Big Blue Búvár Blog

A búvárrégészek Korcula szigete mellett találtak izgalmas lelőhelyet.

Dr. Mate Parica, a Zadari Egyetem Régészeti Tanszékének szakembere egy érdekes víz alatti régészeti kutatás vezetője, amely egy víz alá került neolitikus településen folyik.

Ez a település egy emberi kéz által kibővített, sokszögletű parttal rendelkező szigeten helyezkedett el. Ma a település maradványai 4-5 méter mélyen vannak a tengerszint alatt.

A kutatások egy falat tártak fel a lelőhely körül. Ezen kívül számos egyéb építmény nyoma látható, amelyek a mesterségesen létrehozott partvidék kiterjedésének irányát mutatják.

A jó állapotban megmaradt falak mentén gazdag régészeti anyagot, díszített kerámiát, csonteszközöket, hosszú kovaköves késeket, pengéket találtak, és valamennyi lelet a klasszikus hvari kultúra időszakára, körülbelül a Kr. e. 4500 körüli időszakra tehető.

- A megtalált település azért jelentős, mert az Adriai-tenger ezen részén a neolitikum időszakából nem ismertek nagyobb területen elhelyezkedő települések, csak barlangokban találtak leleteket. További jelentőséget adnak a lelőhelynek a jól megőrzött kőfalak, amelyeket a település partvidékének kialakulása és terjeszkedése során emeltek nagy gondossággal - mondja Dr. Parica.

Így hát elmondható, hogy az Adria mentén élő népek történelmének a több évezredes emlékeit is érdemes a víz alatt kutatni, nem csak a modern háborúkét vagy az ókori kereskedelmét.

Értékes pénzérmét talált egy búvár Floridában.

Míg az ezüst megfakul, színe is sötétebb lesz, az arany ragyog - még azután is,  hogy négy évszázadot töltött a tenger mélyén. 

Ez a régi igazság igazolódott be pár napja, amikor a Nuestra Senora de Atocha, a világ egyik leghíresebb és legértékesebb hajóroncsa mellett 20 év után először ástak ki aranyérmét. Bár más aranyleleteket is találtak már, az érmék ritkaságnak számítanak. Összesen kevesebb mint 130-at találtak. Senki sem tudja, hány volt a gálya fedélzetén, amikor elsüllyedt. Nem szerepelnek a hajójegyzékben rakományként, és gazdag arisztokraták vagy egyházi személyek vihették (vagy csempészhették) őket a gálya fedélzetére. 

Zach Moore, a Mel Fisher's Treasures búvára egy víz alatti fémdetektorral dolgozott, és más tapasztalt kincskereső búvárokkal együtt kutatta át a jelenlegi kutatási helyszínt.

A 30 láb mély vízben, 10 láb homok alatt, 400 év elteltével az arany csillogása eltéveszthetetlen volt Moore számára, aki dolgozott már a Mel Fisher's Treasures-szel az 1715-ös vero beachi flotta feltárásán is.

Moore szülei mindketten tagjai voltak annak az "aranycsapatnak", amely 1985. július 20-án felfedezte a 400 millió dolláros Atocha vagyont érő aranykincsét.

Egy 1985-ös merülés során Zach apja, Bill Moore és a többiek 165 fontnyi aranyrudat, láncot és korongot találtak. Édesanyja, Julie Moore szintén búvárkodott ezen a lelőhelyen a kincskeresés legizgalmasabb napjaiban, és számos smaragdot talált, Zach Moore elmondása szerint. Most már neki is van miről mesélnie, hiszen sikeresen rábukkant egy ritka és értékes arany érmére.

Az érme értéke a Mel Fisher's Treasures csapata szerint akár 98 000 dollár is lehet. Ez mindössze a 121. aranyérme, amelyet az 1622-es hurrikánban elsüllyedt spanyol gályáról találtak meg 35 mérföldre Key Westtől. A legutóbbi, 10 napos kutatás során két ezüstérmét és egy régi muskétagolyót is találtak. Szép lezárása ez annak a megemlékezésnek, ami az Atocha felfedezésének 36. évfordulójához kapcsolódott.

A legendás Me 109-es egyik példányánál merültek a magyar katonai búvárok.

A szolnoki RepTár repülőmúzeumban tartott sajtóeseményen mutatták be a rendkívüli felfedezést. Sokan tudják, a második világháború idején komoly légi csaták folytak Magyarország felett, és számos gép veszett oda. Találtak már roncsokat korábban több ponton, így a Balatonból származó maradványokat is hoztak a felszínre. Ám tudható, vannak még roncsok- a tó mélye pedig fontos leleteket rejthet.

A RepTár oldalán olvasható beszámoló szerint 2020 szeptemberében, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái egy repülőgéproncsot találtak a Balatonban. A kiemelt roncsdarabok alapján a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy egy Me 109 típusú repülőgép lezuhanási vagy kényszerleszállási helyét találták meg.

Ez az első alkalom a magyar roncskutatásban, hogy víz alatti felvételek készültek egy repülőgéproncsról és nagy az esély arra, hogy magyar gyártású vadászgépet találtak a Balaton mélyén. Az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár búvárai a Jackall Cave 2020 gyakorlat keretében hajtottak végre kiképzési merüléseket.

Az elsődleges cél a repülőgép típusának azonosítása, majd a roncs állapotának felmérése volt. A minimális látótávolság nehezítette a búvárok munkáját, ráadásul a roncsot körülbelül 70 centiméter vastag iszapréteg takarja. A rendelkezésre álló idő alatt csak a roncs egy részét sikerült megtisztítani. Eddig annyit lehetett megállapítani, hogy a motor viszonylag ép állapotban van, továbbá nagyobb méretű szerkezeti elemek is vannak a mederben, ezért felbecsülhetetlen értéke van a megtalált roncsnak.

A merülések a jövőben még folytatódnak. Az eddigi feltárás során felszínre hozott légcsavartoll, légcsavarkúp, a motorburkolat darabja, valamint további alkatrészek és a búvárfelszerelések először, a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban tekinthetőek meg, előreláthatólag 2021. szeptember 30-ig.

A Messerschmitt Me 109 típusú gép német gyártású, legendás együléses vadászgép, ami végig az élvonalban szolgált a második világháború idején. A Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótái is ilyen gépekkel szálltak szembe a Magyarországot támadó bombázókkal. A jelentős túlerővel szemben is helyt álló magyar egységek súlyos veszteségeket szenvedtek el. A gépek utánpótlását biztosítani kellett, így a háború végén már magyar üzemek is gyártották a Me 109-es G változatát. Úgy vélik az első felszínre hozott alkatrészek alapján, hogy akár magyar gyártású gép is lehet a most felfedezett roncs.

Természetesen a roncs védelem alatt áll, amatőr búvárok aligha merülhetik, még ha csak 3-4 méteres mélységbe kellene is érte lemenni. Ráadásul a gyenge balatoni látótávolság miatt inkább csak tapogatva lehetne tájékozódni. Így aztán ez nem nekünk való merülőhely jelen pillanatban. Ám ha megvalósulnak a tervek, és a gép nagy részét a felszínre hozzák, akkor a múzeumban bárki megnézheti majd, mit rejtett a tó mélye.

Továbbiak a RepTár oldalán.

Dubajban ezt is megcsinálták: a legmélyebb búvármedencét alakították ki.

A 200 láb, azaz 60 méter mély Deep Dive Dubai már nem csak a kedvtelési búvároknak lehet érdekes gyakorlóhely, ugyanis legmélyebb pontjára lemerülni technikai búvárok számára is jó feladat. 

Egyebekben a szokásos dolgokat tudja a medence: a vize meleg, 30 fokos, és mesterséges látványosságokat alakítottak ki benne. A fő attrakció az "elsüllyedt város". Persze mindez nagyon mű, de ha valaki arra vetődik, megnézheti.

Feltéve, hogy nem elírás az a belépő ár, amit láttam. 800 dirhamot, azaz majdnem 200 eurót olvastam egy cikkben, de remélem, ez nem egy merülésre, hanem egy hetes bérletre vonatkozik, mert ha nem, akkor én biztos nem fogom 5-6 adriai vagy ennél is több vörös-tengeri merülés árát költeni arra, hogy valami víz alatti díszletben üssem el az időt...

Aki viszont nálam érdeklődőbb (mint például Will Smith), az figyeljen arra, hogy mélymerülés után ne egyből a Burj Kalifa felé vegye az irányt, mert ugyebár ilyenkor figyelni kell rá, hogy ne menjünk túl magasra... A foglalás július végétől kezdődik a nagyközönség számára.

Zirjén jártunk, Stukát láttunk.

Őszintén megmondom, kicsit furcsa arra gondolni, hogy egy éve is itt tartottunk: épp enyhült valamit a koronavírus-járvány, kicsit lehet utazni, de féltünk attól mi jön még. Bizonyos dolgokat máshogy értékel az ember, és igen, nagyon örülünk egy adriai hosszú hétvégének.

Kaprije szigete nem épp tipikus búvár úti cél, hiszen Sibenikből komppal kell áthajózni a kicsi, gyakorlatilag autómentes szigetre, ahol egy óra alatt körbejárható a lakott terület jó része. Itt van egy családias kis magyar tulajdonú búvárbázis, ahonnan merülni indultunk egy meglehetősen szelesnek ígérkező nap kora reggelén.

Kaprijéről el lehet hajózni pár érdekes merülőhelyre, de a már párszor meglátogatott második világháborús repülőgép roncsa, a Stuka is a programba került. Az ugyanis a szomszédos sziget, Zirje előtt nyugszik. Korábban Murterről hajóztunk oda, most kipróbáltuk ezt a verziót is. Szerencsénk volt, ezúttal is csak mi voltunk a roncsnál. Már nem először lep meg az, ahogy a leereszkedés közben egyszer csak láthatóvá válik a teljesen egyben levő Ju87-es teste.

Először a gép mellett álltunk meg. Meglepő, hogy ezekből a viszonylag kicsinek tűnő gépekből milyen rengeteg épült, és mennyi hadszíntéren vetették be őket. Körbeúsztuk, fotóztunk lelkesen, tettem egy kitérőt a motorhoz is.

Szeretjük  mi az Adriát is, pláne, ha ilyen érdekes helyekre vetődünk el! Fogalmam sincs, mikor lehet messzebbre tervezni, de addig is lelkesen, a jó hagyományokhoz ragaszkodva járunk az Adriára. Most júliusban már egész jó volt a víz, élveztük a búvárkodást, egyáltalán a laza napokat a tenger partján. Ültünk Kaprijén, néztük a naplementét, ittuk a sörünket, és még akkor is jól éreztük volna magunkat, ha nem tudunk búvárkodni. Így viszont főleg jó kis kaland volt. Reméljük, ezt nem fenyegetik újabb hullámok- és nem a felkorbácsolt tenger hullámaira gondolok...

Búvárok szabadították a kötélbe gabalyodott ámbrás cetet Mauritiuson.

A 10 méter hosszú állat a kötélbe akadva vergődött, és ezek után értesítették a búvárokat. Hugues Vitry a víz alatti is megnézte, mi a gond, és látta, hogy a cet szájánál is kötél van. Úgy hurkolódott rá a kötél, hogy teljesen szétfeszítette az állkapcsait, és a bójához rögzített kötél minden egyes mozgásnál rántott rajta. Óvatosan látott neki a munkának egy speciális ollóval, végül sikerrel is járt, és a kiszabadult hatalmas állat eltűnhetett a két mélységben.

A búvár elmondta, látta az állat hatalmasra tágult szemében a félelmet. Szerencsére ezúttal időben érkeztek. A Mauritius vizeiben élő ámbrás ceteket számon tartják, ezt a példányt is be tudták azonosítani.

Egy víz alatti felvételt elemeztek a konteók rajongói- de a valóság prózaibb.

A víz alatt lehet látni különös és látványos dolgokat. Élettel teli korallzátonyok, vagy hideg vízű tavak zöldes színű mélységei, ókori amforamezők vagy modern hadihajók- minden merülés máshogy érdekes.

No de mit gondoljunk akkor, ha az óceán mélyén egyértelműen épített helyet találunk? Magasba nyúló, antennaszerű oszlopok, gondosan elrendezett asztalok, mintha valami titokzatos bázis lenne a tenger fenekén. Emberi építmény? Kik tették oda, miért- és mikor? Esetleg az ide látogató idegenek alaítottak ki az emberi szemek elől rejtett víz alatti bázist?

Egy TikTok videót több millióan néztek meg, ugyanis a túlnyomó többség nem értette amit lát. Beindultak a találgatások, és a "megfejtések" között a fenti teóriák mellett voltak vicces vagy morbid megjegyzések is, például sellőtemetőkről.

De szó sincs hasonlóról. Ez a hely Floridában található, és búvárok látogatják, akik az építményeken nevelgetett korallokat gondozzák. A tengerekben ugyanis sajnos olyan sok természetes korallzátony indult pusztulásnak, hogy több helyen elkezdték a korallok mesterséges nevelését, majd visszaültetését a zátonyokra. 

Egy gyanús elmélettel kevesebb- de meglehet, akadt, akit ez az "átlátszó" magyarázkodás nem elégít ki. Nekünk, búvároknak viszont elég elmenni oda, csatlakozni az önkéntesekhez, és láthatjuk a saját szemünkkel, mi a valóság.

Az eredeti TikTok videó

Így néz ki egy adriai víz alatti szemétgyűjtés.

Személy szerint vettem már részt pár környezetvédelmi akcióban, gyűjtöttem magam is a hulladékot tavakban, tengerekben. Egy ilyen munkát csak abbahagyni lehet, befejezni nem, mert a forgalmasabb kikötőkben rengeteg a szemét, ám máshol sem unatkoznak a szemétre vadászók.

Ahogy a videón is látszik, ilyenkor az önkéntes búvárokból álló csapatok nagy lelkesedéssel látnak munkához. Most már az idő is jobb, egyfajta merülési élmény is a munka. Van, aki kisebb dolgokat gyűjt be a hálóba, műanyag hulladékot, sörösdobozt, hasonlókat. Másoknak jutnak a nagyobb feladatok, például gumiabroncsok, de van akik egészen komoly kiemelési feladatot vállalnak, akkora "zsákmányt" találnak.

És hogy mennyit számít ez? Olyan sokat sajnos nem, mert a tenger nagyon szemetes. A videóban látható búvároknak sem kellett unatkozni, a horvát Adria is "jó hely" ha valaki hulladék gyűjtésével szeretné eltölteni a szabadidejét...

Régi kedvenc búvár úti céljainkra könnyebben eljuthatunk mostantól.

A nyitásra vonatkozó állítás úgy teljes, hogy bizonyos feltételekkel eddig is lehetett utazni Egyiptomba vagy Horvátországba, tehát a magyarok körében legnépszerűbb országokba. Ám tovább egyszerűsödött az életünk a napokban.

Kezdjük az Adriával! Horvátország EU-s országként elvileg igencsak könnyen elérhető helynek számított annak idején. de a koronavírus sok dolgot felülírt- remélhetően csak átmenetileg. Déli szomszédaink szemmel láthatóan komoly erőket mozgatnak meg, hogy mentsék a nyári idegenforgalmi csúcsszezont. Egyrészt korlátozásokkal igyekeztek gátolni a fertőzés terjedését, majd ahogy a számok engedték, egyre könnyítették a beutazást.

Nekünk, magyaroknak gondot okozhat, hogy az emberek egy része az EU által el nem ismert vakcinával van oltva. Ám Horvátország nem válogatott az oltások között, bármilyen vakcináról szóló igazolást elfogadták. Aztán enyhítettek a szabályokon, például a gyerekekre vonatkozó kötelező PCR teszten. Most pedig már visszaállt a régi világ, mindenféle oltástól függetlenül lehet be- és kiutazni. Reméljük ez a helyzet így is marad!

Új hírnek számít, hogy június 24-től az egyiptomi kormányzat döntése alapján az oltással rendelkezők PCR-teszt nélkül utazhatnak be az országba. Ez azért könnyebbség, nem kell tesztelni, adminisztrálni, és az se nagyon fordulhat elő, hogy egy utolsó pillanatos pozitív teszt miatt bukik a búvárút. 

A Vörös-tengerre vágyók számára jó hír, hogy Egyiptom egyáltalán nem köti az EU-s engedélyhez a vakcinák elfogadását, tehát a Pfizer, Astra, Moderna és Janssen mellett elfogadják a Szputnyikot, Sinopharmot is. Így aztán nincs gond akkor sem, ha valakit "keleti" vakcinával oltottak. Aki pedig hazafelé utazik, annak védettségi igazolványa mentességet ad a magyarországi karantén alól.

Természetesen le kell szögezni, a nyitás nem jelenti azt, hogy mostantól mindenféle értelmes szabályt figyelmen kívül hagyunk. Kell az óvatosság, az odafigyelés, figyelni kell az esetleges szabályváltozásokat is. Ám hiszem,  hogy egy kis csapattal, saját apartmanba szervezett adriai nyaralás, vagy egy egyiptomi búvárszafari nem jelent több veszélyt, mint egy zsúfolt balatoni strand. 

A részletes, aktuális és hivatalos információkért, szabályozás a Konzuli szolgálat oldalán található, országokra lebontva. Aki utazni készül, először mindig innen tájékozódjon foglalás előtt, majd közvetlenül út előtt is. A hivatalos információ az, ami itt jelenik meg!

Tudom, sokan vágyunk már külföldre, jó kis búvár túrákra. A lehetőségek megnyílni látszanak, de ahogy fentebb írtam, mindig legyünk felkészültek a váratlan dolgokra. Figyeljük az információkat, vigyázzunk magunkra, és a legrosszabb esetekre felkészülve feltétlenül kössünk jó utas- és búvárbiztosítást!

Szingapúr régről ismert találkozási pontja a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalaknak, de történelmi hajóroncsokat eddig nem nagyon tártak fel. Két, egymás közelében levő roncs feltárásáról szóló jelentés most megváltoztatta ezt, mivel az egyik hajó 650 éves vagy annál is régebbi múltra tekint vissza.

2014 végén egy uszály futott zátonyra a városállam legkeletibb szigeténél, Pedra Brancánál, ahol a Szingapúri-szoros és a Dél-kínai-tenger találkozik. Miközben a szigettől mintegy 100 méterre északnyugatra a sziklás tengerfenékről a törmeléket takarították, ipari búvárok kínai kerámiák maradványaira bukkantak.

A felszínre hozott tányérok hasonlítottak azokra, amelyeket egy akkoriban nagy nyilvánosságot kapott szárazföldi ásatás során találtak, ezért a búvárok értesítették a hatóságokat. A szingapúri Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal (NHB) 2016-ban megbízta az ISEAS-Yusof Ishak Intézet régészeti egységét a lelőhely felmérésével és feltárásával.

A munka 2019-ig folytatódott, amikor a tengerfenék kiterjedő felmérései egy második hajóroncs felfedezéséhez vezettek Pedra Brancától mintegy 300 méterre keletre. Ennek a roncsnak a merülése csak nemrég fejeződött be, és az eredményeket június 16-án jelentették be.

A régészek kutatásai szerint a két hajó több évszázad különbséggel süllyedt el. Az 1. hajóroncsnak nevezett maradványokban talált kék és fehér kerámiák és celadon zöldáruk a kínai Jüan-dinasztia (1271-1368) idejéből származnak, amikor Szingapúr Temaszek néven volt ismert.

A 2-es hajóroncsról kiderült, hogy egy sokkal későbbi kereskedelmi hajó, a Shah Munchah maradványa, amely 1796-ban süllyedt el, hazaútján Kínából Indiába, ahol építették.

A roncsból előkerült leletek között kínai kerámiák, valamint rézötvözetből, üvegből és achátból készült tárgyak széles skálája található. A régészek négy, akár 5 méter hosszú és 2,5 tonna súlyú horgonyt, valamint kilenc olyan ágyút is találtak, amelyeket a Kelet-indiai Társaság hajóira szereltek fel a 18. században és a 19. század elején.

"Figyelemre méltó, hogy a szingapúri vizeken talált első régi hajóroncs a jelek szerint egyidős a 14. századi Temasekkel" - mondta Dr. Michael Flecker, az ISEAS tengeri régészeti projektekért felelős projektigazgatója.

"A Longquan zöldáru és más kerámiák nagy rakománya mellett több Jüan-dinasztia korabeli kék-fehér porcelánt szállított, mint bármely más dokumentált hajóroncs a világon. A darabok közül sok ritka, egy pedig a feltételezések szerint egyedülálló."

A Shah Munchah-ról így nyilatkozott: "A kínai rakomány nagy részét Indiában rakodták át a Nagy-Britanniába tartó hajóútra. Ha még 23 évet szolgált volna, szinte biztosan kikötött volna az újjáalakult Szingapúr kikötőjében.

"Hihetetlenül változatos rakománya nagyszerű betekintést nyújt abba, hogy milyen típusú árukat cserélhettek és vásárolhattak az újonnan alakult város új lakói."

A kiemelt tárgyakat jelenleg konzerválják, kutatják és dokumentálják, hogy jövőre az NHB kiállíthassa őket.