Big Blue Búvár Blog

Hawaii szigetén drágán büntetik a díszhalak begyűjtését: 272 ezer dollárba került a mulatság.

Meglehetősen meredek sztoriba futottam bele a napokban. A világ sok részén védik ilyen-olyan módon a tenger élővilágát, például nemzeti parkok kijelölésével, a halászat vagy bizonyos halászati módszerek tiltásával. Ám sokan nem tudják, az akváriumokhoz eladott kishalak begyűjtésének is elég szabályozott rendszere van, és aki vét a törvény ellen, aztán keményen meg is büntetik.

Az eset még tavaly szeptemberben történt, amikor a Hawaii szigetén működő környezetvédelmi hatóságok elcsíptek egy hajót, aminek a fedélzetén tárolókban sok, illegálisan begyűjtött halat találtak. A hajó kapitányát, Stephen Howardot arra utasították, hogy azonnal menjen a kijelölt kikötőbe. Ő pedig engedelmeskedett a hatóságoknak és azonnal el is indult.

Ám kiderült, hogy egy apróságról "elfelejtkezett". Felesége, Yukako Toriyama egy másik búvárral még a víz alatt volt, s további halak begyűjtésén munkálkodtak, amikor Howard elment a környezetvédelmi őrökkel. Amikor a két búvár a felszínre emelkedett, nem várta őket ott a hajó. Amikor a hatóságok rájöttek, mi is történt, keresést indítottak a tengeren búvárok megtalálására, s végül ezt akkor állították le, amikor a két nőt valaki észrevette a parton, egy benzinkúton. (Csak feltételezés a részemről, de azt gondolom, a tilosban járó csapat megegyezett, hogy lebukás esetén a búvárokat a vízben hagyják, így azokat nem csípik el további illegális zsákmánnyal, viszont aztán nekik maguknak kell kiúszni és eltűnni minél gyorsabban.) 

A hatóságok és a vizsgálatot végző biológusok 235 halat találtak tíz fajból, ezek értékét nagyjából 24 ezer dollárra becsülték. Ezeket a halakat a vizsgálat után visszaengedték a tengerbe, ám a begyűjtőik ezzel még nagyon nem úszták meg. Howardot 16 halászati és hajózási szabály megszegéséért marasztalták el, feleségét pedig 9 pont megszegése miatt vonták felelősségre. Még a bíróság elé állítást megelőzően rekordméretű, 272 ezer dolláros büntetést róttak ki rájuk. 

A hatóságok bíznak abban, hogy ez az eljárás és a súlyos bírság figyelmeztető lesz minden "akvaristának", aki ilyen módon begyűjtött halakkal akar illegálisan kereskedni.

Fijin történt az alábbi videóban megörökített ijesztő eset.

Elég sokan kritizálják azokat a merüléseket, amikor csalival próbálják a cápákat a fizető búvárok közelébe vonzani. A ragadozók jönnek is, csak időnként túlságosan közel, és ennek azért megvannak a veszélyei.

Ezt a videót mostanában sokan megosztották. Fijin készült, és a búvárok jól látható módon úgy helyezkednek el egy sorban, a műsor főszereplőjére, a tigriscápára várva, mintha egy sztárt várnának a vörös szőnyegen.

A tigriscápa egyrészt a legnagyobb ragadozók közé tartozik, autó méretűre is megnőhet. Másrészt pedig az egyik legveszélyesebbnek számít, fogai gyakorlatilag szinte bármit átharapanak. Itt az egyik búvár felé fordul, és bár próbálnak jönni a segítő búvárok, a palackjánál fogva meg is rángatja őt. Pusztán csak a szerencsén múlik, hogy a fogával nem ér el mást, mert az végzetes is lehetett volna.

A búvárok, köztük az érintett meglehetősen higgadtak maradtak, ami azért sokat segít ilyen helyzetben. Pedig egy pillanatra még az is látszik, hogy valakin maszk sincs, valószínűleg a cápa rántotta le.

Tragédia szerensére nem történt, de azért az eset elgondolkodtató. Aztán mindenki elgondolkodhat rajta, mit vállal be és mit nem...

Búvároknak kellett segíteni egy bajba került állaton.

A Maldív-szigeteken történt nemrég egy különös eset: a sekélyben tartózkodó búvárokhoz közelített egy nőstény cetcápa. Ezek a hatalmas, de ártalmatlan állatok békésen viselkednek a búvárok jelenlétében, ám ez kifejezetten közel úszott. A búvárok látták, hogy egy építkezéseken használt zsák akadt a testére, amitől már nem tudta mozgatni uszonyait.

Le tudták vágni a hulladékot a cápáról, az pedig velük maradt egy kis ideig, majd tovább úszott. Meglehet, hogy a seb nyoma megmarad, mert a zsák mélyen a testébe vágódott, de legalább esélyt kap a túlélésre- ha a búvárok nem segítenek, hamarosan elpusztult volna. 

Szürkebálna bukkant fel a semmiből a búvárok előtt Kaliforniában.

Christine Dorrity és Elizabeth Benitez alig húsz méteres mélységben merültek La Jolla közelében, amikor felfigyeltek a felettük elúszó hatalmas lényre. Mint kiderült, egy szürkebálna úszott arrafelé, s az állat a felvétel tanúsága szerint az aljzatnak dörgölőzött valamiért, mielőtt tovaúszott. Christine leírta, hogy hátrálniuk kellett társával, mert nem akarták hogy a bálna hatalmas farkával meglegyintse őket. 

Egy szakember elmondása szerint ezek az állatok évről évre vándorutat járnak be, Alaszkából tartanak Baja Californiába, s időnként megállnak táplálkozni. Az apró rákokat fogyasztó bálnák azért túrják fel az aljazatot, mert így tesznek szert a zsákmányra. A szakember szerint ez a példány egy fiatal, nagyjából 10 méteres szürkebálna lehetett.

Ha tesztelnéd a tudásod pár érdekességgel, itt a lehetőség.

Üres óráimban nekiálltam egy kis teszt összeállításának. 25 kérdés van benne, búvárkodásról, felszerelésekről, roncsokról és a tenger élővilágáról. Még a búvárok számára sem könnyű feladat, sőt, van benne kifejezetten nehéz kérdés is. Őszintén megmondom, én magam is csak azért tudom mi a jó megoldás több kérdésnél, mert kifejezetten úgy kerestem ki a válaszokat.

Szóval nem kell szomorkodni, ha esetleg nem tudod mindenre a választ. Ez bizony kihívás, de szerintem pont az benne a jó. Én azért figyelem az eredményeket, és ha a 25 kérdésből akad, amit rendszeresen eltévesztenek a kitöltők, talán vissza fogok térni még a magyarázattal.

A Búvárkvíz itt érhető el, regisztrálni nem kell a kitöltéshez, és semmilyen adatot sem kell megadni, Kellemes időtöltést!

Új szoborparkot avattak Cannes előtt.

Jason deCaires Taylor a víz alatti szobraival vált híressé, és mostanra a keresett művész számos helyről kap felkérést. A Karib-tengerben és az Indiai-óceánban is vannak szobrai, de a Földközi-tengerben ez az első munkája. A Francia Riviérán nyílt meg az Underwater Museum of Cannes, ahol hatalmas, emberi arcokat formázó szobrokat helyeztek el. A portrék 2 méter magasak és több tonnásak. Természetesen olyan anyagból készültek, amelyek pH semlegesek, így a tengeri élővilág is meg tud telepedni rajtuk. Ez cél is, ezek a víz alatti alkotások mind élő, folyamatosan változó szobrok.

Mivel csak pár méteres mélységben vannak, a hatalmas kőarcokat nem csak légzőkészülékkel merülő búvárok merülhetik, hanem azok is, akik csak a felszín közeléből nézelődnek. A szobroknak két fele van, egy arc s a másik felet takaró maszk- a vasálarcos férfi legendájára utalva. A múzeum egyébként egy korábban használt, de mára elhagyott tengeri létesítmény helyére épült, így a kialakítását megelőzte a hulladék eltávolítása is.

A maszkokkal a tenger kettősségérre is utalni akart az alkotó elmondása szerint. Míg a felszínről nézve lenyűgözően erősnek tűnik a tenger, odalenn látható annak sérülékenysége is, ami miatt meg kell óvnunk épségét.

Angol vizekben gyakori az ilyen izgalmas találkozás. 

A barátságos, érdeklődő fókákkal való búvárkodás érdekes, izgalmas élmény, de azért fel kell készülni a hideg vízre, s van néhány alapszabály. A kíváncsi állatok alapvetően gyors és ügyes ragadozók, és ha közelednek, esetleg meg is érintik a búvárt, nem ölebként kell őket kezelni. Egy helyben kell maradni, nem kapkodni, és tiszteletben kell tartani az állatokat..

A videó készítője olyan búvár, aki már hosszú ideje merül fókákkal brit vizekben, s így tapasztalata van a viselkedésben. Az itt látható állat nem egy hozzá szoktatott példány, a fókákat nem etetik, csalogatják. Egyszerűen csak érdeklődik, s amíg a búvár nyugodt, addig az állat is jól érzi magát, nézelődik, tapogat, játszik. 

Mondani sem kell, egyszer azért megnézném őket a saját szememmel is... Northumberland végülis nincs elérhetetlen távolságra tőlünk. Csak már lehetne utazni!...

Újabb görög sziget mellett találtak értékes leleteket.

Kasszosz sziget nevét kevesen ismerik. Az Égei-tenger déli részén, Krétától keletre található, és nem számít az ismert, nyaralók tömege által látogatott helynek. De tenger veszi körül, és Görögországban minden ilyen, kevéssé felderített ponton esélye van egy nagy felfedezésnek. Mint kiderült, ez most is így történt.

A közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy több korszakból származó értékes leleteket találtak a búvárrégészek, például amforákat és másféle agyagtárgyakat. A legizgalmasabb roncs az időszámítás utáni 1-2. évszázadból származhatott, római hajó volt, fedélzetén hispániai és afrikai stílusú amforákkal. Emellett találtak egy valamivel régebbi, hellenisztikus időkből származó hajót, egy időszámítás előtti 5. századi maradványt, s egy modern hajót is.

A régészeket igazán meg sem lepik a felfedezések, hiszen Kasszosz hajózási útvonalak találkozásába esett, így várható volt, hogy a kutatás nem lesz eredménytelen. A búvárcsapat több mint száz merülése bizonyosan nem volt unalmas ezen a helyen.

A dugong úgy néz ki, mint valami túlsúlyos tengeri porszívó.

A tenger fenekén élő növényekkel táplálkozó méretes tengeri lény, a dugong meglehetősen érdekes jószág. A szerencsések Egyiptom déli részén, a Vörös-tenger sekély, fűvel benőtt öbleiben találkozhatnak vele, de sokak szerint "nem létezik, mert akárhány alkalommal próbálják megtalálni, sose látják.

Pedig nagyon is élő, létező ez a szelíd, folyton legelő óriás. Nekem sem volt még hozzá szerencsém, de biztos hogy fogok még próbálkozni. Amíg nem utazunk, addig tervezzük, hová megyünk, és álmodozunk, mivel találkozhatunk...

Ne legyenek illúzióink: a cápák ritkán bukkannak fel a búvárok közében csak úgy, minden nélkül.

Ez a videó egy tipikus cápás merülést mutat be Florida keleti partjainál, Jupiter város közelében. A cápák nyilván általában a környéken vannak, de hogy a búvárok gyakorlatilag karnyújtásnyira láthassák őket, csalit vetnek be a cégek. A cápák pedig jönnek, már-már tolakodnak a búvárok közt, hogy jusson nekik az ingyen lakomából.

Erről én nyilván nem mondhatok ítéletet, még ha furcsának is találom időnként ezt a fajta cápás "showműsort". Szeretném hinni,  hogy tudják, mit és hogy csinálnak, és a hatóságok folyamatosan figyelemmel kísérik, változik-e a cápák viselkedése. Ezt én megítélni innen, sok ezer kilométerről a fotelben ülve aligha fogom.

Bár a saját, személyes meggyőződésem az, hogy a legjobb, ha ilyen trükkök nélkül figyeljük meg a cápákat, az iparág elég komoly szelete épült az ilyen merülésekre. Azért az is jó pont, hogy az emberek tényleg szeretik a cápákat, tényleg kíváncsiak rájuk, még fizetnek is az ilyen élményért. De azért érdemes tovább gondolni a dolgokat, én magam is kitérek rá a könyvemben.