Az búvárlányokról...

Nemzetközi nőnap van, így a legnagyobb tisztelet hangján szót ejtenék a sok ügyes búvár hölgyről.

Az élet úgy hozta, hogy elég sokszor merültem lányokkal, és meg kell mondjam, remek merülőtársak, odafigyelnek, tudják mit csinálnak. Egyre több a jó fotós köztük, bátran vesznek részt mélymerülésben, sokan barlangokban, roncsokban merülnek rendszeresen. Az én számomra már inkább megmosolyogtató, ha a búvárkodást "férfias" sportnak titulálja valaki. 

Nem az- szerencsére. Azért jó hölgyekkel búvárkodni, mert a többségük igyekszik ésszel merülni, tisztában vannak a korlátaikkal, és nagy örömüket lelik abban is, ha egyszerűen csak nézelődnek a sekély vízben. Néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb dolgokban kell nekik némi segítség, de ez kölcsönös is lehet, mert a kevesebb levegőt fogyasztó nem egyszer segítik ki a teremtés koronáit a közös merülés végén... Egyébként is jobb a hangulat, ha vegyesen vagyunk egy búvárhajón.

Szóval éljenek a lányok és asszonyok, búvárok és nem búvárok, ezen a napon. Bár az ritka, hogy ilyen szép hölgykoszorú jöjjön össze egy merülőhelyen, mint ezen a képen, de úgy gondoltam, nőnap alkalmával ennél frappánsabb fotót aligha tudnék betenni.

Búvár hölgyek

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Búvárfotós bajnokok

Tegnap osztották ki a Xii. Búvárfotós és Búvárvideós Országos Bajnokság díjait. Jelen voltam a díjátadón, és gratulálhattam a legjobban szereplő alkotóknak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a díjazottak jelentős része személyes ismerősöm, néhányukat pedig barátomnak mondhatom. Szóval a sikereiket ezért kicsit más szemmel látom, mint azok az újságírók, aki itt-ott-amott hírt adtak az eredményekről.

Jó látni azt, ahogy 5-6 éve még szárnyaikat próbálgató fotósok ma már az ország legjobbjai közé verekedték be magukat. Jó dolog velük együtt örülni a sikereiknek. Öröm látni azt, amikor a közönség tapsa felharsan egy jól sikerült kisfilm után, amit az alkotó szinte egyedül készített, mert ő volt az operatőr, a forgatókönyvíró, a vágó, és természetesen az egészet saját maga finanszírozta az utazástól a kameráig. Ez az igazi örömfilmezés, ami nem arról szól, hogy mennyi lehet vele keresni, hanem arról, mennyit lehet adni - a nézőknek. És természetesen a fotósokra is igaz az, hogy elsősorban saját örömükről szól az alkotás.

Aki a szó legnemesebb értelmében vett amatőr művész, annak nagyon jól tud esni egy díj, egy elismerés. Az OB erről is szól, a pillanatról, amikor a legjobbak között említik az ember nevét, aki a hétköznapokban pont ugyanolyan átlagos munkát végez, mint bármelyikünk. De az üres órákban tervezget, a fotós vagy filmes felszerelését fejleszti, utazást szervez, aztán merül és alkot.

Szóval lelkesen tapsoltam barátaimnak, ismerőseimnek. Van, aki már sokadik díját nyeri, hiszen a fotósok összetett versenyét már ötödjére megnyerő Előd Lászlónak lassan bérelt helye van az OB-k díjkiosztóin. Ott vannak a gyengébb nem képviseletében szép képekkel kategóriát nyerők: Násfayné Marika és Némethné Mánfai Éva. A helyezettek között remek fotósok, mint Tökölyi Csaba, Németh Miklós, Horváth Viktor vagy Bálint Attila neve említhető. A videósoknál egy nagyon erős dokumentumfilm, a Cápák a keresőmben győzött, a kisfilmeknél Sásdi Zsolt, Németh István, Somogyi Gyula állt a dobogóra. Tudom, mi munkát tettek bele ezekbe a filmekbe, néha a folyamat elejétől meséltek arról, hogy dolgoztak, éppen milyen nehézségekkel szembesültek. Ilyenkor persze a díj birtokában mindenki azt gondolja: megérte. 

