Big Blue Búvár Blog

Egészen furcsa és különös búvármunkák is léteznek, de ezek közül is feltűnést kelt a reaktorban merülő emberek feladata. 

Kyra Richter éveken át merült kedvtelési búvárként, majd oktatóként Ázsiában, a Karib-tengeren. Magasszintű képzettséget szerezve búvárkodott a mexikói barlangokban is, aztán érdeklődése az ipari búvárkodás felé fordult.

Ezen a téren a "királykategóriának" a szaturációs búvárkodás számít, amikor több száz méteren dolgoznak a búvárok, akik akár hetekig, hónapokig nem jöhetnek ki a szabad levegőre. Kyra úgy érezte, ebben a férfiak által dominált világban nem lehet túl sikeres, ezért más területeken kezdett el nézelődni.

Amikor látott pár képet atomerőműben dolgozó búvárokról, érezte, ez lesz az ő világa. Meglehetősen változatos helyeken merülnek: tavakban és folyókban az erőművek mentén, és az erőművön belül levő tartályokban és medencékben egyaránt. A víz néha pokolian hideg, időnként szennyezett, és persze ott van a sugárzásveszély is.

Kyra szerint mégsem számít ez a legveszélyesebb búvármunkának, elsősorban ezért, mert az iparnak ezen a területén elképzelhetetlen, hogy a biztonságon spórolnának. Minden felszerelésük korszerű és megfelelő védelmet biztosít. Természetesen kerülhetnek veszélybe a hideg vízben, vagy ha a különféle csövek közül egy olyanba hatolnak be munka közben, amibe nem kellene. 

A radioaktív sugárzás, amitől mindenki retteg, értelemszerűen jelen van egy atomerőműben. A búvárok és a technikusok folyamatosan figyelik a sugárzás szintjét, mindig vannak náluk ellenőrző műszerek, így elméletileg nincs különösebb kockázat, amíg nem következik be baleset. (A Csernobilban a biztos halálba merülő búvárok története jelzi, van olyan helyzet egy atomerőműben, amit bármilyen rutin birtokában van valaki, nem lehet megúszni.)

Az amerikai hölgy mindenesetre megtalálta a számítását ebben a különleges szakmában: Kyra Richter egy michigani erőműben dolgozik, de a világ több pontján számítottak már a szakértelmére. 

Nem bulvárlapoknak témát szolgáltató szerelmi háromszögbe bonyolódott a szép színésznő: egy teknőssel ismerkedett össze a víz alatt.

Salma Hayekről viszonylag ismert, hogy a tenger szerelmese. Már hosszú évek óta rendelkezik búvárvizsgával, még a Bahamákon tanult meg készülékkel merülni, ahol egy film forgatása okán jutott el. 

A színésznő pedig természetesen azóta is szívesen jár a tengerpartra lazítani. Nemrég pedig egy víz alatti videót töltött fel az Instagramra, amin épp egy teknős társaságában látható. Odalenn megfordulnak a szerepek: a barátságos állat lett a sztár, és a híres színésznő a lelkes rajongó...

Vilmos hercegről viszonylag ismert, hogy a tenger szerelmese, de a jelek szerint bájos felesége is szívesen veti magát a habokba, sőt, a habok alá. 

Az angol királyi családnak jól dokumentált kapcsolata van a búvárkodás világával. A brit búvárok szövetségének (BSAC) elnöke hosszú ideig Fülöp herceg, Erzsébet királynő férje volt. Tőle Károly herceg vette át a stafétát, aki maga is merült, nemrég pedig Vilmos lett a BSAC új, fiatal elnöke. A hadseregben töltött időszak alatt pedig Harry herceg is kapott búvárkiképzést.

Amikor Vilmost beiktatták a búvárszövetség elnökeként, medencében demonstrálta, hogy otthonosan mozog a víz alatt. Már akkor mesélt róla, hogy felesége is szeret merülni, és reményei szerint egyszer a kis George herceg is búvárkodni fog majd.

Azóta már George testvére is megszületett, és mint kiderült, Katalin hercegné valóban elszánt ha búvárkodásról van szó: haladó búvár tanfolyamot végzett, hogy csatlakozhasson férjéhez a mélyebb merüléseken. Erről a királyi család szóvivője mesélt a sajtónak.

Erre a Karib-tengeren került sor, az exluzív Mustique szigeten. Vilmos már kellően felkészült búvár ahhoz, hogy lemerüljön a cápákhoz, amik aránylag mélyebben tanyáznak, és a jelek szerint felesége sem akart lemaradni mögötte. A haladó tanfolyam egyébként nem számít bonyolultnak, a kedvtelési búvárok többsége mnden gond nélkül teljesíti a követelményeit: az amerikai búvároktatási rendszerek általában nem teszik magasra a lécet. A tanulók belekóstolnak a mélyebb merülésbe, a víz alatti navigációba, az éjszakai merülésbe, tehát bővítik alapismereteiket. Ám néhány helyen elvárás ez a végzettség, ha valaki különlegesebb búvárélményre vágyik.

A brit búvárszövetségben talán nem voltak boldogok, hogy Katalin nem az általuk szervezett tanfolyamon vett részt, de mit lehet tenni, ha neki ott jött meg a kedve a cápázáshoz, ahol csak amerikai rendszerben tanítanak? A lényeg az, hogy továbbra is szeret merülni- és talán a következő tanfolyamot már a BSAC szervezésében végzi.

Ben Affleck gyerekszínészként tengereket járó, búváros ismeretterjesztő sorozatban szerepelt, de szerintem kevesen ismernek rá az akkori fizimiskája alapján.

Ó, azok a nyolcvanas évek! Valahol nagyon vicces, hogy már erre az évtizedre is kellemes nosztalgiával tekintünk, pedig nem feltétlenül történtek olyan nagy dolgok akkoriban. Mindenesetre már azokban az években is a tévét bámulta mindenki, újféle műfajok alakultak ki, és a The Voyage of the Mimi egy érdekes hibrid volt az ismeretterjesztők között. Egy hajó képzeletbeli tudományos célú útjáról szólt az alaptörténet, aztán a kalandos sztorit kiegészítette egy ismeretterjesztő blokk, ahol igyekeztek mélyebben elmagyarázni a filmben hallott dolgokat.

Még kiegészítő munkafüzetek és programok is készültek a tanárok és a diákok számára, hogy a látottakat fel tudják dolgozni az iskolában. Egy komplex projektről volt tehát szó: a kalandos részek azt hivatottak szolgálni, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltsék, a folytatásban pedig tanulhattak is.

Az első sorozatot 1984-ben mutatták be, és a főszerepet egy Ben Affleck nevű srác kapta. Igen, ő a későbbi Oscar-díjas színész-rendező, de ekkor, 12 évesen talán még ő sem gondolt arra, milyen karrier vár rá. Nyilván a forgatás maga nagy élmény volt, mert az első sorozatban a bálnák nyomába ered a Mimi, és az expedíció kalandjainak bemutatása után jöttek a szakértők, akik meséltek a tengerről, az élővilágról és sok más érdekességről. Így például Sylvia Earle, a híres tengerbiológus is a kamerák elé állt. A szakembereket pedig a gyerekszínészek kérdezgették ezekben a részekben. Mellesleg Affleck filmbeli nagyapját is tudós alakította, Peter G. Marston, aki a forgatás idején a híres MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyik tanára volt.

A folytatás 1988-ban jött, és a fantáziadús The Second Voyage of the Mimi címet kapta. Itt a vitorlás útja Mexikóba vezetett, ahol a történet szerint maja leletek fosztogatóinak nyomába eredtek, míg az ismeretterjesztő rész régészetről, történelemről szólt többek között. Az ifjú Ben pedig búvárleckéket is kapott a sorozatban, ekkor a tudományos ismeretterjesztő részben a nyomás változásáról, annak hatásáról meséltek, és demonstrálták is ezt egy nyomáskamra segítségével.

A tervek szerint készült volna egy harmadik sorozat is a Mimi főszereplésével, de erre már nem sikerült pénzt előteremteni. Azt nem tudom, a mai gyerekeknek mennyire tetszene ez a fajta ismeretterjesztés, de az tuti, hogy a gyerekszínészek számára remek élmény lehetett a forgatás. Tenger, vitorlázás, bálnák és búvárkodás- nehéz elképzelni azt a fiatalt, akit ezekből semmi nem hoz lázba. Én egy kicsit már kinőttem a célkorosztályból, mégis bele-belenéztem az epizódokba, bevallom...

Még a híres James Cameron is "büszkélkedhet" egy olyan filmmel, amit szerencsésebb lett volna álnéven rendeznie. Az 1981-es Piranha 2 című filmet The Spawning és Flying Killers alcímmel is forgalmazták, az utóbbi a kifejezőbb: a vérszomjas húsevő halak már a szárazföldön is terrorizálják az embereket.

Igen, ez a film ekkora marhaság. Cameron teljesen véletlenül ülhetett a rendezői székbe, mert állítólag csak a speciális effekteket bízták volna rá az olasz producerek, de az eredetileg szerződtetett rendező lelépett, így a fiatal filmes ölébe hullott a lehetőség. A forgatókönyv íróját álnév rejti, sokan Cameront sejtik mögötte.

A korszakról tudni kell, hogy az olaszok annak idején futószalagon gyártották sikeres amerikai filmek koppintásait. Azt tudták, hogy akkorát nem robbantanak a mozipénztáraknál, mint az eredetiek, de éppen ezért jóval kisebbre szabták a költségvetést is. Mondhatni, olcsó és alacsony színvonalú B- (vagy Zs...) kategóriás filmeket dobáltak össze rohammunkában. Így aztán azzal se foglalkoztak túl sokat, ki a rendező- Cameronnak volt gyakorlata a víz alatti forgatásban, pont megfelelt tehát a Piranha 2 esetén.

Ám többször összekülönbözött a minőségi munkára törekvő Cameron és a producer Ovidio G. Assonitis, a hírek szerint a végső vágást is utóbbi végezte. A legenda úgy szól, hogy ezt megtudva Cameron "betört" a stúdióba és helyreállította a saját verzióját, de az ilyen sztorikat nem kell komolyan venni: nehéz elhinni, hogy pont ezért a horrorért küzdött volna annyira a fiatal rendező.

Kreatív munkáról ugyanis az összehányt sztori miatt nem nagyon lehet beszélni. Az első, nagy sikerű Piranha filmet, Joe Dante munkáját az újszerűség még többre tartották, ott a biológiai fegyverré átalakított húsevő halak vérengzése volt a lényeg. A folytatásban is az adja az alapot, hogy a tenger mélyére süllyedt kutatóhajóban szállított, immár tengervízben is jól megélő piranhák tizedelik meg az embereket. Ám csavartak egyet, mert már nem csak a búvár fenekébe harapnak: képesek órákon át életben maradni a felszínen, sőt, repülni is képesek, így aztán a szárnyas piranhák a film egyik csúcsjelentében egy vidám tengerparti ünnepségbe rondítanak bele.

Ám az igazán vakmerő búvárok a saját fészkükben pusztítják el a piranhákat: a hajójukra otthonként tekintő, a vérengzés után jól megérdemelt pihenőjükre készülő halakra rárobbantják az egész kócerájt. A főszerepet egy erős női karakter kapta, a nyaralóhelyen dolgozó búvároktató, akit Tricia O'Neil alakít. Ha van pozitívuma a filmnek, akkor a színésznő kiválasztása az, aki nem egy szőke bombanőbe oltott atomfizikus, hanem egy nem is olyan fiatal, de hihetően sportos nő. Csinos, természetesen, végülis egy búvároktatótól el is várjuk, de azért nem akörül forog a sztori, hogy minél jobb szögből vegyék fel fürdőruhás alakját. Nyugodtan állíthatom, ilyesféle megjelenésű hivatásos búvárt láttam már párat az életben.

