Big Blue Búvár Blog

Egy különleges találkozás az Adriai-tengerben.

Alig egy hete még Horvátországban voltunk. Razanjból indultunk merülni, s a nap további részében is leginkább a tengerben, tengeren töltöttük az időt. Szerencsénk volt, a nyaralás jó volt, szép volt- és élményekben gazdag.

Önmagában az, hogy polipokat látunk a víz mélyén, nem feltétlenül akkora dolog. Az Adrián, bár néha több, néha kevesebb kerül a szemünk elé, a túrák többségét látunk üregekben rejtőző, vagy esetleg a sziklák színéhez hasonuló, a környezetbe olvadó példányokat.

Ezúttal is volt több polipos merülésünk. De az egyik, az kicsivel más volt. Az állat tűrte ahogy közelről fotóztam, gyakorlatilag csak a szemére koncentrálva készült pár portré. A polip szemeibe érzelmeket vizionálni lehet épp, csak felesleges, hiszen ezek a puhatestűekhez képest meglepően intelligens lények egészen máshogy élnek, mint mi. 

Aztán ez a polip is tovább állt, de nem ment messze. Mi nem üldöztük, csak fentről figyeltük, ahogy időnként szikláknál meg-megállva keres valami nyugvóhelyet. S azt is láttuk, hogy tucatnyi szemtelen kis fekete hal csipkedi, támadja, s a polip már nem nagyon védekezik. 

A polipok nem élnek sokáig. A nőstények nagyjából két évesen rakják le ikráikat, melyeket heteken át önfeláldozóan védelmeznek. Végül elerőtlenedve, elgyengülve pusztulnak el. Talán annak lettünk szemtanúi, ahogy egy ilyen megfáradt polipra csap le a többi tengeri állat- mert a tengerben így zajlanak a dolgok. S talán mégsem véletlen, hogy fáradtságot, beletörődést látunk bele abba a polipszembe....

Egy sugárhajtású gépet süllyesztettek el Trogir közelében a búvároknak.

Pár éve különleges látványosságot alakítottak ki a tenger mélyén Dalmáciában: Jézus keresztútjának stációját jelképező szobrokat helyeztek el. Most pedig arról adtak hírt, hogy a Torgir mellett levő Jelinak-öbölbe egy sugárhajtású gépet süllyesztettek látványosságként. Érdekes a két, egymáshoz nem igazán kapcsolódó dolog egymás mellé helyezése ilyen formában, de ettől még talán egyszer érdemes merülni itt- esetleg pont ezért.

A SOKO J-21 Jastreb típusú könnyű harci- illetve gyakorlógépet Jugoszláviában fejlesztették ki évtizedekkel ezelőtt, 1968-ban állt szolgálatba, és nem meglepő módon rég nem repülnek vele. Ez a példány motor nélkül, kibelezve állt már hosszú évek óta. Most kapott egy alapos tisztítást és új festést, aztán ment a víz alá, 10 méteres mélységbe. Ez mondjuk viszonylag sekély mélységnek tűnik, hiszen a J-21 hossza és szárnyfesztávolsága is kevesebb mint 11 méter, azaz viszonylag kicsi harci gép. Így aztán egy komolyabb hullámzás a tengeren ebben a mélységben akár károkat is okozhat- volt hasonlóra példa a világ más részein elhelyezett roncsokkal.

A J-21 érdekessége, hogy ilyen gépekkel is támadták a horvátokat a délszláv háborúban a szerbek, amikor Horvátország a függetlenségéért küzdött. Egy, a harcokban lelőtt J-21 maradványa egészen közel, Razanj mellett merülhető, Láttam is, de mostanában állítólag nem túl jók arra a látási viszonyok, ráadásul csak pár nagyobb darab, és szétszórt alkatrészek maradtak meg belőle. Akit érdekel ez a típus, most egyben nézheti meg a víz alatt, és nem is kell mélyre menni hozzá.

A merülésekről a helyi Blue Nautica búvárközpont oldalán lehet érdeklődni.

A Kajmán-szigetek tenger alatti makróvilága is lenyűgöző.

Kétségtelen, hogy a Karib-tenger legnépszerűbb úti céljai elsősorban tiszta, égszínkék vízzel, zátonyokkal, esetleg cápás merülésekkel vonzzák a búvárokat. De ahogy máshol a világon, úgy itt is számtalan apró, különleges lény él a homokban, üregekbe bújva, netán korallok tövében.