Nézőként, barátként én sem mondhatok mást: megérte, mert örömet okoz. Nem csak az alkotóknak, hanem nekünk is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

500

A félezredik merülésem meglehetősen sekély volt, de a hely búvártörténelmi vonatkozásai miatt emlékezetes. A tatai Fényes-forrás az első helyek egyike volt ahol a magyar búvárok rendszeresen merültek. Rádai Ödön, a hazai búvártörténelem egyik úttörője itt készítette még 1955-ben az első magyar igazi víz alatti fotót.

Tatára utána is gyakran jártak merülni a búvárok, mert kicsi, de igen tiszta és érdekes élővilágú tavak mélyét fedezhették fel. Ám a hetvenes évektől minden megváltozott: a közeli bánya művelése során elérték a karsztvizes réteget. A kiemelt víz miatt Tatán eltűntek a szép kis tavak, és akkor még senki nem sejtette, lesz-e még itt valaha búvárkodás.

2002 az újabb mérföldkő: a bánya bezárása után ismét visszatért a víz Tatán, időnként a házak alatt... A tavak alján is megjelentek a források, és napjainkra egész korrekt vízhozamot mérhetnek. Merülni pedig ismét lehetséges. Persze önkormányzati kezelésben van a terület, néha nehéz megállapítani, pontosan ki minek a gazdája, tehát egyáltalán nem biztos, a mostani állapot a merülést, fürdőzést tekintve nem lesz-e gyökeresen más pár hónap múlva.

Nekünk azért sikerült kihasználni még az alkalmat, hogy búvárkodjunk ott, ahol az első magyar búvárok először merülgettek. Az egyetlen merülhető a tavak közül a régen Katonai mag Grófi-tó néven emlegetett, ami nem sokkal nagyobb mint egy úszómedence, mélysége is csak 3-4 méter. Ezúttal a látótávolság sem volt hibátlan, de ebben a tóban nem ez a különlegesség. A mélyben levő források az izgalmasak, amik miatt még télen is 22-23 fokos a víz, és ahogy az ember a kezét a bugyborgó, buborékat kieresztő homokba teszi, érzi, hogy ott még melegebb. Nehéz leírni a látványt, talán a mozgókép többet elmond erről a "fortyogásról". Izgalmas búvárkaland úgy is, hogy tulajdonképpen az egyik legsekélyebb merülésem volt az eddig ötszázból- viszont cserébe jó hosszú is, 77 perces.

Szerencsére egy rutinos, megbízható merülőtárssal mentünk a vízbe, ráadásul nagyon kevesen voltak aznap a búvárok a tóban, szóval érdekes élménnyel gazdagodtunk. Az főleg érdekes volt, hogy a víz melegebb volt mint a felszíni levegő, a merülés utáni leöltözés parádés gyorsasággal zajlott... A vízben fotózni nem nagyon tudtam, inkább videóztam. Van éppen szebb felvétel a Fényes-forrásról az interneten, de ez az enyém, az én merülésemen készült, nekem szép emlék.

A nap programját számomra az tette igazán kerekké, hogy a szigorúan védett területen tehettünk egy sétát a láperdőben, megnéztük a többi, nem merülhető tavat is. Látványos még felülről is, ahogy a tavak élővilága más és más, egészen eltérő növényzet van az aljzaton. Madarakat, teknősöket lehet még itt megfigyelni, elsősorban késő tavasztól, de most is nagyon kellemes élmény volt a séta. Utólag itthon az ember végiggondolja, mi tetszett, mi nem, de a lényeg végülis az, hogy volt egy kellemes napunk, még merültünk is, én pedig bevéshettem a naplómba az 500-at.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Dakuwaqa birodalma

Néha egyszerűen csak jó víz alatti videókat nézegetni. Vagy azért, mert olyan helyeken készültek, ahol már jártam, vagy azért, mert van esélyem eljutni oda, vagy pedig azért, mert olyasmit látok, amit belátható időn belül biztos nem.

Fiji számomra ebbe a kategóriába tartozik. Azért vannak nálam szerencsésebbek (remélem, ők meg az én neufeldi videómat irigylik...), akik eljutottak oda búvárkodni. Az egyik kedvenc YouTube videóm is ott készült, és néha azt érzem, ennyi szépség már túl sok egy ilyen rövid filmbe- hát még egy túrába!

És hogy kicsoda Dakuwaqa? A Wiki szerint a fiji mitológiában ismert cápaisten, aki megvédi a halászokat. Manapság leginkább mi, búvárok tehetünk látogatást a birodalmába- reméljük, ránk is ugyanúgy vigyáz.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

VIlágszám a Rózsadomb alatt

Általában jellemző, hogy a magyarországi búvárkodás jellemzően akkor kap nagy nyilvánosságot, amikor baleset történik. Valószínűleg a Molnár János-barlangról is azokban a napokban beszéltek a legtöbbet, amikor ott életét vesztette a búvár.

Sajnos tragédiák előfordulnak, ezekről kell és lehet beszélni, tanulhatnak belőle mások, de a Molnár János-barlangnak nem csak emiatt kellene ismertebbnek lennie. Ez ugyanis egy hihetetlenül érdekes hely: roppant nagy kiterjedésű vízzel telt barlangról van szó, ami világritkaságként egy nagyváros szívében található. A Lukács fürdő vendégei talán nem is tudják, hogy a barlangból származik a termálvíz, de a környéken járók láthatták már, ahogy búvárok gyalogolnak a villamossíneken át a Malom-tó felé.

A barlangban hideg és meleg források vize keveredik. Már hosszú évtizedek óta merültek itt búvárok az akkor is hosszúnak számító, közel fél kilométeres járatokban, kutató és karbantartási feladatokat végezve, amikor a véletlen folytán új járatra találtak. Egy szerencsés kézmozdulatnak köszönhetően jöttek rá, van egy másik, még feltáratlan szakasz- és elkezdték lassacskán ezt is bejárni a búvárok. Először hatalmas termekre bukkantak, majd új, hosszú járatokra. Járatokra, amelyek folytatódtak, és a búvárok egyre mélyebbre, egyre messzebbre merültek, egyre komolyabb feladat lett a merülés végrehajtása, újabb és újabb palackokat kellett magukkal vinniük. A Molnár János-barlang hosszát már kilométerekben mérik, és még mindig nem tudják, hol a vége...

Különleges érték, igazi kincs ez a túlnyomó többségünk elől rejtve maradó barlang. Itt nem merülhet akárki, és ez jól van így. A barlangi búvárkodás ennek a kedvtelésnek egy speciális ága, saját szabályokkal, külön tanfolyamokkal. A barlang még külföldről is vonzza ennek a "belső világnak" a szerelmeseit. A mi szerencsénkre pedig némelyik búvár filmet is készít a merülésekről, nekik köszönhetően mi is "beúszhatunk" a kristálytiszta víz alatti járatokba. Igen- ez is Budapest!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Mélységi mámor

Ez az egész búvárosdi azért nem olyan komoly dolog, mint ahogy páran gondolják. Sőt, az egész a jó kedvről kellene hogy szóljon, legalábbis az egész túrát tekintve (ami nem teljesen ugyanaz, mint egy-egy merülés esetén, ahol valami nagy találkozásra várunk). Még egy sok merüléses túrán is igaz az, hogy jóval több időt töltünk a többiekkel együtt a felszínen mint a víz alatt, tehát még egy extra hajós szafari sem olyan nagy élmény, ha a társasággal nem vagyunk egy hullámhosszon. Láthat az ember sokmindent, töltheti a hetet szép hajón, de a kínos, feszengő hangulatú esték, a magunkra zárt kabinajtó mégis rányomja a bélyegét az egész útra.

Szóval az ember nem csak azt válogatja meg, hova utazik, hanem azt is, hogy kivel. Különösen a már emlegetett egy hetes hajós szafarinál igaz ez. Ha jó a csapat, akkor az egész túra átmehet egy pörgős hangulatú buliba, ahol nappal mennek a merülések, este pedig nagy élet van. 

Aki nem merül, az persze nehezen tudja elképzelni, milyen is lehet egy ilyen túra. És őszintén szólva nehéz is szavakba önteni, hogy időnként még víz alatt is komolytalankodunk, vagy egyszerűen csak élvezzük a lebegést, a meleg vizet. Mindannyiunk szerencséjére egy kiváló barátom hangulatos filmet készített arról, milyen, amikor a minden őrületre kapható csapat lelkesen pózol a kamera előtt. Persze meg kell jegyezni, nem csak hirtelen jött ötletekről van szó, itt bizony előre kellett megbeszélni pár dolgot a búvárokkal, akik kellően ügyesek is voltak ahhoz, hogy megvalósítsák a rendező elképzeléseit. A kívülállók talán így képzelik el a "mélységi mámort", de ezek a lányok és fiúk nagyon is tudták mit csinálnak. Vagy lehet, ez az igazi mélységi mámor, nem az, amit a nitrogén előidéz?

Persze nem ez a fontos, hanem a tapinthatóan jó hangulat: mindig feldobja a hangulatomat, ha megnézem ezt a remek kisfilmet. Ezen az egyiptomi túrán én nem lehettem ott, viszont a szereplők jó része barátom, és bevallom, nagyon örülök neki, hogy ilyen agyament búvárismerőseim vannak.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Amit a tavak rejtenek

A búvárkodás nem csak a tengerekben lehet érdekes. Az édesvízi merülések világa kicsit olyan a búvárkodásban, mint a szegény rokon: oké, hogy van víz, bele is lehet menni, de azért a látás rosszabb, nincs is annyi élőlény, szóval nem mindenkinek a szíve csücske.

A merülések ezen fajtájára is igaz az, ami sok másról elmondható: ha valakinek nincs kedve hozzá, nem kell csinálnia. A búvárkodás kedvtelés, és ha valaki nem leli kedvét abban, hogy a kissé zavarosabb vízben kutassa fel a halakat, akkor kár is bevizeznie a felszerelését. Ha viszont már merülünk, akkor azt csináljuk jól.

Azt azért le kell szögezni, sokan élvezik ezt a fajta búvárkodást, többek között azért is, mert ezek a merülőhelyek vannak a legközelebb, még a szomszédos osztrák vagy szlovák tavak sincsenek túl messze. Idehaza az állapotok legalábbis nehezen írhatók le röviden. Elvileg sok helyen lehetne merülni, de egyrészt a merülhető tavak jelentős része magánkézben van, nem lehet csak úgy besétálni. Másrészt a legtöbb búvárnak szüksége van némi infrastruktúrára, öltözőkre, palackokra, levegőtöltésre. Ez így együtt színvonalas formában csak maroknyi helyen található meg nálunk, és ezek a vállalkozások sem tartanak örökké.

Amikor merülni kezdtem, még voltak búvárok Budakalászon (igaz, ott semmilyen kiépítettség nem volt), ma már ott szinte senki nem merül. Dorogon több helyre költözött a tó mentén a búvárbázis. Voltak helyek ahol bázis nyílt, 1-2 év múlva pedig már be is zárt. Gyékényesen, Hegyeshalmon vagy még búvárélet, talán még Ecséden is merülnek. A választék korlátozott, és sajnos sok helyen a látnivaló is, nyaranta bizony 1-2 méteres látótávolságban kéne megtalálni az érdekességeket. Persze aki ügyes és türelmes, az ilyenkor is tud jó képeket készíteni - minden tónál szerencsés előre feltérképezni a lehetőségeket, hogy van-e bázis, mennyi a belépő, mit lehet látni, milyen időszakban a legjobb a látás, stb.

Sokan a jó lehetőségeket kínáló Ausztriába járnak, bár Szlovákiában is akadnak korrekt helyek. A Soprontól alig pár kilométerre levő Neufeldersee ismert gyakorlóhely, de annak is izgalmas, aki az édesvízi élővilágra kíváncsi. Pontyok, rákok, csukák bukkannak fel, és bizony be kell valljam, kifejezetten érdekes azokat a halakat így testközelben látni, amiket szinte csak a tányérról ismerünk. Megvan a varázsa ennek a fajta merülésnek, én személy szerint nem kevés tengeri búvártúra után is tudok értékelni egy-egy szebb tavat. A neufeldi azért kiemelésre érdemes, mert nem csak hogy közel van, de remekül felszerelt bázis van a partján és a belépőért cserébe nagyon szépen kialakított, rendezett környezetben készülhetünk a merülésre. A víz alatt pedig kifejezetten kellemes...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A "mi tengerünk"

Az Adriához nagyon sokunkat fűz valamiféle érzelmi kötelék. Abszolút nem aktuálpolitikai húrokat akarok pengetni, egyszerűen csak a közös történelmi múltra gondolok, arra, hogy alig száz éve még mondjuk Fiume mit jelentett a magyar tengerkutatók, hajósok számára. Egyébként meg kell jegyezzem, a század első felének nagyon izgalmas korrajzát adja A kék Adria című könyvében Leidenfrost Gyula, aki 1913-ban az első magyar Adria-expedíció egyik legfontosabb alakja volt.

A búvárok a hatvanas évektől kezdték meghódítani az akkor még Jugoszláviának nevezett ország tengerpartját. A magyarok is kalandoztak, az északi Isztriától Dalmácián át egészen Montenegróig eljutottak, és természetesen felfedezték maguknak a változatos szigetvilágot. A búvárkodás kevesek kedvtelése volt akkoriban, kicsi, de összetartó csapatok költöztek le hetekre a tenger mellé, hogy nomád körülmények között, rengeteg időt a vízben töltve hódoljanak hobbijuknak.

Később aztán egyre több magyar búvár juthatott el a német, olasz, osztrák társaik mellé az Adriára, de az igazi robbanás a kilencvenes évekre tehető. Egyrészt ekkor a már önállóvá vált Horvátországban a háború után minden fillér bevételre szükség volt, tehát szinte semmilyen adminisztratív akadályt nem gördítettek a búvárkodás elé. Másrészt innentől számítható a búvárkodás hétköznapi, bárki által elsajátítható kedvtelésnek, nálunk is megszaporodtak a búváriskolák, akik tanulóikat gyakran vitték a horvát tengerpartra.

Adria

Így aztán az Adriához a történelmi, a búvártörténeti kapcsolatok mellett egyre többeket fűztek személyes élmények is. Sokan nosztalgikusan gondolkodnak a szabad merülés éveire, aminek pár éve vége szakadt. A horvát turizmus más szintre lépett, szabályozták a merüléseket is, és annyiban ez indokolt volt, hogy ma már más a búvártársadalom összetétele. Mondjuk 30 éve a klubok összetartó csapatok voltak, a búvárok képzése nem gyorstalpaló volt, tehát akinek megengedték hogy csatlakozzon egy adriai túrához, szinte biztosan fel is készült a tengeri merülésekre. A búvároknak volt saját csónakjuk is, a tapasztaltabb tagok helyismerete pedig elég volt a túraszervezéshez.

Ma viszont már több az olyan lelkes amatőr, akinek szüksége van a jól kiépített infrastruktúrára. Egy pár évig ezen a téren a horvát búvárbázisok nem jeleskedtek, de ma már nem gond jól felszerelt helyeket találni, ahol a búvárkodáshoz kialakított hajók és csónakok várják a vendégeket. Talán a szabadság elveszett, de az évi 3-5 napot Adrián merülő búvárok kétségkívül nyertek azzal, hogy biztonságosan, kényelmesen merülhetnek, még ha drágábban is mint annak idején.

Ezzel együtt is megkopott némileg az Adria vonzereje a búvárok körében, és ezért elsősorban az egyiptomi búvárturizmus fellendülése a felelős. Az ilyesféle mozgások, trendváltozások természetesen bármikor, bárhol előfordulhatnak, de tény, a meleg vízű, színpompás élővilágú Vörös-tenger teljesen más búvárélményt kínál, mint az Adria.

Sokan mégis ragaszkodnak a horvát túrákhoz, például azért, mert ide le lehet ruccanni saját autóval egy hosszú hétvégére, nem kell a repülőtéren vitatkozni a súlykeret miatt, és más az ország hangulata is. A búvárok számára ideálisnak számító kora őszi szezonban pedig még csak nem is drága az ország, a nyári zsúfoltságnak pedig nyoma sincs.

Adria búvár

Talán pont amiatt, hogy más a búvárképzés manapság mint régen, sokan azért csalódnak az adriai merülésekben, mert nincsenek mellettük azok a rutinos búvárok, akik felkészítenék őket a várható körülményekre. Ha valaki Egyiptomban beugrik a vízbe egy sekély zátonynál, különösebb rákészülés nélkül is egy órán át nézegetheti a korallok közt úszkáló halacskákat.

Horvátországban viszont máshogy működnek a dolgok. Északon, az Isztrián például kifejezetten drága a búvárkodás, gyakran rosszabb a látótávolság és hosszabb hajóutakra kell számítani, cserébe itt van az Adria leghíresebb roncsai. Vannak olyan helyek, ahol könnyen merülhető, és sok érdekességet tartogató parti merülőhelyeket lehet találni, máshol ilyenek nincsenek. Néhol a bázisnak saját apartmanja van, az egész nyaralást egy helyen lehet eltölteni, máshol ingázni kell. Szóval az első fontos dolog a tájékozódás: a horvát lehetőségek roppant sokszínűek, és más ideális egy roncsmániásnak, egy családdal utazónak vagy egy fotósnak.

A következő fontos tény az, hogy az Adria nyáron is csak a felszínen igazán meleg. Mivel erre nincsenek sekély korallos élőhelyek, teljesen szokványos hogy a búvár mélyebbre merül. Ezzel nincs baj egészen addig, amíg az ember vastag neoprénruhát, csuklyát, netán kesztyűt vesz fel. De akit becsap a felszíni langymeleg víz, az csalódik- pedig csak tájékozódnia kellene.

Végül az adriai búvárkodást kicsit tanulni kell. Nem árt észben tartani, hogy nappal is kell egy kis kézi lámpa, amivel az üregekben rejtőző kisebb élőlényeket megtalálhatjuk, vagy a mélyebben élő lények megvilágítás nélkül kékesszürke színe helyett az eredeti narancs vagy vörös színét megcsodálhassuk. Érdemes figyelni a rutinos búvárokat, hogy keresik meg a tengeri fűben megbúvó csikóhalakat, miről ismerik meg a polipfészkeket, és így tovább. Aki tudja, mit és hogyan keressen, az elsőre kihalt tengerfeneket nyüzsgő élőhelynek látja.

Adria búvár

Mégis, van, aki ennek ellenére sem válik az Adria rajongójává. Nincs ezzel semmi gond - merülje mindenki azt, amit szeret. Ha viszont valaki ad egy esélyt a horvátországi merüléseknek, tartsa észben a fentieket, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szép élményekkel gazdagodhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger mint lavina

Néha pokoli rossz helyen és rossz időben van a búvár. A tengerről tudjuk, hogy nagy és amikor tombol, óriási hajókat is magával ragad, nem hogy egy embert. A merüléseknél mindig észben kell tartani bizonyos nagyon fontos szabályokat, de a legelső nagy kérdés ez: merüljünk-e egyáltalán?

Nem mindig olyan egyszerű a válasz. Ha túl hideg a víz, akkor az nem jó, de ha megvan hozzá a képzettség és a szükséges felszerelés, a helyzet kezelhető. A barlangokba beúszni életveszélyes, de erre kiképezve, mindent előírást betartva a kockázat ésszerű mértékűre csökkenthető.

Az áramlásos helyek külön kategóriát képviselnek. Gyakran nem is látszik a felszínről, milyen erős áramlások vannak a mélyben, ezek némelyike azért problémás, mert lefele viszi a búvárt és nagyon nehéz kiszabadulni belőlük. Sajnos tűntek már el örökre búvárok úgy, hogy nem figyeltek erre. A nagyon hullámos helyek viszont már a felszínen is elbizonytalanítják a legtöbb búvárt- jogosan. Nyilván akadnak olyan pontok a világban, ahol a hullámzás teljesen megszokott, és a búvárok fel is készülnek rá, de aki elég "ügyes", könnyen bajba kerülhet.

Egy videó került fel nemrég az internetre, amin a Hawaii szigetek egyik tagja, Maui mellett merülő búvár látható, ahogy lavinaként ragadja magával a visszahúzódó hullám. Állítólag a fickó megúszta, de azért a videót nézve el lehet gondolkodni: mi lett volna, ha szembejön egy szikla a tehetetlenül sodródó emberrel?... Az biztos, hogy erre nem szokatlan a hullámzás, de valahol valamit nagyon elronthatott a búvár, ha ennyire rossz helyre keveredett.

Szóval, kell-e bármi áron merülni, teszem fel ismét a kérdést. A válasz pedig könnyű: nem.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A nevem cápa. Angyalcápa.

A cápa, mint az közismert, porcoshal. Általában a nagy testű nyílt tengeri ragadozók ugranak be a cápák hallattán az embereknek, mint a nagy fehér. De vannak egészen másfélék is, mint az adriai macskacápák, vagy az angyalcápák. Az utóbbiak igazán különös állatok, lapított testük nem torpedószerű, és életmódjuk sem mindennapi: napközben a homokba temetkezve rejtőznek, csak a gyakorlott búvár szeme képes kiszúrni őket. Ha megriasztják, akkor sajátos, kígyózó mozgással úsznak a vízben.

Az angyalcápák igazi érdekessége a számomra az, hogy nem kell a világ végére elmenni értük. Ezek a cápák ugyanis jó eséllyel megtalálhatók az év jelentős részében a Kanári-szigetek sekély vizeiben (elsősorban a keleti szigeteken, tehát Gran Canarián, Fuerteventurán és Lanzarotén találkozhatunk velük gyakrabban). A nagyobbak akár másfél méteresek is lehetnek, és még hozzájuk is lehetne érni, mert nem egy izgatott állat. Bár nem számít veszélyesnek, azért ha valaki túl sokat zaklatja őket, még az angyalcápából is kibújik az ördög- tehát az alapszabály általában itt is áll: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha pedig mégis, akkor legyen a helyet jól ismerő búvár aki közelebb merészkedik, a többiek pedig ne zárják el a cápa útját, amitől az idegessé válik.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ismét egy olyan úticél, amit a magyar búvárok csak töredéke keres fel, pedig igazi szép merülési élményt ígér, olyan fajokkal, amit máshol ritkán látni. Sajnos főleg azért, mert az egykor az egész Földközi-tengerben elterjedt angyalcápákat szinte teljesen sikerült kipusztítani az európai vizekből... Reméljük, a Kanári-szigeteken sikerül megvédeni ezeket a különleges ragadozókat, és még sokáig úszhatunk velük.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog