Bikinis cápavédők

Manapság már a különböző természetvédelmi szervezetek is ügyesen használják a médiát, a kampányban minden eszközt bevetnek, hogy felhívják tevékenységükre a figyelmet, illetve minél több pénzt gyűjtsenek a programjaikra. Mert támogató van, főleg a némileg bűntudatos nyugatiak hajlamosak a zsebükbe nyúlni, ha meg kell védeni a kedves delfineket, bálnákat, utána pedig lehet folytatni ugyanúgy a "kissé" pazarló életstílust.

Bevallom, időnként hezitál is az ember, mit gondoljon a viszonylag nagy port felverő környezetvédelmi akciókról. Mennyire szól az állatokról, mennyire magáról a környezetvédőkről? És valóban ér valamit egy kampány, képes megvédeni az élővilágot vagy változtatni az átlagemberek szemléletén? Azért általában úgy vagyok vele, a környezetvédők többsége bizonyára tisztességes, az állatokért aggódó ember, megérdemlik a támogatást.

Ám azzal is tisztában vagyok, nagyon jól tudnak élni bizonyos eszközökkel. A sok cápavédő közül például sokan felfigyeltek a Shark Angels nevű szervezetre, aminek tagjai között sok csinos hölgy van, akik lelkesen merülnek, úsznak a különféle cápákkal. A honlapjukon írnak tevékenységükről, stílusos póló vásárlásával lehet őket támogatni, és persze böngészgethetőek a vagány fotók.

Szóval nem nehéz felfigyelni ezekre a csinos hölgyekre. És talán valóban meggyőző is egy olyan fotó, amin egy bikinis csaj vidáman úszkál karnyújtásnyira egy nagytestű ragadozótól, mert jelzi, nem kellene senkinek sem rémülten kimenekülni a vízből, csak azért, mert valahol felbukkan egy cápa.

Szóval hajrá, Shark Angels! Kellenek őrangyalok a cápáknak is- és hogy világjárás, merülés közben a csajok még jól is érzik magukat? Ennyi nekik is jár...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A bálnales árnyoldalai

Ahol csak felbukkannak cetek a tengerben, elkezdenek túrákat szervezni a megfigyelésükre. Manapság már óriási pénzek forognak a bálna- és delfinnéző hajós kirándulások piacán, de hiába sorolják ezt az ökoturizmushoz, egy cikk szerint komoly kárt okoz az állatoknak. Környezetvédők állítják, az állatok félnek a turistákat szállító hajóktól, nem táplálkoznak rendesen, akár ki is pusztulhatnak az állatbarátok túl nagy érdeklődése miatt.

Ezek nagyon komoly szava, de... Néha van olyan érzése az embernek, hogy bizonyos környezetvédők mindenben találnak hibát azért, hogy egy kicsit magukra irányítsák a figyelmet. Azt az apróságot ne felejtsük el, hogy az állatok nem hülyék, ha valahol állandóan megzavarják őket, odébb fognak állni. Ehhez képest vannak helyek, ahol már sok éve rendeznek bálna- vagy delfinnéző túrákat, és a cetek még mindig ott vannak. Nem úsznak el rémülten, nem tűnnek el a felszín alatt azon nyomban, és most is szép számmal lehet őket látni.

Az egy másik kérdés, hogy vannak egészen kis létszámú populációk, pár tucatnyi egyedből álló csapatok, ezeket békén lehet hagyni, de meggyőződésem, pontosan megállapítható, melyek ezek a veszélyeztetett állatok. Egyszerűen nem kell oda több túrát szervezni, és kész. De kissé szkeptikus vagyok, hogy valóban jobb lesz a delfineknek, amennyiben többé nem mennek oda a turisták, de a halászok és a többi hajós senki által nem látva roboghat ezeken a vizeken és gázol el esetleg egy-két állatot.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy rendszeresen tengert járó emberként kicsit furcsállom a cetek rettegésének emlegetését. Nagyon sokszor szálltam hajóra a világ mindenféle részein, és ebből egyetlen alkalom volt, amikor kifejezetten bálnák kedvéért indultunk ki a vízre. Meg is találtuk őket, elúsztak mellettünk, mi megnéztük őket, de nem hinném, hogy ez a nagyjából 30 másodpercnyi szemkontaktus megzavarta volna őket olyan nagyon.

És a többi alkalom, amikor delfint láttam tengerben? Hát azok csak úgy jöttek, maguktól. Nem kergettük őket, nem az volt a cél, hogy szervezett túrán kifejezetten delfineket figyeljünk meg, egyszerűen csak hajóztunk, amikor azok feltűntek a távolban- vagy egész közel. Egyszer az Adrián Biogradból indultunk el egy merülőhelyre, és negyedórán át velünk úszott pár delfin, annyira közel a hajónkhoz, hogy meg lehetett volna őket érinteni. Máskor a Vörös-tengeren merültünk, amikor fél órán át úszott és keringett körülöttünk egy magányos delfin. Ha nem jöttek volna, nem kerestük volna őket, hiszen nem azért szálltunk vízre. Voltunk olyan helyeken, ahol mások már láttak korábban delfint, mert a környéken éltünk- néha előkerültek, néha nem.

Szóval mit tegyünk, ha az elvileg veszélyeztetett tengeri emlősök maguk közelítenek? Zavarjuk el őket, hogy így védjük meg az épségüket magunktól? Ugyan már. Olyan is volt, hogy épp az apartmanunk teraszán ültünk Horvátországban, amikor észrevettük, egy csapat delfin úszik be a szemünk láttára a rogoznicai öbölbe. Mentek egy kört, majd továbbálltak. Mit kellett volna tennünk?

A válasz nyilván nagyon egyszerű: semmit. Intelligens élőlényekről beszélünk, akik hozzánk képest nagyon is otthonosan mozognak a tengerben. Amit nagyon nem akarnak, az nem is fog megtörténni. Persze tudom, van olyan, amikor adott helyen élő csapatokat akár több tucatnyi hajóval üldöznek, miközben rengeteg turista rikoltozik a fedélzeten, de ezeket a helyzeteket nem különösebben bonyolult szabályozással kordában lehet tartani. Nem 100 hanem 10 hajónak legyen túraszervezői engedélye, és kész. Ezt a világon elég sok helyen jól tudják alkalmazni nem csak bálnákkal, hanem mondjuk cápákkal is. A turista pedig, ha biztosra akar menni, előre foglalja a helyet a túrán- vagy egyszerűen kinyitja a szemét, ha hajóra száll, mert tudja, bárhol felbukkanhat egy csapatnyi tengeri emlős.

És zárszóként még annyit: ha esetleg meg is ijed pár bálna vagy delfin, ezek a túrák ismertetik meg az átlagemberrel ezeket a fantasztikus állatokat, akik elkötelezett cetvédőkké válnak maguk is. A túláradó szeretet káros is lehet, de ha valaki belegondol, egy évszázada hány helyen vadásztak bálnára, delfinre, és mennyire megváltozott az ehhez való hozzáállásunk, és ez mennyi állat életét kímélte meg, akkor talán mégse kellene pont a bálnanéző túrákat hibáztatni.

Mert miközben ilyen témákat feszegetnek a konferenciákon, a norvégok szép csendben 729 bálnát öltek meg egyetlen bálnavadászati szezon alatt, és azon dolgoznak, hogy növeljék a bálnahús utáni keresletet. Ám talán aki megcsodálta őket élőben, az nem kér belőle...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A védelem csodája

Sokan hiszik azt, hogy a Földközi-tenger merülőhelyei kevésbé látványosak, nem nagyon vannak nagy halrajok, nagyobb halak, alig vannak színes gorgóniák és így tovább. Pedig volt ez egészen máshogy is, és ennek kézzel fogható bizonyítékai vannak.

Pianosa szigete a jó példa rá, hogy szigorú védelemmel fenntartható az élővilág épsége. Az Elba közelében található Pianosa a Toszkánai-szigetek Nemzeti Parkhoz tartozik, ezért szigorúan védett. Régebben pedig azért nem lehetett a sziget körüli vizekben halászni, búvárkodni, mert 1998-ig szintén szigorúan őrizték: börtön volt rajta.

A sziget jelenleg is csak külön engedéllyel látogatható, és csak néhány kijelölt ponton lehet merülni a látogatóknak, akiknek maximális számát korlátozzák. Nem egyszerű a dolga tehát annak, aki ide akar búvártúrát szervezni, de a dolog másik fele az, hogy olyan látványban lehet része, amiben máshol nem nagyon a Földközi-tenger mélyén.

Az ilyen méretes barrakudákból álló rajok például enyhén szólva sem számítanak megszokottnak a térségben:

De sasráját se láttam még soha az életben európai vizekben merülve:

Emellett pedig hatalmasra nőtt sügérek úszkálnak a sziget körüli vizekben, láttak már itt macskacápát, nagy langusztákat, és persze nem szokatlan az sem, hogy a falakat színes vörös gorgóniák borítják, amiket nem törtek, szakítottak le a halászok vonóhálói. Az itteni merüléseken készült videók szinte mindegyikében láttam valami igazán látványosat.

Szóval semmi nagy titok nincs abban, hogy kell segíteni a tengernek: ha békén hagyjuk, az élővilág teszi a dolgát. A kishalakból nagyok lesznek, nem tűnnek el a nyílt vízi halrajok, nem tarolja le senki a tenger fenekét. És a dolog úgy működik, nem feltétlenül kell mindent védeni, elég lehet bizonyos területeket, de azokat valóban hatékonyan, valóban minden olyan tevékenységet tiltva, ami kárt okozhat. Kicsit ezzel a búvárkodás ellen is beszélek, de ám legyen, juthassunk el csak ritkán a látványosabb merülőhelyekre, ha ez az ára, hogy egészségesebb legyen a tenger.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Halászat dinamittal

Sokan aggódnak a tengerek, tavak élővilágáért, amiket rengeteg dolog veszélyeztet. Van egy roppant pusztító halászati módszer, amiről azért érdemes szót ejteni, mert rengeteg kárt okoz.

A világ bizonyos részein a dinamit olcsó, és ezért a szegény halászok ezzel fognak halat gyorsan és egyszerűen. A módszer aránylag egyszerű, a robbanóanyagot bedobják a vízbe, jön a detonáció, pár másodperc múlva pedig a felszínre emelkednek a döglött halak, amiket csak ki kell szedi a vízből.

Az alábbi videón két srác mutatja be, hogy működik ez, nyilván rettentően poénosnak gondolják ezt az agyatlan pusztítást:

Ha úgy nézzük, akkor csak egy gyors halfogási módszert látunk, nem is kellene rajta kiakadni- hálóval fogva is az a cél, hogy kiszedjük az ennivalót a tengerből. Ám a történet ennél sokkal problémásabb, mert a lényeg a felszín alatt van, amit a dinamittal halászó nem láthat!

Pontosabban már a felszínen is van gond, mert a felemelkedő döglött halak közül csak az elég nagyokat és értékeseket szedik ki a halászok, már ott is van egy komoly veszteség. De az igazi tragédia a víz alatt van. Egyrészt a döglött halak egy része nem emelkedik a felszínre, hanem lesüllyed, teljesen értelmetlenül pusztul el. Ami még rosszabb, egy területen a robbanás mindent kiirthat, kis rákokat és csigákat, no meg az összes, a tengerfenék közelében rejtőző halivadékot, amiből így soha nem lesz kifejlett példány, jóval azelőtt megölik őket, hogy értelme lenne a kifogásuk. Rendszeres dinamitos halászattal ki lehet irtani egy egész zátony teljes halállományát, és az ivadékok elpusztulása miatt az képtelen is lesz a regenerálódásra hosszú időn át.

Aztán ott vannak a nem mozgó élőlények, amelyeket letör a robbanás, így vesznek oda hosszú évek alatt nőtt korallok, elpusztulnak a szivacsok is. Sivár, kihalt, holdbéli tájjá válik egy korábban élettől nyüzsgő korallzátony, úgy, hogy a rengeteg elpusztított állatnak csak kis töredékéből válik élelem, a többi csak elbomlik odalenn. És ha egy dinamitos halász azt látja, a robbantásnak már nincs értelme, mert semmi értékes hal nem emelkedik a felszínre, megy a következő, még épnek látszó zátonyhoz. Ezen a videón látható, ahogy a dinamit döglött halakat, teknőst, korallokat hagy maga után, a felvétel rettentően elkeserítő.

Így aztán pár országban a dinamitos halászat az egyik legszigorúbban büntetett kihágás, mert roppant nagy károkat okoz. Ráadásul veszélyes az emberekre is, hiszen a robbanószerek balesetet okozhatnak a hajón, sőt, olyan is volt már, hogy a víz alatt békésen nézelődő búvárok mellett robbantottak, és ez komoly sérülést okozott. 

Tisztában vagyok vele, hogy amikor beülünk egy tengerparti halétterembe és rendelünk magunknak valamit, nem címkézik fel, milyen módon fogták. De tudnunk kell, időnként óriási ára van a finom fogásoknak, és ha netán találkozunk ilyen módszert alkalmazó barbárokkal, gondoljunk arra, az igazi pusztításról a felszínen nézelődve még csak elképzelésünk sem lehet.

Ez a tengeri élővilág védelmének legnagyobb nehézsége: egyszerűen az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, a legszebb azúrkék tenger felszíne alá bukva is találhatunk haldokló, pusztuló élőhelyeket. Mindaz, amit a felszínen teszünk, odalent okoz igazán nagy kárt, ezt észben tartva cselekedjünk minden helyzetben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

1 Tovább

Horgolt búvárruha

Egy búvárkodásban is járatos lengyel művész érdekes módját választotta a figyelemfelhívásnak: egy víz alatti múzeum installációit burkolta be horgolt alkotásaival.

Agata Oleksiak, avagy művésznevén egyszerűen csak Olek, aggódik a cápákért, amiket komolyan veszélyeztet az emberi tevékenység. A tenger élőlényeiért pedig a tengerben kampányol a lengyel alkotó, akinek specialitása a horgolás. Így aztán született egy képsorozat, amiben horgolt ruhában merültek alá a modellek. Meglehetősen furcsa látvány ilyen öltözékben látni egy búvárt, illetve egy cetcápával úszó "sellőt".

Ám akkor hallottak róla többen, amikor Mexikóban a híres víz alatti szoborparkban is felbukkant a horgolt alkotásaival, és Jason deCaires Taylor egyik, a mélyben kiállított alkotását, ami nagy bombákat formáz, szintén beburkolta. Ez a múzeum fenntartójánál kiverte a biztosítékot, és bírósági eljárással fenyegetőzött a gerilla-művészet miatt. A szoborban a horgolt burok nem okozhat nagy kárt, de ezek az alkotások úgy lettek kialakítva, hogy megtelepedjen rajtuk az élővilág, a szorosan ráhúzott horgolt cucc pedig ezeket letakaríthatta a bombák felszínéről. Így aztán akár ténylegesen okozhatott némi kárt az akció.

Hogy valóban sikerül-e felhívni a figyelmet a cápák megóvásának kérdésére, az jelen esetben is nagy kérdés. Talán igen, talán nem, mindenestre beszélünk a témáról, és ez már önmagában is hasznos. Az élővilág pedig hamarosan újra benépesíti majd azt a bomba-szobrot...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Váratlan mellékhatás

Azzal most már egyre többen tisztában vannak, hogy a vizeinket rengeteg gyógyszermaradvány szennyezi. Ám úgy fest, ennek például a halak esetében jó hatása is lehet, mert tovább élnek, de valóban örülni kellene ennek?

Mivel rettentő sok gyógyszert fogyaszt az emberiség, ezekből rengeteg hatóanyag kerül az élővizekbe. Van, ami a vizelettel ürül, de a szemétbe dobott pirulák tartalma is elvegyül a tengerek és tavak vizében. Amíg kis mennyiségről volt szó, ezt nehezen lehetett volna kimutatni, ma viszont már más a helyzet, vizsgálatok sokasága igazolja ezt.

Svédországban az Umea Egyetemen kísérleteztek egy helyi halfajjal, amit laboratóriumi körülmények közt olyan vízben tartottak, amiben álmatlanság elleni nyugató hatóanyaga volt jelen- ez a természetes körülmények között is nagy koncentrációban mutatható ki. Az emberek esetén a szernek köszönhetően a gyógyszer szedője "belassul", ám a halak aktívabbak és bátrabbak lettek- többet ettek és tovább éltek.

Azért nem kell örömtüzeket gyújtani, és az sem ajánlható, hogy mostantól minden lejárt gyógyszert a vízbe szórjunk. A vizsgálat jelentősége az, hogy eddig elsősorban a nehézfémek hatását vizsgálták, amelyekről nyilván tudni lehetett, mérgezik az állatokat, de annyiféle gyógyszer van a vizekben már, hogy árnyaltabb megközelítésre van szükség. Ami az emberre hat valahogy, az az állatoknál esetleg pont ellentétesen működik.

És még a látszólag jó hatás, az élettartam növekedése sem sorolható be egyértelműen a pozitív dolgok közé. Mondani sem kell, hogy ezzel esetleg felborul egy-egy élőhelyen az egyensúly, bizonyos fajok előnybe kerülnek mások kárára, és így tovább. Nem lehet úgy beavatkozni egy táplálkozási láncba, hogy annak csak egy eleme módosuljon, a többi nem. És persze a vizsgálat laboratóriumi körülmények közt zajlott, a természetben még ezer más tényező befolyásolhatja a különféle gyógyszerszármazékok hatását. Szóval messze vagyunk még attól, hogy megértsük, minek mi a következménye- a legjobb az lenne, ha nem élesben derülne ki, a különféle állatok közül melyik válik depresszióssá, hiperaktívvá, netán agresszívvé a felelőtlenül vízbe öntött gyógyszerek miatt.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Ne etesd a delfineket

A nyílt tengeren felbukkanó delfin nem a barátságos Flipper, hanem egy erős, gyors, intelligens ragadozó. És beleavatkozni a vadon élő állatok táplálkozásába nem csak hibás, de sok helyen törvénytelen is.

Az Egyesült Államok az egyik ország, ahol tiltják a delfinek etetést, már 1972(!) óta. A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) most ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lenne szabadna ilyet tenni, de páran még mindig figyelmen kívül hagyják a tiltást.

Egy szakember rámutatott, nagyon is jó oka van annak, amiért nem engedélyezett a delfinek etetése. Ezek okos emlősök, gyorsan tanulnak, megszokják, hogy a hajókról könnyen, gyorsan szerezhetnek maguknak ennivalót. Ám így gyakorlatilag vadászat helyett rászóknak a koldulásra, és megváltozik a természetes viselkedésük. Miközben az emberek azt hiszik, jót tesznek az etetéssel, kapcsolatot építenek a kedves delfinekkel, a valóságban nagyon is sok kárt tehetnek. Ahogy egy illetékes fogalmaz: "a szeretetükkel ölik meg a delfineket".

Mondani sem kell, mekkora baj lehet abból, ha egy vadon élő állat az élelemszerzés természetes módját kezdi elfelejteni. Ami még rosszabb, ha teljesen hozzászoknak ahhoz, hogy a hajóról kapnak enni az emberektől, egy idő után agresszívan fogják követelni a jussukat, már szó sem lesz barátkozásról. A fiatal delfinek pedig az idősebbektől tanulnak, és amelyik úgy nő fel, hogy a hajóknál kell koldulni, az vadászni már nem is fog tudni. Az állatok némelyike már úgy viselkedik, mint a fogságban élő fajtársaik, hiszen ugyanúgy kérik az ennivalót. A halászok is arra panaszkodnak, hogy a delfinek már nem félnek a hajóiktól, egészen közel merészkednek, hogy halat kolduljanak.

A hatóságok természetesen szigorúan büntetik az elcsípett szabályszegőket, de nagyon nehéz minden magánembert elkapni, vagy ha nem is megbüntetni őket, elmagyarázni nekik, miért okoznak kárt a jószándékúnak gondolt etetéssel. Ezért próbálják közleményekkel tájékoztatni az embereket, de valljuk be, nagyon nehéz elfordítani a fejünket, amikor egy vidámnak tűnő delfin feltűnik a hajótól karnyújtásnyira, és "barátkozni akar". De ez a történet egészen másról szól...

Soha ne feledjük, ezek az állatok, bármennyire intelligensek, elsődleges céljuk a létfenntartás. Az emberben általában nem barátot, játszótársat látnak, hanem egy lényt, aki rendszeresen eteti őket. Ám ez mindig a mi hibánk! Ha nem kapnának finom falatokat, akkor nem viselkednének úgy, ahogy. Igaz, nem mennének annyira közel a hajóhoz, nem lehetne őket megsimogatni. De egy vadállattól elvárni azt, hogy természetes ösztöneivel ellentétes módon viselkedjen, bizalmaskodjon, eleve nagy hiba. Nyilván minket meg a Flipperhez hasonló filmek rontottak el, de ha már olyan nagyra vagyunk az ember intelligenciájával, talán jó lenne ráébredni, mi a különbség valóság és mese között, és ezt észben tartva próbáljuk megfigyelni a delfineket is, a többi állatot is...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

2 Tovább

Teknősmentők

Costa Ricában szabadítottak ki egy kötelekbe gabalyodott állatot. Ő megmenekült, de a többi, műanyag zsinegek által fogságba ejtett állat szinte mind elpusztul- a számukat megbecsülni sem lehet.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább

Börtön egy rájáért

Egy hivatásos merülésvezetőként dolgozó búvár lelőtt egy védett sasráját a Mariana-szigetek egyik tagjánál- hat hónapig fog miatta ülni.

A kínai nemzetiségű búvár egy helyi cég alkalmazásában volt. Saipan sziget mellett az Eagle Ray City nevű helyen merült csoportjával, amikor szigonypuskával lelőtt egyet a névadó sasráják közül. A közel egy méteres állatot a felszínre vitte, állítólag ekkor szólt már a vendégeknek, hogy a tetemet nem kellene fotózni, mert sasráját elejteni illegális.

Ám egy kép mégis megjelent egy közösségi oldalon, és nem sokkal később el is indult az eljárás a búvár ellen. Ő azzal védekezett, hogy nem tudta, szabálytalan sasráját kifogni, de ezt a bíróság nem hitte el neki- és nagyon furcsa is lenne, ha egy öt éve ezekben a vizekben dolgozó ember nem tudna a védelemről, ráadásul az a tanúvallomás is ellene szólt, ami a hajó fedélzetén történtekről számolt be.

Az ügyész a legszigorúbb, hat hónapos börtönbüntetés kiszabását kérte, és a bíró az ő véleményével azonosult, a büntetést pedig nem függesztette fel, és nem lehet csökkenteni sem. Az ítéletében rámutatott, hogy a szigetek szempontjából mekkora jelentősége van a tengerre épülő ökoturizmusnak, és minden, ami nem csak valós, de erkölcsi kárt is okoz, rossz hatással van erre. Ráadásul komoly súlyosbító következmény, hogy a búvár hivatásosként példát mutat azoknak a vendégeknek, akikkel együtt merül, és a szigonypuskával lövöldözést nem kellene a turistáknak eltanulnia. A kínai búvárnak azzal is szembe kell néznie, hogy a börtönbüntetés letöltése után ki is utasítják, nagyon nagy árat fizetett tehát a rájáért.

Ilyenkor nyilván van akiben felmerül, nem volt-e túlságosan szigorú a bíróság? Nos, egyrészt a bíró a törvények által megszabott keretek között maradt, és ha a törvényhozók annak idején úgy döntöttek, a védett állatok elejtését ennyire keményen lehet büntetni, akkor nincs miről beszélni. Számomra pont az a furcsa, amikor nyilvánvaló állatkínzási ügyekben hoz enyhe ítéletet egy bíróság. Papíron szigorú a törvény, de aztán valahogy mintha "csak egy állat" felkiáltással megússza egy ejnye-bejnyével egy jogsértő.

A bíróság a Mariana-szigeteken ezzel szemben viszont üzent. Egyértelművé tették, hogy az ország számára a tenger milyen kiemelt fontosságú, hogy a védelmet komolyan veszik, és főleg azt demonstrálták, a tengerből élők, a tengeren dolgozók végképp nem hághatják át a szabályokat. Az ítéletben rámutatott a bíró, a búvár nem volt életveszélyben, nem támadott rá a rája, és nem is az éhhalál elkerülése miatt lőtte ki- valamiféle különlegességgel akart szolgálni a vendégeknek, de nagyon rossz módját választotta a "szórakoztatásuknak".

