Mélységi mámor

Ez az egész búvárosdi azért nem olyan komoly dolog, mint ahogy páran gondolják. Sőt, az egész a jó kedvről kellene hogy szóljon, legalábbis az egész túrát tekintve (ami nem teljesen ugyanaz, mint egy-egy merülés esetén, ahol valami nagy találkozásra várunk). Még egy sok merüléses túrán is igaz az, hogy jóval több időt töltünk a többiekkel együtt a felszínen mint a víz alatt, tehát még egy extra hajós szafari sem olyan nagy élmény, ha a társasággal nem vagyunk egy hullámhosszon. Láthat az ember sokmindent, töltheti a hetet szép hajón, de a kínos, feszengő hangulatú esték, a magunkra zárt kabinajtó mégis rányomja a bélyegét az egész útra.

Szóval az ember nem csak azt válogatja meg, hova utazik, hanem azt is, hogy kivel. Különösen a már emlegetett egy hetes hajós szafarinál igaz ez. Ha jó a csapat, akkor az egész túra átmehet egy pörgős hangulatú buliba, ahol nappal mennek a merülések, este pedig nagy élet van. 

Aki nem merül, az persze nehezen tudja elképzelni, milyen is lehet egy ilyen túra. És őszintén szólva nehéz is szavakba önteni, hogy időnként még víz alatt is komolytalankodunk, vagy egyszerűen csak élvezzük a lebegést, a meleg vizet. Mindannyiunk szerencséjére egy kiváló barátom hangulatos filmet készített arról, milyen, amikor a minden őrületre kapható csapat lelkesen pózol a kamera előtt. Persze meg kell jegyezni, nem csak hirtelen jött ötletekről van szó, itt bizony előre kellett megbeszélni pár dolgot a búvárokkal, akik kellően ügyesek is voltak ahhoz, hogy megvalósítsák a rendező elképzeléseit. A kívülállók talán így képzelik el a "mélységi mámort", de ezek a lányok és fiúk nagyon is tudták mit csinálnak. Vagy lehet, ez az igazi mélységi mámor, nem az, amit a nitrogén előidéz?

Persze nem ez a fontos, hanem a tapinthatóan jó hangulat: mindig feldobja a hangulatomat, ha megnézem ezt a remek kisfilmet. Ezen az egyiptomi túrán én nem lehettem ott, viszont a szereplők jó része barátom, és bevallom, nagyon örülök neki, hogy ilyen agyament búvárismerőseim vannak.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Amit a tavak rejtenek

A búvárkodás nem csak a tengerekben lehet érdekes. Az édesvízi merülések világa kicsit olyan a búvárkodásban, mint a szegény rokon: oké, hogy van víz, bele is lehet menni, de azért a látás rosszabb, nincs is annyi élőlény, szóval nem mindenkinek a szíve csücske.

A merülések ezen fajtájára is igaz az, ami sok másról elmondható: ha valakinek nincs kedve hozzá, nem kell csinálnia. A búvárkodás kedvtelés, és ha valaki nem leli kedvét abban, hogy a kissé zavarosabb vízben kutassa fel a halakat, akkor kár is bevizeznie a felszerelését. Ha viszont már merülünk, akkor azt csináljuk jól.

Azt azért le kell szögezni, sokan élvezik ezt a fajta búvárkodást, többek között azért is, mert ezek a merülőhelyek vannak a legközelebb, még a szomszédos osztrák vagy szlovák tavak sincsenek túl messze. Idehaza az állapotok legalábbis nehezen írhatók le röviden. Elvileg sok helyen lehetne merülni, de egyrészt a merülhető tavak jelentős része magánkézben van, nem lehet csak úgy besétálni. Másrészt a legtöbb búvárnak szüksége van némi infrastruktúrára, öltözőkre, palackokra, levegőtöltésre. Ez így együtt színvonalas formában csak maroknyi helyen található meg nálunk, és ezek a vállalkozások sem tartanak örökké.

Amikor merülni kezdtem, még voltak búvárok Budakalászon (igaz, ott semmilyen kiépítettség nem volt), ma már ott szinte senki nem merül. Dorogon több helyre költözött a tó mentén a búvárbázis. Voltak helyek ahol bázis nyílt, 1-2 év múlva pedig már be is zárt. Gyékényesen, Hegyeshalmon vagy még búvárélet, talán még Ecséden is merülnek. A választék korlátozott, és sajnos sok helyen a látnivaló is, nyaranta bizony 1-2 méteres látótávolságban kéne megtalálni az érdekességeket. Persze aki ügyes és türelmes, az ilyenkor is tud jó képeket készíteni - minden tónál szerencsés előre feltérképezni a lehetőségeket, hogy van-e bázis, mennyi a belépő, mit lehet látni, milyen időszakban a legjobb a látás, stb.

Sokan a jó lehetőségeket kínáló Ausztriába járnak, bár Szlovákiában is akadnak korrekt helyek. A Soprontól alig pár kilométerre levő Neufeldersee ismert gyakorlóhely, de annak is izgalmas, aki az édesvízi élővilágra kíváncsi. Pontyok, rákok, csukák bukkannak fel, és bizony be kell valljam, kifejezetten érdekes azokat a halakat így testközelben látni, amiket szinte csak a tányérról ismerünk. Megvan a varázsa ennek a fajta merülésnek, én személy szerint nem kevés tengeri búvártúra után is tudok értékelni egy-egy szebb tavat. A neufeldi azért kiemelésre érdemes, mert nem csak hogy közel van, de remekül felszerelt bázis van a partján és a belépőért cserébe nagyon szépen kialakított, rendezett környezetben készülhetünk a merülésre. A víz alatt pedig kifejezetten kellemes...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A "mi tengerünk"

Az Adriához nagyon sokunkat fűz valamiféle érzelmi kötelék. Abszolút nem aktuálpolitikai húrokat akarok pengetni, egyszerűen csak a közös történelmi múltra gondolok, arra, hogy alig száz éve még mondjuk Fiume mit jelentett a magyar tengerkutatók, hajósok számára. Egyébként meg kell jegyezzem, a század első felének nagyon izgalmas korrajzát adja A kék Adria című könyvében Leidenfrost Gyula, aki 1913-ban az első magyar Adria-expedíció egyik legfontosabb alakja volt.

A búvárok a hatvanas évektől kezdték meghódítani az akkor még Jugoszláviának nevezett ország tengerpartját. A magyarok is kalandoztak, az északi Isztriától Dalmácián át egészen Montenegróig eljutottak, és természetesen felfedezték maguknak a változatos szigetvilágot. A búvárkodás kevesek kedvtelése volt akkoriban, kicsi, de összetartó csapatok költöztek le hetekre a tenger mellé, hogy nomád körülmények között, rengeteg időt a vízben töltve hódoljanak hobbijuknak.

Később aztán egyre több magyar búvár juthatott el a német, olasz, osztrák társaik mellé az Adriára, de az igazi robbanás a kilencvenes évekre tehető. Egyrészt ekkor a már önállóvá vált Horvátországban a háború után minden fillér bevételre szükség volt, tehát szinte semmilyen adminisztratív akadályt nem gördítettek a búvárkodás elé. Másrészt innentől számítható a búvárkodás hétköznapi, bárki által elsajátítható kedvtelésnek, nálunk is megszaporodtak a búváriskolák, akik tanulóikat gyakran vitték a horvát tengerpartra.

Adria

Így aztán az Adriához a történelmi, a búvártörténeti kapcsolatok mellett egyre többeket fűztek személyes élmények is. Sokan nosztalgikusan gondolkodnak a szabad merülés éveire, aminek pár éve vége szakadt. A horvát turizmus más szintre lépett, szabályozták a merüléseket is, és annyiban ez indokolt volt, hogy ma már más a búvártársadalom összetétele. Mondjuk 30 éve a klubok összetartó csapatok voltak, a búvárok képzése nem gyorstalpaló volt, tehát akinek megengedték hogy csatlakozzon egy adriai túrához, szinte biztosan fel is készült a tengeri merülésekre. A búvároknak volt saját csónakjuk is, a tapasztaltabb tagok helyismerete pedig elég volt a túraszervezéshez.

Ma viszont már több az olyan lelkes amatőr, akinek szüksége van a jól kiépített infrastruktúrára. Egy pár évig ezen a téren a horvát búvárbázisok nem jeleskedtek, de ma már nem gond jól felszerelt helyeket találni, ahol a búvárkodáshoz kialakított hajók és csónakok várják a vendégeket. Talán a szabadság elveszett, de az évi 3-5 napot Adrián merülő búvárok kétségkívül nyertek azzal, hogy biztonságosan, kényelmesen merülhetnek, még ha drágábban is mint annak idején.

Ezzel együtt is megkopott némileg az Adria vonzereje a búvárok körében, és ezért elsősorban az egyiptomi búvárturizmus fellendülése a felelős. Az ilyesféle mozgások, trendváltozások természetesen bármikor, bárhol előfordulhatnak, de tény, a meleg vízű, színpompás élővilágú Vörös-tenger teljesen más búvárélményt kínál, mint az Adria.

Sokan mégis ragaszkodnak a horvát túrákhoz, például azért, mert ide le lehet ruccanni saját autóval egy hosszú hétvégére, nem kell a repülőtéren vitatkozni a súlykeret miatt, és más az ország hangulata is. A búvárok számára ideálisnak számító kora őszi szezonban pedig még csak nem is drága az ország, a nyári zsúfoltságnak pedig nyoma sincs.

Adria búvár

Talán pont amiatt, hogy más a búvárképzés manapság mint régen, sokan azért csalódnak az adriai merülésekben, mert nincsenek mellettük azok a rutinos búvárok, akik felkészítenék őket a várható körülményekre. Ha valaki Egyiptomban beugrik a vízbe egy sekély zátonynál, különösebb rákészülés nélkül is egy órán át nézegetheti a korallok közt úszkáló halacskákat.

Horvátországban viszont máshogy működnek a dolgok. Északon, az Isztrián például kifejezetten drága a búvárkodás, gyakran rosszabb a látótávolság és hosszabb hajóutakra kell számítani, cserébe itt van az Adria leghíresebb roncsai. Vannak olyan helyek, ahol könnyen merülhető, és sok érdekességet tartogató parti merülőhelyeket lehet találni, máshol ilyenek nincsenek. Néhol a bázisnak saját apartmanja van, az egész nyaralást egy helyen lehet eltölteni, máshol ingázni kell. Szóval az első fontos dolog a tájékozódás: a horvát lehetőségek roppant sokszínűek, és más ideális egy roncsmániásnak, egy családdal utazónak vagy egy fotósnak.

A következő fontos tény az, hogy az Adria nyáron is csak a felszínen igazán meleg. Mivel erre nincsenek sekély korallos élőhelyek, teljesen szokványos hogy a búvár mélyebbre merül. Ezzel nincs baj egészen addig, amíg az ember vastag neoprénruhát, csuklyát, netán kesztyűt vesz fel. De akit becsap a felszíni langymeleg víz, az csalódik- pedig csak tájékozódnia kellene.

Végül az adriai búvárkodást kicsit tanulni kell. Nem árt észben tartani, hogy nappal is kell egy kis kézi lámpa, amivel az üregekben rejtőző kisebb élőlényeket megtalálhatjuk, vagy a mélyebben élő lények megvilágítás nélkül kékesszürke színe helyett az eredeti narancs vagy vörös színét megcsodálhassuk. Érdemes figyelni a rutinos búvárokat, hogy keresik meg a tengeri fűben megbúvó csikóhalakat, miről ismerik meg a polipfészkeket, és így tovább. Aki tudja, mit és hogyan keressen, az elsőre kihalt tengerfeneket nyüzsgő élőhelynek látja.

Adria búvár

Mégis, van, aki ennek ellenére sem válik az Adria rajongójává. Nincs ezzel semmi gond - merülje mindenki azt, amit szeret. Ha viszont valaki ad egy esélyt a horvátországi merüléseknek, tartsa észben a fentieket, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szép élményekkel gazdagodhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger mint lavina

Néha pokoli rossz helyen és rossz időben van a búvár. A tengerről tudjuk, hogy nagy és amikor tombol, óriási hajókat is magával ragad, nem hogy egy embert. A merüléseknél mindig észben kell tartani bizonyos nagyon fontos szabályokat, de a legelső nagy kérdés ez: merüljünk-e egyáltalán?

Nem mindig olyan egyszerű a válasz. Ha túl hideg a víz, akkor az nem jó, de ha megvan hozzá a képzettség és a szükséges felszerelés, a helyzet kezelhető. A barlangokba beúszni életveszélyes, de erre kiképezve, mindent előírást betartva a kockázat ésszerű mértékűre csökkenthető.

Az áramlásos helyek külön kategóriát képviselnek. Gyakran nem is látszik a felszínről, milyen erős áramlások vannak a mélyben, ezek némelyike azért problémás, mert lefele viszi a búvárt és nagyon nehéz kiszabadulni belőlük. Sajnos tűntek már el örökre búvárok úgy, hogy nem figyeltek erre. A nagyon hullámos helyek viszont már a felszínen is elbizonytalanítják a legtöbb búvárt- jogosan. Nyilván akadnak olyan pontok a világban, ahol a hullámzás teljesen megszokott, és a búvárok fel is készülnek rá, de aki elég "ügyes", könnyen bajba kerülhet.

Egy videó került fel nemrég az internetre, amin a Hawaii szigetek egyik tagja, Maui mellett merülő búvár látható, ahogy lavinaként ragadja magával a visszahúzódó hullám. Állítólag a fickó megúszta, de azért a videót nézve el lehet gondolkodni: mi lett volna, ha szembejön egy szikla a tehetetlenül sodródó emberrel?... Az biztos, hogy erre nem szokatlan a hullámzás, de valahol valamit nagyon elronthatott a búvár, ha ennyire rossz helyre keveredett.

Szóval, kell-e bármi áron merülni, teszem fel ismét a kérdést. A válasz pedig könnyű: nem.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A nevem cápa. Angyalcápa.

A cápa, mint az közismert, porcoshal. Általában a nagy testű nyílt tengeri ragadozók ugranak be a cápák hallattán az embereknek, mint a nagy fehér. De vannak egészen másfélék is, mint az adriai macskacápák, vagy az angyalcápák. Az utóbbiak igazán különös állatok, lapított testük nem torpedószerű, és életmódjuk sem mindennapi: napközben a homokba temetkezve rejtőznek, csak a gyakorlott búvár szeme képes kiszúrni őket. Ha megriasztják, akkor sajátos, kígyózó mozgással úsznak a vízben.

Az angyalcápák igazi érdekessége a számomra az, hogy nem kell a világ végére elmenni értük. Ezek a cápák ugyanis jó eséllyel megtalálhatók az év jelentős részében a Kanári-szigetek sekély vizeiben (elsősorban a keleti szigeteken, tehát Gran Canarián, Fuerteventurán és Lanzarotén találkozhatunk velük gyakrabban). A nagyobbak akár másfél méteresek is lehetnek, és még hozzájuk is lehetne érni, mert nem egy izgatott állat. Bár nem számít veszélyesnek, azért ha valaki túl sokat zaklatja őket, még az angyalcápából is kibújik az ördög- tehát az alapszabály általában itt is áll: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha pedig mégis, akkor legyen a helyet jól ismerő búvár aki közelebb merészkedik, a többiek pedig ne zárják el a cápa útját, amitől az idegessé válik.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ismét egy olyan úticél, amit a magyar búvárok csak töredéke keres fel, pedig igazi szép merülési élményt ígér, olyan fajokkal, amit máshol ritkán látni. Sajnos főleg azért, mert az egykor az egész Földközi-tengerben elterjedt angyalcápákat szinte teljesen sikerült kipusztítani az európai vizekből... Reméljük, a Kanári-szigeteken sikerül megvédeni ezeket a különleges ragadozókat, és még sokáig úszhatunk velük.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A mi katonabúváraink

Elég sok helyen szoktak különféle külföldi katonai búvárokról szóló műsorokat mutatni. Ennek a "műfajnak" a sztárja minden bizonnyal a Navy Seals egysége, de még az amerikai hadseregben is sok más búváregység van. Nem csak harci búvárok és kommandósok, de különféle műszaki szakemberek is dolgoznak a víz alatt.

A víz alatt végzett katonai bevetéseknek hosszú története van (elég, ha Búvár Kund legendáját emlegetjük), de igazán a második világháború idején lettek eredményesen bevethetők a könnyű felszereléseknek köszönhetően a búvárok. Voltak olasz, német, amerikai katonai búvárok, de ekkor még bőven volt mit fejleszteni a technikán, a harceljárásokon, és persze korántsem voltak hiánytalanok az élettani ismeretek sem. Az ötvenes-hatvanas évek búvárai gyakorlatilag testi épségük árán tapasztalták ki a korlátokat, rekordokat állítottak fel, új technikákat próbáltak ki. 

Ma már szinte minden országnak vannak katoni búvár egységei. Ez alól Magyarország sem kivétel, már évtizedek óta vannak katonai búvárok. Elsősorban műszaki feladataik vannak, de a kommandósok között is voltak búvárok. Noha ez nem a Navy Seals, ne higgyük, hogy a magyar búvárok ne kapnának jó kiképzést. Mindenhol más kihívás vár arra, aki a víz alá merül: nálunk nehezítő tényező lehet egy folyó sodrása, egy tóban a rossz látótávolság, télen pedig a hideg víz. Ezekre kell felkészülni azoknak, akik nálunk katonai búvárkodásra adják a fejüket, mert itt nem a kedvükre merülgetnek, hanem akkor, ha parancsot kapnak rá.

Nemrég egy medencés kiképzésről került fel videofelvétel a YouTube-ra. A magyar katonai búvárok így gyakorolnak, és ha jól figyel a néző, láthatja a közéjük tartozó hölgyet is, aki évek óta jól megállja a helyét a búvárcsapatban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Búvárkodás Kalymnoson

A postr rendszerének köszönhetően elveszett az egész bejegyzés, és nincs kedvem újraírni. Majd valamikor írok mást.

0 Tovább

Élővilág karnyújtásnyira

Bámulatos, hogy az egyébként roppant éber és tartózkodó víz alatti élőlények mennyire hozzá tudnak szokni a búvárok jelenlétéhez. Csak egy kis türelem kell, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, aztán nem nehéz egészen közelről élvezni a halak sürgését-forgását.

Mert azért ez az igazi! Az ember csak súlytalanul lebeg, és átadja magát az élménynek. Vicces, ezt a fajta nyugodtságot, az állatokat nem zavaró mozdulatlanságot nehezebb megtanulni, mint az úszást. Hamar látszik is, melyik búvár rohan, siet, hogy mindent lásson, miközben ha nem csinálna semmit, sokkal több érdekeset figyelhetne meg. Olyan könnyű elúszni az üregekbe visszahúzódó halak, vagy az aljzatba olvadó rákocskák mellett, ha az ember nem tudja, mit és hogy nézzen!

Érdekes, hogy ez abszolút nem a mai kor kérdése, a rutinos és a kezdő búvárt évtizedekkel ezelőtt meg lehetett ismerni ez alapján. Valamikor lefordítottam egy jó harminc éves angol cikket, ami pont erről a témáról szólt. Volt benne egy ilyen rész:

"A kezdő búvár azért kutat, hogy megtalálja a tengeri élőlényeket.
A tapasztalt búvár azt nézi, hogy tudja lefotózni az élőlényeket.
A nagyon tapasztalt búvár mindig nyüzsgő élővilágot lát karnyújtásnyira."

Annak idején a cikken sokan csak mosolyogtak, aztán amikor pár év múlva előkerült, kaptam olyan megjegyzést, hogy "a fenébe is, eltelt egy kis idő, és szinte minden szava igaz lett rám..." Úgy látszik, a búvárkodás szinte pont ugyanúgy megy itthon és külföldön, most és évtizedekkel ezelőtt. Bár új úticélokat ismerünk meg, mégis azt kell lássuk, alapvetően nagyon hasonló módon és nagyon hasonló célokért merülünk, mint a régiek. Bizonyára van más kedvtelés, amiről ugyanez elmondható, de én csak ezt ismerem, és kellemes érzés arra gondolni, milyen közös vonások vannak Cousteau és az én búvárélményeim között.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Jégbúvár

Tél van, és egy időszakban erősen lehűlt az idő, még sok hó is esett. A többség nyilván úgy van vele, ha az ilyen zord évszakban befagynak a tavak, akkor nem nagyon merülnek ott a búvárok.

Ez azért nem egészen így van. Pár kellően nagy lelkierővel felvértezett ember minden télen végrehajt néhány jég alá merülést, ami viszont a búvárkodás egyik legtöbb előkészületet igénylő válfaja. Nem egészen úgy megy a dolog, hogy valaki vág egy léket, beugrik, merül és kijön, mert kötélbiztosítás nélkül pillanatok alatt utat lehet téveszteni, és alulról legalábbis rossz esélyek vannak a kitörésre. Mert a jég nyilván vastag, 15-20 centis, ha elbírja a teljes felszereléssel rajta mászkáló búvárt- mivel ez azért fontos, ezért ha nincs elég jég, nincs jég alá merülés sem. És ha nincsenek biztonságos körülmények, inkább ne is legyen: ez nem a felelőtlen bevállalósdiról szól, hogy ha gond van, "majd felrúgjuk magunkat", mert az alulról is igen kemény jég jelenti a végállomást, és az olvadásig még a legügyesebb búvár se bírja ki.

Jégbúvár

Szóval általában van segítő a lékvágásnál, van segítő a felszíni a kötélkezelésnél, lennie kell mentésre felkézült búvárnak, jó, ha van fűtött öltöző- és melegedőhely, és így tovább. Mivel a víz a jég alatt tiszta, ezért elvileg megéri a merülés, csak az vele a baj, hogy pokoli hideg élmény. Nem is nagyon lehet elmesélni azt, milyen érzés amikor a maszk alatt, a száj körül az egyetlen szabadon maradt bőrfelület szinte megdermed. Még a legjobb szárazruhákban is vacogató élmény lehet a jég alatti búvárkodás, szóval ritka az, hogy egy ilyen merülés túlságosan hosszúra húzódik.

Kivételek természetesen mindig vannak. Északabbra pedig ahol a hideg víz nem csak átmeneti állapot, hanem gyakorlatilag egész éves adottság, ennek az egész jégbúvárosdinak más kultúrája alakult ki. Egy őrült finn búvárcsapat fantasztikus kis videót hozott össze, mindenkinek ajánlom megtekintésre. Nem egy szokványos jég alatti merülést mutatnak be benne, hanem egy kis sztorit, de bármennyire is lenyűgözött mindenkit a kis alkotás, ez nem a Gangnam Style- azóta sem láttam hogy valaki megpróbálta volna utánozni őket...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Így repül a búvárnyúl

Igen, tudom, a cím egy kicsit idétlen. Mégis meg kell védjem, mert az egyik legfurább víz alatti állatról szeretnék pár szót szólni, a tengeri nyúlról.

Természetesen a tengeri nyúlnak a valóságban semmi köze nincs a nyulakhoz, sőt, az emlősökhöz se. Egy nagyra nőtt csupaszkopoltyús csigáról van szó, ami nem csak egzotikus helyeken fordul elő, hanem hazánkhoz egész közel, a horvát Adria sekély vizében is megfigyelhetők- néha akár a partról is.

Persze az igazi az, ha búvárkodás közben találkozunk ezekkel a groteszk külsejű állatokkal. Már több helyen láttam, de az igazi tengeri nyúl-Kánaánra Dalmáciában bukkantam rá, Razanjban. A partról merültünk egy szeptemberi napon, és alig pár méter után felbukkant az aljzaton, a növények között rejtőzve egy példány. Érdekes volt, de mentünk tovább, hátha láttunk mást is. Láttunk: újabb ás újabb tengeri nyulakat, egy tucatnál hagytam abba a számolást. Az ember igyekszik közel hasalni, fotót készíteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ezúttal viszont kifejezetten szerencsém volt, mert az egyik állat, talán megunva a búvárok rohamát, egyszercsak "szárnyra kapott", és elkezdett úszni. Annyira nem gyors állat, hogy ne lehetne követni, szépen meg tudtam örökíteni a meglepően harmonikus mozgását.

Egy további kis kitérőt is tennék a tengeri csigák különös világába. Ezek közé tartozik a spanyol táncos néven ismert szépség is, amivel jellemzően a Vörös-tengeren találkoznak a búvárok. Szó ami szó, a legtöbb búvár feljegyzi a naplójába a leglátványosabb állatok közé. Önmagában a vörös színe is lenyűgőző: mivel a legtöbbször éjszaka lehet őket megfigyelni, a lámpa fényében szinte lámpaként ragyog fel a teste. Ráadásul amikor mozgásba lendül, úgy hullámzik a vízben, mint egy spanyol táncos fodros szoknyája, innen kapta nevét is.

A tengeri nyulaktól indultam, a spanyol táncosig jutottam el, és még mindig csak a csigákról beszélünk- a víz alatti élővilág változatossága tényleg páratlan.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (231),cápa (150),mutazás (141),video (133),búvár (126),sztori (99),baleset (67),fotó (67),környezetvédelem (56),alapok (56),felfedezés (56),híresség (52),adria (43),film (43),élmény (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),régész (26),egzotikus (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),üzlet (12),bánya (12),kutatás (12),Cápa (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),kincs (9),doku (9),támadás (9),ausztrália (9),manta (9),medence (8),ciprus (7),szobor (7),tengeralattjáró (7),szafari2014 (7),sport (7),szemét (7),Bali (6),rekord (6),szafari18 (6),humor (6),rák (6),verseny (6),tél (6),málta (6),cousteau (6),ausztria (5),csikóhal (5),rája (5),florida (5),ázsia (5),tudomány (5),mexikó (4),szafari2016 (4),olaszország (4),hidegvíz (4),tintahal (4),múzeum (4),repülő (4),könyezetvédelem (3),Egyiptom (3),jordánia (3),skandinávia (3),karácsony (3),víz alatti (3),találkozás (3),bali (3),orosz (3),görög (2),krokodil (2),spanyolország (2), (2),európa (2),magyarország (2),éjszaka (2),hal (2),muréna (2),medúza (2),csiga (2),bomba (1),balti (1),Florida (1),repülőgép (1),celeb (1),horvátország (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),korall (1),izland (1),románia (1),könyv (1),bulgária (1),dubaj (1),feketetenger (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog