Big Blue Búvár Blog

A felborult hajóban rekedt áldozatok felkutatása nagyon nehéz feladat.

A hírek néhány napig még biztosan arról szólnak majd, hogy következhetett be e Habelány nevű sétahajó tragikus borulása. Nem vagyok rutinos hajós, de búvárként eleget voltam már vízen ahhoz hogy tudjam: ott is pontosan ugyanúgy észnél kell lenni, mint a közutakon. És ahol nagyobb a hajóforgalom, ott mindig nagyobb az esély egy balesetre is.

Az, hogy a kisebb hajó alig hét másodperc elsüllyedt, hihetetlenül gyors idő, gyakorlatilag esélytelenné vált a benn tartózkodók többsége számára a menekülés. Ilyen helyzetben ugyanis a felborult hajó belsejében képtelenség tájékozódni, hiszen ami padló volt abból esetleg fel lesz, az ajtók nem oldalra hanem felfelé és lefelé nyílnak. Közben zúdul be a jéghideg víz és sötét van... 

Sajnos ki kell mondani, hacsak nincs valaki egyből ott a bajba jutott hajó mellett, az életmentésre nagyon csekély az esély. Bármennyire gyorsan érkeztek ki a hivatásos és önkéntes mentők, a sodró Dunában, esti órákban csak a szerencsén múlt, hogy valaki túlélte ezt az esetet. 

A víz alatt levő roncsból menteni pedig egy nap elteltével szintén nem lehet, szinte képtelenség hogy bárki életben maradjon. A rossz látótávolságú, sodró vízben merülni, az áldozatokat keresni fizikailag és lelkileg is megterhelő feladat. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a búvárok, akik ilyen körülmények között dolgoznak. Nem hogy az átlagember, de még a hétköznapi, kedvtelési búvárok túlnyomó többsége sem tudja elképzelni, milyen nagy kihívás merülni a hideg, áradó Dunában.

Ilyen körülmények között a búvár a kezével "lát", tehát tapogatással tájékozódik. Bár mindenütt arról szólnak, hogy a Hableány kisebb hajó volt, azért ha arra gondolunk hogy 35 ember volt rajta a tegnapi végzetes estén, azért nem olyan aprócska. Szóval bőven van lehetőség el- és beakadni. Tudom, csak akkor merülnek a búvárok, ha a saját életüket nem veszélyeztetik értelmetlenül, de ez így is kockázatos munka. 

Bizonyára megindulnak a vizsgálatok, találnak felelőst is. Ez nem változtat azon, hogy balesetek bármikor, bárkivel bekövetkezhetnek. És elgondolkodtathat minket arról, mennyi roncs van a víz alatt, amik ma már csak érdekességnek számítanak, pedig egykor tragikus történetek főszereplői voltak.

Jól indult a búvárszezon Horvátországban.

A májusi búvártúráknak a horvát Adriára van pár jellegzetes vonása. Egyrészt minden olcsóbb, könnyebben elérhető, nincs nagy forgalom se, hiszen előszezonnak számít. Ez persze azzal is jár, hogy nincs nyitva minden bolt és étterem, de ami kell, azért minden megtalálható.

Az az apróság számít hátulütőnek, hogy a víz egy kicsit hűvösebb lehet. Ez most sajnálatos módon inkább nagyon hűvösnek volt mondható, mert 14 fokban nem úgy lubickol az ember, mint egy trópusi tengerben. Az ember magára rángat minden neoprén ruhát amit csak talál, de azért így sem húzódnak el nagyon a merülések.

S hogy megéri-e búvárkodni? Mindig, mindehol- egyszerű a válasz. Itt és most Pag szigeten merültünk színes falnál is, de főleg a part közelében, a Dive Station DC előtti sekély vízben keresgéltünk. Akadt is pár jó fotótéma, például csikóhalak, tűhalak, nyálkáshalak. Ami meglepő volt, hogy hatalmas számban bukkantak fel tengeri nyulak is- ezek valójában csigák. 

Egy szó mint száz, nem kellett unatkozni idén (sem) az Adrián. És az ilyesmi mindig kedvet csinál ahhoz, hogy az ember nyári, netán kora őszi túrát is tervezgessen, amikor kevésbé kell vacogni, viszont ugyanúgy bőven van látnivaló....

Cápák, ráják, tintahalak, halrajok és különleges hangulatú víz alatti táj.

Ez a remek kis videó szép képet ad arról, mi van a tenger mélyén Sydney északi részén. Az ember pedig eltöprenghet, a szerencsés ausztrál búvároknak nem kell elutazni a Nagy korallzátonyig, vagy a Ningaloo-zátonyhoz, ha érdekes helyen szeretnének merülni...

Máltát sem kíméli a hulladék áradata.

Egy helyi búvár Xemxija közelében rögzítette ezt a videót, amiben sokkoló mennyiségű, víz alatt sodródó szemét látható. A tengerfeneken főleg műanyag borítja be- többek között még egy máltai zászló is a búvár kezébe kerül, pedig aligha arra szánták, hogy ide kerüljön.

Sajnos a világ sok pontján készülhetnek hasonló videók, és messze nem arról szól a történet, hogy egyik vagy másik országot hibáztassuk. A tengeri áramlatok miatt nagyon gyakran olyan is felbukkan a partok mentén, amit a bolygó másik oldalán dobtak a vízbe. Szerencsére sok helyen jönnek rá erre az emberek, és próbálnak cselekedni. Máltán csodálatos merülőhelyek, tiszta víz várja a búvárokat, ezeken a partközeli helyeken pont kevesebben búvárkodnak- így még a búvárok jelentős része sem tudhatja, mi minden van adott öblökben.

A szemét összegyűjtése csak az egyik lehetőség. Az még jobb, ha a szemét nem is "termelődik", tehát jóval kevesebb egyszer használatos műanyagot használunk. Lehet saját ivókulacsot használni a sok kisüveges ásványvíz helyett. A bevásárlásnál is lehetünk visszafogottak a zacskókkal. Eleve választhatunk olyan terméket, ami nincsen többszörösen műanyagba csomagolva. Egyik napról a másikra nem fognak megszűnni a fentihez hasonló problémák, de hosszú évek alatt, közös munkával igenis érhetünk el eredményeket.

Szenzációs búvárvideó a fagyos szigetről.

Igazán lenyűgöző víz alatti és víz feletti felvételeket vonultat fel ez a rövidfilm Grönlandról. Az égen sarki fény kápráztat el, a jég alatt pedig hideg, de kristálytiszta víz vár a búvárokra, akik kellően felkészültek egy ilyen merülésre.

Ki hinné, hogy a mélyben is van élet az ilyen körülmények között. Persze nem sokan juthatnak el Grönlandra búvárkodni, ezért jó, hogy vannak, akik megosztják az élményeiket ilyen látványos formában.

Szivárog a mustárgáz a tenger fenekén Belgium partjainál.

Az első világháború végén irdatlan mennyiségű fegyvertől kellett megszabadulni. Akkor kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy az egészet a tengerbe süllyesztik- ma már nem igazán tartják ezt jó döntésnek. Belgium előtt tucatnyi ilyen fegyvertemető van, és ami a legrosszabb, hogy a vegyi fegyvereket tartalmazó tartályok is ide kerültek. 

Knokke a holland határhoz közel eső, hosszú homokos tengerpartjáról ismert szép kis település, ahol sok nyaraló fordul meg. Ők aligha vannak vele tisztában, hogy pár kilométerre tőlük nyugszik a sok veszélyes anyag. Hiába telt el több mint egy évszázad a háború vége óta, még most is foglalkozni kell ezzel az "örökséggel". 

Elsősorban a németek által használt fegyverekről van szó, és hogy érzékeljük a mennyiséget: 35 ezer tonnányi került ezekből a tengerbe! A helyszínek ismertek, így a belgiumi hatóságok búvárok révén rendszeresen mintát vesznek az üledékből és megvizsgálják a fegyvertemetőket. 

Így derült fény a közelmúltban arra, hogy a 23 mintavételi hely közül kettőnél mustárgáz és TNT szivárgás nyomai észlelhetők. Úgy vélik, nincs arról szó hogy ez most bárkire és bármire közvetlen veszélyt jelentene, de inkább figyelemmel kísérik a folyamatokat, mint hogy egy katasztrófa esetén próbálják menteni a menthetőt. Amennyiben komoly lenne a szivárgás, a tenger élővilágára súlyos csapást mérne.

A közeli belga város vezetői nem örülnek a híreknek a szezon előtt, érhető módon. Nehéz úgy hirdetni, hogy a Knokkéba tartókat napfény, tenger és mustárgáz várja. Természetesen vannak, akik sürgetik a fegyverek kiemelését és hatástalanítását, ám ez nem csak a mennyiség miatt óriási feladat: a száz éves tartályok megbolygatása talán maga okozna környezeti katasztrófát. Ész nélkül tehát nem lehet hozzálátni a világháború kísérteteinek eltüntetéséhez.

Mexikóban bukkantak több száz éves horgonyra a búvárrégészek.

A víz alatti régészetben gyakori kihívás az, hogy történelmi események nyomaira bukkanjak a tenger fenekén. Nagyon izgalmas, ha korábban még nem igazolt csaták, balesetek tárgyi emlékeit fedezik fel, híres személyiségekhez köthető roncsokat találnak.

Hernan Cortes hírhedt spanyol konkvisztádor, az ő nevéhez fűződik az inka birodalom megdöntése, ő alapította a mai Mexikó elődjének számító Új-Spanyolországot is. A közelmúltban mexikói búvárrégészek ott találtak egy érdekes leletet, ahol a beszámolók szerint az ő hajói süllyedtek el: a horgony pár méteres vízben nyugodott.

Természetesen biztosat nem lehet állítani, egyelőre még folynak a vizsgálatok. Azt mindenesetre megtették, hogy a horgony fa részéből mintát vettek, és az alapján a horgony nagyjából 500 éves lehet, a fa pedig Spanyolország északi részéről származik. 

A történet úgy szól., hogy Cortes 1519-ben tucatnyi hajója többségét a tenger fenekére küldte, hogy embereinek ne lehessen módja elmenni a meghódítandó kontinensről. A tudósok nem jelenthetik ki, hogy ezen hajók egyikéről származik a horgony, de nincs is kizárva. 

A két és fél méteres horgony 12 méteres mélységben, az üledék alatt rejtőzött. Kormeghatározást végeztek Mexikóban és az Egyesült Államokban is, és mind a kettő hasonló eredményt hozott. Spanyolországban pedig a fa anyagát vették vizsgálat alá. 

Most azt szeretnék megoldani, hogy a horgonyt biztonságosan kiemelhessék, és az konzerválás után kiállítható legyen.

Meglepően szereti az embereket a nyílt tengerben élő delfinek némelyike.

Akik csak delfináriumokból ismerik a delfineket, azok meglehetősen csalfa képet látnak róluk. Vidámnak és lelkesnek tűnnek, de azért ez elsősorban a fogság, az idomítás eredménye. Ahogy egyre többen tudnak meg mindenfélét ezeknek az intézményeknek a hátteréről, az itt élő állatok sorsáról, úgy kopik meg a delfináriumok vonzereje.

Főleg azért, mert ma már arra is van komoly kereslet, hogy nylít vízben nézhessék meg őket a turisták. Lehet azon vitatkozni, hogy ennek is vannak árnyoldalai, de könyörgöm- a delfinek itt nincsenek bezárva egy betonmedencébe! Szóval ég és föld a különbség.

A búvárok pedig testközelből élhetik meg a találkozást. Én is emlékszem olyanra, amikor a delfinek kifejezetten keresték a társaságunkat, sőt, még a játékba is be akartak vonni. Ez a videó ennek egy látványos példáját mutatja: a kis koralldarabot megszerző delfin ezt a korallt hozza magával a szájában vagy fejjel lefelé a hasán, odapottyantja a búvár elé, mintha azt várná, csatlakozzon hozzá az ember is a mókában. Óriási élmény az ilyen...

Ókori roncsot találtak Molat szigete mellett.

Horvátországban több helyen találtak már akár kétezer éves hajókat is a mélyben. Mindez nem meglepő, hiszen jól ismert hajózási útvonal volt az Adriai-tenger. Bár sok a búvár, a tipikus merülőhelyek mellett sok olyan feltáratlan pontja van a tenger fenekén a horvát szigetvilágban, ahol viszonylag sekélyen bújnak meg roncsok.

A most felfedezett ókori hajó is 20 méteren, könnyen elérhető helyen nyugszik. Jó állapotban érződött meg, és a rakománya is jellegzetes: a rómaiak által használt tetőcserepeket szállított. A tegula és imbrex nevű elemek egymásba illeszkedve biztosítottak jó fedést az épületeknek, és széles körban használták őket. 

A hajó az időszámítás utáni első században süllyedhetett el, de a régészek bíznak benne, hogy találnak olyan leleteket, amelyek segítségével lehetséges lesz a pontosabb kormeghatározás. Már eddig is kerültek elő edények, amfora, ami segíthet ebben. A cserepek pedig igencsak időtállónak bizonyultak, mert ránézésre akár most is fel lehetne őket használni.

Ezen cserepek annyira gyakoriak voltak, hogy a közelben már találtak roncsot hasonló rakománnyal. Ki tudja, hol bukkannak rá a következő ókori roncsban az Adriában.

Libanoni búvárok találtak rá néhány nagyon izgalmas ókori roncsra.

Türosz városának ostromával sokat foglalkoztak a régészek: Nagy Sándor hódító hadjárata során i.e. 332-ben vette be a szigetre épült várost, de azt nem tudták, hogyan. A szemben levő szárazföldön található Usu elfoglalása könnyen ment, ám a szigeten levő Türosz már keményebb dió volt.

Azért is érdekes ez, mert a mai Libanon területén található Türosz ugyanis jelenleg nem szigeten, hanem egy félszigeten van, aminek állandó kapcsolata van a szárazfölddel. Néhány éve földtani kutatások és számítógépes modellezés segítségével derítették ki, hogy vélhetően Nagy Sándor kiváló hadmérnökeinek volt köszönhető az eredményes ostrom.

Türosz és Usu között ugyanis volt egy, sekélyebben húzódó homokzátony. Ezt magasították és szélesítették sziklákkal, törmelékkel annyira, hogy a sereg a szárazföld irányából is tudott rajta támadni. Hét hónapig tartott a munka, de végül a város Nagy Sándor kezére került. Az új földnyelv pedig annyira megváltoztatta az áramlási viszonyokat, hogy végül az egykori szigetből félsziget lett.

A történet azért vált érdekessé most búvár szempontból, mert egy libanoni búvárcsapat állítása szerint nagyjából 35 méteres mélységben 11 darab ókori görög hajót talált. A 2300 éves korúnak becsült roncsok Nagy Sándor flottájából származhattak, s részt vehettek az építéshez szükséges sziklák szállításában. Talán pont azért vesztek oda, mert a túlterhelt hajók nehezebben álltak ellen a tenger viharainak. 

A víz alatti régészek már hónapok óta dolgoznak a helyszínen, és még bizonyára hosszú ideig el is fog tartani a munka. A maradványok közt nem csak sziklákat találtak, hanem sok cserépedény darabját is, így az sem kizárt, hogy a hajók a seregnek szánt ellátmányt is szállítottak. De biztosat természetesen csak a feltárás lezárulta után lehet majd mondani. Mindenesetre érdekes, hogy ilyen szerteágazó kutatások szükségesek ahhoz, hogy egy ókori történelmi esemény hátterét feltárják.