt a floridai vizekben, ahol a cápaetetések során az állatok háromnegyedének a testén vagy a szájában beakadt horgot látnak. Halászok is mennek a selyemcápákra, de gyakran tonhalra vágyó sporthorgászok horgai szakadnak le egy erős rántástól, esetleg egyszerűen csak elvágják a zsinórt amikor a nem kívánt fogást meglátják, és onnantól kezdve az állat a rozsdásodó horoggal a szájában él tovább. Vélhetően ez fájdalmat okoz, és a táplálkozást is megnehezíti. Mivel a cápák ritkán járnak szájsebészhez, ezzel kell élniük a továbbiakban.

A búvárok úgy döntöttek, majd ők segítenek. A hozzájuk közelítő selyemcápát megfordítva tonikus mozdulatlanság állapotát idézték elő, és így aránylag könnyen meg lehetett ragadni egy fogóval a horgot a szájában. Gyorsan és erős mozdulattal ki is tudta szedni a búvár azt, de oda kellett figyelnie, mert ettől a rántástól azonnal életre kelt a cápa, és villámgyorsan reagált. Mivel a selyemcápa akár két és fél méteresre megnövő erős ragadozó, senki nem akart az útjába kerülni.

Cameron és Mickey érthető módon büszke magukra, amiért tudtak segíteni egy állaton. Mind a ketten csodálják a cápákat, így a mostani után további horogmentesítő merüléseket terveznek. Természetesen tudják, ez a hobbi nem veszélytelen, de a cápaharapás az utolsó dolog, ami most az eszükbe jut. Szeretik ezeket az állatokat, segíteni akarnak, és bíznak benne, az emberekben kialakult képet is meg tudják változtatni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A tonikus mozdulatlanság állapota igazi különlegesség: a szakértő búvárok által masszírozott cápák ilyenkor szinte megmerevednek, transzba kerülnek és teljesen nyugodtak, bárki közelről megnézheti őket. Ám mondani sem kell, nem árt, ha olyan ember kezd neki a szelidítésüknek, aki már igen sokat merült velük és nagyon jól ismeri őket.

Több cápafajról láttam már ezt bemutató felvételt, de a nyílt tengeri selyemcápákról konkrétan még nem. Egy tengerbiológus, Mathieu Foulquie Kubában volt szemtanúja annak, ahogy egy helyi merülésvezető, Jorge milyen ügyesen bánt ezekkel az állatokkal. A tonikus állapot pár percig tart, ez idő alatt kerülhetnek közel a vendégek a cápákhoz, akár meg is érinthetik őket. A francia búvár szerint nagyjából 20 cápa volt körülöttük, és Jorge mindegyikkel valamiféle kapcsolatba került.

A selyemcápa egyébként nagyjából 2,5 méteresre nőhet meg, és akár veszélyes is lehet, de a búvárok teljesen biztonságban vannak, amíg fejben tartják az alapszabályokat.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!