Big Blue Búvár Blog

Egy muréna csábos mosolya is hozhat díjat- ezúttal nekem.

Se szeri, se száma a fotós versenyeknek a világon, és a sok tematikus kiírás között nem kevés vonatkozik a víz alatti fényképekre. Neveztem már ilyenre életemben, volt már olyan sok évvel ezelőtt amikor díjat is kaptam, de azért nincs tele a vitrinem plakettekkel. 

A fotósverseny igazságtalan műfaj, lássuk be. Szeretnénk hinni, hogy amit nevezünk, az egy jó kép (azért küldjük), de nyilván másnak azért nem tetszhet annyira, mint nekünk. Néha bizony előfordul, hogy az ember a győztest mustrálgatja és azt érzi, ez azért nem annyival jobb. Máskor kiderül, hogy a képem egészen a végső fázisig jutott, aztán ott maradt ki a díjazottak közül- amatőrként ezt is jól kell fogadni, érezni kell, hogy van ennek egy játék faktora.

A Red Sea Diving Safari minden hónapban versenyre hívja a fotósokat, és csak annyi az elvárás, hogy a Vörös-tengerben készüljön a fotó. Ilyenből nekem jó sok van, ki is választottam egyet-kettőt, és végül be is válogatták a képet a havi legjobbak közé. Aztán úgy döntött a kiíró, a két legjobb között internetes közönségszavazás döntsön. Mivel a murénám eljutott ide, nyilván izgulós két nap várt rám, de végül enyém lett a győzelem. Megvallom, örültem. 

Persze jól estek a profi fotós szavai is, aki kifejezetten dicsérte a murénát. Valóban, szerencsés helyzet volt. Egy egészen a sekély vízig emelkedő korallzátony szélén tanyázott a hatalmas példány, a háttérben ott volt a tenger felszíne és a nap, s a jószág arckifejezése is elég ütős lett. Eltöltöttem vele pár percet, mert éreztem, ez egy jó téma. Sokan fotóznak murénát, és főleg a laikusokat meg is lepi, amikor kiderül, ezek az ijesztően vicsorgó lények meglehetősen ártalmatlanok a búvárokra. 

A kisebb halakra már annál veszélyesebbek, mert mint az Alien-filmek szörnyeinek, ezeknek is van egy belső állkapcsa, amivel megragadják szerencsétlen áldozatukat. Mindenesetre aki képen látja őket, azoknak -tulajdonképpen érthető módon- ijesztőek, még akkor is, ha "mosolyognak", mint ez a példány. De annak illusztrálására, hogy egy víz alatti kép nem kapásból születik, mellé teszek a sorozatból még pár képet. A muréna is rajtuk van, de... Valami mégis hiányzik. Hát ilyenkor maradunk még egy kicsit, hátha összejön, hátha sikerül. Most összejött. Én meg örvendezek vala.

Búvárkodás Egyiptomban

Magyarok is díjakat nyertek az egyik legrangosabb nemzetközi versenyen.

Nem szokatlan, hogy honfitársaink a legjobbak közé kerülnek egy búvárfotós versenyen, pedig ez igen nagy szó. Ezúttal az Underwater Photographer of the Year 2017 két kategóriájában is magyar győztest hirdettek, és ahogy hallottam az elsők bemutatkozását, megint rá kellett döbbenjek, hogy egészen más mozgásterük van a külföldieknek. Míg a mieink afféle igazi civil életet élnek, dolgoznak és csak időnként jutnak el merülni, versenytársaik között akad aki búvárbázist vezet. Így azért "kicsivel" több az esély témára vadászni...

Ezért aztán nagy-nagy eredmény, hogy Tökölyi Csaba a legjobb roncsfotó, ifj. Lőrincz Ferenc pedig a legjobb portré díját kapta a nagyon rangos mezőnyben. Ami nekem személyesen is érdekessé teszi az ő sikerüket, az az, hogy együtt utaztam mind a kettejükkel, amikor a képek készültek.

Egyiptomi búvárszafarikon készítették a fotókat, ami azért azt is jelzi, hogy a mostanában kevésbé divatosnak számító Vörös-tengeren is lehet menő búvárfotókat csinálni- csak persze ügyesnek kell hozzá lenni. Persze ahogy szokásos, a világ minden sarkában készült fotókkal neveztek a versenyzők, és érdemes a többi díjazott képet is megnézni, mert vannak egészen kimagasló alkotások köztük.

Elképesztően jó és meghökkentő képeket díjaztak az Ocean Art 2016 víz alatti fotós versenyen.

Hosszú évek óta követem a hazai és nemzetközi búvárfotós megmérettetéseket. Egyrészt fotósként szeretnék ötletetek, trükköket ellesni, tanulni a jobbaktól, másrészt egyszerűen csak jó gyönyörködni a képekben.

Évről évre meg tudnak lepni valami váratlannak a versenyzők. Azon már rég túlléptünk, hogy egyszerűen csak szépen megörökítsenek valamit a víz alatti fotósok. Jelenleg trendi az, hogy nagyon különleges helyen dolgoznak a búvárok.

Szintén jellemző az, hogy jól ismert élőlényeket újszerű szemszögből mutatnak be, különleges megvilágításokat használnak. Sok az olyan kép is, ami szokatlan viselkedést mutat be- ezek azért születnek, mert egyre többen dolgoznak minőségi kamerával, mindig ott van a kezük ügyében, így sokkal nagyobb esély van megörökíteni egy izgalmas pillanatot.

És azt se hanyagoljuk el, ma már nagyon tudatosan dolgoznak a víz alatti fotósok is. Ne higgyük, hogy véletlenül lehet készíteni ennyire kimunkált kompozíciókat: tudják, hogy állítsák a gépet, a vakukat, megvárják amíg az állat megfelelő pozícióba helyezkedik. (Mert a víz alatti fotózásban tanulunk is arról, melyik állat hogy viselkedik, mi várható tőle!) Olyan is akad, amikor modellel dolgozva előre kitalálnak egy látványos víz alatti jelenetet.

Szóval van miben gyönyörködni! Aki szeretné minden díjazott fotót megnézni, az Ocean Art oldalán a képek mellett megtalálhatja a készítők kommentárját is, amik szintén érdekesek.

Újabb rangos víz alatti fotós verseny végeredményét ismertették, sok-sok nagyszerű képet díjaztak.

Többször adtam már hírt búvárfotós versenyekről- az ember azt hinné, mindig ugyanazok a képek köszönnek vissza adott év más és más megmérettetéseiről, ám erről szó sincs. Sok a jó fotós, és adott zsűritől függ, mikor melyik képet értékelik a legjobbnak.

Az Underwater Photographer of the Year 2016-os versenyén több kategóriába lehetett nevezni. (Megjegyzendő, már az is a díjazottak eltérésének magyarázata lehet, hol milyen kategóriák vannak.) Mivel londoni székhelyű szervezőkről van szó, ők például külön kategóriát hirdettek a brit vizekben dolgozó alkotóknak. 

Ebben az évben 54 országból 3500 képpel neveztek, ebből a nagy mezőnyből kellett kiválasztani a legjobb fotókat- nagy örömömre magyar név is szerepelt a díjazottak listájában ifj. Lőrincz Ferenc révén. 

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, a fotók igazolják, a víz alatti fotózás művészet, nem csak a látnivalók szolgai megörökítése. Bárhol is merültek az alkotók, mindig próbálták a különlegeset megörökíteni- vagy a szokványosat különleges szemszögből. Én pontosan tudom, mekkora feladat ez a víz alatt, ezért nagyra értékelem a legjobb fotósok teljesítményét!

Kihirdették a rangos Ocean Art víz alatti fotós verseny 2015-ös kiírásának díjazottait, én pedig a nekem legjobban tetsző nyertes felvételekből válogatok.

Nagylátószög 1. hely - Francesco Visintin

Amikor búvárfotózás kerül szóba, akkor sokan úgy gondolják, könnyű annak, aki menő helyeken merül, csúcstechnikájú géppel. Nos, a történet ennél picit összetettebb. A díjazott képek némelyike tóban, némelyike trópusi tengerben készült, de van olyan fotós is, aki gyakorlatilag tőle karnyújtásnyira levő parton talált lenyűgöző témát. 

Viselkedés 2. hely - Lureen Ferretti

És az sem igaz, hogy pusztán a fényképezőgép a döntő. Nem csak nagy és drága, vadonatúj géppel lehet erős képet csinálni, külön kategóriája van a kompakt vagy MILC technikával dolgozóknak, ám aki ügyes, az megtalálja azt a témát, amit izgalmasan meg tud örökíteni.

MILC makró 2. hely - Christian Gloor

Néha persze kell hozzá szerencse is, hogy épp akkor bukkanjon fel valami érdekes, amikor az ember kezében ott a fényképezőgép. De a legjobb technikával dolgozó, legjobb helyen merülő fotós sem megy semmire, ha csak nyomkodja a gombot ész nélkül. Kreativitás, tehetség kell ahhoz, hogy a jó témát jól örökítse meg az ember. Nos, ezt akartam igazolni ezzel a kis válogatással.

Makró 1. hely és Best of Show - Jeff Milisen

További helyezett fotók:

Az összes díjazott kép az Ocean Art weboldalán található meg, ahol a képek születésének körülményeivel is meg lehet ismerkedni.

Lenyűgöző helyeken merült és fotózott Irena Stangierska.

