Big Blue Búvár Blog

Május az egyik legjobb időszak az ország felfedezésére, víz alatt és felett.

Négy éve jártunk utoljára Jordániában. Kellemes utazás volt, de a novemberi eső elmosta a petrai látogatást, és azóta is motoszkált bennünk, hogy vissza kellene mennünk. Mivel Jordánia már nem gürdít akadályokat az utazók elé, legyenek oltatlanok vagy sem, összeverődött egy kis csapat, és élve a viszonylag olcsó repülés lehetőségével, nekivágtunk.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az utazás megdrágult. Egyrészt a koronavírus-járvány miatti lezárások óriási veszteséget jelentettek sok szolgáltatónak, akiik próbálják behozni ezt a kiesést. Másrészt jól ismert tény a magyar forint gyengélkedése, ami szintén nehezíti a tervezést. Egy pár hónap alatt könnyedén ugrott 10-15 százalékot a legtöbb utazás forintban kifejezett ára. De mit tehetnénk? Szeretünk utazni, összeszorítjuk a fogunkat, gyűjtünk és megyünk.

És általában ez megéri. Most sem volt ez másképp. A Holt-tenger, a Vörös-tenger, Wadi Rum, Petra és Jerash voltak a fő állomások. A Holt-tengerben való lebegés mindenkiből kicsit gyereket csinált, a Wadi Rum sivatagának holdbéli tájai ismét lenyűgüztek. Végre végigjárhattuk Petrát (vagyis egy részét), nem pedig csak a kapu előtt toporogtunk csalódottan, esőáztatta ruhákban. Jerash már csak hab volt a tortán.

A Vötös-tengerre egy napot szántunk, mert mégiscsak búvárok lennénk. A 23 fokos víznél merültem már épp melegebb vízben, de nem is olyan régen ugyanebben az időszakban az Adriára jártunk, 16-17 fokos tengerben búvárkodni- szavam ne legyen. A víz alatti múzeumról már írtam, de volt egy másik, bemelegítő merülésünk is, egy tulajdonképpen átlagosnak mondható korallzátonynál. Murénák, bohóchalak, sziklahal, hasonlók bukkantak fel, no meg egy élővilággal rendesen benőtt móló. Jó volt itt úszkálni a deszkákon átszűrődő napsugarak fényjátékában.

A kezdőket pedig elvitték egy körre a sekély zátonyon. Azt hiszem, lesz, akiből később vizsgázott búvár válik, mert azért a Vörös-tenger még 23 fokosan is nagyon izgalmas. Igazán jó volt látni az örömüket, lelkesedésüket! Ugyan nekem némileg több a tapasztalatom, nagyon is meg tudom érteni őket. A merülések között lazáztunk a hajón, mert ezúttal hajós kirándulást választottunk: együtt volt az egész csapat, és akár napozni, akár búvárkodni akart valaki, volt rá lehetősége. A Barakah viszonylag nagy hajónak számít, kényelmesen elfértünk, és még friss grillebédet is kaptunk, szóval nem volt rossz program.

Azért töredelmesen be kell valljam, a felszíni kalandokat legalább annyira vártuk, mint a víz alattiakat. Nem is tudom, hány olyan hely van, ami ilyen könnyen elérhető, és ebben a májusi időszakban is sok programmal, szuper időjárással kecsegtet. Jordánia az egyik legjobb úti cél, mert változatos, rendezett, megfizethető, és általában az emberek is igen kedvesek. Helyi segítőnk, Mohamed végig kalauzolt rengeteg látványosságon, és ugyan zsúfolt volt a program, én nem bántam, hogy nem volt üresjárat. Kiváló helyi szervező segítségével bonyolítottuk az utat, és nagyon jó döntés volt őket választani.

Nyáron már jobban meggondolnám az utazást, mert elképzelem a kiruccanást a sivatagba 40 fok feletti kánikulában- ez már meg tudja viselni az embert. Jerashban, a korábbi napok fáradtságával a lábainkban, kicsit elcsigázottan ültünk le az amfiteátrumban, és ugyan ez is komoly élmény, nekem átfutott a fejemben, milyen lehet itt tölteni az időt, amikor az ókori város kövei ontják magukból a meleget. 