A nyaralásukra sok pénzt áldozó búvárok ugyanis ilyen cselekedetekkel szembesülve valamit mindenképpen reagálni fognak, senkit nem hagy hidegen, amikor a szeme láttára ejtenek el egy különleges élőlényt. Lesznek, akiket a rossz példa arra bátorít, hogy ők is megpróbáljanak így trófeát gyűjteni, tehát egyetlen rája elejtését több másik példány pusztulása követhet. Bár ez nyilván a búvárok kisebb részénél fordulhat elő, kizárni nem lehet.

A többség viszont nyilván felháborodik, amikor egy értelmetlen, ráadásul szabályszegő pusztítással szembesül. Ők esetleg lemondják a további merüléseiket, lehet, soha nem térnek vissza a Mariana-szigetekre, és barátaiknak is azt mondják, "csak akkor utazzatok oda, ha látni szeretnétek, amint a víz alatt, a szemetek láttára lőnek ki csodálatos állatokat". Nos, ez nagyon kevés embernek csinál kedvet- és akiknek meg igen, azok jobban tennék, ha inkább otthon maradnának.

Ez mind része egy ilyen ítéletnek. És biztos vagyok benne, van olyan, aki nem akar fél évet börtönben tölteni egy rája elejtéséért. A visszatartó erő tehát meglesz, és más helyeken pont ugyanígy lenne ilyen hatása annak, ha az állatokat megilletné a valós törvényi védelem. Ha pont a Mariana-szigetektől kell példát vennünk, akkor legyen úgy.

Az alábbi videók is ezen a bizonyos merülőhelyen készültek, és látható, milyen elegáns, méltóságteljes állatokról van szó. Belegondolok abba, ki akar közülük egyet kilőni, és kinek okoz örömet a vérző, vergődő sasráját látni- és máris teljesen indokolt a bíróság elrettentésnek szánt szigora.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább

Korallkertészek

Az alábbi videóban látható egy kis útmutató a korallokat tenyészteni szándékozó légzőkészülékes hobbikertészeknek.

Tudom, furán hangzik az ötlet, hogy a víz alatt alakítsanak ki ültetvényeket korallok számára, de ez ma már több helyen létező gyakorlat. Arról már sokan hallottak, hogy az emberi tevékenység, a tenger melegedése hatására az óceánokban pusztulnak a korallzátonyok. Ennek következményei beláthatatlanok, a halódó zátonyokról eltűnnek a halak, a helyiek nem tudnak halászni, a turizmusra is nagy csapást mér ez a jelenség és persze eleve nem lehet ölbe tett kézzel nézni, ahogy az élővilág pusztul a tenger mélyén.

Többféle megoldást találtak már ki arra, hogy lehet újjáéleszteni egy zátonyt. Gyakran segít a nagyobb védelem, a halászat vagy a turizmus végleges vagy ideiglenes tiltása. Szoktak kialakítani mesterséges élőhelyeket, nagy betongömbökkel vagy fémkeretekkel, amin megtelepedhetnek a korallivadékok.

De az is jó megoldás lehet, hogy a letört, apró koralldarabokat összegyűjtik, azokat egy nagy keretre rögzítik addig, amíg megerősödnek, nagyobbak nem lesznek, végül visszaviszik őket a zátonyra, ahol végleges helyükre telepítik őket. Ehhez bizony türelem kell és odafigyelés. 

Azt hiszem, belátható, az óceánt ilyen kézműves módszerekkel megmenteni legalábbis nehézkes. Mégis, kis területeken szép eredményeket lehet elérni, és ami még szebb, az ember megmutathatja, amit tönkretesz, azt ki is tudja javítani, munkával és összefogással. Aki látja a videót erről, az pedig elgondolkodhat azon, legközelebb jobban vigyáz merülés közben, ne okozzon kárt semmiben, és persze az is eszébe juthat, mit tehet még a tenger élővilágának megóvásáért.

Szóval a film lényege a példamutatás, nem pedig az, hogy mostantól aztán mi, búvárok, mindannyian essünk neki a korallkertészkedésnek. A jó az lenne, ha el se kéne odáig jutni, hogy szükség legyen újratelepítésre, ilyen aprólékos kis munkára, és aki víz alá megy, az csak az élmények kedvéért tehetné. De ettől azért még igen messze vagyunk...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog