Ilyen sem volt még velem: Cipruson roncsbúvárkodással ünnepeltem.

Valamiért a különleges születésnapozásokból eddig jellemzően kimaradtam. Igaz, nem is nagyon erőltettem sose hogy valami nagy eseményt kerítsünk ennek örömére- a mostani alkalom is legalább annyira szólt a búvárkodásról, utazásról, mint arról, hogy épp születésnapot ünneplek.

Mindez még október elején volt, de az emléket csak most idézem fel, így év végén. Nem azért, mert rossz volt, sőt. Ciprus már ismerős helyszín, ősszel még kellemes, az ára pedig kitűnő volt. Természetesen, ahogy mindenki más, én is némileg aggódtam a repülős út miatt, de felesleges volt. A plusz adminisztrációval együtt is kezelhető volt a dolog- igaz, egyik utastársunk lebetegedett indulás előtt. Ugyan nem tesztelték, de manapság senki nem mer elindulni egy kis köhögéssel, hőemelkedéssel...

Odakinn ismerős hotelben voltunk Larnacában, ismerős bázissal merültünk, és persze az ismerős Zenobia roncsot. Tulajdonképpen már unhatnám is, de nem így van. Kellemesen meleg volt a víz, barátaim körében voltam, lazáztunk egy kicsit víz alatt és felett- azt hiszem, ilyen születésnapból lehetne több is. Utólag is remek döntésnek gondolom, hogy belevágtunk az útba. 

Ez az év is bizonytalansággal telve zajlott, de én és velem együtt sokan már igyekszünk megkeresni a lehetőségeket arra, hogy hasonló módon ki tudjunk kapcsolódni, mint annak idején. Szükségünk van rá, mert jár nekünk ennyi pihenés és kaland. Oltásokon és maszkviselésen innen, formanyomtatványokon és digitális igazolásokon túl, de mentünk az Adriára, mentünk Ciprusra. És jó volt! Ha kérhetnék valami meglepit, akkor az lenne, hogy maradjon nekünk nyitva legalább néhány lehetőség jövőre is, aztán újra nyisson az egész világ...