Help Sales ÁSZF

Hej, sárga csikó

A csikóhal nem túl fürge, nem is él mélyen, mégsem egyszerű búvárfotós téma.

csikóhal adria élmény

A jó búvártúrán van egy kicsi ebből is, abból is. Amikor Razanjból kihajóztunk, megnézni a mélyebb falakat, a bíborszín gorgóniákat, majd csigákat kerestünk, a nyílt tenger élővilágát fedeztük fel magunknak. De egészen közel a parthoz, a lakott településekhez, az Adria sekélyebb részein is akadnak érdekességek.

Természetesen nem mindegy, mikor nézünk szét, van szezonja például a tengeri nyulaknak. Ez nem a nyárra esik, nem láttunk egyet sem, de csikóhalat nagyon szerettünk volna fotózni. Pláne azért, mert a korábbi napokban más búvárok már láttak. A csikóhal pedig nem egy gyakran költöző élőlény, így komoly volt a remény, hogy mi is ráakadunk.

csikóhal adria élmény

Megálltunk hát búvár barátainkkal az Adriadive bázisa előtt, és útmutatást kértünk. Viccesnek tűnhet, de ez tényleg úgy néz ki, hogy elmagyarázzák, van egy csónak 7-8 méterre a parttól, az alatt 3-4 méteres mélységben nézzünk szét. Illetve onnan nem messze van egy valamiért tengerbe dobott fémkeret, annak a környékén, 5 méter körül szintén lehet csikóhalat látni.

Az ilyen útmutatást komolyan kell venni! Az első alkalommal nem voltunk igazán alaposak a parti merülés során, nem is találtunk csikóhalat. Inkább csak ismerkedtünk a hellyel. Másodjára már teljesen tudatosan ment a víz alatti kutakodás, mert tudtuk, ez a túra utolsó merülése- ha most nem lesz meg, nem próbálkozhatunk újra egy jó darabig. A csónak alá úsztunk, és onnan Z-alakot követve úsztam, folyamatosan nézelődtem, elsősorban a tengeri növényzet környékén, mert a csikóhalak igen gyakran ott bújnak meg. Fura ez, de valóban van egyfajta kiszámíthatóság: sok, a víz alatt élő különleges élőlényt a tapasztalt búvár gyorsan megtalál, mert tudja, melyik helyen, milyen mélységben él, milyen környezetet szeret.

csikóhal adria élmény

Ezúttal húsz percbe telt, amikor feltűnt előttem a kis sárga sziluett. A csikóhal egyáltalán nem nagy, így ennek a feltűnő színe ellenére is majdnem sikerült elrejtőznie- valószínűleg 2-3 alkalommal már elúsztunk fölötte korábban. De végül neki tudtunk hasalni, és szorgosan fotóztunk. Az Adriai csikóhalak közül ugyanis ezek a látványos sárgák mutatnak a legjobban a képeken, a sárga csikó a jackpot búvárfotós szemmel.

csikóhal adria élmény

Más kérdés, hogy hiába nem úsznak el villámsebességgel, mindig úgy tudnak fordulni, hogy ne tudjunk normális képet készíteni róluk. Türelem, rutin, no meg egy jól összerakott búvárfotós cucc kell ahhoz, hogy valami használható képet készítsen az ember. Ilyenkor bizony időnként egy egész merülést szánunk egy ilyen témára- bár általában egy idő után "megkegyelmezünk", mert hiába nem fogdossuk, tereljük az állatot, azért eléggé utálhat minket a vaku villogásáért.

csikóhal adria élmény

Amikor elindultunk vissza a bázis irányába, még mindig nyitva tartottam a szemem, hátha látok valami érdekeset. És annak a bizonyos fémkeretnek a közelében, a növényzetből kiviláglott egy másik citromsárga sziluett- újabb csikóhal, újabb forgások, újabb szitkozódás, újabb képek. Eredményes, majdnem másfél órás merülés volt, pedig nem úsztuk szét magunkat. Köszönet illeti barátainkat, akik olyan alaposan és jól eligazítottak!

csikóhal adria élmény

Hát, ilyen is lehet egy jó fotós merülés. Szerencse is kell hozzá, nyilván. De tudatosság még annyira: megkérdezni, mit láttak arra mások, ha volt érdekes, hol találták, és kifejezetten alaposan megpróbálni felkutatni a jó témát. S ha aztán a felszínen nézegetve az ember nagyjából elégedett a végeredménnyel, végképp kerek lesz a történet!

