Több, a tévéből ismert séf meglepően aktív, ha a tengerben kell kalandozni. Heston Blumenthalt is láttuk már tengeri uborkát gyűjteni, de Gordon Ramsay több búvárkalandja szintén felbukkant már különféle műsorokban. A témában a leginkább elkötelezettebbnek viszont Hugh Fearnley-Whittingstall tűnik, aki a halas ételek készítésének szakértője mellett roppant harcos tengervédőnek számít.
Elsőre bizonyára furcsának tűnhet az összefüggés: miért kéne egy szakácsnak merülnie? Nos, egyrészt azzal magyarázhatóak ezek a jelenetek a műsorokban, mert a tengeri gyümölcseinél különös fontosságú a frissesség, és mi lehet annál frissebb, mint amit épp akkor hozott ki valaki a vízből? Másrészt sok, a víz alól származó ínyencség begyűjtési módja önmagában is izgalmas, jó sztori kézzel kagylót gyűjteni, összevetve mondjuk a nagyüzemi sertéstenyésztéssel.
A harmadik tényező pedig maga a tengerek túlzott kizsigerelése. A sztárszakácsok a maguk módján igyekeznek kezelni a problémát: a nagyon divatos, nagyon népszerű, ezért szinte kizárólagosan fogott halak helyett más, szintén élvezetesen elkészíthető fogásokat mutatnak be. Ha csökkenne az igény a szusi és a cápauszony-leves iránt, az ezek alapanyagául szolgáló fajokat sem fenyegetné a túlhalászás. Így hát józan ötletnek látszik az alternatívák kínálása- nyilván számunkra ez azért nem annyira érthető, mert nem tengerparti ország lakóiként számunkra az egész halászat nem annyira izgalmas téma. Pedig minket is érint ám, mennyire egészségesek tengereink! A műsoraiban eleve lendületesnek tűnő Gordon Ramsay egyszer még a cápahalászok nyomába is eredt, állítólag némi kockázatot is vállalva ezzel, ugyanis az illegálisan dolgozók nem szeretik a kíváncsiskodókat.
Aki kíváncsi rá, mit tud tenni a kereskedelmi célú halászat, és milyen idióta szabályozások okoznak kárt az európai vizeken, annak feltétlenül javaslom Hugh kapcsolódó műsorait. Az egyik ilyen gyakorlat a "selejtezés", amikor a kvótán felüli, felesleges fogást, azaz a már élettelen halakat a partra érés előtt visszadobálják a vízbe a halászok. Értelmetlen, pazarló megoldás, miközben rengeteg ember éhezik világszerte, és Hugh az ez ellen indított Fish Fight nevű kampány arcaként sokat lobbizott az eltörléséért- és ami a legszebb, sikerrel is járt!
Ám Hugh nem állt le. A sorozat folytatása (nálunk River Cottage - Én a halakkal vagyok címmel látható) azt mutatja be, ahogy Hugh a tengereken kalandozva igyekszik bemutatni káros és fenntartható halászati módszereket. Megismerhetjük belőle, mit jelent az élővilág számára egy védett övezet, mit tesznek a vonóhálók a tengerfenékkel, milyen amikor robbanóanyaggal halásznak a trópusi korallzátonyokon és így tovább. Hugh maga is a víz alá merül, hogy saját szemével győződjön meg a pusztításról vagy a védelem sikeréről.
Azt kell mondjam, búvárszemmel néha kissé esetlennek látszik a mozgása, de nem ez a lényeg. A fontos az, hogy műsoraival igyekszik felhívni a figyelmét a problémára, és az, hogy európai szinten már sikerült változást elérni, rengeteg támogatót szerezni hírességek és átlagemberek között, feltétlenül megsüvegelendő. A magam részéről sok sikert kívánok neki a további harc során, mert a tenger képes ellátni rengeteg embert élelemmel, de hosszú távon teljesen tönkre is tehetjük, ha nem sikerül fenntarthatóvá tenni a halászatot. A feladat nem egyszerű, de van olyan szép kihívás, mint egy Michelin-csillagos fogást kreálni...
Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
