A roncsmerülések között külön csoportot képviselnek azok, amelyeknél nem hajók, hanem repülőgépek maradványainál lehet búvárkodni. Ezek nyilván jellemzően kisebbek, mint egy hajó, ezért önmagukban nem mindig annyira érdekesek. Gondoljunk bele, egy B17-es bombázó hossza bő 22 méter, szárnyfesztávolsága valamivel több mint 31 méter- az egész kisebb, mint egy úszómedence. Szóval elúszunk egyik irányba, vissza, körbe, ez mondjuk 15 perc és mindent megnéztünk. Feltéve, ha van mit nézni, nem esett szét apró darabokra a roncs, és így tovább. Láttam már repülőt, amiből alig maradt valami, csak a gépet ismerők tudták megállapítani, mi micsoda. Ha a gép kicsi, és nincs a környéken más érdekesség, akkor a búvároknak rövid lesz a merülése...
A történet másik fele viszont az, hogy repülőt sokkal ritkábban látunk a víz alatt. Vannak olyan alkatrészek, amit az ember szívesen megnéz közelről, hosszabb időn át, például a légcsavart, a pilótafülkét, a fegyverzetet mindenki jól megvizsgálja. És amikor utána lehet nézni egy-egy repülő történetének, a víz alatt lehet átgondolni egy-egy lezuhanás eseményeit, közvetlenül szembesülhetünk egy repülő elvesztésének történetével.
Ezért kedvcsinálóként néhány, európai vizekben található repülőroncsról szeretnék pár sort írni, mert nem kell Palauig elmenni egy ilyenért, van közelebb is bőven. Van a felsoroltnál több is, de némelyiket mesterséges zátonyként süllyesztettek el, nincs meg az a bizonyos történelmi érdekessége. Akadnak nagyon nehezen elérhető, nagyon mélyen levő roncsok szép számmal, ezeket mind felsorolni nehéz lenne. Szóval ez egy önkényes válogatás, remélhetően mind többhöz sikerül eljutnia a roncsok iránt érdeklődő búvár olvasóknak.
Bristol Blenheim - Málta
A II. világháborúban vetették be a britek ezeket a könnyű bombázókat. A kétmotoros gépek hossza 13, szárnyfesztávolsága 17 méter volt, tehát nem voltak túl nagyok. Ezt a gépet 1941 december 13-án lőtték le, három tagú legénysége túlélte a tengerbe csapódást. A roncs 42 méteres mélységben van, a merülés tehát rövid, a búvárok leereszkednek a maradványok, gyorsan körbeúsznak, nézelődnek, és utána már mehetnek is fel. A roncs ráadásul némileg megviselt állapotban van, nincs rajta igazán sok látnivaló.
Bristol Beaufighter - Naxos, Görögország
A kétmotoros nehéz vadászgép hossza 13 méter, szárnyfesztávolsága 18 méter volt. A britek nagy számban vetették be minden fronton a II. világháború idején. A gépet 1943 októberében lőtték le, a legénység mind a két tagja túlélte a támadást. A roncsot egy évnyi keresés után 2007-ben találták meg 34 méteres mélységben, és remek állapotban van mindmáig.
Bristol Beaufighter - Málta
A kétmotoros vadászgépnek ez a példánya 1943 márciusában műszaki hiba következtében került a tengerbe, a vízre szálltak le vele, legénysége túlélte a balesetet. A repülő süllyedés közben hátára fordult, jelenleg a szárny alsó része, a törzs egy darabja és a futóművek láthatóak belőle. A roncs 38 méteres mélységben, tehát aránylag mélyen található.
Arado Ar 196 - Herakleia, Görögország
A németek által alkalmazott hajófedélzeti felderítő hidroplán egy csillagmotorral rendelkező harci gép volt. A 12 méter hosszú, 15 méter fesztávolságú gépnek két fős személyzete volt. A repülőt 91 méteres mélységben találták meg, később emelték merülhető, 11 méteres mélységbe. A gép 1943. szeptember 17-én szállt fel, hogy hadihajókat oltalmazzon, de a konvojra támadó brit Beaufighter gépek súlyosan megrongálták. A legénységnek sikerült leszállnia az Ar 196-tal, hamarosan kimentették őket, a gép viszont a tenger fenekére merült.
Messerschmitt Bf 109 - Kréta, Görögország
A világháború leghíresebb német vadászgépe volt a Bf 109 (Me 109), több mint harmincezer épült belőle. Ám nem sok példány vészelte át a háborús éveket, és ezért különlegességnek számít egy roncs, akkor pedig különösen, ha víz alatt van. Az egyszemélyes gép kifejezetten kis méretű volt, hiszen se hossza, se fesztávolsága nem érte el a tíz métert. Így aztán a nagyjából 25 méteres mélységben nyugvó roncs körbeúszása nem nagy feladat. A lezuhant gép története nem ismert, a roncs körül csak kevéssé érdekes az aljzat élővilága, de így is megvan a vonzereje.
Messerschmitt Bf 109 G - Marseille, Franciaország
1944. márciusában támadta meg egy német kötelék a Franciaország irányába közeledő amerikai bombázókat, de a harc során ez a Messerschmitt gép komolyan megsérült. Pilótája a tengerre szállt a géppel, majd sikerült elhagynia a süllyedő repülőt, sőt, a háborút is túlélte. A gép megfordulva nyugszik a tenger fenekén, szinte teljes épségben, ám 45 méteres mélységben van, tehát csak rutinos búvároknak ajánlható.
B-24 Liberator - Vis, Horvátország
A Liberator nevű négymotoros amerikai nehézbombázók egész Európa légterén feltűntek a második világháború második felében. A 21 méter hosszú, 33,5 méteres fesztávolságú gépeket számtalan szőnyegbombázás során vetették be, ám sok el is veszett közülük. Ezt a konkrét gépet Tulsa városának lakosai adományozták a hadseregnek, ezért kapta a Tulsamerican nevet. 1944 decemberében veszett oda, amikor bevetés során megsérült, majd pilótájának nem sikerült a Vis szigetén kialakított vészhelyzeti reptéren leszállni vele. A gép lezuhant, a legénység tagjai közül hárman vesztek oda. A roncsot csak pár éve találták meg a búvárok, legnagyobb darabja nagyjából 40 méteres mélységben van, bizonyos alkatrészei viszont jóval mélyebben.
B-17 Flying Fortress - Korzika, Franciaország
A "repülő erődnek" hívott B-17-es gépeket szintén óriási számban vetették be Európa felett, a négymotoros bombázók rengeteg város felett szórtak le bombaterhüket. A sokat kibíró, 23 méter hosszú és 32 méteres fesztávolságú gépek komoly önvédelmi fegyverzettel rendelkeztek, ám ezzel együtt is gyakran estek áldozatul a német vadászoknak. Ez a kiváló állapotban megmaradt példány 25-28 méteres mélységben nyugszik Korzika partjainál, Calvi közelében. 1943 októberében került a tenger fenekére, miután súlyosan megrongálódva nem sikerült leszállnia.
Junkers Ju 52 - Hartikvannet, Norvégia
Tegyünk egy kitérőt Skandináviába! A norvég vizekben sok roncs nyugszik, nagyon élénk hadi tevékenység folyt itt a második világháború idején. Az ország különleges adottságai miatt telente olyan vastag jégréteg alakult ki a tavakon, hogy repülőtérként használhatták azokat. A Narvik közelében levő Hartikvannet is ilyen leszállóhely volt 1940-ben, de több gép alatt beszakadt a jég. Az egyik Junkers Ju 52 szállítógép ma is itt nyugszik, alig 4-8 méteres mélységben. A legtöbb búvár távolabb kezdi a merülést, és egy folyóban sodródva éri el a tavat, ahol megnézhetik az eredetileg 19 méter hosszú és 29,5 méter fesztávolságú repülőgép roncsát.
Dornier Do 26 - Narvik, Norvégia
Maradjunk még az északi országban! A norvég vizekben található többi repülőgéproncs közül a Dornier Do 26 típusú német négymotoros hidroplánét választottam, mert szép állapotban maradt meg és könnyen elérhető, ráadásul kifejezetten érdekes típus: két toló és két vonó légcsavarja volt. A 24,5 méter hosszú, 30 méter fesztávolságú "repülő csónak" 1940-ben a narviki csata során került a víz fenekére. A maradvány egészen közel van a városhoz, a partról megközelíthető, 15-26 méteres mélységben nyugszik és viszonylag egyben is van, szóval kifejezetten jól merülhetőnek számít.
Grumman F6F Hellcat - Lavandou, Franciaország
Végül jöjjön egy gép, ami mélyebben van annál, mint ahová a kedvtelési búvárok merülni szoktak. Azért válogattam be, mert szóba kerül néha, miért érdemes mélyebbre merülni, sokba kerülő technikai búvár tanfolyamokat végezni, plusz felszereléseket venni- nos, a cél az lehet, hogy biztonságosan merülhesse a búvár az ilyen roncsokat is, jó hely tehát bőven van. Mindenki maga dönti el, hogy vonzzák-e ezek annyira, hogy belevágjon a kevertgázos mélymerülésbe. Az amerikai F6F Hellcat egyszemélyes, nagy példányszámban bevetett haditengerészeti vadászgép volt. Hossza 10, fesztávja 13 méteres volt, robosztus felépítéséről könnyű felismerni. A roncs 57 méteres mélységben nyugszik, és szinte teljesen egyben van a repülőgép. Noha a második világháborúban számtalan példánya veszett oda, ez jó egy évtizeddel később, 1956-ban zuhant le, amikor már gyakorlógépként állt szolgálatban.