0 Tovább

A túl kíváncsi polip

A kamerám után nyúlkált az érdeklődő nyolckarú, de szerencsére én voltam az erősebb.

polip adria élmény

Az Adriai búvártúrák során elég jó eséllyel találkozunk polipokkal. Az intelligens, különleges állatok megfigyelése mindig érdekes, és mivel általában sekély vízben bukkannak elő, mindenki számára átélhető ez az élmény. Ezen a nyáron sem maradt el a polipkaland, de a szokásosnál izgalmasabbra sikeredett.

A polipok, amellett hogy kiválóan rejtőzködnek, váltogatják a színüket és alakjukat, meglehetősen eltérő személyiségűek. Persze a kisebbek általában igyekeznek minél előbb eltűnni a szemeink elől, míg a nagyobbak kicsit bátrabbak, de ez csak általában igaz- láttam már máshogy viselkedő polipot is. 

Ezúttal a többi búvár hívta fel a figyelmemet egy, a kövek között rejtőző példányra. Meglehetősen nagy volt, és látványosan változtatta a színeit. Amikor először láttam, akkor felfújta magát, és barnás árnyalatú volt.

polip adria élmény

Utána, megunva a közelségemet, úgy döntött, pozíciót változtat. Ekkor kimászott a szikla alól, és a tetején próbálta reprodukálni annak a színeit: fehér és barna mintázata lett, sőt, volt olyan pillanat amikor még a szikla érdes felületét is imitálta.

polip adria élmény

Utána visszabújt a szikla alá. Fontos, hogy ilyenkor a polipot nem üldözzük, hanem csak megfigyeljük, és ha az állat kíváncsi, reagál is apróbb kézmozdulatainkra. De szó sincs arról, hogy mi megpróbálnánk hozzányúlni, kirángatni- ha ő érdeklődik, majd kinyújtja felénk a csápjait. Ám ha ez történik, észnél kell lenni.

A polip ugyanis gyors is, ügyes is. Tapadókorongjaival, hosszú, hajlékony csápjaival simán megragad kisebb dolgokat, és bizony láttam én már olyan videofelvételeket, amikor behúzta magával a búvár kezéből kikapott kisebb kamerát, lámpát. Ha elég kicsi az üreg ahova elviszi, ennek búcsút is lehet inteni. Eleinte csak figyelt, szemmel tartott.

polip adria élmény

Ám amikor óvatosan elkezdett a kamerám felé közelíteni a polip egyik karja, erősebben megfogtam a gépet. Nem mintha az én nagy víz alatti fényképezőgépemet el tudta volna ragadni, de azért meg tudta volna úgy rántani, hogy aztán az értékes dómportot végigkarcolja egy szikla. És jól tettem, hogy számítottam rá: egyszer csak rátapadt a karja a kamera elejére, és elkezdte magához húzni. Én voltam az erősebb és feladta. Ezen a ponton éreztem, nem illik már tovább zaklatni őkelmét, és továbbálltam. 

polip adria élmény

Utólag néztem meg a képeket, mert amíg a polippal "viaskodtunk" a kameráért, nyomogattam az exponáló gombot. És hát elég egyértelműen látszik a mozdulat, s mögötte a polip kiismerhetetlen tekintete... Izgalmas interakció volt ez! De szerencsére egyikünknek sem lett belőle baja, a kész képsorozat pedig szép emlék marad.

0 Tovább

Adriai nyár 2020

Különleges év, de vajon mennyire más az utazás a koronavírus árnyékában?

adria élmény

Nos, nem bírtuk ki. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, a leginkább elérhetőnek látszó úti célt becélozva nem mondunk le a tengeri búvárkodásról ezen a nyáron sem. A repülős utak, pláne az Európán kívüliek között nem is nézelődtünk. Horvátországot szeretjük, ismerjük, végül Dalmácia lett a kiválasztott, egészen pontosan a Rogoznica városhoz tartozó falu, Razanj, ahol ismerős búvárbázis is akadt.

Az út eseménytelen volt, a határon kellett várakozni valamennyit. A tengerparton igazán sokan nem voltak, mivel előtte foglaltuk a szállást, biztosak lehettünk a dolgunkban. Közvetlenül a tengerparton, nagyon szép apartmanokban is egyszerű volt helyet találni, korrekt áron. Nyitva voltak az éttermek, a boltok- persze minden csak félgőzzel üzemelt, és lépten-nyomon használták a maszkokat zárt térben. Kicsit utószezoni hangulat volt, ami július közepén igen váratlan.

Nyilván a mostanra már megszokott sok kézmosás, fertőtlenítés mellett kerültük a nagy tömeget, az éttermekben távolabb voltak egymástól az asztalok, szóval érződött, hogy mindenkinek fontos a biztonság. De odakinn alapvetően már nem aggodalmaskodtunk: saját autóval mentünk, saját apartmanban laktunk, a tengeren könnyű volt távolságot tartani, azaz nem kellett sok rossz kompromisszumot kötni.

adria élmény

Mint ahogy abban bíztunk, ekkor már a víz is melegebb lesz. Lehetett úszni, strandolni, evezni, búvárkodni, de az önfeledt pancsoláshoz még hiányzott 1-2 fok. Persze mivel az utóbbi években többször voltunk előszezonban, tudom, milyen, vacogni az Adriában, és ez most egészen más volt. Nyilván hamarosan még melegebb lesz a tenger.  Azok a hihetetlen, gyönyörű kék színek, amiket a parton ücsörögve csodálhattunk, minden víruspánikot, gondot feledtettek.

Az Adriadive is működött, Tóth kapitány pedig jó helyekre vitt minket merülni. Járhatott ugyan már az ember tucatnyi alkalommal itt-ott a horvát tengerparton, de aki szereti a búvárkodást, kíváncsi a tengerre, a tenger élővilágára, annak az Adria nem pótlék, hanem nagyon is sok élményt adó hely. 

adria élmény

Az Adriának ezen a részén például kiemelhető a látnivalók közül a viszonylag elérhető mélységben található gorgóniamező, ahol mindig különleges élmény fotózni a bíbor színeket. Láttunk langusztát, és több muréna is a szemünk elé került. Megálltam, hogy jobban megfigyelhessem, és aztán láttam, több kis piros rák "dolgozik" épp rajta. Az apró fogászok épp a hegyes fogait tisztogatták a száját tágra nyitó ragadozónak. Élmény, amikor nem kell sietni, és van idő ilyesmit megfigyelni.

Aki csak sekélyben akart nézelődni, annak pedig ott voltak a csigák. Az egyik helyen volt egy szikla, ahol ki tudja miért, többféle kicsi, színes, látványos csiga gyűlt össze. Fotósként meglehetősen hosszú időt töltöttünk velük, hiszen ezek mindig hálás témát jelentenek: jól néznek ki, és nem szaladnak el egyik pillanatról a másikra...

adria élmény

A nap vége pedig a szokásos módon telt, egy jó, hideg helyi sörrel a tengerre néző teraszon, vagy közösen az asztal mellett. Afféle régi vágású, nagyon jó hangulatú út volt ez, és mivel nem hosszú hétvégét, hanem egy egész hetet töltöttünk a tengernél, volt idő belelazulni, élvezni. A jó búvárkodás csak hab volt a tortán, és a következő nap jöttek az új víz alatti kalandok.

0 Tovább

Egy nyerő fotó

Egy muréna csábos mosolya is hozhat díjat- ezúttal nekem.

vörös-tenger muréna fotó

Se szeri, se száma a fotós versenyeknek a világon, és a sok tematikus kiírás között nem kevés vonatkozik a víz alatti fényképekre. Neveztem már ilyenre életemben, volt már olyan sok évvel ezelőtt amikor díjat is kaptam, de azért nincs tele a vitrinem plakettekkel. 

A fotósverseny igazságtalan műfaj, lássuk be. Szeretnénk hinni, hogy amit nevezünk, az egy jó kép (azért küldjük), de nyilván másnak azért nem tetszhet annyira, mint nekünk. Néha bizony előfordul, hogy az ember a győztest mustrálgatja és azt érzi, ez azért nem annyival jobb. Máskor kiderül, hogy a képem egészen a végső fázisig jutott, aztán ott maradt ki a díjazottak közül- amatőrként ezt is jól kell fogadni, érezni kell, hogy van ennek egy játék faktora.

A Red Sea Diving Safari minden hónapban versenyre hívja a fotósokat, és csak annyi az elvárás, hogy a Vörös-tengerben készüljön a fotó. Ilyenből nekem jó sok van, ki is választottam egyet-kettőt, és végül be is válogatták a képet a havi legjobbak közé. Aztán úgy döntött a kiíró, a két legjobb között internetes közönségszavazás döntsön. Mivel a murénám eljutott ide, nyilván izgulós két nap várt rám, de végül enyém lett a győzelem. Megvallom, örültem. 

Persze jól estek a profi fotós szavai is, aki kifejezetten dicsérte a murénát. Valóban, szerencsés helyzet volt. Egy egészen a sekély vízig emelkedő korallzátony szélén tanyázott a hatalmas példány, a háttérben ott volt a tenger felszíne és a nap, s a jószág arckifejezése is elég ütős lett. Eltöltöttem vele pár percet, mert éreztem, ez egy jó téma. Sokan fotóznak murénát, és főleg a laikusokat meg is lepi, amikor kiderül, ezek az ijesztően vicsorgó lények meglehetősen ártalmatlanok a búvárokra. 

A kisebb halakra már annál veszélyesebbek, mert mint az Alien-filmek szörnyeinek, ezeknek is van egy belső állkapcsa, amivel megragadják szerencsétlen áldozatukat. Mindenesetre aki képen látja őket, azoknak -tulajdonképpen érthető módon- ijesztőek, még akkor is, ha "mosolyognak", mint ez a példány. De annak illusztrálására, hogy egy víz alatti kép nem kapásból születik, mellé teszek a sorozatból még pár képet. A muréna is rajtuk van, de... Valami mégis hiányzik. Hát ilyenkor maradunk még egy kicsit, hátha összejön, hátha sikerül. Most összejött. Én meg örvendezek vala.

vörös-tenger muréna fotó

vörös-tenger muréna fotó

vörös-tenger muréna fotó

0 Tovább

Száz tonna szemét

Újabb eredményes tengeri hulladékgyűjtő akcióról kaptam hírt.

Nagyon nehéz "sikert" emlegetni, amikor valaki tonnaszámra emeli ki a vízben sodródó szemetet, de kétségtelenül kalapot kell emelni, ha valaki eredményesen dolgozik. A probléma nyilván az, hogy ez a sok le nem bomló műanyag mind emberi tevékenység miatt kerül a vízbe- tehát azokat ismerjük el akik utánunk és helyettünk takarítanak.

Többféle akció létezik. A parti szemétszedések, amikor a kisodródott hulladékot szedik csoportosan, bárki számára nyitottak. A hulladékot szedegető búvárok már egy külön csoportot jelentenek, az igazán felkészültek komoly hajókkal egészen nagy darabokat ki tudnak emelni a tengerből, levágják a roncsokba akadt nagy hálókat is.

Ám ezek inkább helyileg lehetnek eredményesek. Az óceánok közepén lebegő nagy szemétszigetek felszámolása jóval nagyobb kihívás. Ugyan hallottunk különféle projektekről, amik nagy-nagy eredményt ígértek, de azért még akadnak buktatók. 

Az Ocean Voyages Institute első begyűjtő útján is több tonna hulladékot szedtek össze, de legutóbb egy 48 napos expedíció során 103 tonnányi sodródó háló és egyéb műanyag kiemelése sikerült nekik. A titok a módszerben rejlik, ahogy a szemetet keresik. Az önkénteseknek egy GPS nyomkövetőt adnak, és a programban részt vevő hajósok a vízen lebegő hálókra rögzítik azt.

Az elv az, hogy az áramlások előbb-utóbb össze fogják sodorni a hulladékot, azok nagyobb szigetté állnak össze. Tehát a nyomkövetők jeléhez érkező hajó már nem csak azt az első lebegő hulladékot emelheti ki, hanem a többit is ami a közelében van. És a módszer működik: nem kell tűt keresni a szénakazalban a szemetet begyűjtőknek, sokkal hatékonyabbak lehetnek. 

A módszer pedig nyilván finomodik, ezért tudnak egyre több szemetet kiemelni egy út során. A hajó alig tért vissza, máris tengerre szállnak a hulladékvadászok- sajnos még sok-sok munkájuk van...

0 Tovább

Polipbalett

Ha nem rejtőzködik, elkápráztat: ez a puhatestű mindig tud meglepetést okozni.

Mindenki láthatott már természetfilmeket, amiben a polipok olyan különleges képességeiről meséltek, milyen apró lyukakon tudják magukat átpréselni, mennyire ügyes vadászok, s az is jól ismert tény, hogy a rejtőzködés nagymesterei. Képesek az aljzat, a kövek színéhez idomulni, és gyakorlatilag láthatatlanná válni a búvárok szeme előtt.

Ám időnként előfordul, hogy nagyon is megmutatják magukat. Ekkor arra csodálkozhatunk rá, milyen könnyedséggel mozognak szinte táncolnak a vízben. Bevallom. én magam igen hosszú időn át tudom nézni az efféle "előadásokat", ha a szerencse ilyen légiesen mozgó polipot sodor elém...

0 Tovább

Merülés karantén után

Hova tervezzünk búvárutat a nyáron?

mutazás

Sokan mondják, itthon most a legbiztonságosabb, de a helyzet mégsem olyan egyszerű, ha valakinek a búvárkodás a kedvenc hobbija. A lehetőségeket nehezen lehet összevetni a tengerekkel, ráadásul itthon is voltak korlátozások. Azóta már újra nyitottak a búvárbázisok például Dorogon, a Lupa-tavon, sőt, mostantól már a Molnár János-barlang is merülhető, szóval akad pár hely nálunk is, ahova tervezhetünk.

A szó szoros értelmében vett nagyobb merítés viszont a tengerek partjára csábít minket. Amikor másfél hónapja erről a témáról írtam, már megjósoltam, hogy a nagyon szigorított határátlépésekkel, komoly adminisztrációkkal terhelt utazások nem fognak működni. Gyorsan jöttek is a lazítások, először a szomszédos országokba (így a kedvelt horvát úti célokra) lehetett menni karantén nélkül, mostanra pedig az EU-n belül lehet szabadabban mozogni.

mutazás

Maradjunk déli szomszédunknál! Az Adrián szeretettel várják a magyar búvárokat, sok bázis kinyitott, az apartmanok szintén. Most még bőven lehet válogatni a nyáron annyira csalogató helyekből az Isztriától Dalmáciáig, és a határátlépési adminisztráció sem vészes. (Nem lepne meg, ha 1-2 hét múlva ennyi sem maradna...) Saját autóval lehet menni, saját kis apartmanunkban lakhatunk, kisebb búvárcsoportokkal találkozhatunk, jórészt nem zárt térben tölthetjük az időt- jelen viszonyok között Horvátország kifejezetten biztonságos úti célnak tűnik. Főleg annak fényében, mennyire kevés volt a megbetegedés.

A vendégváró licitbe pedig bekapcsolódtak repülős úti célok is, mint Ciprus vagy Málta, ahol a bázisok már nagyon hosszú ideje várták a nyitást. A szezon eleje teljesen kiesett, nagyon sok, a turizmusból élő cég került a padlóra, nekik igazi utolsó szalmaszál az, ha még pár hetet megmenthetnek a szezonból. Csak épp ide nem autóval utazik senki, és a repülőzéstől még sokan tartanak. Van, aki szerint a levegő a gépekben még tisztább is- nem tudom, nem értek hozzá. Azt gondolom, nem fog olyan sokáig tartanak az ódzkodás a repüléstől, és mivel ezek a helyek kora ősszel még kiváló merülési lehetőségeket kínálnak, lesznek olyan időszakok, amikor pörögni fog az üzlet.

mutazás

És Európán kívül mi lesz? Hát erre még mindig nehéz válaszolni. A nagyon népszerű Egyiptomot illetően még mindig a bizonytalanság az úr. Most biztosnak látszik, hogy július 1-től érkezhetnek a külföldi repülőgépek, de chartereknek még semmi híre. A  helyi korlátozásokról sem tudunk sokat, vagy a reptéri tesztelésekről. Szomorú ez, de jelen pillanatban vörös-tengeri utat tervezni csak úgy lehet, ha valaki minden váratlanra felkészül. 

A távolabbi országoknál is kiszámíthatatlanul változik a helyzet. Teljesen eltérő az állapot mondjuk a Maldív-szigeteken, Thaiföldön vagy Indonéziában. Gyakorlatilag nem repjegyvásárlásban kell szakértőnek lenni, hanem járványügyben és közegészségügyben. No meg valahogy ki kellene ismerni magunkat a különféle országos és helyi törvények, rendeletek és előírások sokaságában. Egy esetleges őszi második hullám pedig még ezeket is mind megkavarhatja. A legtöbben valószínűleg azt mondják ezzel szembesülve, hogy akkor ebben az évben ilyen egzotikus utakról még csak álmodozni sem fognak.

mutazás

Szóval mivel tudom biztatni a búvárokat e pillanatban? Azt gondolom, a kalandvágyóbbaknak lehet esélyt adni egyszer-kétszer a hazai helyeknek. Az Adriára többször jártunk szezon előtt, hűvös vízben merülni- most végre itt a lehetőség, hogy élvezzük a nyári körülményeket! És azok a bizonyos Földközi-tengeri úti célok pedig igencsak vonzóak ősz elejére. Ezek az utak azért is jók, mert meghiúsulásuk esetén sem beszélhetünk milliós veszteségekről, bármi változik.

Ha már a veszteségek szóba kerültek... Természetesen sokakat megviselt anyagilag ez az időszak. Minket is, búvárcégeket is, repülőtársaságokat vagy szállásadókat úgyszintén. De azért mi együtt vagyunk benne a történetben, akármelyik oldalon állunk. Bár csábíthat kemény alkudozásra a kiszolgáltatott helyzet, mégsem gondolom úgy, hogy most ez illendő. Ha valahol kedvezményt, jó ajánlatot kínálnak, lehet vele élni, de ha valaki most akar fél- és negyedárat kipréselni, gondoljon arra, neki munkavállalóként mennyire esne (vagy esett) jól hasonló. A szolgáltatásoknak megvan az ára, a színvonalat úgy tudják biztosítani, ha nem kell fele pénzből gazdálkodni. A saját érdekünk is az, hogy ne engedjük tönkremenni a jól ismert, kedvelt, korábban bevált búvár szafarihajókat, hoteleket, búvárbázisokat némi pillanatnyi haszonért cserébe. Bízzunk benne, hogy hamarosan normalizálódik a helyzet, és jövőre már jobb lesz mindannyiunknak!

0 Tovább

A búvár és az óriáshal

Nem csak a cápák és a bálnák nőhetnek nagyra.

Ez az Ausztráliában készült felvétel azt illusztrálja kiválóan, hogy milyen hatalmasra képes megnőni egy sügér, ami mögött egy búvár is teljesen el tud tűnni. A víz alatti látogatók persze szeretik ezeket a veszélytelen, kissé tunya mozgásúnak tűnő óriásokat, mert a találkozás mindig feldobja a merülést. 

Persze ha már szóba kerültek a sügérek, érdemes megemlíteni azt, hogy mivel mi nem vagyunk tengeri hatalom, nálunk a tengeri halak igen jelentős része egyszerűen "sügér", bezzeg angol vagy más nyelveken sokkal változatosabb neveken emlegetik őket. Őt például Giant grouper néven ismerik.

0 Tovább

Feltárulnak a görög roncsok

Végre a turisták is búvárkodhatnak a legérdekesebb helyeken Görögországban.

mutazás

Miközben a világ sok pontján mindenféle hajó, repülő, szobor süllyesztésével akarnak új búvárhelyeket kialakítani, hogy vonzzák a jól fizető külföldieket, Görögország alig van fenn a búvárok úti cél listáján- pedig nekik aztán van roncsuk, nem egy-kettő, hanem több száz. Nem is akármilyenek! Ókori amforatemetők és világháborús hajók is vannak a felszín alatt az ország számos pontján.

Régóta tervezik és ígérik azt, hogy értelmes, betartható szabályozás születik majd, és végre egyszerű földi halandók is merülhetnek ezeknél a roncsoknál. A nagy elképzelések aztán nem igazán váltak valóra. Mondhatni: egeret szültek a hegyek. A pár, búvárok előtt megnyitott roncsot csak szakképzett vezető kíséretében lehetett (volna) felkeresni, erre pedig nem lehetett rendes búvárüzletet alapozni.

Állítólag ez változik meg mostantól, egy 2019-es törvénymódosítás következtében. A korábbiakkal szemben az 50 esztendősnél idősebb roncsokat is fel lehet keresni például. Nem ugyanazok vonatkoznak a kísérőkre sem. 

Emellett négy víz alatti múzeumot is kialakítanak, kettőt már idén nyáron megnyitnak a turisták előtt. Az egyik a Peloponnészosz délnyugati csücskénél lesz, Sapientza sziget mellett. A másik is a közelben, Pülosz közelében várja a búvárokat. 

Meglehet, az gyorsította fel az eseményeket, hogy a görög turizmus óriási csapásokat szenvedett el a koronavírus miatti lezárásoknak köszönhetően. Most, amikor minden ország újból megnyitja kapuit a nyaralók előtt, azzal kell csalogatni a külföldieket, ami csak rendelkezésre áll.

Végre-valahára a görögök is rájöttek, a búvárok nagyon is értékes csoportja a turistáknak, akiket megfelelő látnivalókkal lehet az országba vonzani. És nekik ehhez nem kell drágán mesterséges zátonyokat kialakítani- egyszerűen csak meg kell mutatni azt, ami már most is a víz alatt van.

Engem, akit kifejezetten érdekelnek a tenger fenekén megnézhető történelmi érdekességek, nagyon is kíváncsivá tesz ez a bejelentés. Várom a beszámolókat az első tapasztalatokról!

0 Tovább

Az elveszett uszony

Szerencsés volt a búvár, akinek a cápa csak az uszonyába kapott bele.

cápa sztori

Először is a legfontosabb: ismét nem véletlenül jött közel a ragadozó a búvárhoz. Jól látszik a szigony és a kilőtt hal, gyakorlatilag úgy érezheti a cápa, mintha csalival akarnák közelebb hívni. Jött is.

A szigonyosok természetesen elsősorban azért merülnek, hogy halakat lőjenek ki, ebben nincs meglepő. De abban sincs semmi, hogy ennek azért megvannak az "apróbb" kockázatai. Mint ahogy az sem szokatlan, hogy egy cápa "a semmiből" jön. Ez már csak ilyen!

A bikacápa egyébként viszonylag veszélyesnek számít, de ezúttal az érdeklődést csak egy uszony bánta. (A találkozások többségén még ennyi sem történik.) A búvár vélhetően utána már nem nagyon erőltette a vadászatot, hiszen ha a közelben ólálkodik egy nagyobb cápa, az bizony újból előkerülhet. Egyetlen uszonnyal amúgy sem lenne kényelmes a merülés...

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (246),mutazás (170),cápa (157),sztori (134),video (133),búvár (126),felfedezés (69),baleset (69),fotó (68),környezetvédelem (66),alapok (57),élmény (56),híresség (53),adria (52),film (45),egyiptom (42),szabadtüdős (37),utazás (35),barlang (34),delfin (29),retró (28),felszerelés (27),régész (26),egzotikus (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),polip (13),kutatás (12),bánya (12),Cápa (12),üzlet (12),doku (11),mélytenger (11),fóka (10),medence (10),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),kincs (9),tengeralattjáró (8),ciprus (8),rekord (8),málta (8),szemét (7),szafari2014 (7),sport (7),szobor (7),tudomány (6),Bali (6),humor (6),cousteau (6),csikóhal (6),tél (6),verseny (6),szafari18 (6),rák (6),florida (5),rája (5),jordánia (5),ausztria (5),ázsia (5),mexikó (4),hidegvíz (4),múzeum (4),olaszország (4),repülő (4),szafari2016 (4),bali (4),tintahal (4),Egyiptom (3),thaiföld (3),magyarország (3),találkozás (3),könyezetvédelem (3),orosz (3),skandinávia (3),víz alatti (3),karácsony (3),muréna (3),csiga (2),görög (2), (2),éjszaka (2),európa (2),hal (2),medúza (2),krokodil (2),spanyolország (2),bomba (1),balti (1),repülőgép (1),bulgária (1),könyv (1),budapest (1),cetcápa (1),vörös-tenger (1),szafari (1),akvárium (1),románia (1),búvárfilm (1),repülőroncs (1),hollandia (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),uk (1),feketetenger (1),dubaj (1),korall (1),tenger (1),izland (1),Florida (1),írország (1),horvátország (1),egyesült királyság (1),norvégia (1),celeb (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog