Big Blue Búvár Blog

A nyári nyaralás előtt elgondolkodhatunk arról, az óvatlanul széthagyott szemét vajon hol köt ki. Nos, mélytengeri kutatók megtalálták egy részüket... Megjelentek ugyanis a hírek arról, hogy a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban bárhol néztek körül a tudósok, mindenütt szemetet találtak- több kilométeres mélységben és a parttól 2000 kilométerre is!

A hulladékban legnagyobb arányban a műanyag tárgyak vannak jelen, bőven akadt halászhajókról származó felszerelés, de emellett még van másféle szemét is a tengerben. Szemét, bármerre csak néznek, a víz felszínén és a legmélyebb pontokon is- ezt mind kiszedni rengeteg munkát igényelne, szinte lehetetlen küldetés.

A búvárok csak bizonyos mélységig merülhetnek le a szemétért, de így is sokat tudnak begyűjteni. Nemrég Abu Dhabiban világrekordot állítottak fel, ugyanis egyszerre 300 búvár merült alá, hogy némileg megtisztítsanak egy partszakaszt. Az önkéntesek pár órányi munkával 9 tonna szemetet szedtek össze! Ennyivel is kevesebb van a vízben, de ne legyenek illúzióink, ez még mindig csak csepp a tengerben, és sajnos hamar újra is termelődhet.

Bizonyára sokan utaznak idén nyáron is valamelyik tengerparti országba. Amikor csomagolunk, gondoljunk arra, minden esetlegesen ott hagyott hulladék a tengerben végezheti. Lehetőleg kevés műanyagzacskót, italos palackot használjunk, és vigyázzunk rá, a parton hagyott hulladékot ne sodorják be a vízbe a hullámok. Akár a más által ott hagyott szemetet is ki lehet dobni- nem a szemetelő kedvéért tesszük, hanem a tengerért, és így közvetve magunkért is.

Aki nem palackkal merül, csak egy búvármaszkot öltve néz szét a víz felszínén úszkálva, sok helyen a part közelében így is nem kevés hulladékot láthat a tenger fenekén. Ezt mind mi, emberek vittük oda, egyetlen hal sem ugrik ki a vízből, hogy begyűjtsön pár sörösüveget. Aki igazán szereti a tengert, az gondoljon arra, minden apróságnak jelentősége van, és ennek megfelelően cselekedjen. Így is sok a szemét odalenn- legalább több ne legyen már.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Nem ma kezdtek el egy kis médiafigyelemre vágyó emberek különféle őrült rekordkísérletekbe belevágni, volt ilyen már több évtizeddel ezelőtt is. Valószínűleg ilyen célja volt az első próbálkozónak is, aki szerette volna búvárként átúszni a La Manche-csatornát.

Az 1960 szeptemberében nagy hírveréssel beharangozott kísérlet érdekessége az volt, hogy egy fiatal hölgy, Jane Baldasare öltött búvárfelszerelést. A 25 éves szőke szépségnek nem a korábbi sporteredményeit, hanem testméreteit ismertették a korabeli lapok, ami sokat elárul arról, mit gondoltak ők maguk erről az egész rekordról.

Mellesleg a hosszú úszás egyáltalán nem veszélytelen. 34 km távolságot kell leküzdeni, de az áramlások eltéríthetik a búvárt. Akadályozhatják a hullámok, nem nagyon van viszonyítási pont, és bizony a víz is elég hűvös. Jane tehát természetesen búvárruhát öltött a nagy úszás előtt.

Mellesleg a hölgyet férje támogatta a kísérletben, aki egyébként valószínűleg rutinosabb búvár volt, de nyilván jobb ötletnek gondolta, ha csinos feleségéé lesz az elsőség. Kétségtelen, nagy figyelem követte ezt a különleges merülést, és Jane becsületére legyen mondva, egy ideig kifejezetten jól is haladt. Ám nagyjából a táv háromnegyedénél a kiürült palack cseréjénél elhibáztak valamit, és a felszínre kellett emelkednie. Később újra megpróbálta, ekkor sem járt sikerrel- és ekkoriban már a házasságuk is válságban volt- talán már nem jött össze a nagy rekord?

A válás után Fred Baldasare volt az, aki nekiveselkedett a csatornának. Ő pedig sikerrel is járt, 1962 októberében a felszín alatt jutott át Angliából Franciaországba. Egy csapásra híressé vált, felesége viszont nem vágott bele többé a hosszú víz alatti úszásba.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Egy magyar búvárba kapott bele egy cápa Szudánban. Bár a sérülés nem volt komoly, az eset mégiscsak megtörtént, és mivel személyes ismerősömről van szó, őt kérdeztem meg, meséljen az esetről.

Búvárkörökben nyilván a témát kicsit másképp elemezzük, de igyekszem a lényeget közérthetően összefoglalni. Szudánban a Vörös-tenger még érintetlenebb, mint az egyiptomi részen, hiszen messze kevesebb a búvár. Így aztán cápából is jóval több van, amit általában nagyra értékelnek az ide járó vendégek- igen, ők pont ezért jönnek.

Ám minden helyen más és más esélye van egy cápa felbukkanásának még Szudánban is. Sásdi Zsolt búvárfilmes többek között a ragadozókkal való találkozás kedvéért indult el egy szudáni hajós búvárszafarira. A már sok díjat begyűjtött alkotó Cápák a keresőmben című filmjét a magyar televíziókban is el lehetett csípni, tehát olyan emberről van szó, aki sokat merült cápákkal, ismeri a viselkedésüket.

A Sanganeb zátony

A túra végefelé jártak, amikor a roppant látványos Sanganeb zátonynál indult el merülésre a csapat. Zsolt elmondása szerint a fal közelében, sekélyben maradt, ahol cápát szinte sose látnak, nem is miattuk ment a víz alá, a színes, ezernyi halacska által benépesített korallos élővilágot akarta megörökíteni. Egy pár méteren levő fényjátékos üregben is szeretett volna felvételeket készíteni, épp senki nem volt vele, amikor ott kezdett forgatni. Nagyjából derékig hajolt be a kis üregbe, amikor a semmiből, a barlangon kívülről odaérkezett egy kis termetű cápa, ami belekapott az alkarjába.

A búvár első meglepetésében azonnal elrántotta a karját, ekkor a cápa egyik foga hosszabb vágást ejtett rajta. Ám a hal még jobban megijedt, mint az ember, gyakorlatilag azonnal eltűnt a nagy kékségben. Mivel csak pillanatokra látta, Zsolt nem igazán biztos benne, milyen fajú cápáról van szó. Ő a selyemcápát tartja a legvalószínűbbnek, de esetleg szürke szirti cápa is lehetett. A helyszínen nem volt cápaetetés, senki nem vitt csalit, a többi búvár nem is látott cápát. A fedélzeten egy orvos utastárs látta el a búvárt, akinek a sebei nem bizonyultak komolynak, a többiekkel együtt hazatérhetett, és a seb sem fertőződött el.

A kiszakadt búvárruha

Természetesen ilyenkor mindenki megpróbál magyarázatot találni a történetekre. Zsolt úgy véli, a cápa esetleg a barlangban lakhatott, és így akarta jelezni, ez az ő területe. A búvároperatőr nagyon szereti ezeket a ragadozókat, és némileg bántja is, hogy miközben mindenhol igyekszik kampányolni a cápákért, egy ilyen hír esetleg rossz képet alakít ki róluk. Ám ő továbbra is védi a ragadozókat, sokszor merült már jóval nagyobbakkal is, és nem érezte magát veszélyben. Valószínűleg egy szerencsétlen helyzetről van szó, éppen rossz helyen volt rossz időben- aki sokat merül, az néha átél váratlan szituációkat a víz alatt. Mi vendégek vagyunk a mélyben, igyekszünk óvatosak lenni, de sose tudhatjuk, mi vár ránk a következő pillanatban. Így aztán csak csatlakozni tudok Zsolthoz, ez az eset különösebben nem mond sokat a cápák és az emberek viszonyáról.

Nyilván hazai búvárkörökben beszédtéma lesz majd az eset. Mivel a túrán ott volt Selmeczi Dániel búvárfotós, ezért őt is megkérdeztem. Számára is meglepő volt a baleset, de azért a hajón senki nem fogta fel tragikusan ezt az egészet. Mutatott képet arról, milyen volt a fogak által kiszakított búvárruha, és aztán egy közös fotót is a sérülttel, amin azért látszik, szó sem volt közvetlen életveszélyről.

Selmeczi Dániel és Sásdi Zsolt

Ezek után pedig még egy pár jól sikerült képet is átküldött nekem Dani a selyemcápákról, hogy megmutathassam, milyen szépek is ezek az állatok természetes közegükben. Ezek a remek fotók gyakorlatilag a ragadozóktól karnyújtásnyira készültek, mégsem történt semmi hasonló támadás, mint Zsolt esetében.

Pontosan soha nem fogjuk megtudni az okot- de a lényeg, hogy nem történt nagy baj, és Sásdi Zsolt sem mondott le a cápás merülésekről, így sok szép felvételét láthatjuk majd a ragadozókról.

Mellesleg nem az ő egyetlen búvárfilmes, akinek ilyen izgalmas cápakalandban volt része Szudánban. Dani barátom emlékeztetett rá, hogy az úttörők egyike, Hans Hass is ír egy ijesztő találkozásáról egy fehér cápával Szudánban- a Sanganeb zátonynál!

Cápák úgy általában akkor is sokan voltak ezekben a vizekben, és ez szerencsére annyira nem is változott. Az ember ellen irányuló, nem igazán magyarázható agresszió hébe-hóba előfordul, de tényleg nagyon ritkán. Hass professzor pont ezért ezt az esetet emelte ki a sok cápás merülése közül, ráadásul egy olyan fajt említett, ami arrafelé roppant ritka vendég. Ehhez képest Zsoltnak a fiatal selyemcápával nagy szerencséje volt... 

Utólag már mindez csak sztori, hiszen mind a ketten megúszták a kalandot. Olyan nagy-nagy tanulság sincs: igyekezzünk vigyázni magunkra, de néha még úgy is érhet baj, hogy semmi hibát nem követünk el. Persze ez nem csak a búvárkodásra igaz, pont ilyen az autóvezetés vagy a túrázás is...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

33 esztendős lett a napokban a gyönyörű Jessica Alba, a színésznő, aki felülhetett a képzeletbeli trónra Jacqueline Bissett mellé, mint az egyik legcsinosabb búvár, akit valaha filmben láttunk.

A Kaliforniában született Jessica felmenői között dán, francia és mexikói ősök is vannak. Egészen kicsi korában úszni tanította életmentő édesanyja, állítólag előbb tudott sikerrel kapálózni a vízben, mint járni. Fiatalon szerzett búvárminősítést is, aminek korábban hasznát vette, mint gondolta.

Már gyerekkora óta szeretett szerepelni, reklámokban is dolgozhatott, de ahol a legtöbben megismerhették a még tinédzserkorú Jessicát, az a Flipper című kalandfilmsorozat volt. Maya szerepében a szó szoros értelmében lubickolhatott, rengeteg időt töltött a vízben a delfinekkel, és itt már becsúszott pár olyan epizód, ahol magára kellett öltenie a neoprénruhát és a búvárpalackot. Ekkor még a kilencvenes évek közepén jártunk, és az ifjú színésznő két szezon után új kihívásokra vágyva maga mögött hagyta a Flippert.

Karrierjének további állomásaiból talán csak a skeres Dark Angel sorozatot illetve a Sin City-t emelném ki, mielőtt rátérnék a fő témát jelentő alkotásra. Az Into the Blue (A tenger vadjai) 2005-ben került a mozikba, főszereplője Jessica Alba mellett a fiatalon elhunyt Paul Walker (aki maga is a víz szerelmese volt), Scott Caan, Josh Brolin volt. A szokásos kincskeresős, gengszteres, cápás kalandfilmről van szó, aminek megvalósítása egészen elfogadhatóra sikerült- persze akad benne pár túlzó jelenet, de ennyi mindig belefér.

