Big Blue Búvár Blog

Peter Benchley bestsellere, a Jaws (Cápa) 1974-ben jelent meg, és sokak szerint rettentően sokat ártott a ragadozók hírnevének.

A legendás borító

Az 1940-ben született Benchley újságíróként, szerkesztőként, beszédíróként is dolgozott. Olvasott egy hírt egy 1964-ben kifogott, hatalmas fehér cápáról, majd egy 1916-os támadásorozat jutott eszébe, és már meg is volt az alapötlete az emberevő cápa sztorijának. A Doubleday kiadó szerkesztője volt az, aki először beszélgetett vele a tervekről. Ő győzte meg arról Benchley-t, hogy regényt írjon, még előleget is kapott a könyvre a szerző. Ám az első verziót alaposan átíratták vele, mert a kiadó nem volt elégedett.

A könyv megfilmesítésének jogait már a kiadás előtt megvették. A producerek jó döntést hoztak, mert a Jaws 1974 egyik legnagyobb könyvsikere lett, 44 héten át szerepelt a bestseller listán. Ezek után gyorsan bele is vágtak a forgatásba, a rendező a fiatal Steven Spielberg lett. Ő rendesen átíratta a forgatókönyvhöz a sztorit, ugyanis úgy vélte, olyan unszimpatikus emberek a könyvben a főszereplők, hogy mindenki a cápának fog szurkolni.

Így aztán sok történetszál kikerült, módosult a szereplők jelleme, és egészen máshogy zajlott le a végső, nagy összecsapás is a cápával a filmben, mint a könyvben. Spielberg módosításai bejöttek, az 1975-ben mozikba került Jaws óriási siker lett, az első olyan film volt, aminek amerikai összebevétele elérte a 100 millió dollárt. A világ más részein is özönlöttek a nézők a horrorra, mert a készítőknek sikerült egészen hitelesen ábrázolni a cápa vérengző támadásait. Az egyik "sztár" Bruce, a gépcápa lett, a közeli jeleneteknél értelemszerűen nem valódi cápák szájába vetették a statisztákat, ezért volt szükség a valósághű műcápára.

Spielberg és Bruce

Semmiképpen nem akarom kisebbíteni az alkotók érdekeit: jó munkát végzett a forgatókönyvíró, a rendező, jók a szereplők (Roy Scheider, Robert Shaw, Richard Dreyfuss), John Williams filmzenéje is legendás lett. Műfajában ez egy kimagasló alkotás- kár, hogy sokan készpénznek vették az emberevő cápás sztorit, és ez alapján alakították ki a véleményüket például a nagy fehérekről.

Benchley következő könyvében maradt a tengeri témánál, a The Deep roncskereső búvárokról szól, és szintén látványos film készült belőle. Későbbi könyvei már nem voltak igazán sikeresek, noha többször is visszanyúlt a tengeri szörnyekhez (Beast, White Shark). Utolsó éveiben már nem volt büszke arra, hogy egyike volt azoknak, akik a cápaellenes tömeghisztériát elindították, de nyilván nem sejthette, mekkora siker lesz a regény és a film. A tengerek élővilágának megóvása, és különösen a cápák megvédése érdekében szónokolt, több, a témával foglalkozó könyvet is írt. 2006-ban hunyt el.

És hogy mi lett a film utóélete? Az eredeti Jaws ma is klasszikusnak számít, de sajnos sorozatban követték a különféle tengeriszörnyes, emberevő cápás, polipos, barrakudás filmek. Még ma is kedvelt téma ez a rémfilmek készítőinek körében. Magának a Cápának több folytatása is született, Brody seriff családtagjainak felbukkanásával, de ezek már messze nem voltak olyan átütő hatásúak- sőt, inkább csak simán gyengének mondhatók.

Utólag lehet azon filozofálni, mennyit ártott a sikeres könyv és film a cápák ügyének- de gyaníthatóan a kínaiak előtte is, utána is ugyanúgy sok cápauszony-leveset ettek, és a legtöbb ragadozót emiatt fogják ki, nem pedig azért, hogy kipusztítsák az emberevőket. Bár kétségtelenül rontott a cápák imázsán Benchley alkotása, az semmiképpen nem az ő bűne, hogy rövidtávú gazdasági érdekekért lelkesen halásszák a cápákat.

Leginkább annyi történt, hogy nekünk, búvároknak kell mindig elmagyarázni, nem rettegünk attól, hogy felbukkan a közelben egy cápa, sőt, direkt örülünk neki. Aztán ha az érdeklődőt egyszer lecsalogatja valaki a víz alá, és esetleg maga éli meg egy ilyen találkozás élményét, máris megért minket. Mert a valóság nem olyan, mint a film. Szerencsére!

És a vicces az, hogy ezzel Benchley maga is tisztában lehetett, hiszen rutinos búvár volt, felesége, Wendy társaságában a világ számos pontján merült. Negyvenedik házassági évfordulójukat fehér cápás merüléssel ünnepelték- ha maga a szerző vízbe merészkedett a ragadozók közelében, akkor az olvasónak sem kell félni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Igazán egyedi tárlattal gazdagodott a pilisi falu: a közösségi házban tekinthető meg mostantól a Búvártörténeti kiállítás. Farkas Bertalan dandártábornok, az egyetlen magyar űrhajós nyitotta meg a kiállítást, aki egyébként maga is átélte már a búvárkodás élményét.

A kicsi, de szépen összeállított kiállítás a búvártechnika fejlődésére koncentrál. Több évtizedes, felújított felszerelések sorakoznak egymás mellett, egészen közelről lehet megnézni a régi palackokat, búvárruhákat, nyomáscsökkentőket, és a kihelyezett tablókon pedig meg lehet ismerkedni a felszerelésekkel, a búvárkodás jelentős alakjaival, ágaival. A megnyitón láttam, hogy a gyerekek nagyon lelkesen nézegetik a sok titokzatos felszerelést, talán egyszer a jövőben majd ők is elkezdenek merülni. Kedvcsinálónak bizonyára jó ez a szépen megvalósított kiállítás.

Aki a környéken jár, annak feltétlenül ajánlom, hogy nézzen be a közösségi házba (Csobánka, Béke út 4.), mert bepillantást nyerhet a búvárkodás múltjába.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Tegnap megint merültünk egy jót. Bár fázós lány is volt a csapatunkban, ő is mindent meg tudott nézni, nem annyira vészesen hideg az a víz, és az élmény garantált. Tudott egy kicsit modellkedni is nekem, hiszen összeszokott merülőtárs, és ez most jól jött. Van pár téma Kőbányán, amivel még egy amatőr búvárfotós is jól el tud kísérletezni, pláne, ha van egy kis segítsége is...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A Farne-szigetek körüli vizekben népes fókakolónia él, akik mindig elkápráztatják az errefelé merülő brit búvárokat. A játékos tengeri emlősök már megszokták az embereket, és roppant kíváncsiak a levegőbuborékot eregető, hozzájuk képest idétlen mozgású víz alatti látogatókra.

No persze Northumberland tengerpartján a víz nem túl meleg, tehát aki ilyen fókás kalandra vágyik, jól teszi, ha vastag búvárruhát csomagol magának. Persze kit zavar egy kis reszketés, ha ilyen élményekben lehet része merülés közben?

Megjegyzendő, aki az Egyesült Királyságban szeretne merülni, ne csak a vízhőfokra készüljön, hanem arra is, hogy nagyobb önállóságot kap, de nagyobb felelősséget is. A búvárhajóra bejelentkezőt kiviszik a merülőhelyre, kap egy eligazítást, aztán a társával együtt kell boldogulnia a víz alatt. Van, akinek ez a legjobb, de aki egész búvárkarrierje során szorosan követte a profi merülésvezetőket a víz alatt, hirtelen zavarba jön és felteszi magának a kérdést: "egyedül tervezzem a merülést, egyedül navigáljak, és sikerrel találjak vissza a hajóhoz?"

Bizony, a régi időkben a búvárok képzése azért húzódott el, mert nem egy hivatásos követésére készítették fel őket, hanem önálló búvárkodásra, annak minden részével együtt. Ahol még erős a búvárklubok rendszere, mint mondjuk Angliában, ott ennek nyomai még ma is felfedezhetők.

De a világ is változott, tehát le kell szögezni, régen kellett is ez a fajta önállóság, hiszen nem talált az ember minden eldugott nyaralóhelyen egy-két búvárbúvázist, ahol megtalál oktatót, merülésvezetőt, felszerelést és persze a megadott időben elviszik a hoteljéből a hajóra. Szóval ma el lehet merülgetni úgy is, hogy az ember mindig a hivatásosra bízza a dolgok egy részét- természetesen nem mindent, mert akit kézzel fogva kell vinni mindenhova, képtelen normálisan lebegni, elfelejti a műszereit rendszeresen nézni, az még azt a rövidke alaptanfolyamot se végezte el normálisan.

Visszatérve a brit vizekre, pont az önálló merülés miatt sok helyi búvár soha nem merül odahaza, hiszen nem kapja azt a szolgáltatást, amit megszokott a nyaralóhelyeken. Semmi gond, az ő döntésük! Csak ha megnéznek egy ilyen fókás videót, elgondolkodhatnak rajta, miről is mondanak le azzal, hogy kihagyják a hazai lehetőségeket...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Rekorder, modell, tengerbiológus és szépségkirálynő- a mexikói Estrella Navarro Holm feltűnő jelenség a szabadtüdős búvárkodás világában. Egészen fiatalon kezdett modellkedni, de a tanulás is fontos a számára. 2008-ban szerezte meg diplomáját, és még abban az évben Baja California Surban szépségversenyt is nyert.

2010-ben kezdett el szabadtüdős merüléssel foglalkozni, gyorsan ismertté vált a neve remek eredményei miatt. Több nemzeti rekordot tart, 2013-ban a szabadtüdősök AIDA világbajnokságán első latin-amerikaiként érmes lett: a harmadik helyet szerezte meg Constant Weight No Fins kategóriában 50 méteres eredménnyel.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Egy spanyol férfi segédkezett néhány bébicápa világra jövetelénél. Antonio Calvillo elmondása szerint ugyanis Malagától nem messze a part mentén autózva azt vette észre, valami vergődik a sekély vízben. Azt hitte, egy delfin vetődött a partra, odament, ám kiderült, egy kékcápa volt az állat.

Felhívta a segélyvonalat, aztán úgy döntött, megpróbálja maga visszavonszolni az állatot a mélyebb vízbe, mert nem látott rajta sebesülést, csak úgy tűnt, valamiért kifáradt. Egy pár felajánlotta neki a segítségét, ám akkor azt vették észre, a cápából egy kis uszony kandikál ki. Rájöttek, az állat éppen utódainak ad életet. Calvillo megpróbált nyomással segíteni, és végül tíz bébicápa megszületésénél bábáskodhatott.

A kicsik azonnal tova is úsztak a tengerben, majd hamarosan némi segítséggel sikerült a kimerült cápamamát is a vízbe visszajuttatni. Ott erőre kapott, és maga is a nyílt víz irányába indult.

A kékcápák állítólag gyakoriak Fuengirola partjainak közelében, általában a nyári hónapokban találkoznak velük gyakrabban. Ez az egyik legszebb cápafaj, áramvonalas, karcsú testű állatok. A nőstény akár több, mint három méteresre is megnőhet. Jegyeztek fel ember elleni kékcápa-támadást, de nem tartozik a legveszélyesebb fajok közé. Sokkal gyakoribb, hogy ember ejt el kékcápát, mert a világ minden részén előforduló faj egyedei sokszor kerülnek halászhálóba.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Roppant jó téma a titokzatos mélytengeri szörnyek világa, főleg azért, mert ilyeneket még soha, senki nem látott. Pontosabban szólva vannak állítólagos észlelések, amiket elmosódott fotókkal és remegő kezű, kivehetetlen videofelvételekkel "bizonyítanak". Mindez azért érdekes, mert a világon annyi, de annyi éles fénykép született már, véletlenül csak pont a misztikus lények számítanak lefotózhatatlannak. Szakértői elemzésekkel soha nem sikerült igazolni a készítők állítását, akik csillanásokba, hánykolódó fatörzsekbe látnak bele szörnyet.

A másik típusa a felvételeknek pont olyan, amin jól látható a téma. Ezeken a képeken olyasmiket örökítenek meg, amelyeket emberi szem ritkán lát, ha valakinek mégis sikerül, könnyen szörnynek gondolja őket. Nemrég például egy egészen hosszú, ötméteres szíjhalat videóztak le a tengerparton, sekély vízben. Ebben az az érdekes, hogy ez a faj jellemzően nagyon mély vízben él, ezért ritka az ilyen találkozás.

Bár elsőre ijesztő a hosszú, gyíkszerű lény, a valóságban teljesen ártalmatlan, emberre nem támadó halról van szó. Mégis el tudom képzelni azoknak az embereknek a rémületét, akik a régmúltban találkoztak egy ilyennel.

És ezekből a váratlan találkozásokból születtek a legendák. Persze a tengeren járók egy "kicsit" kiszínezték a sztorikat, így lett a lamantinokból sellő, a nyolckarú polipokból pedig egész hajókat a mélybe rántó rettenet, a kraken. A történeteket illusztrálók pedig még egy kicsit "javítottak" az arányokon a látvány kedvéért, és ebből születtek az ilyen képek.

Ne feledjük, száz éve nem volt tévé meg Youtube. Az emberekhez alig pár ember által alkotott kép jutott el egész életükben, tehát amit láttak, azt könnyen el is hihették. Ezzel nincs semmi baj, ilyen volt az egész környezet, ebben éltek. De ma azért csak nem kellene minden butaságot készpénznek venni, a kalandfilmekben látható szörnyek csak makettek vagy számítógépes grafikák, a hitelesként tálalt sztoriknak meg a fele sem igaz.

A mélyben vannak furcsa lények, ez tény. És biztos van sok dolog is, amit még nem sikerült felfedezni. De amióta hiteles feljegyzések vannak az élővilágról, hirtelen a korábban sok ember haláláért felelősnek tartott lények támadásának egyetlen ember sem esett áldozatul, pedig jóval többen mennek a tengerpartra, mint egy évszázada. A maláj gépet sem a tengerből magasra ugró kraken rántotta a hullámsírba- ha rejtélyes is az eltűnés, az okok a technikában vagy az emberi tényezőben rejlenek.

Ha az az egyetlen dolog tart vissza a búvárkodástól vagy a sznorkelezéstől, hogy valami misztikus óriáslény ragad el magával, akkor ezt az aggályt el is felejtheted. Mint mindennek, ennek a tevékenységnek is megvannak a szabályai és veszélyei, de utóbbiak jó részét maguk a búvárok okozzák, más részét pedig megtanulhatjuk kezelni. De szörnyekkel vívott késharcra senkit nem készítenek fel, mert nincs rá szükség...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Sajátos búvármunka a show-merülés, amikor a közönséget szórakoztatja a víz alatt állatokat etető búvár.

Aki búvárként állásként vállal, sokféle területen dolgozhat: vannak ipari búvárok, akik általában nehéz körülmények közt, néha nagy mélységben hegesztenek, betonoznak, szerelnek. Sokan kedvtelési búvárok oktatásából, merültetéséből élnek, a nyaralóhelyeken mindig van kereslet a hivatásosokra. A manapság egyre több helyen megtalálható, hatalmas ablakú akváriumokban is szükség van búvárokra, ők takarítják az üveget, etetik az állatokat. A víz alatti cápaetetés sok helyen számít kiemelt programnak, a búvárok számára is érdekes általában ez a feladat.

De a tengerentúlon, ahol mindenben megtalálják a show lehetőségét, még ezen is túlléptek egy kicsit. Az akváriumok például éttermekben is megtalálhatók, ahol az esti szórakoztató program része a búvár vagy egy "sellő" megjelenése, aki a halak között úszkálva nyűgözi le a közönséget. 

Ezek után nyilván nem meglepő, ha hozzáteszem, az ilyen munkát végző búvárok között sok a hölgy, akik jellemzően nem az egész testet fedő búvárruhában mennek a víz alá. Bár a mélység nem nagy, egyáltalán nem olyan könnyű a feladat, mert ismerniük kell az állatokat, azok viselkedését, jól kell tudniuk bánni az akvárium lakóival, és persze a búvár mozgásának is harmonikusnak kell lennie. Hogy nézne már ki egy kapálózó, az aljzatat felrúgó, levegőért kapkodó ember az elegáns étterem háttereként?

Az is megrendelhető, hogy valakit születésnapja vagy eljegyzése alkalmából köszöntsön a búvár. Néha különleges öltözékben merülnek, például télapóként, kalózként tűnnek fel a modern sellők, de az alap program egyszerűen csak az, hogy úszkálnak az akváriumban.

Bár a mozgástér korlátozott, és mindig ugyanott kell merülni, azért nem olyan rossz meló ez. Fizetnek azért, hogy az ember halakkal úszkáljon- lehetne rosszabb is. Csak azt nem tudom, ha szabadságra megy az akváriumi búvár, van-e kedve saját örömére tengerben merülni, vagy a víztől a lehető legtávolabbra megy?...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Egészen különleges videót osztott meg egy búvár.

A bálnák vadászatának lehetőségei egyre szűkülnek a nemzetközi összefogásnak köszönhetően, itt az ideje, hogy más tengeri élőlények védelméről is többet beszéljünk. Az egyik veszélyeztetett faj a cápa. Igen, a sokak által rettegett ragadozó, ami a valóságban évente csak néhány ember haláláért felelős, az emberek ugyanis évente milliószámra pusztítanak el cápákat.

Kifogott cápák százszámra

Ma még leginkább a búvárkodás szerelmesei védik ezeket az állatokat, ők rendszeresen látják őket testközelből, és tudják, szó nincs gyilkológépekről. Ám csodát nehéz tenni, a kereslet zömét adó ázsiaiakat nem érdekli, hogy vannak, akiknek fáj a szíve a cápákért. 

A mi szintünkön az ember mesélhet ismerősöknek, barátoknak a cápákról, és természetesen nemet mondhatunk a cápauszony-levesre és hasonlókra. Részt vehetünk víz alatti szemétszedésben, segíthetünk beszakadt hálók felszínre hozásával, ez mind fontos lehet. Néha pedig olyan is előfordul, hogy az ember még időben vesz észre egy elakadt cápát is ki tudja szabadítani. Bár sajnos az a gyakoribb, hogy az állatot már élettelenül találjuk, én személy szerint az Adriai-tengeren élő macskacápát még soha nem láttam, elpusztultat viszont négyet is.

Nos, a bejegyzés elején említett, Indonéziában készült videó egy egészen szokatlan történetet mesél el. Merülésből visszatérő búvárok vették észre, hogy helyi halászok elfogtak egy gitárcápát, de még nem ölték meg, egy kötéllel tartották fogva a víz alatt. A turisták összeültek, aztán tárgyalni kezdtek a halászokkal, és kevesebb, mint 50 euróért megvettek a halat, majd szabadon engedték.

A túra árához képest elenyésző volt a kiadott pénz, és persze fontos az is, hogy jó érzéssel lettek gazdagabbak a búvárok. Ám van ennek még egy üzenete, jelentősége: a helyi halászok számára is kézzel fogható ténnyé válik az, hogy a cápa értékesebb lehet élve, mint holtan. Ez talán őket is elgondolkodtatja, talán maguk is számolgatni kezdenek, és eljuthatnak odáig, hogy a cápák elejtése helyett a cápák megmutatása ad megélhetést a számukra.

Hosszú távon ez lenne a legjobb megoldás a cápáknak, a turistáknak- és a helyieknek is, mert ha elfogy az összes hal a tengerből, akkor se búvárok, se a halászat nem hoznak pénzt. Csak minél előbb kéne ezt felismerni a halászoknak, mert ha akkor kezdenek cápát védeni, amikor azok már eltűntek, nem sok eredményt fognak elérni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

1969-ben az akkor még fiatalka Helen Mirren szerepet kapott az ausztrál Age of Consent című filmben. A kifejezetten csinos színésznő egy apró szigeten felnőtt naiv lányt alakít, aki halfogással tartja el magát, zsákmányát eladva. Így ismerkedik meg egy ide vetődő festővel, és kettejük kapcsolatáról szól az alkotás.

Helen Mirren első jelentős szerepe volt ez, és ő kellően bevállalósnak bizonyult, nem csak merült, de elég gyakran bukkant fel meztelenül is.

Ma már Helen Mirren az egyik legelismertebb angol színésznő, számtalan nagyszerű alakítással a háta mögött, és gyakran emlegetik, hogy hatvanon túl is aktív életet élő, vonzó nő. Úgy fest, a 69-es forgatás során megkedvelte a sznorkelezést, mert azóta is többször örökítették meg búvármaszkkal a tengerparton...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!