Big Blue Búvár Blog

Floridai búvárok szorgos munkájának köszönhetően tisztul a tenger.

Bizonyára unalmas már, amikor sorozatosan arról beszélünk, mennyi hulladék, szennyező anyag kerül a tengerbe. Ha hatása lenne a sok beszédnek, nem is kellene újra elővenni a témát- de a valóság egészen más.

Még 2018 júliusában kezdett bele az islamoradai Key Dives maroknyi, ám rendszeres csapata abba,  hogy rendszeresen lemerülve begyűjtsék a környék ismertebb zátonyairól a hulladékot, a beszakadt hálókat. Ennek fontos mérföldköve lett az, hogy a közelmúltban elérték a 10,000 fontos (4500 kilós) kiemelt mennyiséget. 

Ez a közel fél tonna már nem csúfítja, károsítja a tenger fenekét. És az, hogy még akár egy kis csapat rendszeresen munkája is lehet komolyan eredményes, nem csak a komoly összmennyiségből látszik. Cortney Benson szerint az elején volt olyan szemétszedés, amikor 500 vagy akár 700 fontnyi hulladékot gyűjtöttek be, ám amikor mostanában visszatérnek a korábban felkeresett helyekre, 100, 200 fontnyi szemetet hoznak "csak" a felszínre.

Az viszont, hogy így is mindig találnak valamit, jelzi, ez a munka nem állhat meg, mert sajnos hulladékból mindig van utánpótlás. Különösen ott van mit keresni, ahol horgászok is gyakran megfordulnak: a tízezer fontnyi szemét jelentős része beszakadt zsinór, ott hagyott csapda. 

A merüléseken helyi önkéntesen vesznek részt. Az elején kaptak támogatást, de mára már mindenki lelkesedésből szedi a szemetet a víz alatt- a búvárközpont a hajót biztosítja. Más cégek is bekapcsolódtak, mert kiderült, a vendégeik jelentős része számára egyáltalán nem derogál ilyen munkában részt venni a szabadidejükben.

Folytatódik tehát a floridai zátonyok megtisztítása, és a búvároknak ötleteik is vannak. Egyrészt arra figyelmeztetnek, hogy a hajóra szállók legyenek odafigyelőbbek, nagyon sok gazdátlan horgonyt, láncot találnak. Hasonló módon a horgászok felszerelései közül is sok végzi a tenger fenekén. A fedélzeten hagyott szemetet könnyen felkapja és a tengerbe sodorja a szél, amit aztán nekik kell kiszedni. Nem ártana kikötési pontokat kialakítani mint a világ sok más részén, mert a horgonyzással sokaknak akad gondja.

No persze a búvároknak is meg kell mutatni, mennyire más, mégis jó, érdekes dolog részt venni olyan merülésekben, ami nem élményszerzésről szól, hanem önkéntes, hasznos munkáról egy fontos cél érdekében. És a példa azt bizonyítja: erre nyitottak is az emberek.

A víz alatt sodródó háló vált valóságos tengeri temetővé.

Búvárok számoltak be arról, hogy a Kajmán-szigeteken merülve egy hatalmas, beszakadt hálót találtak, és ebben több száz halott élőlény, halak, cápák oszladozó teteme volt. A felszínről nem látszott pontosan mi az, aztán amikor az egyik búvár beugrott a vízbe, azonnal egy élettelen óceáni fehérfoltú cápát látott, ami szinte sokkolta. 

Kést ragadva megpróbáltak kiszabadítani pár halat, de szinten minden ami a hálóba akadt, már rég elpusztult. A búvárok rájöttek, hogy ők is erre a sorsra juthatnak, ha nem vigyáznak, hiszen úgy belegabalyodhattak volna a hálóba, mint a tengeri állatok. Így aztán feladták a próbálkozást, de jelezték mit találtak. Később egy halász vontatta ki a hálót a partig, ahol kihúzták, és gondoskodnak majd a megsemmisítéséről.

Ez a háló tehát már nem öl meg senkit- de számon se lehet tartani, mennyi ilyen sodródó tengeri temető lehet még az óceánokban.

Akár minden nap lehetne arról írni, mennyi szemetet találnak a búvárok a víz alatt.

Most éppen két hírt is olvastam ennek kapcsán, a világ két távol eső pontjáról. Ausztrália nyugati részén, Perth közelében rendszeresen merülnek a búvárok a Woodman Point mólónál. Az ilyesféle helyeken általában sok a tengeri élőlény- de mostanság nem belőlük látnak a legtöbbet.

Lisa Hills egyike a búvároknak, akik meg szoktak itt fordulni, ám olyan dolgokat látott, amit már nem hagyhatott szó nélkül. A merülésen fotókat készített, a sok tengerbe dobált hulladék, szemét mellett más is elkeserítette: haldokló cápát, élettelen ráját talált a víz fenekén. 

A mólóról ugyanis sokan horgásznak, akik vélhetően visszadobálják a feleslegesnek gondolt fogást, esetleg a horogról elszabadult állatok nem élik túl az esetet. Az pedig végképp szomorú, hogy milyen sokan hajigálják a vízbe a szemetüket, bízva abban, hogy ott kevesen látják. Lisa Hills már vett részt víz alatti szemétszedésen, de úgy érzi, itt az ideje a következőnek- kiderül, mennyi eredményt lehet ezzel elérni.

Görögországból már szemétszedésről kaptam hírt. A turisták közelében is jól ismert Zakintosz sziget jól ismert gyönyörű strandjairól, égszínkék vizéről. És hogy odalenn mi van? Erről az Aegean Rebreath által szervezett víz alatti hulladékgyűjtés résztvevői tudnak mesélni.

Amikor Antigone Kouteri beugrott a vízbe, egyből talált is valamit: egy autógumival a kezében bukkant fel újra. A kis csapat három órán keresztül dolgozva talált még pár gumiabroncsot, két bevásárlókocsit, több tucatnyi műanyag- és fém doboz, palackot, illetve több kilométernyi beszakadt horgászzsinórt. 

Katarina Tsagari szerint a görög vizekben található hulladék hetven százaléka műanyag. Szomorú tény az is, hogy a megvizsgált tengeri élőlények jelentős részének gyomrában is találtak műanyagot. Görögországba minden évbe rengeteg turista érkezik, de ráadásul a a hosszú partszakasszal rendelkező, a Földközi-tenger keleti, zárt részén található országba máshonnan is sodródik a szemét. Minden évben több ezer tonnányi műanyag szemét kerül a tengerbe, és persze ott is marad, ha csak ki nem emelik legalább egy részét. 

Szeméttelep van a tenger mélyén, és a görög kormányzat erre igen lassan reagált. Csak a közelmúltban próbáltak lépéseket tenni az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása érdekében, de az újrahasznosítás a szakemberek szerint enyhén szólva sem túl hatékony. Csepp a tengerben, hogy az Aegean Rebreath önkéntesei kiemeltek több tonna halászhálót, 289 gumiabroncsot és rengeteg egyéb hulladékot az elmúlt két év alatt. 

A problémáról most már lassan mindenki tud. Itt az ideje hát, hogy mindenki a saját szintjén cselekedjen: termeljünk kevesebb hulladékot, vegyünk részt szemétszedési akcióban, s közös fellépéssel a nemzetközi közösség is sok eredményt érhetne el.

Levágott cápauszonyokra akadt egy búvár a Fülöp-szigeteken.

A tenger ellen elkövetett emberi tettek egyike az esztelen, pusztító halászat. Ennek egy fő célpontjai a cápák, mivel a cápauszony-leves iránt nagy a kereslet Ázsiában. A szerencsétlen cápákat kifogják, az uszonyaikat vágják csak le, a haldokló állatok tetemeit pedig visszadobják a tengerbe.

A cápák viszont nagyon fontos szerepet játszanak a víz alatti életközösségben csúcsragadozóként. Meglepő módon ha a cápák száma megritkul, az igen rossz hatással van a többi élőlényre is a víz alatt. Ezért egyre több helyen védik a cápákat, vagy egyes fajokat, vagy az összeset. A Fülöp-szigeteken néhány fajra van általános védelem, de helyi szinten szigorúbb szabályok is léteznek.

Cebu szigetén például minden cápa kifogása tilos, komoly büntetés jár érte. És pont itt, Cebu közelében, Moalboal mellett akadt rá egy búvár a vízbe dobált uszonyokra. Felmerült a kérdés, miért nem az "értéktelen" tetemeket találta itt, miért az uszonyok voltak ott? Minden bizonnyal az ellenőröket vették észre a tilosban járó halászok, és gyorsan eltüntették a bűnjeleket. 

A törvényi védelem egy dolog, a törvények betartatása pedig egy másik. Remélhetően ez az eset rávilágít arra,  hogy ezen a téren is bőven van tennivaló.

Újabb terület, ahol előtérbe kerül a természetvédelem.

Samponok, tusfürdők, testápolók, naptejek és még mennyi minden, amit emberek milliói használnak minden nap. Miközben a személyes higiénia fontossága nem lehet kétséges, nem nagyon gondolunk arra, mennyi vegyi anyagot használ fel egyetlen ember élete során. 

Sokak szerint eleve vannak olyan kozmetikumok, amelyek helyett előnyösebb a természetes, bőrbarát összetevőjű alternatívákat választani, de ezt főleg a felhasználó szemszögéből nézzük. A tengerbe került vegyületekre viszont kevesebbet gondolunk- nyilván nem meglepő, hogy nálunk ez nem tűnik kulcskérdésnek, de a tengerparti országokban sokkal fontosabb kérdés.

Ahol a korallzátonyok állapota folyamatosan romlik, ott mindig felmerül, mi minden árthat a tenger élővilágának. Az, hogy a szemetelés, az ipari szennyvíz káros, sejthetjük. De az, hogy azok is akaratlanul kárt tesznek, akik nagyon is szeretik a tengert, már elgondolkodtatóbb. Egyszerűen azért, mert rengeteg olyan kozmetikumot használunk (naptejjel kenjük magunkat a leégés ellen, strandolás után tusfürdővel, samponnal mosakszunk), amelyek a vízbe mosódnak a testünkről.

Vannak, ahol már ott tart a helyi szabályozás, hogy egyenesen be is tiltják a korallokra káros naptejeket, például. Olyan helyeken is viták zajlanak erről, ahol óriási üzletről van szó, például Floridában. És míg vannak akik ezért küzdenek, mások alternatív megoldásokat fejlesztenek ki. 

Egy floridai vegyész, aki maga is lelkes búvár, Autumn Blum alapította például a Stream2Sea nevű márkát, ami "reef safe", azaz a korallzátonyokra nem ártalmas összetevőjű kozmetikumot kínál a tenger szerelmeseinek. Mi, akik búvárként rengeteg időt töltünk a tengerben, főleg hasznát láthatjuk ezeknek, ha tenni akarunk a csodás víz alatti világ megóvásáért.

Természetesen ez a termékcsalád csak egy azok közül, amit korallbarátnak hirdetnek. Sajnos nekünk idehaza nem igazán könnyű ezeket beszerezni, hiszen nem sok olyan korall van magyar vizekben amiket meg kellene óvni- így a kereslet sem lehet túl nagy. Az is megeshet, hogy az áruk is magasabb, mint a megszokott, olcsóbb termékeknek. 

De... Tényleg számít az ár e tekintetben? Ha mi nem törődünk vele, hogy okozunk-e kárt a tengerben, pedig mi elvileg még szeretjük is, mit várhatunk mástól? És aki spórolni akar, annak könnyű dolga van: tengeren használjon egyszerűen tiszta vizet a mosdáshoz, napolaj helyett kapjon fel egy napvédő felsőt a leégés ellen. Egyszerűen csak gondoljunk arra, minden apróság fontos. És amit mi magunk nem teszünk meg, azt nem várhatjuk el mástól sem.

Már több évtizede is bőven lehetett hulladékot gyűjteni a víz alatt.

Ráakadtam egy régi búváros videóra. Kedvelem a retró felvételeket, érdekesek, tanulságosak- egyébként magam is többször voltam retró búvár eseményeken, ahol az egykori felszerelések egy része visszaköszön.

Ez a rövid, az 1970-es években született riport arról szól, milyen aktív élet volt az egyik amerikai egyetem búvárklubjában. Eddig még csak érdekesség az egész a számomra. Ám a végén feltűnik valami érdekes: egy kosárban hozzák ki a víz alól a hulladékot.

Mai szemmel nézve teljesen szokványos, mi mindent találtak egyetlen merülés alatt a búvárok. Kólásdobozok, műanyag szemét, papír- ilyet bárki találhat ma is a vizek mélyén.

Ami miatt mégis megosztásra érdemesnek tartom, az pusztán az a tény, hogy nem ma "találtuk fel" a környezetszennyezést, s azt sem, hogy közösen kell tenni valamit ellene. Ám akkoriban erre még jóval kevesebben figyelhettek erre a témára. Pedig a búvárkodás úttörői között voltak az első elkötelezett környezetvédők, mint például Cousteau kapitány. Ennek oka egyszerű. Ők olyan arcát is látták az ember káros tevékenységének, amit szinte senki más, hiszen csak maroknyian mentek a víz felszíne alá. 

Ma már többen merülünk, többet beszélünk erről a témáról, és gyanítom, még a korábbinál is több szemetet termelünk. A megoldás sajnos nem lesz egyszerű- de ha az egykori búvároknak sem derogált hulladékot gyűjteni, akkor mi is bátran részt vehetünk ilyen akciókban.

Sajnos nem csak ókori roncsok adnak munkát a búvároknak görög vizekben.

A tengerbe jutó szemét problémájáról sokat beszélünk. Van, aki szerint túl sokat, van, aki szerint nem eleget- szerintem meg a szavak csak szavak, a lényeg az lenne, hogy valódi változást sikerüljön elérni. Azt máris elértük, hogy egyre többen figyelnek rá oda.

Ám a világ egymástól távol eső pontjairól érkező hírek mutatják, ez nem egyes helyek gondja, hanem világszintű baj. Most éppen Görögországból érkezett beszámoló, konkrétan Androsz szigetéről, ahol önkéntesek júliusban több tonna hulladékot, ezen belül több száz kilónyi beszakadt szellemhálót hoztak ki.

A búvárok beszámolója szerint az volt a döbbenetes, hogy a víz alá merülve színes, lengedező zátonyt láttak, ami a karib-tengeri korallkertekre emlékeztette őket. Ám itt nem lágykorallok és szivacsok alkották a zátonyt, hanem szemét, színes zacskók és egyebek. Ebben az öbölben már zajlik a tisztítási munka- de hány ilyen lehet még a Földközi-tengerben, vagy az egész világon?

Búvárok kemény munkával szedik ki azokat a dolgokat, amiket régen jó szándékkal dobtak a vízbe. 

Amikor ma egyre többet beszélünk a környezetszennyzésről, s különösen fontos téma a tengerek mélyén levő rengeteg szennyező, nem lebomló hulladék, egészen furcsa történetek is felszínre kerülnek. Az egyik ilyen, mai szemmel meghökkentő ötlet a gumizátony volt.

A terv nagyon okosnak tűnt: a felesleges autógumikat a tenger fenekén majd meghódítja az élővilág, új, élettel teli zátonyok alakulnak ki, és mellesleg megszabadulunk egy csomó abroncstól, ami a felszínen csak hulladék lett volna. Hát, a valóságban minden máshogy alakult: a tengeri lények elkerülték a gumikat, s azokból szép lassan mérgező anyag is szivárogni kezdett.

Ám amilyen egyszerű volt százszámra a tengerbe dobálni a gumikat, annyira nehéz most egyesével kiemelni őket. Floridában több helyen folyik ilyen munka, Hernando County területén például önkéntesek is részt vesznek a munkában. Tizenéves búvárok is dolgoznak a víz alatt, az ő generációjuknak nyilván megdöbbentő látni a tenger fenekén a gumihalmokat, amiket negyven évvel ezelőtt teljesen jó szándékkal dobtak be oda.

Mindenesetre lassacskán zajlik a világ több részén a gumizátonyok felszámolása. Hogy aztán mennyi időbe telik, s főleg, mi lesz az ócska gumik sorsa, az nagy kérdés. Mert a felszínen sincs nagy szükség a hulladékhalmokra, az égetéssel is megvannak a problémák. Az pedig aligha segít, ha egy gond megoldásával egyből teremtünk egy újabb gondot...

633 búvár gyűjtött együtt hulladékot Floridában.

Végre egy olyan rekord, aminek értelme, célja is van, fel is hívja a figyelmet valamire. Kicsit unalmas az önveszélyes, öncélú marhaságok sorát látni, ehhez képest kifejezetten pozitív üzenete van annak, hogy a floridai Deerfield Beach-en azért jött össze ennyi ember egy móló közelében, hogy a tenger fenekén levő szemetet gyűjtsék be.

Az ilyen rekordoknak komoly szabályai vannak, a Guiness embere most is a helyszínen hitelesítette a résztvevők számát. Egyesével nyilván kell tartani minden búvárt, s csak az számít hivatalos és eredményes merülésnek, ami legalább 15 percig tart. Összesen 633 ember ment a vízbe az erre meghatározott két óra alatt, így mostantól övék a rekord. (A korábbi 614 fős szemétgyűjtési csúcsot Egyiptomban állították fel. Talán még nekik vagy másnak is lesz ehhez a rekordhoz szavuk, de ezzel nincs semmi probléma, mert a szemétszedés bármilyen céllal, bármilyen indíttatásból pozitív dolog.)

Voltak akik egészen távolról érkeztek azért, hogy részt vehessenek a nagy közös hulladékgyűjtésben. Egy 13 éves kislány például egyenesen Illinois államból érkezett édesanyjával, hogy segítsenek a tenger megtisztításában. Sajnos ők sem emelkedtek a felszínre öres kézzel, mert Floridában is rengeteg a hulladék a víz mélyén.

A több mint félezer búvár annyi mindent szedett össze, hogy pontosan összesíteni még nem is lehetett a teljesítményüket. De egy sokat mondó adatot azért közöltek, mert a helyzet illusztrálására egy dolgot azonnal lemértek. A főleg horgászok által használt móló alatt a búvárok csak a beszakadt ólomnehezékekből 700 kilónyit gyűjtöttek össze! Ez a meghökkentően magas szám jól illusztrálja, hogy egészen elképesztő mennyiségű szemét sodródik a tengerek fenekén, azaz még egy ilyen tömeges akció is pusztán korlátozott eredményeket érhet el. A figyelemfelhívó jellege viszont kétségkívül hatalmas, tehát a célt mindenképpen segíti.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy ilyen közösségi rendezvény mindig jó buli a búvárok számára...

Máltát sem kíméli a hulladék áradata.

Egy helyi búvár Xemxija közelében rögzítette ezt a videót, amiben sokkoló mennyiségű, víz alatt sodródó szemét látható. A tengerfeneken főleg műanyag borítja be- többek között még egy máltai zászló is a búvár kezébe kerül, pedig aligha arra szánták, hogy ide kerüljön.

Sajnos a világ sok pontján készülhetnek hasonló videók, és messze nem arról szól a történet, hogy egyik vagy másik országot hibáztassuk. A tengeri áramlatok miatt nagyon gyakran olyan is felbukkan a partok mentén, amit a bolygó másik oldalán dobtak a vízbe. Szerencsére sok helyen jönnek rá erre az emberek, és próbálnak cselekedni. Máltán csodálatos merülőhelyek, tiszta víz várja a búvárokat, ezeken a partközeli helyeken pont kevesebben búvárkodnak- így még a búvárok jelentős része sem tudhatja, mi minden van adott öblökben.

A szemét összegyűjtése csak az egyik lehetőség. Az még jobb, ha a szemét nem is "termelődik", tehát jóval kevesebb egyszer használatos műanyagot használunk. Lehet saját ivókulacsot használni a sok kisüveges ásványvíz helyett. A bevásárlásnál is lehetünk visszafogottak a zacskókkal. Eleve választhatunk olyan terméket, ami nincsen többszörösen műanyagba csomagolva. Egyik napról a másikra nem fognak megszűnni a fentihez hasonló problémák, de hosszú évek alatt, közös munkával igenis érhetünk el eredményeket.