Az egészet leginkább a főszereplők vonzerejére építették, és elvileg mindenkinek jutott látnivaló, Walker és Alba is sokat mutat magából víz alatt és felett. Ám a tervek nem igazán váltak be, a kritikusok lehúzták a filmet, a mozikban pedig alig kaparta össze a készítés költségeit az Into the Blue. Utólag a DVD-bevételek szépítettek az összképen, és persze sok televízióban is vetítették a filmet.

Ám a búvárok szívesen nézik az ő közegükben játszódó alkotásokat, így aztán ezt is sokan látták, sokan ismerik a körükben. Jessica Alba pedig sokat mutató ruháiban igazán vonzó jelenség volt a vásznon, ráadásul sok jelenetben maga merült, nem pedig a kaszkadőrök. A színészek a Bahamákra utaztak, ahol valóban cápák között kellett dolgozniuk, ami minden búvár számára komoly élmény, ők is így élték meg az előzetes felkészülést majd a forgatást. 

A még mindig nagyon fiatal és továbbra is kifejezetten csinos Jessica Alba szülési szabadsága után újból forgat, és ki tudja, egyszer talán jobban sikerült búváros filmben is szerepet kap majd.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Toszkánában egy termálvízzel telt barlang mélyén is lehet búvárkodni, és közben még Kossuth és Garibaldi nyomdokaiban is járhatunk- ez aztán a kerek program! Persze ez a fajta merülés sok szempontból más, mint a nyílt vízi búvárkodás, de nem annyira zárt az üreg, mint egy igazi barlangban, szóval egy rövid tanfolyam után bárki belevághat a merülésbe.

A helyszín egészen pontosan a Grotta Guisti, ami Monsummano Termében található. A barlang a nevét Guiseppe Guistiról kapta, az ő családja volt a terület korábbi birtokosa. 1849-ben teljesen véletlenül fedezték fel a termálvizet, ami hatalmas föld alatti tavakat töltött meg, és a barlangokban különleges, meleg klímát hozott létre. Hamarosan híre ment a gyógyító hatású víznek, az 1800-as évek második felében olyan híressé vált, hogy többek között Guiseppe Garibaldi és Kossuth Lajos is megfordult itt. Jelenleg is egy kis szálloda található a fürdő felett, itt lehet jelentkezni a kalandvágyó búvároknak.

A 10-15 méteres maximális mélységet elérő merülés során természetesen egy helyi vezető kalauzolja a vendégeket, akiknek abban az élményben lehet része, hogy gyakorlatilag egy órán gyógyvízben lubickolnak. Azért viselnek csak fürdőruhát vagy pólót, mert a víz kellemesen meleg, 36 fokos, neoprénben meg is gyulladnának. Ráadásul a termálvíz kristálytiszta is, tehát mindig kellemes élmény a járatok mélyén sétálni, de azért egy tornacipő ajánlott a sziklák miatt. A szűk helyen ugyanis az uszonyra nincs szükség, gyakorlatilag kőről kőre lépnek a vendégek a barlangban.

Pont a fentebb említett szűkebb részek miatt bizonyra vannak, akik inkább kihagyják a merülést, de számukra is jó képet ad a barlangról ez az aránylag hosszabb videó.

Bár nem olcsó kaland, aki elvetődik a környékre, az bizonyára izgalmas élményeket szerezhet a Grotta Guisti mélyén.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Megjelent egy hír, hogy egy nyílt tengeren úszó férfit delfinek óvtak meg a cápáktól. Azért az ilyen sztorikat igyekezzünk óvatosan kezelni.

Adam Walker egy brit hosszútávúszó, aki egy bizonyos Ocean7 kihívást akart teljesíteni, hét meghatározott tengerszorost akar átúszni. Ez eddig még csak négy embernek sikerült- ismeri őket valaki, tudjuk mikor teljesítették? Dehogy, ez is csak egy a sok, manapság divatos "átevezem, meghódítom, keresztülgyaloglom" expedíciók közül, amelyek igazán sokat maximum a teljesítőiknek jelentenek.

Mivel mostanában sokan vágnak bele ehhez hasonló extrém feladatokba, aligha járná be a világsajtót egy magányos úszó története. Ám lássuk be, az expedíciók többségéhez sok szponzorral egyeznek meg, akik szeretik, ha a felhajtásnak köszönhetően az ő nevük is felbukkan. Walker küldetésének jótékony oldala is van, egy bálnák és delfinek megvédéséért küzdő szervezet számára gyűjt pénzt, ami szép, és bizonyára ők se bánják, ha többet hallunk az úszásról az egész világon, de azért vannak ott támogató cégek is Walker oldalán.

A delfintestőrök sztorija nagyon jó ahhoz, hogy mindenki írjon róla (én sem maradok ki a körből), és kellően ellenőrizhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen túl sok bizonyítékot mellékelni. Walker összesen annyit mondott, hogy meglátott maga alatt egy cápát (azok már csak ilyenek, néha ott vannak a tengerben), és akkor jött egy csapat delfin, akik egy órán át óvták, közrefogták, amíg a cápa el nem tűnt. Még egy videót is megnézhetünk, ahol delfinek közt úszik a sportoló.

A cápa persze sehol nem bukkan fel, az sem biztos, hogy az úszó valóban azt látott, valóban közel volt és valóban követte. Gyanítom, ha egy agresszív cápa kezdett volna egyre gyorsabban közelíteni, Walkert a delfinektől függetlenül azonnal kimentették volna a hajóra- nagyon helyesen. Nem kell kockázatot vállalni egy efféle buli miatt. De a videón csak örülnek a delfineknek, semmi jele nincs hisztérikus sikoltozásnak, hogy azonnal jöjjön ki az úszó a hajóra, mert egy cápa köröz mellette.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy Walker füllent, és cápa a közelben sem volt, pusztán a véletlenül feltűnt delfinek miatt találta ki ezt a nagy érdeklődést keltő történetet. De kezeljük az ilyesmit illő óvatossággal. A delfin is vadon élő állat, meg a cápa is. A delfineket veszélytelennek tartjuk- de általában a cápák is azok, alig fordulnak elő súlyos cápatámadások a tengerekben, pedig rengeteg strandoló, búvár megy a vízbe minden egyes nap. A maga módján a cápa is érdeklődhet, ha egy magányosan úszó embert érzékel, de ez nem jelenti azt, hogy meg is akarja támadni. A delfineket is mozgathatja egyfajta kíváncsiság- és a delfin is lehet agresszív.

Szóval a történet szép, akár igaz is lehet, a delfineket mindenki még jobban szereti majd. De ha lehet, az azért ne kerüljön be megint a köztudatba, hogy támadásra kész cápák lesnek a tengerbe merészkedő emberre. Ha agresszív lett volna a ragadozó, az gyorsan kiderül ilyen helyzetben. Kezeljük az epizódot jól mesélhető sztorinak, nem másnak...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A nácik vegyi fegyverei óriási fenyegetést jelentenek a Balti-tengerben.

A mélyben levő mérgek története természetesen a második világháborúhoz kapcsolódik. A németek különféle fegyverek bevetésével szerették volna a maguk javára fordítani a háborút, és nagy erőket fektettek a vegyi hadviselés fejlesztésére. Rettentő sok súlyosan mérgező anyagot állítottak elő a háború idején, ám szerencsére ezt akkor nem vetették be. Ám valamit kezdeni kellett volna vele.

Közel hét évtizede fejeződött be a második világháború, és a szöveetségnek kellett döntést hozni arról, mi legyen ezekkel a mérgező anyagokkal. Úgy határoztak, a 65,000 tonna(!) vegyi fegyvert a Balti-tenger mélyére süllyesztik. Talán a szándék jó volt, de a hosszú távú következményekkel nem foglalkoztak- azzal a mi generációnknak kell valamit kezdeni.

Először is az a nagy gond, hogy rettentő sok méregről van szó. Több millió kilónyi olyan anyag ez, amelyekből már kis mennyiség is végzetes lehet egy embernek vagy egy állatnak. Egy olajtankerben lehet ennyi rakomány, és tudjuk, mennyi kárt okoz egy ilyen hajónak a süllyedése, pedig az olaj messze nem olyan mérgező, mint a vegyi fegyverek.

Még rosszabb, hogy sajnos nem is lehet pontosan tudni, hova dobták a tengerbe a méreggel teli hordókat. Elvileg megegyeztek a szövetségesek arról, hova süllyesztik el a vegyi fegyvereket, de a szovjetek csak arra figyeltek, hogy a hajókat ne lássák a partról, és minden mehetett is a vízbe, nem mentek el a kijelölt területekig. Szóval lehetnek méregező anyagokkal teli hordók a part közelében, halászati zónákban, bárhol elszórva.

Manapság pedig úgy fest, elkezdtek szivárogni ezek a bizonyos hordók. Kutatók szerint egyre több olyan beteg, fertőzött halat fognak ki a Balti-tengerből, amelyeket a nácik fegyverei mérgezhettek meg. Gdansk közelében a tengerfenéken, a parttól pár száz méterre mustárgáz nyomait figyelték meg. A magyarázat egyszerű, az acélhordók rozsdásodnak, kilyukadnak, és onnan jut a tengerbe a méreg. Hogy pontosan hova, ez az áramlástól függ, de nem kizárt, hogy a strandokra is elsodródik a sok veszélyes anyag.

A megoldás pedig kicsit sem egyszerű. Egyrészt meg kellene keresni a hordókat, mert nem tudják pontosan, hol vannak. Másrészt az a gond, hogy ha a hordók már tényleg rozsdásodnak, szivárognak, a megmozgatásuk még nagyobb kárt okoz, mert kiemelés közben esnek szét, és egyszerre kerül a tartalmuk a vízbe, katasztrófát okozva. Vannak szakemberek, akik szerint a Balti-tenger mélyebb vizeiben uralkodó viszonyok akadályozzák a mérgek továbbterjedését, de azért kicsit sem megnyugtató érzés arra gondolni, hogy esetleg mégiscsak azoknak lesz igaza, akik óriási környezeti katasztrófától tartanak.

Ez is a mélység egyik titka, amiről kevesen tudnak. És ez is olyan dolog, amiért az emberi tevékenység a felelős. A természet sok problémát képes megoldani, de 65,000 tonna vegyi fegyver semlegesítése azért még a tenger számára is óriási kihívás.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az évnek ebben a szakában a tervezgetést, lássuk az idei lehetőségeket, pár gyakorlati tanáccsal kiegészítve.

Induljunk hazulról! Lehetőségeink enyhén szólva szűkösek... Pesten itt van Kőbánya, de az télen is hasonló mint most. Vidéki tavaink közül pár merülhető, de még hidegek, infrastuktúra is kevés helyen van. A melegebb vízű Hévízen és Tatán sajnos jelenleg nem lehet búvárkodni. 

Az osztrák és szlovák tavak vize is hűvös, de májusban sokan figyelik a steiermarki Grüner See vízállását: ha a jéghideg víz feltölti a völgyet, fantasztikusan szép merülőhely alakul ki. Mi bizakodunk, hogy az idén jó lesz a tó! A merülést hétköznapra tervezzük, mert akkor kevesebb a búvár. Aki itthon vagy a környező országokban búvárkodna, esetleg a közösségi oldalak búváros csoportjaiban érdeklődhet, gyakran vannak, akik közös kiruccanásokat szerveznek. Több embernek egy autóval utazva olcsóbb lesz a merülés, ugyanis ha valaki egyedül menne el akár csak Neufeldig, megfizeti a belépőt, palackot bérel, és a hideg miatt egy merülés után megy is haza, az elég drágán búvárkodik...

A horvát Adrián már nyitnak a bázisok. Aki tervez, már érdeklődhet árakról, szállásokról. Délen, Dalmáciában egy árnyalattal melegebb a víz, de májusban még mindenhol elkel a vastag neoprén. Cserébe az olcsóbb előszezonban lehet spórolósabb túrát tervezni. Rendszeresen járunk Horvátországba az évnek ennek a szakában, és én mindenkinek ajánlom, aki nem fázós. A bázisokkal érdemes felvenni a kapcsolatot a merülni vágyókkal, ők szállásban, merülésben is tudnak segíteni. 6-8-10 merüléses csomagot az foglaljon be előre, akit nem ijeszt el 16-19 fokos víz! A bázissal pedig azért jó a szállásról is egyeztetni, mert ha túl messze foglalunk valamit a bázistól, akkor minden nap időt kell tölteni az oda-visszajutással. Nem fogja megérni az 1-2 eurónyi spórolás...

És ne legyintsünk a parti lehetőségekre, sok helyen kellemes merüléseket kínál a sekély víz, és itt nincs hosszadalmas hajóút, ahol némileg átfázva reszket a búvár. Próbáljunk olyan búvárhoz csatlakozni, aki nem csak úszkál fel-alá, hanem segít megtalálni a sziklák tövében vagy tengeri növények mögé rejtőző csikóhalat, polipot, pókhalat. Amikor fázunk, a parti merülésnél szépen kikászálódunk a vízből, a cuccot levesszük, elmossuk, és már lehet is menni a meleg zuhany alá.

Elég jók a repjegyárak Máltára, Ciprusra, a víz sem olyan rossz, május végén simán lehet húsz fokos. Ám ősszel jelentősen melegebb, ezért mi idén is inkább akkorra tervezzük valamelyik szigetet. Aki most menne, böngéssze az Air Malta és a Wizzair ajánlatait, hátha elcsíphet valamit. Szállást, bázist találni már gyerekjáték, és ahogy máshol is, ezeken a helyeken is vannak jól bevált szállásajánlatai a bázisoknak.

Szerencsés, hogy a heti több járat miatt akár egy hosszú hétvége is összehozható. Máltán szinte mindegy, hol szállunk meg- a bázisokon tudnak tanácsot adni, melyik város kicsit bulisabb, melyik nyugisabb. Cipruson Larnaca a jó választás, mert közvetlen tengerparti, előszezonban sem kihalt, és sok a búvárbázis a város előtt nyugvó Zenobia roncs miatt, ahova a legtöbb merülést szervezik.

A többi mediterrán nyaralóhelyen még nincs búvárszezon, a Kanári-sziget viszont jó, csak nehéz olcsó repjegyet találni. Ha viszont sikerül, akkor bármelyik jó lehet, a víz nem vészesen hideg, és sok-sok látnivaló vár az utazóra víz alatt és felett. Komplett családi nyaraláshoz is az egyik legjobb helyszín, mert itt minden korú és érdeklődésű ember talál programot.

Jó áron lehet utolsó pillanatos egyiptomi búvárutakat kifogni, most már kellemes a Vörös-tenger vize, esélyes a cápás, delfines merülés, lehet roncsozni, szóval aki igazi búvárkalandra vágyik, érdemes ezt megfontolni.

Én a szafarit javaslom, szebb, érintetlenebb merülőhelyekre lehet eljutni, de ha van rá lehetőség, igyekezzünk előzetesen megismerkedni azzal a csapattal, akivel együtt utazunk. A szafarihajón azért 20-25 ember is lehet, ha egészen más elképzelések vannak egy búvártúráról, mint a mienk, akkor nem lesz túl jó a hangulat- és itt bizony egy kis helyen vagyunk összezárva egy hétig. Nagyon sokan ragaszkodnak ezért egy jól összeszokott csapathoz, akikkel rendszeresen együtt szafariznak. Az ilyen egy hetes összezártságnál a csapat sokkal fontosabb, mint hogy mit látunk a mélyben, ez régi alapszabály.

Éppen ezért az útvonal sem annyira fontos, mindenhol vannak szép merülőhelyek a Vörös-tengeren. Roncsból több van északon, cápákra nagyobb esély van a magányos zátonyok (Brothers, Daedalus, Zabargad, Elphinstone, stb.) környékén, de a tenger nem múzeum, bárhol előfordulhatnak nagyvadak, ha szerencsések vagyunk- és bármit el is szalaszthatunk, ha épp kihagyunk egy merülést, vagy a zátony rossz oldalán vagyunk.

Ázsia a fentiekhez képest más tészta árban, ezeknél azt tudom javasolni, hogy aki erre a kontinensre vágyik, rendszeresen figyelje a repülőjegy akciókat Thaiföldre, Indonéziába, Malajziába, a Fülöp-szigetekre- a repjegy az alap, a nagy falat, minden más ezután jön. Ám ha rálelünk egy olcsó jegyre, okosan válasszunk pontos úti célt adott országon belül, mert évszakonként változik, mikor melyik jó, melyiken van kellemes és rossz időjárás, és így tovább!

Végül még egy javaslat: ha hosszabb kihagyás után mennénk merülni, akkor szánjuk rá az időt egy rövid medencés gyakorlásra, nem árt az senkinek, és így legalább nem a drága nyaralás első merüléseit kell arra pazarolni, hogy újból belelendüljünk a búvárkodásba. Mert aki bizonytalan, nem is élvezi a merülést- pedig az egész az élményről, kalandról, kikapcsolódásról szólna.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Lesley Rochat az utóbbi időben a cápák védelmének ismert harcosa lett. Minden lehetőséget kihasználva kampányol azért, hogy a ragadozók ne essenek áldozatul a halászatnak.

Mostanában nagy vihart kavart a környezetvédők körében a nyugat-ausztráliai cápatizedelési akció. Ennek lényege az, hogy az emberéleteket is követelő támadások után az ország nyugati részében megpróbálják a nagyobb testű, veszélyesnek tartott cápákat kifogni az óceánból. Ám ez a terv több sebből vérzik: egyrészt képtelenség valóban minden "emberevőt" így megtalálni, másrészt meglehetősen kegyetlen eljárás. Még a cápatámadások túlélői is ellenzik ezt a cápavadászatot.

A csinos Lesley adottságaira építve lett egy sajátos kampány arca. A cápairtás azonnali abbahagyására szólítják fel Nyugat-Ausztrália kormányzatát, és a hasonló akciók miatt kritizálják Dél-Afrikát is. Lesley a fotón cápák közé merül meztelenül (végülis nem lóg ki a környezetből, a ragadozók se viselnek fürdőgatyát) egy nagy horogra akadva, mintha ő maga is áldozat lenne.

A plakátokon látható jelenet megörökítése komoly feladat volt. Lesley maga is rutinos búvár és szabadtüdős búvár, számtalan alkalommal merült és úszott cápákkal, tehát a helyzet nem volt számára ismeretlen. Ám ez a fajta pózolás már inkább, ezért először medencében próbálták el a jelenetet, majd jött a fotózás a tenger mélyén. Erről a munkáról készült egy érdekes werkfilm is.

Aki szeretné támogatni a cápák védelméért harcolókat, látogasson el a No Shark Cull kampány honlapjára.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Majdnem elnyeltek két búvárt a bálnák. Ehhez persze az kell, hogy a víz felszínén lebegő emberek olyan halraj mellett akarják megfigyelni a hatalmas tengeri emlősöket, amiből azok falatozni akarnak. Szó se róla, a bálnák jöttek is. Csak kicsit túl közel és túl nagy lendülettel...

Hogy megijedtek-e a vízben levő emberek? Nos, amilyen sebességgel kijöttek a vízből, feltehetően egy picit berezeltek- megértem őket, engem is megrázna, ha egy pár tonnás állat bukkanna fel rakétaként mellettem.

De azért mégis jó lenne valami hasonlót átélni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!