Sokba kerül, ha valaki egy védett manáti nyakába akar ugrani... 

Az emberiség az élőlények védelmét gyakran már csak az utolsó utáni pillanatban tartja fontosnak; ezért pusztulhatott ki már sok faj, és ezért vannak védett, de nagyon veszélyeztetett állatok.

Ráadásul sok helyen a védelem csak elméleti, mert nem nagyon képesek betartatni a szabályokat. Az Egyesült Államok viszont kivétel: ha valamit komolyan meg akarnak óvni, nem nagyon vacakolnak, a szabályszegők súlyos büntetésre számíthatnak.

Ennek fényében hihetetlen, hogy vannak olyan agyatlan emberek, akik nem csak gátlástalanul áthágják a törvényeket, de még az interneten, nagy nyilvánosság előtt közzé is teszik a saját maguk ellen szóló bizonyítékot! Az ilyen idiotizmusért pedig nagy árat kell fizetni...

A floridai tengeri tehenek vagy más néven manátik állománya alig pár száz egyed, és ezért roppant szigorú szabályokat írtak elő velük kapcsolatban. A békés emlősök védelme miatt csak lassan szabad csónakkal haladni az állatok előfordulási helyein, és természetesen szigorúan tilos a manátik zaklatása is. Noha a lassú jószágok sokakat csábíthatnak arra, hogy odaússzanak hozzájuk, megsimogassák őket, az ilyesmit nem nézik jó szemmel.

Ám egy roppant humoros kedvű fickó úgy gondolta, tud ennél jobbat is. A móló közelében úszkáló tengeri tehenekre ugrott rá, amit persze haverja rögzített is, és aztán úgy gondolták, a Facebookon megosztott videót sokan ugyanolyan mókásnak tartják, mint ők.

Tévedtek, és ezért bíróság előtt kell felelniük. A két 22 éves fiatal bűnösnek vallotta magát, a felvételek fényében nem is nagyon tehettek mást. És hogy mivel jár ez? Akár egy év börtönnel és 50,000 dollárral sújtható a manátik zaklatása, ami meglehetősen komoly ár lenne egy ilyen baromságért. Pedig egy pillanatig biztos nagyon jó ötletnek tűnt a számukra...

Ha börtönbe nem is kerülnek, ügyükről beszámolnak a helyi lapok, és talán legközelebb mindenki meggondolja, megszegje-e a védett állatokra vonatkozó törvényeket. Bármennyire túlzottnak tűnik a szigor, indokolt lehet, hiszen már a kihalás szélére sodródott némelyik faj. Utólag pedig hiába a bánkódás, hogy léptek volna fel határozottabban a hatóságok, ez már semmilyen állatot nem támaszt fel...

Az persze más kérdés, hogy mi van akkor, ha a manáti megy közel saját akaratából az őt megnézni akaró emberekhetz Nos, nincs jogegyenlőség, mert a tengeri teheneknek ezt is szabad, és ez jelen esetben így van jól: ők a vízben védettek, mi nem vagyunk azok.

Mi, búvárok azt a következtetést is levonhatjuk az ilyen történetekből, hogy mielőtt bármit megfognánk vagy ki akarnánk hozni a vízből, érdemes utánanéznünk, mi az, amit megtehetünk és mi az, amit nem. Persze egyetlen törvényt sem kell ismerni, ha betartjuk az alapszabályt: soha nem zaklatunk vagy fogdosunk semmit a víz alatt. Ezzel védjük az élővilágot, és nem sodorjuk magunkat bajba- se a potenciálisan veszélyes állatok, se a hatóságok révén.

Csak egy példa: Egyiptomban szigorú pénzbírsággal sújtják azt, aki korallt hoz ki a tengerből, és a reptéren a poggyászában azt megtalálják. Jobb az ilyet ott hagyni, ahol van. A felszínen úgyse lesz olyan szép, mint a mélyben...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!