Mindenesetre Jordánia most igencsak népszerű, pont a jó adottságai miatt. Ráadásul két nemzetközi reptere van, simán belefér egy olyan út, amikor a nyaraló Aqabába érkezik és Ammanból indul haza- vagy fordítva. A legjobb az volt, hogy két éve először tényleg úgy éreztem, igazán szabadon utazunk, minimális vagy semmi korlátozással, nehezen követhető, gyakran szabályokhoz való igazodás nélkül. Hiányzott!

Szóval ez a jordán kör többről szólt számomra, mint magáról egy csodálatos ország meglátogatásáról. Szabadságról, ami már hiányzott. Jó, hogy ismét megtapasztalhattuk ezt az érzést!

Mi is megnéztük az Aqaba előtt elsüllyesztett harcjárműveket.

Híre ment annak pár éve, hogy Jordániában folytatják a mesterséges zátonyok telepítését, és ezúttal új víz alatti múzeumot alakítanak ki: tankok, légvédelmi ágyúk, csapatszállító járművek, lövegek és helikopter került az Underwater Military Museumba, könnyen elérhető mélységbe.

Amikor legutóbb Aqabában jártunk, ez a merülőhely még nem is létezett, így aztán viszonylag egyértelmű volt számunka, ha újra eljutunk oda, megnézzük. Mivel májusban a kedvező repjegyárak miatt Jordánia felé vettük az irányt, erre lehetőség is nyílt. Hajóval mentünk ki búvárkodni, mert úgy némileg kényelmesebb, és ez jó döntésnek is bizonyult.

A harcjárművek sorát egy helikopter nyitotta, majd nagyjából 20 méteres mélységben úsztuk körbe az egymás után sorakozó többi eszközt. Kétségtelen,  hogy míg egyetlen tank kevés lenne önálló merülőhelyhez, hiszen két perc alatt körbe lehet úszni, így már látványosabb a hely. Nézelődtünk az ágyúk és lánctalpak körül, bekukkantottunk a helikopterbe, aztán visszaúsztunk a hajóig.

A látótávolság ugyan nem kényeztetett el, de arra azért bőven elegendő volt hogy egy-egy járművet teljes egészében megnézhessünk. Nekem kicsit hiányérzetem van, mert szerettem volna többet tudni arról, pontosan mik is vannak "kiállítva" ebben a múzeumban, ezt utólag próbálom kideríteni. 

Van itt Chieftain (Khalid Shir) tank, FV701 Ferret páncélozott felderítő jármű, FV101 Scorpion könnyű harckocsi, Ratel 20 csapatszállító és Mk42 Duster önjáró légvédelmi gépágyú is. Egy hatalmas, 155mm-es löveg mellett pedig Bell AH-1 Cobra harci helikopter kapott még helyett a zátonyon.

Összességében feltétlenül megéri ezt a zátonyt is útba ejteni, ha valakit érdekel a roncsmerülés, a haditechnika. Ugyan az élővilág még nem dús, azért gyorsan változni fog ez, és pár év múlva már nem csak a "vasak" kedvéért lehet majd itt búvárkodni.

Búvárkodás Jordániában

Tulajdonosa igazi csodaként élte meg, hogy búvárok megtalálták elveszett gyűrűjét.

A Great Ouse folyóba esett antik jegygyűrű tulajdonosa rettentően boldog volt,, amikor egy helyi búvárcsapat megtalálta az ékszert. Emma Lyon a szombati regatta alatt a családjával és barátaival együtt a folyóparton volt, miközben a részt vevő egységeknek szurkoltak.

Szokásához híven nagymamája jegygyűrűjét viselte; egy közel 100 éves aranygyűrűt.

"Éppen egy helyi hajót pillantottunk meg, én pedig épp éljeneztem és tapsoltam, amikor hirtelen a gyűrű lerepült az ujjamról és a folyóba pottyant" - mesélte Emma a Bedford Independentnek.

"Úgy tűnt, mintha az egész lassított felvételben történt volna, és bár a fiúk megnyerték a versenyt, a gyűrű elveszett".

Emma egyik barátja azt javasolta, hogy forduljon segítségért a helyi búvárklubhoz, így vasárnap este e-mailt küldött a Bedford Scuba Diversnek, és várta a választ.

"Másnap reggel azonnal kaptam egy e-mailt, amelyben azt írták, hogy szívesen segítenek, és még aznap este össze tudnak állítani egy csapatot" - mondta Emma.

Emma nem tudhatta, hogy az e-mail beérkezése után az események a búvárklubban lavinaszerűen felgyorsultak. Mags Martin, a Bedford Scuba Divers képzési felelőse azonnal felhívást tett közzé a klub Whatsapp-csoportjában, amelyben segítséget kért.

"20 percen belül Matt Peters - aki később a nap hőse lett - igent mondott, őt követte Tony Pugh és Arvydas "Arvis" Čestauskaitė, akik mindannyian örömmel szálltak vízbe" - mondta Mags.

"Minden illetékes hatóságot értesítenünk kellett, mielőtt a folyóba merülhettünk volna, így gyorsan felvettük a kapcsolatot a környezetvédelmi ügynökséggel, a rendőrséggel és a tűzoltócsapatokkal, valamint a Bedfordi Kerületi Tanáccsal."

"Délután 2 órára összeállt egy terv, és megbeszéltük, hogy másnap 17.30-kor találkozunk Emmával azon a helyen, ahol a gyűrű elveszett."

A rossz kezdet után, amikor körülbelül 150 métert kerestek téves irányban, megérkezett Emma férje Great Denhamből, és rámutatott a pontos helyre. Perceken belül Matt "A gyűrű ura" Peters csodával határos módon megtalálta az ékszert a zseblámpája fénysugarával.

"A gyűrű és az ujj újra egyesült, és Emma repesett a boldogságtól!" - mondta Mags.

"A búvárok elképesztőek voltak" - mondta Emma, aki utána az egész csapatot elvitte egy köszönő italra egy helyi kocsmába.

"A gyűrű a nagymamámé volt, aki 2000-ben, 100 évesen halt meg. Egy kukoricakereskedőnél dolgozott a Caldwell Streeten, és néha korán kelt, és munka előtt kivitte a család csónakját a folyóra."

"Arra gondoltam, hogy ha nem találjuk meg a gyűrűt, akkor méltó nyughelyre került."

"Annyira, de annyira hálás vagyok mindenkinek a búvárklubból, aki feláldozta az estéjét, hogy segítsen, és el sem hiszem, hogy Matt megtalálta. Ez egy igazi csoda."

Ezúttal Mexikóban süllyedt el egy luxus kategóriájú hajó.

A Socorro Vortex jól ismert, kedvelt hajónak számított, és felszereltsége is igazán kiváló volt. Socorro környéke egyike a legendás merülőhelyeknek, ahol számtalan különleges állattal lehet búvárkodni, s ennek megfelelően a túrák is igen drágák.

Most is vendégekkel tele indult útnak a hajó, 14 búvár volt a fedélzetén. Ám május 9-én a hajnali órákban a Socorro Vortex megfeneklett egy zátonyon. A legénység profi módon kimentett mindenkit, majd a parti őrség segítségével valamennyi utas és a személyzet 11 tagja is partra jutott épségben. A hajó viszont elsüllyedt.

A legfontosabb, hogy a búvárok megúszták a balesetet, ám annak nyilván kevésbé örültek, hogy a hajó magával vitte a hullámsírba értékeiket, búvárfelszereléseiket, kameráikat is. Itt azért sok ezer dolláros veszteségről van szó. A cég igyekezett mindenki hazaútját megszervezni, de a történetnek még nyilván lesz folytatása. Azt vélhetően a vizsgálatok döntik majd el, mi is vezetett pontosan a balesethez.

A 43 méter Socorro Vortex nem új hajó, évtizedekkel ezelőtt a kanadai parti őrség kötelékében szolgált. Alapos átalakítás után lett belőle búvártúrákhoz használt hajó, mert luxus kabinokat alakítottak ki rajta. Mexikói vizeken indultak vele túrázni a búvárok Socorro mellett a fehér cápás merülésekről ismert Guadalupe környékére is. 

Majd kiderül, hogy kimenthető-e a hajó, és ki lehet-e javítani. Az biztos, hogy még abban az esetben is jó sokáig partra kényszerül, ha meg lehet menteni.

Sajnos mostanában nem ez az első hír arról, hogy odaveszett egy búvárhajó a tengeren, pedig a turizmus alig indult újra a koronavírus-járvány után. Ki tudja, egyszerűen szerencsétlen véletlen-e, hogy ilyen hírek borzolják a kedélyeket, de az legalább jó hír, hogy minden esetben sikerült megmenteni a vendégeket. 

Egy vörös-tengeri búvárbaleset után megint cápát emlegettek, de a beszámolók szerint csak az első hírek voltak félreérthetőek.

Egyiptomban még mindig népszerűek azok a búvártúrák, amiken a vendégek egy héten át hajón laknak és onnan mennek naponta többször is merülni. Ezek a szafarik természetesen inkább rutinosabb búvárok számára megfelelőek, viszont cserébe az izgalmasabb, meredeken a mélybe szakadó falú zátonyok is útba ejthetőek.

Az egyik legendás egyiptomi merülőhely az Elphinstone zátony. Én magam is jártam már itt párszor, s ugyan időnként erős az áramlás, nem egyszer figyelhettünk meg a nyílt vízben különféle cápákat. Az tehát régóta ismert, hogy itt, ezekben a vizekben vannak ragadozók, de ettől függetlenül nem szoktak balesetek történni.

Nemrég egy szafarihajóról merült egy csapat, aminek egyik tagja eltűnt, és hiába várták a felszínen is. Eleinte még csak találgatások voltak arról, mi történhetett vele. Nem sokkal később viszont egy másik búvárcsoport tagjai messze maguk alatt, a mélyben meglátták az élettelen búvárt, akinek a közelében egy méretes tigriscápa ólálkodott. A búvár túl mélyen volt, nem tudtak lemenni érte. A tigriscápa a nagyobb, és veszélyesebben tartott cápák közé tartozik, de a lent lévő búvárt meglátó csapattal szemben semmilyen agressziót nem mutatott, az élettelen búvárnál is csak rövid ideig maradt.

Egy mélymerülésben jártas búvárcsoport hozta végül a felszínre az áldozatot, aki az a férfi volt, akit korábban eltűntként kerestek. Megtalálták a cápaharapás nyomát is a testén, de a sérülés jóval későbbi volt, mint a halál bekövetkezte. A vizsgálat szerint egyértelműen más volt a baleset oka, nem pedig cápatámadás. A tigriscápa tehát magában a tragédia bekövetkeztében egyáltalán nem volt felelős.

Ettől függetlenül, amíg a vizsgálatok tartottak, átmenetileg nem engedélyezték a búvárkodást az Elphinstone zátonyon. Mostanra viszont már semmilyen tiltás nincs érvényben, a búvárkodás ugyanúgy folyik. Cápák jelenlétében eddig, ezután is ugyanolyan alapelveket követve kell merülni: a biztonsági szabályokat betartva, egymásra odafigyelve mindez izgalmas, és nem kockázatos kaland.

Van, ahol már a tenger alá küldött hajókat is védeni próbálják.

A búvárüzletben komoly szerepet kaptak mostanában a kifejezetten búvárok kedvéért víz alá küldött hajók, tankok, repülők. Szerte a világban lehet merülni ilyeneknél, ám nem mindegyik mesterséges zátony projekt válik sikeressé.

Hogy mi lehet a gond? Például az, ha a roncsot rossz helyre pottyantják, túl mélyre kerül, így a búvároknak csak a töredéke merülhet rajta: azok, akiknek van ehhez megfelelő képzettsége és felszerelése. Ezzel az egyik fontos cél biztosan nem teljesül, mert nem tehermentesíti a természetes élőhelyeket.

A másik nagy hiba pedig az szokott lenni, ha -milyen meglepő- rossz helyre teszik a roncsot, csak ezúttal éppenséggel a mélység túl sekély. Pár méteren még érezhető a hullámverés, a nagyobb viharok pedig egészen mélyen is kárt okozhatnak. Ha pedig abszolút nem védett pontján van a tenger fenekének a roncs, akkor komolyan meg is rongálódhat. Akadt már erre példa több helyen is.

Most éppen Máltáról érkeztek olyan hírek, hogy a P33 nevű járőrhajót a téli viharok csúnyán megrongálták. Persze a süllyesztés helyét jól ismerők már előre megmondták, inkább másik pontot kellett volna választani- az oldalára dőlt P33 mindenesetre nem fest túl jól. Így aztán el lehet rajta gondolkodni, hogy megpróbálják-e "kijavítani" a roncsot, amit meglehetősen komoly pénzbe került elsüllyeszteni, vagy esetleg akár ki is emeljék.

A P33 egyébként azon német építésű máltai járőrhajók közé tartozott, amiket kiszuperálva a tenger fenekére küldtek. Ám míg a jobban kiválasztott helyen levő P29 például a sikeres mesterséges zátony kialakítás jó példája, a P33 sorsa egyelőre egészen máshogy alakul.

(Fotók: Arkadiusz Skrebnik)

Néhány érdekes válasz a legutóbbi búvárkvízből: többek között a búvár- és cápavadász tengeri zombi hiteles története.

Tudom, hogy ezek a kvízek nem túl könnyűek, mert elég hosszú időtávot igyekszem átfogni a kérdésekkel, és csapongok a témák és műfajok között. De ez szerintem így szép: szórakozunk és tanulunk. Egy ilyen kvízt, ha nem én találnám ki a kérdéseket némi kutatás után, magam sem tudnám megoldani tökéletesre. 

Sokan nem tudták, hogy az amerikai zenészlegenda, John Denver volt olyan kiváló barátságban Cousteau kapitánnyal, hogy még együtt is merültek. 

Ezért született a Calypso című dala, aminek Cousteau híres hajója volt az ihletője. A zenekedvelők többsége viszont nem erről a dalról emlékszik John Denverre, hanem inkább a Take me Home, Country Roads miatt.

Sokan elhibázták hogy a búvárkodás osztrák úttörője a második világháború után a Vörös-tengerre, egészen konkrétan Szudánba vette az irányt. Ide tartott vele későbbi felesége Lotte is, akinek a jelenléte meglehetősen szokatlan volt akkoriban a férfiak dominálta búvárexpedíciókon. Lotte azonban megállta a helyét, és pár éve egy inkább romantikus hangulatú kalandfilm is készült arról, ahogy Lotte és Hans Hass egymásra találtak.

Roger Corman különféle szörnyfilmjei között bőven akadt olyan is, amikor a víz alól bukkant fel valami rémisztő teremtmény. Így aztán néha búvárok találják magukat szemben az ismeretlen fenyegetéssel.

Tulajdonképpen ismeretlen veszély vár a Last Woman on Earth főhőseire is: a három, felszínre emelkedő búvár azt veszi észre, hogy valamilyen okból szinte minden ember meghalt a bolygón. Ők egy darabig még tudnak lélegezni a palackból, majd megtalálják a helyet ahol képesek életben maradni. De két férfi és egy nő- a film további konfliktusa szerintem sejthető. A YouTube-on ezt is meg lehet nézni, ha valaki rápörög az 1960-as világvége-filmekre.

A Never Say Never Again című James Bond-film meglehetősen sajátos hátterű darab. Tulajdonképpen nem része a hivatalos Bond-filmeknek, és csak azért születhetett meg, mert az első változat, a Thunderball szerzői jogai körül Fleming és alkotótársai vitába keveredtek. Ez pedig azzal járt, hogy a víz alatt atomfegyvert zsákmányoló gengszterek sztorija mások számára is megfilmesíthetővé vált. Sean Connery akkor már évek óta nem volt "hivatalos" James Bond, amikor sikerült leszerződtetni ennek a filmnek a főszerepére, amivel párhuzamosan megjelent egy, a sorozatba tartozó "hivatalos" Bond film is. az Octopussy, Roger Moore főszereplésével. A nézők mind a kettőt szerették, mind a kettő sikeres lett. Ez a Never Say Never Again végső, nagy víz alatti harca. Ám meg kell jegyezni, a Thunderball másfél évtizeddel korábban forgatott víz alatti csatajelenete számít máig utánozhatatlannak.

"A hajók a kikötőben robbannak" (Их знали только в лицо) 1966-os szovjet partizánfilm, egy réges-régi archivált újságban bukkantam rá az ajánlójára. A főszereplők nyilván mindenki számára jól ismert nevek: Irina Mirosnicsenko, Alekszandr Beljavszkij... A teljes film megnézhető itt, de mivel aligha üli végig bárki, a végső, nagy búvárküzdelemtől linkelem be.

Végezetül a kedvenc kérdésemre térek ki részletesen: az agyament búváros jelenetek. Sokan hitték azt, hogy nincs olyan film, amiben a tenger fenekén mászkáló zombi támad búvárra majd cápára is, pedig bizony, a Zombi 2 egyik csúcspontja ez a jelenet. A kaszkadőr munkája egyébként tényleg figyelemre méltó, az a cápa ott nem animáció!

És íme, itt a jelenet a rejtőzködő orgyilkos búvárral és a víz alatti újraélesztéssel...

Megnézhető, mi vár a búvárokra a dubaji óriásmedencében.

Nemrég derült ki, hogy búvárkodás terén is a csúcsokat ostromolja a látványosságairól híres Dubaj. A Deep Dive Dubai nevet kapott intézmény 60 méter mély, ami jóval mélyebb a versenytársainál. Természetesen van ott egy jól felszerelt búvárbázis, és a vendégek kedvéért mindenféle víz alatti látványosságot is elhelyeztek a felszín alatt.

Egy 60 méteres medence természetsen nem csak egyszerűen szórakoztató intézmény, mert ilyen mélységgel meglehetősen magas szintű búvárképzésre is lehetőséget ad. Mindez jól is hangzik, és a felvételeken jól látható, ahogy a búvárturisták elmókáznak a csocsóasztallal meg a többi, víz alatt furcsának ható tárggyal.

Éppen csak annyi bajom van, hogy egyetlen merülés jelen áron 1200 AED, azaz több, mint 110 ezer forint. Annyi pénzből merülhetek Jordániában hatot, vagy Horvátországban nyolcat... Ez sok pénz. Szóval, bár a videó jőpofa, továbbra sem győzött meg arról, hogy a Deep Dive Dubai legyen az a helyszín, ami köré szervezema  következő búvárutamat.

A hosszú hétvégére időzítve itt az újabb könnyed kvíz: búvárkodás filmben, zenében, könyvben.

A kvíz most sem igazán egyszerű, a 29 kérdésben alaposan körbejártam az elmúlt bő száz év különféle alkotásait. Van magyar vonatkozású kérdés, előkerülnek rockzenekarok és búvárlegendák, no meg érdekes és bugyuta búvárfilmek is. Nem csak a régmúlt klasszikusairól kérdezek, hanem egészen friss dolgokról is, szóval aki úgy érzi, eléggé jártas a témában (vagy pont azért, mert nem), bátran ugorjon neki szabadidejében a kvíznek.

Ahogy az előző alkalommal is, a kitöltés után megnézheted a pontszámokat, a helyes válaszaidat, és az is látható, a rontott válaszoknál mi lett volna a jó megoldás.

A kvízt itt találod:

Búvárkodás filmben, zenében, könyvben

 Nem váratlan az, hogy egyre több nyaralóhely oldja fel az utazási korlátozásokat.

A koronavírus-járvány tombolása idején megszoktuk, hogy az utazásszervezés része az aktuális adminisztratív előírásokkal való megismerkedés is. Persze ez nem kevés országban (szinte az összes kedvelt ázsiai úti célon) elég rövid időt vett igénybe, mert egyszerűen lezárták a határokat.

A legnehezebb akkor kiigazodni, ha valahol átmeneti szabályok vannak, amik ide-oda változnak, az aktuális helyzet függvényében. Amikor egy egzotikus útra készülsz és hónapokkal előre próbálsz tervezni, akkor nem idegnyugtató látni, miként módosulnak például a thaiföldi beutazás szabályai. Egy óvatos nyitás több országban megindult, a Fülöp-szigetekre, Balira is lehet már tervezni Thaiföld mellett, de nagyon ajánlom hogy alaposan nézze át mindenki a vonatkozó szabályokat. Azt gondolom, ha valami nagy fordulat nem történik, ősztől normalizálódhat a helyzet.

Van Ázsiában is ország, ahol már sokat egyszerűsödött minden. Március közepétől a Maldív-szigetekre utazás előtt már nem követelik meg a PCR tesztet, a nyaralás innentől kezdve tényleg majdnem olyan, mint rég. A maszkviselést is már csak ajánlják zsúfolt helyeken.

Európán belül épp a napokban láttam az örvendetes híreket: egyszerűsödik a beutazás Horvátországba: az EU országokból érkezőknek nem kell sem teszt, sem vakcinaigazolás. A májustól kezdődő szezonnak tehát úgy futnak neki déli szomszédaink, hogy a lehető legkisebb adminisztratív korlátja legyen a turisták áradatának- nem éppen meglepő döntés a részükről.

Cipruson pedig április közepétől nem kell kitölteni repülés előtt a külön dokumentumot, és a két oltással érkezők szabadon beléphetnek, teszt nélkül. Ők ráadásul mindenféle oltást elfogadnak, a gyerekekre is egyszerűsített szabályok vonatkoznak. Az oltás nélkülieknek elég egy gyorsteszt- de nem lepne meg, ha májusra ezt is eltörölnék. Mindenesetre Ciprus ezekkel a feltételekkel már egészen csábító nyári úti cél, ráadásul nem csak Budapestről, hanem Debrecenből is van közvetlen járat.

Máltán még csak tervezik a korlátozások feloldását. Ott külön csoportosítják az országokat, és a beutazási feltételek is attól függnek, honnan érkezik valaki. Az EU által elfogadott oltásokkal be lehet utazni, van akitől tesztet követelnek meg, illetve a belépési előtti dokumentum kitöltése is kötelező. Várhatóan a nyári szezonra ott is készülhetünk a szabályok további lazítására. Nagyon friss hír, hogy Görögország már be is ütemezte a korlátozások feloldását: májustól illetve júniustól enyhülnek a szabályok.

A Vörös-tenger az utazók másik kedvence. Jelenlegi tudásom szerint (és nyilván én is tévedhetek, hiszen gyakran változnak a szabályok) Egyiptomba oltottak teszt nélkül érkezhetnek, és oltatlanok is beutazhatnak negatív teszttel. Jordániába már március elejétől beutazhat bárki előzetes tesztelés nélkül, oltottságtól függetlenül. Az viszont érvényben van, hogy érkezés előtt ki kell tölteni egy hivatalos dokumentumot. Az Izraelbe belépés előtt egyelőre kérik a tesztet mindenkitől, viszont az máris előrelépés, hogy egyáltalán be lehet utazni.

A Karib-térségben Mexikó például az utóbbi években azért számít nagyon közkedvelt úti célnak, mert sokkal kevesebbet követeltek meg a beutazóktól. De például a Dominikai Köztársaságba érkezés előtt sem kell már tesztet csináltatni. A többi országot végig venni igen hosszadalmas lenne. de a lényeg a trend: mindenhol a nyitásra törekednek.

Ami viszont fontos maradt: legyen egy jó utazási biztosításod. Én korábban is mindig kötöttem, például a búvárkodás miatt is, de most feltétlenül ajánlott olyat választani, ami COVID-fedezettel is rendelkezik. (Van, ahol ezt meg is követelik- de szerintem egyébként is jó ha van.)