Big Blue Búvár Blog

A Valentin-nap össznépi felhajtásába sokan szeretnének beszállni. Vannak jópofa ötletek, amiken akkor is elmosolyodik az ember, ha az ünnep maga hidegen hagyja. Vannak erőltetett, nagyon marketingszagú megjelenések.

Ám most egy olyat láttam, ami kifejezetten taszító. A fogságban tartott tengeri emlősök kapcsán rengeteg vita van. Az intelligens állatok az akváriumban olcsó mutatványosként szórakoztatják az embereket az egyik álláspont szerint, a másik felfogás szerint viszont a gyerekek így testközelbe kerülhetnek ezekkel az élőlényekkel, tanulhatnak róluk, esetleg megértik a védelem fontosságát. Ki-ki álláspontja szerint vélekedik erről- én nyilván elfogult vagyok, hiszen sok időt töltök a tengeren, láttam már vadon élő delfint víz alatt és víz felett szép számmal, tehát nem igazán vágyok arra, hogy betonmedencében ugráló delfineket nézhessek meg.

Az viszont szerintem még a delfináriumok hívei számára is túlzás, ami Ukrajnában történt a minap. Két delfint arra idomítottak be, hogy "házasodjanak össze", volt nekik gyűrűjük, tanúik, meg egy kék parókás lány, gondolom ő főállásban sellő, mellékállásban anyakönyvvezető volt a színjátékban.

A delfinek intelligens lények, ehhez kétség nem fér, de a delfináriumban született és nevelkedett, betanított állatok lehetőségei nyilván korlátozottak a tanulásra. Ami itt történt, abban nincs semmi érzelem, pár jutalomfalatért idomították be őket a ceremóniára, és kész. A jaltai intézmény igazgatójának pedig még volt képe azt mondani, hogy a delfineknek is joguk van a boldog családi élethez! Ilyenkor tényleg könnyen lesz az emberből harcos környezetvédő. A fogságban tartással is nehéz megbékélni, de az ilyen megalázó bánásmód végképp elfogadhatatlan a számomra. Azon delfinek jogait emlegetni, akik egész életükre be vannak zárva...

Félreértés ne essék: ez nem csak a delfinekre vonatkozik. Egyáltalán nem tetszene az sem, ha némi felhajtás kedvéért fókáknak, medvéknek, kutyáknak tartanának kézfogót ilyen módon. Bízok benne, hogy az emberek többsége hozzám hasonlóan elutasítja az ilyesmit. És ha arra gondolok, milyen lenne látni az idomítás folyamatát, az esetleg erőszakos, kényszerítő betanítást, talán nem is nagyon akadna olyan, aki támogatná az "állatesküvőt"...

De jó is lenne, ha mindenki láthatná egyszer a vadon élő delfinek elevenségét, ugrásait, játékát, mert így lehet megérteni, nem az a nagy dolog, amit mutatványként adnak elő, hanem az, amit szabad akaratukból.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Szökőárban eltűnt feleségét keresve merül alá rendszeresen egy japán férfi.

Jaszuó Takamacu azért tanult meg búvárkodni, hogy nyomára bukkanjon 2011-ben eltűnt feleségének. A Csendes-óceán hideg vize nem éppen barátságos helyszín a búvárkodáshoz, ezért újabb tanfolyamokat végez, hogy többet és hatékonyabban merülhessen, mindent meg akar tanulni a víz alatti keresésről.

Tavaly a hatóságok háromszor is megpróbálták megtalálni feleségét a tenger mélyén, ám nem jártak eredménnyel a merülések. Ekkor az 57 éves férj úgy döntött, egy napot sem vár arra, hogy melegebb legyen a víz, azonnal beiratkozott egy búváriskolába, hogy felesége, Jukó nyomára akadjon. Elmondása szerint addig merül, amíg rá nem talál.

Takamacu elmesélte, mi is történt azon a szomorú napon 2011 márciusában. Jukó a munkahelyén, egy bankban volt éppen, amikor érezni kezdték a föld rengését. A szökőártól félő alkalmazottak felmentek az épület tetejére, bízva abban, hogy annak 13 méteres magassága elég, hogy biztonságban legyenek. Ám az Onagavát elérő hullám állítólag 20 méter magas volt, itt volt a legerősebb a szökőár pusztítása.

A bank dolgozói közül négyen meghaltak, nyolcat pedig eltűntnek nyilvánítottak, Jukó volt az egyikük. A városka 11 ezer fős lakosságából ezren vesztek oda a tragédiában.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A kanadai Jana Strain 1981-ben született, ám fiatalon nem a búvárkodás érdekelte, hanem a tánc. Csak később kezdett el búvárkodni, 2008-ben választották meg a legjobb újonc szabadtüdős búvárnak. 2009-től folyamatosan javított eredményeit, 2010-ben pedig a világbajnokságon szerepelt kitűnően.

Jana több kanadai szabadtüdős rekordot is tart, a medencés számok közül a dinamikusban a jobb, egy levegővel 181 métert úszott le még 2009-ben, a mélységi számokban az uszony nélküli Constant Weight kategóriában tartja 54 méterrel a csúcsot. A csinos lány, kamatoztatva a tánccal töltött évek alatt elsajátított harmonikus mozgást, víz alatti és feletti modellként is sikeressé tudott válni.

Csak egy átlagos nap a tengerben Mozambik partszakaszán: felbukkan pár delfin, több ezer halból álló raj, több tucat barrakuda, és végül úgy úszik el vagy száz pörölycápa a búvár mellett, mintha kicsit sem érdekelné őket a jelenléte...

A nyílt tengeren bármi előfordulhat, de az, hogy ennyi mindennel találkozhat egy búvár egyetlen túra során, azért egyáltalán nem mindennapos. A Kelet-Afrikában található Mozambik nem számít igazán sokak által felkeresett búvár úti célnak, noha közismert, mennyi különleges látványosságot kínál.

Ám az országban nem túl fejlett az infrastruktúra, ezért egy túra komolyabb szervezést igényel, és hogy mindent meg lehessen nézni, több helyen is érdemes megállni. Akinek a fenti videóban látott állatvilág nem elég, bizonyos pontokon bálnákat, mantákat, cetcápákat is láthat, de ehhez szép távolságokat kell országon belül is utazni. Ám ilyen búvárkalandért megéri...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A jól ismert spanyol szigetről mindenkinek bulizó angolok, strandon tespedő német turisták jutnak az eszébe, búvár úti célként alig tartják számon. Természetesen ahol tenger van, ott merülnek is, gondolhatnánk, és Mallorca sem kivétel. A partszakaszon akadnak korrekt helyek, búvárbázis is van, szóval ha egy búvár ide tervezi a nyaralását, akkor egy-két napot jól el tud tölteni a vízen és a víz alatt is.

Ám a szigetnek van egy titkos, belső világa: a Cova de sa Gleda - Camp des Pou vízzel telt barlangrendszer. A barlang teljes hossza 13,5 kilométer, így a leghosszabb rendszer egész Európában, míg az egész világot tekintve a 14.

A sziget keleti partján található barlangban mészkő van, amikor a tenger szintje alacsonyabb volt, és a barlangokban nem volt víz, akkor cseppkövek alakultak ki. Manapság ezeket megcsodálva merülhetnek a kristálytiszta vízben. Persze ez zárt tér, csak megfelelő felszereléssel és képzettséggel mehet itt víz alá bárki. A veszélyekért cserébe viszont Európa egyik fantasztikus barlangjában búvárkodhatnak a bátrak.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Mesterséges szigetek, mesterséges partvonal- mesterséges korallzátony? Dubajban nem ismernek lehetetlent, ha a semmiből kellene felépíteni valami turistacsalogató látványosságot.

Persze nagy kérdés, mennyire érdekes valójában egy kitalált víz alatti mesevilág. Vannak példák vonzó mesterséges zátonyokra, például pár helyen jól sikerültek a hajósüllyesztési projektek, mert könnyen megközelíthetőek a helyszínek, érdekesek a roncsok, és az élet is megtelepedett rajtuk- ilyenek vannak például Máltán. Máshol a roncs annyira egyedi, hogy önmagában komoly beszédtéma, például az Oriskany repülőgéphordozó gigantikus méretei miatt csinált egy átlagos helyből búvárparadicsomot egy csapásra. A mexikói víz alatti szoborpark pedig olyan egyedi, és annyi néznivaló van itt, hogy tele voltak és vannak a képeivel a búvármagazinok.

Dubajban megirigyelték más helyek sikereit, és az eddig is erősen fejlesztett idegenforgalomban fontos szerepet szánnak a búvárturizmusnak. Ehhez viszont jó merülőhelyek kellenek, amiben nem igazán erős az ország. Pedig éves szintén több milliárd dollárra rúg az összeforgalma a búvárkodásnak az egész világot tekintve, és sokan szívesen hasítanának ki ebből egy szeletet.

A Reef Worlds nevű amerikai cég mesterséges zátonyok kialakítására specializálódott, de nem régi hajókat akarnak süllyeszteni a Közel-Keleten, hanem egy különleges "Elveszett várost" építenének ki a mélyben. Vélhetően úgy alakítanák ki a helyet, hogy a nagyobb mélységben nézelődő búvárok, és a csak a felszín közelében nézelődő sznorkelesek számára is jó program legyen egy kiruccanás ide. A cél egy fenntartható búvárturisztikai modell kialakítása, ami persze jól is jövedelmez.

Valószínűleg Dubajban egy nagy alapterületű, mindenféle építménnyel, szoborral gazdagított víz alatti "vidámparkot" hoznának létre, az ország eddigi fejlesztéseinek sorába legalábbis ez illik. És ha a projekt beváltja a hozzá fűzött reményeket, a Reef Worlds a világ több más pontján kialakítaná egyedi mesterséges zátonyait.

Hogy búvárként ennek örülnünk kellene-e? A válasz nem egyszerű. A víz alá tervezett mesterséges Atlantiszok könnyen giccsbe fordulhatnak, és bevallom őszintén, nem nagyon vonz a fröccsöntött, csicsás istenszobrok közötti úszkálás gondolata. Ám lehet, másnak pont ez jön be, és ne feledjük, az ilyen mesterséges építményekben okozott rongálás azért messze nem annyira káros, mint ha valaki óvatlanul élő korallokat rugdos le egy valódi zátonyon. Szóval ha ez kell az embereknek, és ki lehet alakítani anélkül, hogy a természetes élőhelyeket tönkretennék, hajrá. Legalább kevesebben leszünk igazi búvárok a tenger évezredes munkájával kialakított merülőhelyeken...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Még Indiában is vannak fantasztikus merülőhelyek, mint mostanában kiderült.

A búvárkodás népszerűsége növekszik az egész világon, vannak országok, ahol már évtizedek óta komoly szerepe van a búvárturizmusnak az idegenforgalomban. Európában például Málta számít ilyen helynek, a Karib-tengeren a Bahamák, a Vörös-tengeren az egyiptomi partszakasz, Ázsiában a Maldív-szigetek, és így tovább.

Lassacskán viszont a többi, hosszú tengerparttal rendelkező országban is rájöttek, hogy érdemes lenne a merülési lehetőségeket is fejleszteni. Javult az infrasttruktúra, a búvárbázisok számára kedvezőbb szabályozás lépett életbe, korábban tiltott zónákban is engedték a búvárkodást. Így kezd például fejlődni a búvárturizmus Görögországban, ahol rájöttek arra, lehetőségeik bőven megfelelnének arra, hogy a török, ciprusi, máltai konkurrensekkel is felvehessék a versenyt.

A mostanában legdivatosabbnak számító búvár úti célok viszont jelentős részben Ázsiában vannak. Ma már a búvárok körében mindenki hallott a thaiföldi, malajziai, indonéziai, fülöp-szigeteki helyekről, és komoly forgalmat is generálnak az ott működő vállalkozások. India viszont eddig nagyon le volt maradva ebben a versenyben. Maroknyi búvárbázisra mehettek a kontinensnyi országban utazó turisták, a helyek sem feltétlenül a legjobbak voltak.

Ám megindult a változás. Meglehet, a jövő vonzó úti célja lesz majd India egyik kevésbé ismert régiója, az Andamán és Nikobár-szigetek. Nem csoda, hogy a turistáknak csak egy része jut el ide, hiszen az ország szárazföldi részétől ezer kilométer választja el, sokkal közelebb van hozzá Thaiföld- és annak híres merülőhelyei. Nem meglepetés tehát az, hogy arról érkeznek hírek, az indiai búvárok remek helyekre bukkantak. Felfedeztek például egy helyet, ahol manták rendszeresen megjelennek, és a búvároktól karnyújtásnyira úsznak el.

A manták a víz alatti világ legkedveltebb lényei közé tartoznak. A hatalmas, ám teljesen ártalmatlan lények kecses mozgásuk miatt nem csak a kedvtelési búvárok, de a fotósok és videósok körében is népszerűek. A világ több pontján büszkélkednek olyan pontokkal, ahol a manták rendszeresen megfordulnak, táplálkozni vagy tiszítóállomások miatt- utóbbiak azok a helyek, ahol az óriási ráják megállnak, és várják, amíg az apró halak egy kiszedik belőlük az élősködőket.

Igazi főnyeremény, ha valakinek a közelében van egy ilyen hely, ahol tutira lehet venni a nagy búvárélményt. Elég egy túrán 1-2 ilyen merülés, és máris szenzációsnak érezzük a tengeren töltött hetet. Szóval az indiai búvárhajó, az első és mindmáig egyetlen ebben a szigetvilágban, máris megtalálta az egyik "Szent Grált" a mélyben.

Ami pedig búvárként különösen izgalmas, az a további szenzációs helyek felfedezésének lehetősége. A szigetcsoportnak 572 tagja van, ezernyi potenciális merülőhellyel! Micsoda kaland lehet még senki által meg nem nézett pontokon búvárkodni... Bizonyára sokan álmodnak egy ilyen búvártúráról. Ha a még alig felfedezett partszakaszokra gondolok, ahol a búvárkodás gyerekcipőben jár, azt hiszem, még sok-sok szenzáció várja a szerencséseket a mélyben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Milyen jó régi ismerősöket látni a televízióban!

Az OzoneNetwork Egyenlítő című műsorában beszélgetett két barátom, Előd László búvárfotós és Sásdi Zsolt búvároperatőr. Mind a ketten sokszor díjazott alkotók, remek művekkel a hátuk mögött. Lacival már túráztam is, láttam a víz alatt fotózni, megtapasztalhattam a profizmusát, és még modellkedtem is egy merülésen. Amatőrként is sokat lehet tanulni tőle, ráadásul mint minden sokat merülő búvárnak, neki is akadtak meredek sztorijai. Érdemes a műsornak azt a részét is meghallgatni, amikor a cápás kalandjáról mesél...

Sásdi Zsolt nevével például akkor találkozhattak a magyar tévénézők, amikor a cápákról szóló dokumentumfilm, a Cápák a keresőmben tűnt fel több csatorna műsorán. Tudom, hogy Zsolt folyamatosan utazik és forgat, új filmeken dolgozik, szóval várhatunk tőle még színvonalas búvárfilmeket bőven. 

Szóval mindenképpen ajánlom mindenkinek ezt a műsort, mert szóba kerülnek a búvártörténelem fontos pillanatai, a két rutinos búvár beszél a merülésről, a filmezés és fotózás nehézségeiről és műhelytitkairól, no meg a természetvédelemről. Ráadásul sok látványos felvételt is meg lehet nézni a beszélgetés alatt, szóval akit kicsit is érdekel a téma, annak feltétlenül figyelmébe ajánlom a műsort.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Minden évben statisztikát készítenek arról, hogy hány cápatámadás történt a nagyvilágban. Az alapvető számokban ritkán vannak nagy ingadozások, a titok inkább a részletekben rejlik.

Az egyik fontos adat az, hogy az összes támadásból hány volt végzetes. Egy évben nagyjából száz cápás incidensről érkezik jelentés (az egész világot tekintve), ennek egy része provokált, ami azt jelenti, hogy az ember zaklatta a cápát először, ilyen például az, amikor cápát kifogó horgászt sebesít meg a ragadozó. A támadások közül 13 végződött tragédiával, ezek közül néhány esetben tudták megállapítani, milyen fajhoz tartozott a támadó: tigriscápa, nagy fehér cápa és bikacápa sebesített meg végzetesen embert ebben az évben.

A támadások legnagyobb számban már évek óta az Egyesült Államokban, azon belül is elsősorban Floridában következnek be. Ám ott ebben az évben egyetlen végzetes támadás sem volt, viszont két ilyen is történt Hawaii államban, illetve Ausztráliában, Brazíliában és Reunion sziget mellett.

A támadásokról szóló beszámolók nem mindig kellően részletesek, de általában az kiszűrhető, milyen tevékenység űzése közben szenvedtek balesetet az emberek. A legnagyobb veszélyben a szörfösök voltak, gyakran támadott még cápa úszóra, néhányszor sznorkelezőre, és ebben az évben is több olyan eset volt, amikor szigonnyal halászó, vagy valamilyen állatot (kagylót, rákot) gyűjtő búvár volt a sebesült.

Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy normál készülékes merülésen részt vevő búvárt (tehát nem cápaetetős programban részt vevő vagy szigonnyal vadászó embert) elvétve támad meg cápa. Ebben az évben például Bora Borán történt olyan eset, amikor egy légzőkészülékkel merülő férfi került veszélybe. A búvár nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, amikor egy citromcápa sebesítette meg a karján, feltételezések szerint a kezén megcsillanó óra miatt kapott oda az állat. Nem minden ilyen esetben hozzák nyilvánosságra a pontos körülményeket, de például az érintett búvár merülését szervező Bora Borán működő bázis honlapjáról egyértelműen kiderül, a cápás merülések során ők is csalit használnak. A veszélyes helyzetek többségében szükség van valamire, hogy a búvárokhoz így csalogassák közel a cápákat, mert azoknak általában esze ágában sincs karnyújtásnyira úszkálni az emberek előtt. A többi, búvárról szóló esetnél vagy nem ismertek pontos részletek, vagy kiderül, hogy a víz alatt állatokat befogó ember keltette fel a cápa érdeklődését.

Mondhatni, továbbra is a víz alatt vagyunk a legnagyobb biztonságban, és ez megnyugtató érzés. Ha belegondolunk, milyen rengetegen búvárkodnak, hány millió merülést hajtanak végre egy évben, gyakran kifejezetten cápás helyeken, mert szemtől szemben szeretnék látni a ragadozókat, akkor ez az egy-két eset végképp nagyon kevésnek tűnik. Persze aki biztosra akar menni, az csak édesvízben merül, ott még kevesebb az esély a találkozásra egy cápával...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az Új-Zélandról származó szabadtüdős búvár, Kate Middleton valószínűleg gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy összekeverik híres névrokonával. Ám neki semmi köze nincs az angol királyi családhoz, a kanadai Vancouver szigeten nőtt fel, ahol nap mint nap láthatta a tengert.

Később a hobbija hivatása is lett, évek óta Indonéziában él, ahol egy kis szigeten alapította meg társával együtt az elvonuláshoz ideális kis hoteljét. Itt szabadtüdős tanfolyamokat is tart, de elsősorban jógafoglalkozásokat tart a vendégek számára. Búvárként versenyez is, 2013-ben részt vett az AIDA világbajnokságon Kalamatában, ahol Constant Weight kategóriában 66, Free Immersion kategóriában 61 métert ért el. Jelenleg mind a két eredmény új-zélandi rekordnak számít.