Kicsi rákok, békahalak, csigák, csikóhalak élnek itt is, csak jól kell figyelni. A búvárok jelentős része csak ránéz a szép színes szivacsokra és lágykorallokra, és nem is gondol arra, mit hagy ki. Szerencsére ennek a videónak a készítője mindannyiunk számára megmutatja, mi mindent rejt a Kajmán-szigetek melletti mélység.

Ha tehetném, Myanmar merülőhelyeit is útba ejteném. 

A Mergui szigetcsoport a ritkábban látogatott dél-kelet-ázsiai ország déli részén található. Az Andamán-tenger nem messze eső thaiföldi merülőhelyei is nagyon kellemesek, ott volt már szerencsém búvárkodni, szóval szívesen megnézném, mit tud Myanmar.

Persze nem épp olyan időket élünk, hogy ilyen távoli, egzotikus utakat tervezhetnénk nagy magabiztossággal. Addig igyekszek minél több információt begyűjteni, mondhatni, tudatosan álmodozni- mert egyszer úgyis újra eljön az ideje annak, hogy mehessünk amerre csak kedvünk tartja.

És akkor miért ne legyen Myanmar, színes korallzátonyokkal, halrajokkal, mantákkal és cetcápával?...

A búvárrégészek Korcula szigete mellett találtak izgalmas lelőhelyet.

Dr. Mate Parica, a Zadari Egyetem Régészeti Tanszékének szakembere egy érdekes víz alatti régészeti kutatás vezetője, amely egy víz alá került neolitikus településen folyik.

Ez a település egy emberi kéz által kibővített, sokszögletű parttal rendelkező szigeten helyezkedett el. Ma a település maradványai 4-5 méter mélyen vannak a tengerszint alatt.

A kutatások egy falat tártak fel a lelőhely körül. Ezen kívül számos egyéb építmény nyoma látható, amelyek a mesterségesen létrehozott partvidék kiterjedésének irányát mutatják.

A jó állapotban megmaradt falak mentén gazdag régészeti anyagot, díszített kerámiát, csonteszközöket, hosszú kovaköves késeket, pengéket találtak, és valamennyi lelet a klasszikus hvari kultúra időszakára, körülbelül a Kr. e. 4500 körüli időszakra tehető.

- A megtalált település azért jelentős, mert az Adriai-tenger ezen részén a neolitikum időszakából nem ismertek nagyobb területen elhelyezkedő települések, csak barlangokban találtak leleteket. További jelentőséget adnak a lelőhelynek a jól megőrzött kőfalak, amelyeket a település partvidékének kialakulása és terjeszkedése során emeltek nagy gondossággal - mondja Dr. Parica.

Így hát elmondható, hogy az Adria mentén élő népek történelmének a több évezredes emlékeit is érdemes a víz alatt kutatni, nem csak a modern háborúkét vagy az ókori kereskedelmét.

Értékes pénzérmét talált egy búvár Floridában.

Míg az ezüst megfakul, színe is sötétebb lesz, az arany ragyog - még azután is,  hogy négy évszázadot töltött a tenger mélyén. 

Ez a régi igazság igazolódott be pár napja, amikor a Nuestra Senora de Atocha, a világ egyik leghíresebb és legértékesebb hajóroncsa mellett 20 év után először ástak ki aranyérmét. Bár más aranyleleteket is találtak már, az érmék ritkaságnak számítanak. Összesen kevesebb mint 130-at találtak. Senki sem tudja, hány volt a gálya fedélzetén, amikor elsüllyedt. Nem szerepelnek a hajójegyzékben rakományként, és gazdag arisztokraták vagy egyházi személyek vihették (vagy csempészhették) őket a gálya fedélzetére. 

Zach Moore, a Mel Fisher's Treasures búvára egy víz alatti fémdetektorral dolgozott, és más tapasztalt kincskereső búvárokkal együtt kutatta át a jelenlegi kutatási helyszínt.

A 30 láb mély vízben, 10 láb homok alatt, 400 év elteltével az arany csillogása eltéveszthetetlen volt Moore számára, aki dolgozott már a Mel Fisher's Treasures-szel az 1715-ös vero beachi flotta feltárásán is.

Moore szülei mindketten tagjai voltak annak az "aranycsapatnak", amely 1985. július 20-án felfedezte a 400 millió dolláros Atocha vagyont érő aranykincsét.

Egy 1985-ös merülés során Zach apja, Bill Moore és a többiek 165 fontnyi aranyrudat, láncot és korongot találtak. Édesanyja, Julie Moore szintén búvárkodott ezen a lelőhelyen a kincskeresés legizgalmasabb napjaiban, és számos smaragdot talált, Zach Moore elmondása szerint. Most már neki is van miről mesélnie, hiszen sikeresen rábukkant egy ritka és értékes arany érmére.

Az érme értéke a Mel Fisher's Treasures csapata szerint akár 98 000 dollár is lehet. Ez mindössze a 121. aranyérme, amelyet az 1622-es hurrikánban elsüllyedt spanyol gályáról találtak meg 35 mérföldre Key Westtől. A legutóbbi, 10 napos kutatás során két ezüstérmét és egy régi muskétagolyót is találtak. Szép lezárása ez annak a megemlékezésnek, ami az Atocha felfedezésének 36. évfordulójához kapcsolódott.

A legendás Me 109-es egyik példányánál merültek a magyar katonai búvárok.

A szolnoki RepTár repülőmúzeumban tartott sajtóeseményen mutatták be a rendkívüli felfedezést. Sokan tudják, a második világháború idején komoly légi csaták folytak Magyarország felett, és számos gép veszett oda. Találtak már roncsokat korábban több ponton, így a Balatonból származó maradványokat is hoztak a felszínre. Ám tudható, vannak még roncsok- a tó mélye pedig fontos leleteket rejthet.

A RepTár oldalán olvasható beszámoló szerint 2020 szeptemberében, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái egy repülőgéproncsot találtak a Balatonban. A kiemelt roncsdarabok alapján a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy egy Me 109 típusú repülőgép lezuhanási vagy kényszerleszállási helyét találták meg.

Ez az első alkalom a magyar roncskutatásban, hogy víz alatti felvételek készültek egy repülőgéproncsról és nagy az esély arra, hogy magyar gyártású vadászgépet találtak a Balaton mélyén. Az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár búvárai a Jackall Cave 2020 gyakorlat keretében hajtottak végre kiképzési merüléseket.

Az elsődleges cél a repülőgép típusának azonosítása, majd a roncs állapotának felmérése volt. A minimális látótávolság nehezítette a búvárok munkáját, ráadásul a roncsot körülbelül 70 centiméter vastag iszapréteg takarja. A rendelkezésre álló idő alatt csak a roncs egy részét sikerült megtisztítani. Eddig annyit lehetett megállapítani, hogy a motor viszonylag ép állapotban van, továbbá nagyobb méretű szerkezeti elemek is vannak a mederben, ezért felbecsülhetetlen értéke van a megtalált roncsnak.

A merülések a jövőben még folytatódnak. Az eddigi feltárás során felszínre hozott légcsavartoll, légcsavarkúp, a motorburkolat darabja, valamint további alkatrészek és a búvárfelszerelések először, a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban tekinthetőek meg, előreláthatólag 2021. szeptember 30-ig.

A Messerschmitt Me 109 típusú gép német gyártású, legendás együléses vadászgép, ami végig az élvonalban szolgált a második világháború idején. A Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótái is ilyen gépekkel szálltak szembe a Magyarországot támadó bombázókkal. A jelentős túlerővel szemben is helyt álló magyar egységek súlyos veszteségeket szenvedtek el. A gépek utánpótlását biztosítani kellett, így a háború végén már magyar üzemek is gyártották a Me 109-es G változatát. Úgy vélik az első felszínre hozott alkatrészek alapján, hogy akár magyar gyártású gép is lehet a most felfedezett roncs.

Természetesen a roncs védelem alatt áll, amatőr búvárok aligha merülhetik, még ha csak 3-4 méteres mélységbe kellene is érte lemenni. Ráadásul a gyenge balatoni látótávolság miatt inkább csak tapogatva lehetne tájékozódni. Így aztán ez nem nekünk való merülőhely jelen pillanatban. Ám ha megvalósulnak a tervek, és a gép nagy részét a felszínre hozzák, akkor a múzeumban bárki megnézheti majd, mit rejtett a tó mélye.

Továbbiak a RepTár oldalán.

Dubajban ezt is megcsinálták: a legmélyebb búvármedencét alakították ki.

A 200 láb, azaz 60 méter mély Deep Dive Dubai már nem csak a kedvtelési búvároknak lehet érdekes gyakorlóhely, ugyanis legmélyebb pontjára lemerülni technikai búvárok számára is jó feladat. 

Egyebekben a szokásos dolgokat tudja a medence: a vize meleg, 30 fokos, és mesterséges látványosságokat alakítottak ki benne. A fő attrakció az "elsüllyedt város". Persze mindez nagyon mű, de ha valaki arra vetődik, megnézheti.

Feltéve, hogy nem elírás az a belépő ár, amit láttam. 800 dirhamot, azaz majdnem 200 eurót olvastam egy cikkben, de remélem, ez nem egy merülésre, hanem egy hetes bérletre vonatkozik, mert ha nem, akkor én biztos nem fogom 5-6 adriai vagy ennél is több vörös-tengeri merülés árát költeni arra, hogy valami víz alatti díszletben üssem el az időt...

Aki viszont nálam érdeklődőbb (mint például Will Smith), az figyeljen arra, hogy mélymerülés után ne egyből a Burj Kalifa felé vegye az irányt, mert ugyebár ilyenkor figyelni kell rá, hogy ne menjünk túl magasra... A foglalás július végétől kezdődik a nagyközönség számára.

Zirjén jártunk, Stukát láttunk.

Őszintén megmondom, kicsit furcsa arra gondolni, hogy egy éve is itt tartottunk: épp enyhült valamit a koronavírus-járvány, kicsit lehet utazni, de féltünk attól mi jön még. Bizonyos dolgokat máshogy értékel az ember, és igen, nagyon örülünk egy adriai hosszú hétvégének.

Kaprije szigete nem épp tipikus búvár úti cél, hiszen Sibenikből komppal kell áthajózni a kicsi, gyakorlatilag autómentes szigetre, ahol egy óra alatt körbejárható a lakott terület jó része. Itt van egy családias kis magyar tulajdonú búvárbázis, ahonnan merülni indultunk egy meglehetősen szelesnek ígérkező nap kora reggelén.

Kaprijéről el lehet hajózni pár érdekes merülőhelyre, de a már párszor meglátogatott második világháborús repülőgép roncsa, a Stuka is a programba került. Az ugyanis a szomszédos sziget, Zirje előtt nyugszik. Korábban Murterről hajóztunk oda, most kipróbáltuk ezt a verziót is. Szerencsénk volt, ezúttal is csak mi voltunk a roncsnál. Már nem először lep meg az, ahogy a leereszkedés közben egyszer csak láthatóvá válik a teljesen egyben levő Ju87-es teste.

Először a gép mellett álltunk meg. Meglepő, hogy ezekből a viszonylag kicsinek tűnő gépekből milyen rengeteg épült, és mennyi hadszíntéren vetették be őket. Körbeúsztuk, fotóztunk lelkesen, tettem egy kitérőt a motorhoz is.

Szeretjük  mi az Adriát is, pláne, ha ilyen érdekes helyekre vetődünk el! Fogalmam sincs, mikor lehet messzebbre tervezni, de addig is lelkesen, a jó hagyományokhoz ragaszkodva járunk az Adriára. Most júliusban már egész jó volt a víz, élveztük a búvárkodást, egyáltalán a laza napokat a tenger partján. Ültünk Kaprijén, néztük a naplementét, ittuk a sörünket, és még akkor is jól éreztük volna magunkat, ha nem tudunk búvárkodni. Így viszont főleg jó kis kaland volt. Reméljük, ezt nem fenyegetik újabb hullámok- és nem a felkorbácsolt tenger hullámaira gondolok...

Búvárok szabadították a kötélbe gabalyodott ámbrás cetet Mauritiuson.

A 10 méter hosszú állat a kötélbe akadva vergődött, és ezek után értesítették a búvárokat. Hugues Vitry a víz alatti is megnézte, mi a gond, és látta, hogy a cet szájánál is kötél van. Úgy hurkolódott rá a kötél, hogy teljesen szétfeszítette az állkapcsait, és a bójához rögzített kötél minden egyes mozgásnál rántott rajta. Óvatosan látott neki a munkának egy speciális ollóval, végül sikerrel is járt, és a kiszabadult hatalmas állat eltűnhetett a két mélységben.

A búvár elmondta, látta az állat hatalmasra tágult szemében a félelmet. Szerencsére ezúttal időben érkeztek. A Mauritius vizeiben élő ámbrás ceteket számon tartják, ezt a példányt is be tudták azonosítani.