Big Blue Búvár Blog

A filmekben néha még az is "merül", aki vízbe se mehet...

A James Bond-filmekre való visszatekintésből nem maradhat ki a For Your Eyes Only (Szigoran bizalmas). Ebben is jelentős szerepet kap a víz alatti akció, de a felvételek során egy kis (vagyis inkább nagy) trükkel kellett élni. És most nem arra célzok, hogy milyen módon oldották meg azt, amikor Bond még egy mélytengeri merülés során is ökölharcba keveredik egy különleges öltözetet viselő nehézbúvárral.

1981-et írtunk, ekkor már Roger Moore alakította a 007-es ügynököt. A sztori szerint egy elsüllyedt hajóból kellett kimentenie egy fontos titkosító eszközt, és ebben partnere ismét egy csinos hölgy volt. Carole Bouquet egyike volt a kor divatos, elegáns francia színésznőinek, megjelenése alapján jó társa volt Bondnak.

Ám akadt egy kis probléma: a forgatás során derült ki, hogy a színésznőnek olyan fülproblémája volt, ami lehetetlenné tette számára a búvárkodást. Az nyilván köztudott, hogy a komolyabb víz alatti akciókat kaszkadőrök hajtják végre a filmekben, de majdnem mindig készül pár közelkép is a sztárok arcával, amit be lehet vágni. Ehhez legalább 1-2 méterre le kell merülni, gyakran forgatnak ilyen snitteket medencében.

A filmből viszont nem akarták kihagyni azokat a közelképeket, amikor Carole Bouquet merül- megoldották hát a felszínen! Nyilván nem akartak egész testet és a fejet is fedő búvárruhát adni a csinos sztárra, a haj vízbeli lebegésének a problémáját kellett hát megoldani. Az történt tehát, hogy alulról egy ventillátorral fújták a haját, majd az egész jelenetet belassították. A buborékokat már effektként oldották meg.

Igazság szerint ezen a kis csaláson nem múlt semmi. A rajongók nem számítják a legjobb Bond-filmek közé a Szigorúan bizalmast, nem volt igazán erős a történet, Moore-ral kapcsolatban pedig sokaknak vannak fenntartásai. Azért nézhető darabról van szó, és talán egyszer még előveszik ezt a sztorit is egy Bond-újrafeldolgozáshoz. Meglehet, sikerül majd egy olyan színésznőt is találni, aki úgy alakít búvárrégészt, hogy nincs eltiltva a merüléstől...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Bonaire a Karib-tenger déli részén található, a Kis Antillákhoz tartozó ABC-szigetek (Aruba, Bonaire, Curacao) tagja. Hivatalosan Hollandiához tartozik, az európai ország különleges közigazgatású területe. Bár kicsi, saját reptere van, a hurrikánövezeten kívül esik, így egész évben érkezhetnek a turisták ide.

Utaznak is szép számmal a barátságos, a holland kapcsolatok miatt fejlett infrastruktúrával rendelkező szigetre. Elsősorban az amerikai turisták szeretik, akik számára nem nagy költség elugrani a Karib-tengerre. A víz egész évben meleg és tiszta, egy vékony búvárruhában is kényelmesen el lehet merülgetni.

Ráadásul van is mit nézni. Bonaire volt az egyik első hely a világon, ahol védeni kezdték a tenger élővilágát. Már 1961-ben védelem alá helyezték a teknősöket, 1971 óta tilos szigonnyal halászni, 1975-től minden korall védett. 1979-ben indult el a projekt, aminek a célja a tengeri nemzeti park létrehozása volt, és az eltelt több, mint három évtized alatt a sziget körüli védett korallzátonyok nagyon szép állapotban maradtak.

Ám nem csak ezért szeretik a búvárok ezt a szigetet. A tapasztaltabbak a merülések közül különösen nagyra értékelik azt, ahol önállóan, a saját tempójukban szervezhetik a vízbe menetelt, és a mélyben töltött időt. Vannak országok, ahol ez lehetséges, de az idegenforgalomra alapozó helyek jelentős részén általában valamelyik búvárbázisnál kell befizetni. Nem a pénz a probléma, tudjuk, ez egy ilyen hiba, ami jár, azt kifizetjük. Inkább csak a szabadságról álmodunk, ahol ötletszerűen választjuk ki a napi merülőhelyet, és odalenn nem kell egy csoportot követni.

Bonaire pedig azért nagyon kedvelt, mert a szigeten nagyra becsülik az ide érkező búvárturistákat, és minden segítséget megadnak nekik az önálló merüléshez. A sziget partja mentén útjelző kövek jelzik az érdekesebb helyeket, a bázisok pedig szállást, ingyenes palacktöltést, és a nyaralás idejére szóló autóbérlést kínálnak csomagban: reggel a vendég felkel, felpakol pár palackot a pick up platójára, és elindul. Ahol tetszik, megáll, összeszerel, merül és remekül érzi magát.

Mindezt egyébként a Karib-térségben barátságosnak mondható árán kaphatják meg a nyaralók, így aztán az ár/érték arányra érzékeny amerikaiak főleg nagy csapatokban érkeznek. Mit is mondhatnék a magam részéről: teljesen megértem őket. Hiába tartják úgy, hogy ezek a zátonyok nem olyan színpompások, és nincs rajtuk annyi különleges élőlény, mint mondjuk Dél-Kelet-Ázsia legjobb helyein, de ha saját tempóban fedezhetjük fel a különlegességeiket, biztos, hogy ugyanúgy rengeteg élményt tartogatnak. Ráadásul egy amerikainak ehhez nem kell átutazni a fél világot. Nekünk ugyanolyan messze van, mint Malajzia vagy a Fülöp-szigetek, és így tőlünk többen utaznak a mostanában divatosabb Ázsiába. Én nagyon-nagyon örülnék neki, ha 4-5 órányi repülésre ilyen helyet tudnék elérni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Laikusként nehéz megérteni, miért annyira nagy kihívás a tengerben rábukkanni az eltűnt maláj gép roncsaira. Ezt a témát igyekszem most egy kicsit körbejárni.

Az több mint valószínű, hogy valahol a tengerbe zuhanhatott a Boeing 777-es gép, ha valahol a szárazföldön lenne egy ekkora roncs, a műholdak felvételeit elemezve már nyomára lehetett volna akadni.

De sajnos nincsenek adatok arról, hol és hogy csapódott a vízbe a gép. Ha nagy sebességgel, és ezért gyakorlatilag apró darabokra szakadt, akkor a keresőknek a nem víz alá süllyedt részeket kellene megtalálni. Ám most derül ki az, hogy az óceán tele van szeméttel. Nem kicsit, nagyon. Egy szakember úgy fogalmazta meg a problémát, hogy nem olyan ez, mintha tűt keresnének a szénakazalban, hanem inkább egy bizonyos tűt kellene kiszúrni egy óriási tűhalomban. A kisebb, víz felszínén sodródó fém- és műanyagalkatrészek ugyanis nem különböztethetőek meg egy műholdképen a felszínen sodródó rengeteg másféle szeméttől.

Hogy kerül a vízbe a szemét? Természetesen ezért az emberiség a felelős, a hulladékot a partról a vízbe viheti a szél, űrithetik a szemetet a hajóról az óceánba, és így tovább. Másrészt óriási konténerszállító hajók szelik a tengeri "országutakat", és nem egyszer előfordul hogy egy-egy konténer a vízbe kerül. Tehát amikor a felszínen nagy méretű törmeléket szúrnak ki, könnyen lehet, hogy konténert vagy annak az elszabadult tartalmát találják csak meg.

Szóval ott a sok millió tonna hulladék a víz felszínén, amik néhol a tengeri áramlásoknak köszönhetően hatalmas szemétszigeteket alkotnak- a legnagyobb kiterjedésű a Csendes-óceán északi részén nagyobb, mint Texas állam! Ez a rengeteg szemét természetesen inkább a tenger élővilágát pusztítja, de amikor ilyen helyzetben meg kellene találni valamit a vízben, nem csak a teknősök vagy a halak életét keseríti meg a sok hulladék.

Akkor nézzünk szét a víz alatt, mondhatnánk! No igen, akárhogy is zuhant le a gép, biztos, hogy a roncsok nagy része a mélyben van. De hol kéne keresni? Képzeljük el, hogy ott állunk az Alpok tövében, és csak annyit tudunk, valahol a hegyek között, egy hegyoldalon vagy egy völgyben ott van egy roncs. Mászkálhatnánk egy darabig, amíg ráakadunk. Tegyük fel, kapnánk egy terepjárót meg egy éjjellátó szemüveget is. Sokat segítene?...

A víz alatt is így megy ez. Több száz, több ezer méteres mélységű vízről beszélünk, oda nem látnak le a műholdak, ha csak törmelékek vannak, a víz alatti szonárokkal se nagyon lehet kiszúrni, esetleg egy működő jeladó jelét lehetne fogni- ha egy hajó pont arra jár. A tengeralattjárók közül csak pár darab képes ezer méternél mélyebb vízbe lemenni, és azok is csak minimális területet tudnak átnézni adott idő alatt. Mivel a gép egy hatalmas területen belül bárhol lehet, az átfésülés évekig eltarthatna ilyen módszerrel.

Ráadásul ha látnak is valami gyanúsat, ilyen mélységben nem lehet kiküldeni egy búvárt, hogy ugyan szedje már össze a törmeléket. Komoly expedíció a felszínre hozni bármit, és aztán még az is kiderülhet a vizsgálatok után, hogy nem annak a gépnek az alkatrészét találták meg. Ha mondjuk valamit találnak a felszínen, az csak szűkíti a kört, de ha arra gondolunk, hogy két hét telt el a gép eltűnése óta, ki tudja, az áramlatok miatt merre és mennyit tett meg a gép darabja, a lesüllyedő részeket merre sodorta a víz, a hullámok ereje mennyire szedte szét a maradványokat... Kiszámolni azt, hogy a gép hol érte el a tengert- komoly feladat, és az eredmény csak hozzávetőleges.

Szóval ilyenkor rájövünk arra, a tenger sokkal kevésbé ismert és felfedezett, mint azt hinnénk. Az óceán ezernyi titkának sora egy újabb rejtéllyel bővült. Talán egyszer majd többet fogunk tudni a balesetről, de a válaszokat a mélység rejti, és sok időbe, pénzbe fog kerülni még a mai technikai fejlettség mellett is, hogy sikerüljön valamit kideríteni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A régi búvárfelszerelések gyűjtői közül nem kevesen akadnak, akik nem csak megveszik, de gondozzák, karbantartják is a régi felszereléseket, amelyek használható állapotban maradnak. Ezekkel aztán lehet olyan merüléseket szervezni, ahol a mai cuccokhoz szokott búvárok átélhetik azt, ahogy elődeik a mélybe mentek.

Mert bizony nem egy cucc igencsak bonyolult volt, nehéz volt felvenni őket, nehézkes volt a felszínen mozogni bennük, aztán meg a víz alatt dolgozni. Mert le kell szögezni, a múltban a búvárkodás kicsit sem szólt az élvezetről, kedvtelésről: volt egy feladat, aminek a kedvéért le kellett ereszkedni.

Néhány lelkes amerikai búvár különleges napot szervez minden évben, aminek keretén belül a régi, rézsisakos felszerelések mellett a szovjet éra búvárfelszereléseit, majd sokkal korszerűbb sisakos felszereléseket is kipróbálhatnak a bátrak. Érdemes belenézni az alábbi videókba, mennyire más az egyes felszerelések felvétele, használata.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Igen, még Kínában is ott vannak a búvárok!

A birodalom északkeleti határán épült nagy falat még időszámításunk előtt kezdték építeni, a jelenleg látható szakaszokat a Ming-dinasztia idején emelték. Természetesen az ország jól ismert látványosságát elsősorban a felszínen nézik meg a turisták, de a szakaszok állapota különböző. És van olyan is, ami ma már víz alatt van...

Pekingtől északkeletre, Hebei tartományban duzzasztottak fel egy folyót 1978-ban, és emiatt lehet akár merülni is a falnál, aminek nagy része nagyjából 20 méteres mélységben található. Édesvízről van szó, a látótávolság nem túl jó, és a víz hőmérséklete is gyorsan csökken mélyebben- alig 8-10 fokos még nyáron is. A falban kapuk és átjárók is vannak, amiken keresztül úszva izgalmassá válik a merülés, de még egy szobrot is rejt a mélység.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A murénákat leggyakrabban úgy látjuk a víz alatt, hogy csak a fejük lóg ki valami üregből, lyukból. A tátogó, kígyószerű állatok ügyes ragadozók, de a búvárokkal jellemzően nem nagyon törődnek. Meg lehet őket nézni közelről, ám ahogy mást sem, úgy őket sem szerencsés túl sokat zaklatni, netán megérinteni. Van, aki ezerszer merült velük, ismeri a viselkedésüket, így bizalmasabb viszonyt alakít ki velük, de átlagbúvár azért jobban teszi, ha óvatos marad. Főleg akkor válunk elővigyázatossá, amikor egyszer ránkvillantja tekintélyes fogsorát a muréna...

Akkor derül ki, mekkora is egy ilyen állat és milyen ügyesen mozog a vízben, amikor nagy ritkán kiúszik a "bunkerből", és úszás közben mutatja meg magát. Ritka élmény, nekem azért volt már hozzá párszor szerencsém. Meg olyanhoz is, amikor a kíváncsi muréna úszás közben kicsit megközelítette a búvárokat is. Talán járt arra valaki előttünk, aki etette őkelmét? Előfordul az, hogy az állat finom falatot vár minden búvártól, és mondhatni követeli a jussát. No, ez már veszélyes is lehet. Ezért (is) rossz ötlet a víz alatt bármit etetni, mert megváltozhat az állatok viselkedése...

Persze lehet, hogy az alábbi videókban erről szó sincs, egyszerűen csak szétnézett biztonságos otthona környékén a muréna...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Se messzire, se mélyre nem kell menni időnként egy nagy felfedezésért.

Azt hihetnénk, a horvát Adriát már elég jól ismerik a kutatók: a sekély, maximum 50-60 méteres mélységben nyugvó roncsokat megtalálták, fel van térképezve minden, a rengeteg úszó, búvr, hajós, halász már kiszúrt mindent. Így aztán meglepő, nagy dolgokra teljesen felesleges számítani, gondolja még a rendszeresen tengerre járó ember is. De a szakértők tudják jól, hogy a képlet a valóságban egészen máshogy néz ki: a rutinos régészek minden esélyes helyet megvizsgálnak, ha kapnak egy jó tippet. 

Zambratija az Isztriai-félsziget északi részén található, és 2008-ban halászok alig 600 méterre a parttól, két méteres mélységben egy csónak maradványait vették észre. Úgy tippelték, nem lehet a csónak olyan régi, de értesítették a hatóságokat. Olasz és horvát búvárrégészek kezdtek el vizsgálódni, akik kiderítették, nagyon is öreg az a hajómaradvány, a római idők előttről származik.

2011-ben visszatértek és mintát vettek a faanyagból a pontos szénizotópos kormeghatározáshoz. Kiderült, hogy rendkívüli lelet nyugodott a sekély vízben: időszámításunk előtt 12 évszázaddal készítették! Óriási jelentőségű felfedezésnek számít egy bronzkori csónak megtalálása, az egész világon páratlannak számít ez a hajó.

A 7 méter hosszú és 2,5 méter széles csónak ősi technikával készült. Az Adria térségében a rómaiak megjelenése előtt nem ismerték a fém rögzítőelemeket, tehát a hajótestet alkotó faanyagot gondosan egymáshoz illőre faragták, majd valamilyen kötéllel összekötözték. Nem csak a csónak kora volt meglepő, hanem az, hogy nagy, aránylag épségben levő darabokat is meg tudtak vizsgálni.

A tervek szerint a maradványok alapján háromdimenziós modell készül, és talán még a csónak másolata is megépíthető. A jövőben a maradványok kiemelését tervezik, amiket a pulai hajózási múzeumban helyeznének el.

Mi, búvárok, pedig arról ábrándozhatunk, hogy a következő merülésünkön akár mi is találhatunk valami izgalmasat...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A Google-nak köszönhetően a képernyő előtt ülve is "búvárkodhatunk"- egyre több helyen.

A Street View hasznos vagy vicces oldaláról már sok cikk jelent meg. A víz alatti nézelődés lehetősége izgalmas újdonsága a szolgáltatásnak, ami azok számára is betekintést ad a felszín alatti világba, aki még sose merült- vagy nem is akar merülni.

A Caitlin Seaview Survey közreműködésével készített felvételek közül a legújabbak Mexikó vizeinek mélyére kalauzolnak, Isla Mujeres és Cancun közelében. Így tehát be lehet barangolni például Jason deCaires Taylor víz alatti szoborparkját, amiről sokat lehetett hallani mostanában. 

Ázsiába is kiruccanhatunk virtuálisan, a Fülöp-szigetek egyik tagja, az Apo-sziget körüli fantasztikus szépségű korallzátony is felfedezhető.

Sőt, még vidám galapagosi oroszlánfókákkal is "együtt úszhatunk", ami a valóságban azért keveseknek adatik meg.

A teljes kollekció a Google Óceánok oldalon érhető el.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A mozgássérültek számára új perspektívát adott a búvárkodás lehetősége.

A mozgásukban korlátozottaknak új, izgalmas kaland a víz alá merülés, egyszerűen azért, mert itt ismét átélhetik a szabadabb mozgás élményét. Manapság már kifejezetten a számukra kifejlesztett búvároktatási programok is léteznek, és gyakran szerveznek például a harctéren végtagjukat elvesztő katonák számára merüléssel egybekötött rehabilitációs programot.

Tudjuk, a nem mozgássérültek számára is kihívás a búvártanfolyam. Sok új dolog vár az emberre amikor először légzőkészülékkel lemerül, de a felszíni mozgás, a felszerelések cipelése elvileg nem okoz gondot. Akinek hiányzik egy lába, vagy mondjuk derék alatt mozgásképtelen, annak már itt is szüksége van a segítségre. Egyre több oktató készült fel az ő képzésükre, sőt, már mozgássérült búvároktató is van! Sok bázison is rendelkezésre áll a segítő személyzet, akik nem csak a mozgássérültek, hanem az idősebb, felszerelésükkel nehezebben boldoguló, de víz alatt remekül ellévő emberek válláról is levesznek bizonyos terheket.

Természetesen figyelembe kell venni az egyedi adottságokat. Nem lehet bárkit olyan helyre vinni, ahol erős szembeáramlás miatt kell keményen úszni. De erről a helyek ismeretében felelősen dönthet a merülésvezető és a mozgássérült vendég. Én a saját tapasztalatomból pontosan tudom, hogy sekélyben lebegve is fantasztikus dolgokat láthatunk- és van, akinek ez a súlytalan lebegés önmagában is olyan kaland, ami megéri a sok küzdelmet a búvárrá válásig.

Kár tagadni ugyanis, hogy van ebben kihívás. De ez szintén hasznos lehet, amikor az ember, legyen fiatal vagy idős, kicsi vagy nagy, netán mozgássérült, érzi, hogy képes leküzdeni a fizikai korlátokat, és biztonsággal merül. Jó érzés látni, hogy ez a hobbi milyen sok embernek okoz örömet, és ráadásul mennyifélét!

Mostanában akkor beszéltek erről a témáról sokat, amikor egy tolószékben élő angol művész, Sue Austin speciális, a víz alá tervezett kerekesszéket tervezett. A minitengeralattjáróhoz hasonló eszközzel pedig olyan könnyedséggel mozog, ami lenyűgöző...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A 007-es ügynök egyszer már megfilmesített kalandjait másodjára is feldolgozták. A Thunderball volt az eredeti film, amiben Sean Connery számol le a víz alatt atombombákra szert tevő bűnözőkkel, de ez az a történet, aminek a jogai miatt hosszú ideig pereskedtek. A szerző, Ian Fleming ugyanis sok ötletet kapott másoktól, mert eredetileg filmforgatókönyvben gondolkodott. Aztán regény született előbb, de a korábbi társak jelezték, hogy nekik is jár a bevételből.

Mindez önmagában nem lenne akkora szám, mindennaposak az efféle jogi csetepaték. Ám azzal is járt mindez, hogy a Thunderball filmes feldolgozásának jogait az egyik szerzőtárs szerezte meg! Így aztán amikor Connery helyét már rég Roger Moore vette át a brit szuperügynök szerepében, és a filmek továbbra is szép bevételt hoztak, valakinek egy konkurens producerirodánál eszébe jutott a Thunderball: újra fel lehetne dolgozni a sztorit, maximum egy kicsit felfrissítve.

Így aztán körvonalozódott egy "kalóz" Bond-film terve, már csak főszereplőt kellett találni. Jött a következő nagy ötlet: bújjon ismét Sean Connery a 007-es bőrébe! A kissé már öregedő skót színésznek volt ehhez kedve, és talán a gázsi is meggyőzte őt. A szereplőgárda többi tagja sem akárki volt: Blofeld, a gonosz terv mögött álló főgonosz Max von Sydow lett, míg a víz mélyén Bondra vadászó főellenség Klaus Maria Brandauer. Utóbbi alakítása egyértelműen kimagaslik a Bond-filmek tipikus gonosz-figuráinak sorából. A terroristák seregét erősítette az egzotikus szépségű Barbara Carrera, míg a Bond-lány a fiatal és bájos Kim Basinger lett. Apró mellékszerepben olyanok tűnnek fel, mint Rowan Atkinson- szóval megadták a módját.

A cím viszont megváltozott, Never Say Never Again (Soha nem mondd, hogy soha) címmel került mozikba az új Bond-film 1983-ban, gyakorlatilag párhuzamosan az aktuális Roger Moore-féle Bond kalanddal. Természetesen tetten érhető a hasonlóság a Thunderball és a Never Say Never Again közt, de több ponton változott a sztori. Az egyik komoly áldozata a módosításnak a víz alatti lövöldözés lett, elmaradt a nagy tömegjelenet. Azért nem maradunk szigonypuska nélkül: a film csúcspontján komoly szerepe jut ennek a búváros akciófilmekben gyakran felbukkanó fegyvernek.

A színészek közül páraknak a forgatás kedvéért kellett belekóstolni a búvárkodásba. Elmondása szerint Barbara Carrera például kifejezetten élvezte a merülést. Nyilván a cápás, vagy víz alatti birkózós jelenetekben aztán már jönnek a kaszkadőrök, de ez már csak így működik Hollywoodban. Ettől függetlenül akiket érdekelnek a jórészt víz alatt játszódó akciófilmek, bizonyára ezt az alkotást is szívesen megnézik.

Végül pedig még egy kis csemege a búvárkodó Bond-rajongóknak: a Bahamák vizeiben nyugszik a Thunderball és a Never Say Never Again forgatása során használt víz alatti díszlet. Az előbbiben egy repülőgép modelljét építették fel, ennek már csak a váza maradt meg, amit gyönyörűen benőtt a tengeri élővilág. A másodikban viszont egy hajó roncsánál kerül kalamajkába Bond, ebben a roncsban alaposabban szét lehet nézni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!