Bevallom, őszinte lelkesedéssel nézem a régi korok búvárvideóit. Szeretném meglátni, mi változott bennük- és mi az, ami kicsit sem.

A búvárkodás fizikája például változatlan, maximum egy kicsit csiszolódott az ezzel kapcsolatos tudásanyag. De azt már fél évszázada is tudták, hogy lassan kell felemelkedni, és figyelni kell rá, milyen mélységben mennyi időt tölthetünk...

A tanfolyami alapgyakorlatokat sem kell újra kitalálni. Felkészülünk az esetleges problémás helyzetekre, és addig gyakoroljuk a víz alatti mozgást, amíg biztonságban nem érezzük magunkat a mélyben. Ekkortól pedig elkezdhetjük élvezni a búvárkodást.

A fenti angol oktatóvideó is pont ennyit mutat be. Ismerősek az első uszonycsapások, a maszklevétel, az első tengeri merülés izgalma. Persze van, ami változott: az én oktatóm nem evett banánt a víz alatt, a csajoknak pedig nem kellett ilyen cuki úszósapkát viselni...

Persze aki ilyen ügyesen mozog a vízben, az felvehet bármit. Nem a cucc tesz minket búvárrá, hanem a tanulás, a gyakorlás és a folyamatos fejlődés. Hiába vannak korszerűbb felszerelések, akit rendesen tanítottak, simán elvan ilyen retró szettben is. Egy idő után úgyse figyelne rá, csak az számít, hogy víz alatt lehet. Ez is a búvárrá válás része...

Ez a kis film 1966-os. Elképzelem, milyen lelkesedéssel vetették bele magukat a Torbay városban működő búvárklub tagjai a munkába, nyilván amatőrként. A céljuk az lehetett, hogy közelebb vigyék az emberekhez a merülés világát. És én ma is bátran meg merem mutatni ezt a filmet minden érdeklődőnek, mert jó képet ad a tanfolyamról, és kifejezetten hangulatos. Igen, a búvárkodás tényleg ilyen jó móka, kellemes kaland, amit bárki bátran űzhet, és közösen élvezhet barátaival.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!