A lengyel búvárfotós kevesek által ismert édesvizes barlangokban készítette ezeket a fotóit. Persze mondani sem kell, hogy annak, aki ilyen helyeken akar merülni, egy kicsivel többre lesz szüksége minimális búvártudásnál. Bár a szelfi műfaja nem az én világom, kétségtelen, olyan vagány önarcképekkel megengedő vagyok, mint amilyeneket Irena készít.

Visszatérve az albán barlangokhoz, ide kevesen szoktak utazni. Az ország maga nem túl vonzó hely, legalábbis a tömegturizmus még elkerüli. Búvárokról se gyakran hallok, akik ide készülnének, pedig valamikor egészen régen például a magyar búvárkodás egyik úttörője, Rádai Ödön is Albániába szervezett expedíciót. Persze akkor még 1957-et írtunk, más világ volt itt is, és ott is. Nyilván szép lassan egyre több kalandvágyó búvár kel majd útra, hogy szétnézzen az ország tengerpartjai mentén és édesvizes barlangjaiban. A Viroit, a Skotini és a Petranik barlangban készült fotók minden bizonnyal sok technikai búvárt csábítanak majd.

98 esztendős korában elhunyt Bruce Mozert, aki különleges hangulatú víz alatti képeivel stílust teremtett, és ismertté tette a floridai Silver Springs nevét.

Mozert még a múlt század harmincas éveiben egy Tarzan film forgatásakor készített képeket a víz alatt. Mint akkoriban sokan mások, ő is maga fabrikálta a vízhatlan tokokat- nem volt egyszerű ezekkel a primitív szerkezetekkel minőségi felvételeket készíteni.

A későbbiekben aztán az lett a védjegye, hogy a Silver Springs kristálytiszta vizében afféle életképet rendezett meg. A mélyben levő modellek napoztak, tévéztek, gátfutottak és így tovább. Manapság megint divatos az ilyesféle víz alatti modellfotózás, de Mozert ezt több, mint hat évtizede kezdte, a műfaj igazi úttörőjének számított. Tehetségét igazolja, hogy legjobb képei ma is annyira hatásosak, mint annak idején voltak.

Ahogy már nem először, úgy ebben az évben is útra keltünk, hogy Egyiptomban búvárkodjunk és fotózzunk egy hetet a Cassiopeia fedélzetén. A Vörös-tenger még mindig sok izgalmas témát kínál, például roncsokat, teknősöket és delfineket, csak tudni kell jól megörökíteni őket.

A túrát általában egy ún. shootout típusú versennyel kötjük össze: minden résztvevő fotós öt képet nevezhet két kategóriában, de csak olyan felvétel küldhető, ami a túra során készült. Tehát egy helyszínen, egy időben, nagyjából azonos körülmények közt kell mindenkinek kihoznia a legjobbat a témákból. Ennek ellenére roppant változatos képeket neveznek az emberek, hiszen mindenki mást talál, mindenki más szemszögből válogat, és mindenki más témához kötődik.

A képek sorrendjéről neves, sokszorosan díjazott szakmai zsűri döntött (Előd László, Selmeczi Dániel és Tökölyi Csaba), illetve a közönség is szavazhatott. Ebben az évben ifj. Lőrincz Ferenc győzött a cserélhető objektíves "nagygépekkel" dolgozó fotósok közt, míg Szabó Tamás volt a legsikeresebb kompakt gépes alkotó. Az alábbiakban a versenyre nevezett és a zsűri illetve a közönség által legjobbnak ítélt képekből válogatok.

ifj. Lőrincz Ferenc - A tűz harcos (A verseny legjobb képe)

Szabó Tamás - Kaffantás (A verseny legjobb kompakt képe)

Pohl András - Teknős portré

Maráczi László - Domeharapó

Kovács Krisztina - Család, szerelem, utazás

ifj. Lőrincz Ferenc - Átlátszó trükk (Közönségdíj)

Gonda Rudolf - Magány

Bálovics Sándor - We will rák you

Reich Gábor - Korallgéb

ifj. Lőrincz Ferenc - Magányos roncslakó

Idén már 13. alkalommal rendezték meg idehaza a búvárfotósok országos bajnokságát. Sajátos verseny ez, hiszen képeket összemérni nem egyszerű feladat. Mivel barátaim, ismerőseim is a nevezők között voltak, eleve úgy voltam vele, ott a helyem a díjátadón, majd a lebonyolításban is kaptam egy kis szerepet. Belülről élhettem meg a történéseket, most pedig meglehetősen szubjektívan válogatok néhányat a pályázat képeiből, elsősorban azokat, amelyek nekem személyes kedvenceim voltak.

A nagylátószögű kategóriában első helyezett fotó Tökölyi Csaba képe, Acélzátony a címe. Ezen a túrán én is ott voltam, sőt, a hajóroncs történetét bemutató bejegyzésemhez kaptam pár képet fotós barátomtól. Most pedig jó volt kategóriagyőztesként viszontlátni ezt a gondolatébresztő képet, ami már külföldi megmérettetéseken is sikert aratott.

Pohl András a makró kategória első helyét szerezte meg ezzel a remekbe szabott tintahal-portréval. Ezen a túrán is ott voltam, és tudom jól, éjszaka becserkészni ezeket a kiszámíthatatlanul mozgó, villámgyors puhatestűeket nem mindig egyszerű feladat. Ilyen remek képeket pedig ritkán látni róluk.

Násfay Béla a búvárfotós mezőny doyenje, ebben az évben viszont ő szerezte meg az összetett győzelmet, és övé lett a verseny legjobb felvétele is a zsűri döntése alapján: egy édesvízi hangulatkép, ami a Vihar előtti csend címet kapta. Ez lett a mérsékelt- vagy hideg égövi kategória első helyezett fotója is.

A kompaktoknál nagy kedvencem volt Szabó Tamás barátom édesvízi medúzája, amit akár nálunk is meg lehet figyelni. Persze az aprócska élőlényt a többség észre sem veszi, de a tavak jó ismerője sikeresen lefotózta őkelmét. Ezzel a képpel lett a kategória második helyezettje.

Kurucz Balázs szintén több érdekes édesvízi felvétellel rukkolt elő. A mérsékelt égövi kategória élmezőnyében négy fotóval is szerepelt, a Zöldben című képével második díjas lett.

A makrófelvételek között harmadik helyet érdemelt ki Bálint Attila, aki egy porcelánrákot örökített meg. Ezen aprócska rákok fotózásához türelem kell, mert ennek a fajnak az egyedei igen gyakran bújnak meg anemonák csápjai között, ahol nagyobb biztonságban vannak.

A halakról készült fotóknak külön kategóriája volt. Ebben az első helyet Tóth József érdemelte ki, aki a naplementében örökített meg egy látványos halrajt- a felezős képben egyszerre látszik a felszín felett vöröslő ég és a mélyben suhanó halak.

Szintén a hal kategóriából választottam ki még Válóczy István fotóját, aminek az Irokéz címet adta, és a második helyen végzett. Ez a szőrös békahal az egyik legfurább jószág a tenger lakói közül- a képben nincs semmi trükk, ezek tényleg így néznek ki.

A verseny valamennyi képét, köztük a díjazottakat a XIII. Búvárfotós Országos Bajnokság holapján lehet megnézni.

Egy búvárfotós ismerős alakú tárgyat vett észre a tenger fenekén: egy értékes víz alatti fotós szettre bukkant teljesen véletlenül. Kellett hozzá a gyakorlott szem, hogy kiszúrja, mert a mélyben töltött három hónap alatt igencsak megváltozott az eredetileg csillogó-villogó gép külseje...

A Hong Kongban élő John Ng épp egy búvárcsoporttal volt a Maldív-szigeteken, ahol egy hetet töltöttek hajózva és búvárkodva a legszebb korallzátonyoknál. Az évnek ebben a szakában teljesen természetes, hogy hatalmas mantarájákat és cetcápákat lássanak a búvárok, de John 18 méteres mélységben valami mást, szokatlant szúrt ki.

A korallok és kövek közé ékelődött tárgy formája ismerős volt neki, hiszen maga is évek óta fotózik komoly gépekkel a víz alatt- ezek megjelenése meglehetősen tipikus. Az erős vázra a a nagylátószögű fotózás kedvéért egy hatalmas dómportot szerelnek, vannak rajta karok a vakuknak és így tovább.

Csak éppen ezt a gépet máris szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta a felszín alatt töltött nem is olyan hosszú idő. Már megtelepedtek rajta az élőlények, gyakorlatlan szem akár azt is hihette volna, ősrégi fényképezőgép ez. A még mindig tökéletesen záró, vízhatlan tokot kinyitva viszont egy remek Panasonic GH4 gépet találtak benn, hibátlan, működő állapotban.

A rutinos búvárfotós tudta, mit kell tennie. Megkereste a víz alatti sorozatszámát, abban bízva, hogy a tulajdonos regisztrálta azt a gyártónál. Szerencsére a túrán pont részt vett a cég egyik alkalmazottja is, a kommunikáció gyorsan zajlott, és hamarosan kiderült, a gépet egy peches búvár vesztette el az erős áramlásban még 2014 decemberében. Ő most már szerencsésnek mondhatja magát, mert a gépe legalább meglett, és ki tudja, talán a toknak is vannak megmenthető alkatrészei. Az biztos, hogy az esetet megismerők maguk is meggyőződhettek arról, milyen kiváló minőségű tokokat gyártanak manapság a neves cégek, amik hónapokon át képesek kibírni sérülés nélkül a víz alatt.