És itt nagyjából vége is a dicsérhető dolgoknak. A sztori butaságáról már írtam, felvonultatnak a filmben még néhány fedetlen keblet, humorosnak szánt mellékszálat, érzelmeket, és egy nagyon komolyan tudóskodó tudósembert is. No meg szerepel benne Lance Henriksen, akinek azért voltak emlékezetesebb alakításai. Talán csak olyanok voltak... Illetve hadd legyek még annyiban korrekt, hogy a víz alatti jelenetekben is normálisan néz ki a merülés, de gyanítom, a Kajmán-szigeteki forgatás során ez volt az egyetlen, amit igazán szívesen csinált a rendező.

James Cameron ugyan nem törölheti utólag az életrajzából a Piranha 2-t, de ha karrierjéről beszél, valamiért inkább 1984-ből indítja a történetet, amikor elkészítette a Terminatort. Egyszer szólt a korai rémfilmről, amit a legjobb gyilkos repülő halas horrorkomédiaként határozott meg- neki legyen mondva. Persze nem túl erős a konkurencia, talán csak a Sharknado törhet a trónjára. Én nem akarok igazságtalan lenni, ezért azt mondom, mind a kettőnek helye van a selejt víz alatti (feletti?) rémfilmek "Aranycsapatában"...

A kaszkadőrök helyett általában maga az amerikai sztár szerepel filmjei akciódús jeleneteiben, és mivel a Mission: Impossible soron következő folytatásában merülnie is kell, Tom Cruise a forgatási szünetben elment búvárkodni egy kicsit.

A Kajmán-szigeteken nyaralva fizetett be pár merülésre, és nyilván a többi turista meghökkenve fedezte fel az ismerős arcot a fedélzeten. Ám a beszámolók szerint vidám hangulatban telt az idő, a közvetlen hollywoodi sztárral még jól el is viccelődött a búvárhajó kapitánya, aki egy Top Gun sapkát választott a jeles vendég tiszteletére.

Az 52 éves Cruise már az ötödik epizódját forgatja a világszerte sikeres akciófilm-sorozatnak. A szuperügynököt alakító színész számtalan pörgős jelenetben szerepelt már a forgatások során, ezúttal lesz víz alatti akció is. Cruise mellett több sztár is szerepel az év végén mozikba kerülő filmben, játszik benne Paula Patton, Jeremy Renner, Simon Pegg vagy Alec Baldwin.

Színésztársai már tudják jól, Cruise minden vagányságban benne van. Emily Blunt elmondása szerint egyszer Dubajban felülhettek a világ leggyorsabb hullámvasútjára, ami 4,9 másodperc alatt gyorsul 240-ra. Ám senki nem sikoltozott, mindenki szimplán halálra rémült- kivéve Cruise-t, aki azt mondta, ez így nem kihívás, legközelebb csináljuk biztonsági öv nélkül... A Dubajban töltött időt is kihasználta merülésre Cruise, egy helyi akváriumban nézett szét a cápák közt.

Kiderül, a filmben lesz-e majd merülőtársa a színésznek a kollegái közül, de a Kajmán-szigeteken vele búvárkodóknak már lehet egy nagyon értékes bejegyzésük a merülési naplójukban.

Patricia Cornwell, a bestsellerszerző szenvedélyes búvár, és új regényéhez a Bermudák mélyén gyűjtött élményanyagot.

Cornwell annak idején újságoknál kezdte a karrierjét, majd a törvényszéki orvosi intézetben dolgozott éveken át. Nem meglepő módon legismertebb regényhőse Kay Scarpetta, aki igaszságügyi orvosi szakértőként derít fel furmányos bűncselekményeket. Scarpetta már közel két tucat Cornwell-regényben tűnt fel, és jelentős szerepe van abban, hogy a szerző műveiből eddig nagyjából 100 millió(!) fogyott.

Ahogy főhőse, úgy maga Cornwell is lelkes búvár. Már hosszú ideje merül, rutinos búvárként pedig kedvenc helye is van: Bermuda. Nagyon szereti a roncsokat, és elmondása szerint csak azt fájlalja, hogy merülés közben nem tud jegyzetelni. Mindenesetre a mélyben megélt dolgokra bármikor tud alapozni, és anyaggyűjtési céllal is szívesen merüli a bermudai hajómaradványoknál- ott pedig bőven akad ilyesmi a több száz évestől az egészen modernig.

A legújabb, pár napja megjelent Scarpetta-regényben is egy roncsnál kell vizsgálódnia egy bűnügy miatt az orvosszakértőnek. Igaz, a helyszín Florida, de a lényeg ugyanaz. Vélhetően a Flesh and Blood címet kapott kötet is nagy siker lesz majd, és a szerző maga állt modellt a reklámokhoz búvárruhában. Ha belegondolunk, hogy Patricia Cornwell az idén tartotta be az 58. életévét, igazán jó formában van- úgy fest, a búvárkodás fiatalon tartja az embert...

Lauren Hutton több szempontból volt úttörő: ő volt az egyik első szupermodell, és ő a búvárkodó celebek közül is az elsők közé tartozott. Lauren 1943 novemberében született, tehát hamarosan betölti a 71. életévét, de a hatvanas években nagyon nagy sztár volt. A Vogue címlapján 28 alkalommal szerepelt, ami sokat elmond arról, mekkora névnek számított a divatszakmában.

Meglehet, akkoriban más légkör vette körül a fiatal modelleket, mert nem drogos ügyeiről olvastam azokból az évekből, hanem azt, hogy 1965-ben kezdett el búvárkodni Cozumelen. Akkoriban ez a mexikói sziget még alig ismert helynek számított, manapság viszont az egész Karib-tenger egyik legismertebb búvár úti célja. 

Sok más híreséggel szemben, akit egyszer lefotóznak búvárcuccban aztán többet víz közelébe sem megy, Lauren folytatta a merülést, és elmondása szerint számtalan fantasztikus élményt szerzett. A nyolcvanas évek elején az akkor még szinte teljesen felfedezetlen Pápua Új-Guineában merült, a kilencvenes évekből szép emlékei vannak egy Fijire szervezett búvárszafariról. Nagy pillanatként élte át a cetcápákkal, bálnákkal történő csodálatos találkozásokat is.

És persze mint minden búvárnak, neki is akadt ijesztőbb élménye. Vanuatun a USS Coolidge roncsában tévedt el, míg a Truk lagúnában egy japán Zero vadászgép roncsában volt túl merész, és be is akadt a pilótafülkében. De higgadtsággal és merülőtársi segítséggel természetesen megoldotta ezeket a helyzeteket- és tanult belőlük.

Mint ahogy sok más búvár, ő is lelkes környezetvédő. Ám a napjainkban is modellkedő, immár szépkorúnak tekinthető Lauren Hutton viszont elég híres ahhoz, hogy sokan odafigyeljenek a szavára. Talán neki is lehet szerepe abban, hogy mind többen aggódni kezdtek a tengerért, ami számtalan élménnyel ajándékozhat meg, és persze milliónyi embert tart el, ám ha nem figyelünk rá oda, rettentő sok kárt okozhatunk az élővilágában.

A több évtizede lekesen búvárkodó Lauren emellett a víz alatt még kisebbségben levő hölgyeket is búvárkodásra biztatja. Azt javasolja, hogy a barátnők közösen szervezzenek tengerparti nyaralást egy nyugis helyre, először egy kis sznorizással, aztán sekély merülésekkel kapjanak rá a kaland ízére- ha nincs nyomás és megfelelési kényszer, sokkal könnyebben bele lehet szeretni ebbe a hobbiba. Bár mostanában már bőven akadnak búvárkodó lányok, barátnők, feleségek, azért kellett az elfogadottságukhoz az, hogy az egykori szupermodellhez hasonló vagány csajok bebizonyítsák, a merülés nem csak a férfiaknak való.

Több, a tévéből ismert séf meglepően aktív, ha a tengerben kell kalandozni. Heston Blumenthalt is láttuk már tengeri uborkát gyűjteni, de Gordon Ramsay több búvárkalandja szintén felbukkant már különféle műsorokban. A témában a leginkább elkötelezettebbnek viszont Hugh Fearnley-Whittingstall tűnik, aki a halas ételek készítésének szakértője mellett roppant harcos tengervédőnek számít.

Elsőre bizonyára furcsának tűnhet az összefüggés: miért kéne egy szakácsnak merülnie? Nos, egyrészt azzal magyarázhatóak ezek a jelenetek a műsorokban, mert a tengeri gyümölcseinél különös fontosságú a frissesség, és mi lehet annál frissebb, mint amit épp akkor hozott ki valaki a vízből? Másrészt sok, a víz alól származó ínyencség begyűjtési módja önmagában is izgalmas, jó sztori kézzel kagylót gyűjteni, összevetve mondjuk a nagyüzemi sertéstenyésztéssel.

A harmadik tényező pedig maga a tengerek túlzott kizsigerelése. A sztárszakácsok a maguk módján igyekeznek kezelni a problémát: a nagyon divatos, nagyon népszerű, ezért szinte kizárólagosan fogott halak helyett más, szintén élvezetesen elkészíthető fogásokat mutatnak be. Ha csökkenne az igény a szusi és a cápauszony-leves iránt, az ezek alapanyagául szolgáló fajokat sem fenyegetné a túlhalászás. Így hát józan ötletnek látszik az alternatívák kínálása- nyilván számunkra ez azért nem annyira érthető, mert nem tengerparti ország lakóiként számunkra az egész halászat nem annyira izgalmas téma. Pedig minket is érint ám, mennyire egészségesek tengereink! A műsoraiban eleve lendületesnek tűnő Gordon Ramsay egyszer még a cápahalászok nyomába is eredt, állítólag némi kockázatot is vállalva ezzel, ugyanis az illegálisan dolgozók nem szeretik a kíváncsiskodókat.

Aki kíváncsi rá, mit tud tenni a kereskedelmi célú halászat, és milyen idióta szabályozások okoznak kárt az európai vizeken, annak feltétlenül javaslom Hugh kapcsolódó műsorait. Az egyik ilyen gyakorlat a "selejtezés", amikor a kvótán felüli, felesleges fogást, azaz a már élettelen halakat a partra érés előtt visszadobálják a vízbe a halászok. Értelmetlen, pazarló megoldás, miközben rengeteg ember éhezik világszerte, és Hugh az ez ellen indított Fish Fight nevű kampány arcaként sokat lobbizott az eltörléséért- és ami a legszebb, sikerrel is járt!

Ám Hugh nem állt le. A sorozat folytatása (nálunk River Cottage - Én a halakkal vagyok címmel látható) azt mutatja be, ahogy Hugh a tengereken kalandozva igyekszik bemutatni káros és fenntartható halászati módszereket. Megismerhetjük belőle, mit jelent az élővilág számára egy védett övezet, mit tesznek a vonóhálók a tengerfenékkel, milyen amikor robbanóanyaggal halásznak a trópusi korallzátonyokon és így tovább. Hugh maga is a víz alá merül, hogy saját szemével győződjön meg a pusztításról vagy a védelem sikeréről.

Azt kell mondjam, búvárszemmel néha kissé esetlennek látszik a mozgása, de nem ez a lényeg. A fontos az, hogy műsoraival igyekszik felhívni a figyelmét a problémára, és az, hogy európai szinten már sikerült változást elérni, rengeteg támogatót szerezni hírességek és átlagemberek között, feltétlenül megsüvegelendő. A magam részéről sok sikert kívánok neki a további harc során, mert a tenger képes ellátni rengeteg embert élelemmel, de hosszú távon teljesen tönkre is tehetjük, ha nem sikerül fenntarthatóvá tenni a halászatot. A feladat nem egyszerű, de van olyan szép kihívás, mint egy Michelin-csillagos fogást kreálni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Zale Parry a búvárkodás hőskorában igazolta, hogy a hölgyek nem csak bájos kellékek a marcona férfiak mellett. Régebben írtam több olyan nőről, aki beírta magát a búvárkodás történetébe. Ekkor már említést tettem Zale Parry-ről, de azt hiszem, megérdemli, hogy hosszabban szóljak róla.

Olyan előfordul, hogy egy színész elég bevállalós, és maga szerepel az akciójelenetekben is, kifejezetten kéri, hogy ne helyettesítse őt kaszkadőr. Ám az ritkább, hogy valaki csak dublőrként dolgozik, míg valaki fel nem figyel rá, és színészként is beválogatja a filmbe. Hölgyekkel az ilyesmi pedig végképp nem gyakori, hiszen jelentős részüknél a külső adottságok a döntőek, nem az ügyesség.

Zale Parry gyerekkorában tanult meg úszni, és a tenger szerelmese maradt. A múlt század negyvenes éveinek végén már búvárkodott, és vélhetően elismerték a képességeit, mert hamarosan búvárfelszerelések tesztelésével bízták meg. 1954-ben a nők mélységi rekordját döntötte meg, amikor közel 64 méterre merült- állítólag azért állt meg ott, mert elérte a tenger fenekét. Rekompressziós kamrát épített társával, és ahogy egyre népszerűbbé vált a búvárkodás, azért kampányolt, hogy minden helyen legyen elérhető a keszonbetegség kezelésében elengedhetetlen kamra.

A víz alatt profin mozgó Zale hamarosan filmekben kapott munkát mint dublőr és kaszkadőr. A fordulatot a Sea Hunt című sorozat jelentette: a tengerentúlon legendás kalandsorozat 1958 és 1962 között futott, és számtalan ember kapott kedvet általa a búvárkodáshoz. Az epizódokban rengeteg kalandba keveredett a főszereplő, Lloyd Bridges, akinek igen gyakran volt hölgy partnere a merülések során is.

Az akkor már rutinos Zale Parry nem csak a színésznőket helyettesítette a víz alatti jelenetekben, de oktatóként ő volt az egyik trénere a főszereplő színésznek is. Ráadásul, noha nem volt színészi gyakorlata, több részben valódi színészi feladatot is bíztak rá- és nyilván ezekben az epizódokban nem kellett külön kaszkadőrt sem szerződtetni. A sorozat első két szezonjában több különböző karaktert bíztak rá, arca ekkor vált ismertté a nagyközönség számára.

A Sea Hunt után is aktív maradt, folyamatosan népszerűsítette a kedvtelési búvárkodás, a hölgyek közül sokan az ő példáját látva kezdtek el merülni. Korábban azért inkább férfias hobbinak számított a búvárkodás, ami ma már teljesen nyitott mind a két nem tagjai számára, és ez jelentős részben köszönhető a hőskor vakmerő és nagyon ügyes búvárlányainak. Ők voltak azok akik bizonyították, minden szempontból méltó partnerek lehetnek a nők a tenger mélyén.

Erre jó példa volt, amikor Zale-t beválogatták az Underwater Warrior című filmbe, és forgatás előtt egy haditengerészeti bázison kellett bemutatnia, mennyire mozog jól a vízben. Az ott levő tiszt azt mondta, ha képes egy levegővel leúszni 25 láb mélységig, akkor átment a vizsgán- Zale 60 láb (több, mint 18 méter) mélységre jutott, ami akkoriban a haditengerészet profi búvárainak volt a megszabott szint. Az első nő volt, aki teljesítette ezt!

Zale Parry úttörője volt a víz alatti fotózásnak is, és a merüléstől soha nem szakadt el, évtizedekkel később is rendszeresen tengerre szállt. Tevékenységét több kitüntetéssel ismerte el a búvártársadalom- itt az ideje, hogy nálunk is szélesebb körben megismerjék a nevét.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!