Egészen furcsa és különös búvármunkák is léteznek, de ezek közül is feltűnést kelt a reaktorban merülő emberek feladata. 
Kyra Richter éveken át merült kedvtelési búvárként, majd oktatóként Ázsiában, a Karib-tengeren. Magasszintű képzettséget szerezve búvárkodott a mexikói barlangokban is, aztán érdeklődése az ipari búvárkodás felé fordult.
Ezen a téren a "királykategóriának" a szaturációs búvárkodás számít, amikor több száz méteren dolgoznak a búvárok, akik akár hetekig, hónapokig nem jöhetnek ki a szabad levegőre. Kyra úgy érezte, ebben a férfiak által dominált világban nem lehet túl sikeres, ezért más területeken kezdett el nézelődni.
Amikor látott pár képet atomerőműben dolgozó búvárokról, érezte, ez lesz az ő világa. Meglehetősen változatos helyeken merülnek: tavakban és folyókban az erőművek mentén, és az erőművön belül levő tartályokban és medencékben egyaránt. A víz néha pokolian hideg, időnként szennyezett, és persze ott van a sugárzásveszély is.
Kyra szerint mégsem számít ez a legveszélyesebb búvármunkának, elsősorban ezért, mert az iparnak ezen a területén elképzelhetetlen, hogy a biztonságon spórolnának. Minden felszerelésük korszerű és megfelelő védelmet biztosít. Természetesen kerülhetnek veszélybe a hideg vízben, vagy ha a különféle csövek közül egy olyanba hatolnak be munka közben, amibe nem kellene.
A radioaktív sugárzás, amitől mindenki retteg, értelemszerűen jelen van egy atomerőműben. A búvárok és a technikusok folyamatosan figyelik a sugárzás szintjét, mindig vannak náluk ellenőrző műszerek, így elméletileg nincs különösebb kockázat, amíg nem következik be baleset. (A Csernobilban a biztos halálba merülő búvárok története jelzi, van olyan helyzet egy atomerőműben, amit bármilyen rutin birtokában van valaki, nem lehet megúszni.)
Az amerikai hölgy mindenesetre megtalálta a számítását ebben a különleges szakmában: Kyra Richter egy michigani erőműben dolgozik, de a világ több pontján számítottak már a szakértelmére.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
