Big Blue Búvár Blog

Elgondolkodtató lehet egy egyszerű videó is egy falatozó teknősről.

A tengert elárasztó műanyag szemétről sok helyen olvashatunk manapság. Láthatunk drámai felvételeket strandot beborító hulladékról, bálnákról amiknek gyomrában minden van az üdítős palacktól a szívószálig.

Hogy néz ez ki a tengerben? A felvételen az látható, ahogy egy teknős kényelmesen harap egy medúzából. És most képzeljük el azt, hogy mennyire néz ki másnak egy vízben levő, régi, kissé szakadozott műanyag zacskó- sajnos nem nagyon. Nem kevés teknős pusztulhatott el úgy, hogy összetévesztette a táplálékot az általunk eldobott szeméttől.

Hát ezért kell jobban odafigyelni a hulladékkezelésre. De ne legyenek illúzióink: ha holnap betlltanák a zacskókat, akkor is még mindig sok-sok évig milliószámra sodródnak a vízben a korábban odekerültek.

Szemétből kellett kimenteni a halacskát a búvároknak.

Most már lassacskán naponta lehetne elgondolkodtató videókat megosztani arról, ahogy a tengeri élővilágot pusztítja a műanyag hulladék. Tulajdonképpen unalmas is lehetne ez a téma- de éppenhogy nagyon fontos, ezért személy szerint nem engedem el a témát. Mi tehetünk róla, mi tehetünk ellene- pusztán ez okból mutatok rá példákat, miért nem jó egyszer használatos műanyagokat használni, nem törődni a zacskókkal.

Egy Thaiföldön dolgozó búvároktató, Nat Senmuang osztotta meg ezt a felvételt. A halacska furcsán vergődött a tenger fenekén, és elsőre én sem láttam, miért nem mozdul- egy zacskóba szorult bele szegény jószág. S ha mi nem látjuk az áttetsző műanyagot, nem meglepő, hogy ő sem. Sikerült kiszabadítani, a zacskót is kihozták, de ezzel a probléma nyilván nincs megoldva...

Akciófilmbe illő mentést hajtottak végre merész búvárok.

Most már tényleg mindenki hallhatott arról, mennyire elszemetesedtek a tengerek. Csak bízni tudok benne, hogy nem fásultak bele az olvasók, nem legyintenek erre a témára, ugyanis a helyzet kritikus. Talán pont az ilyen valóságos történetek azok, amelyek kézzel foghatóvá teszik a problémát- ezért is osztom meg ezt a videót.

A történet arról szól, hogy a búvárok a hajójukról azt vették észre, hogy egy borjával együtt úszó bálna különösen viselkedik. Aztán kiderült, hatalmas hálót vonszolt magával. Ez a háló nehezítette a mozgását, felsebezte a testét- hosszú távon akár bele is pusztulhatott volna.

A búvárok pedig akcióba léptek. Csak éppen egy bálna nem egyszerű páciens: nagy, gyors és erős. Ráadásul nem tudja, hogy épp segítenek neki, így például egyszer elindult a mélységbe, ahol a búvárok csak testi épségük kockáztatásával követhették volna. Ám a mentőcsapat nem adta fel, és amikor feljebb emelkedett az állat, folytatták a hálók elvágását, amíg sikerrel nem jártak.

Tényleg olyan ez a rövid videó, mint egy akciófilm, csak éppen itt minden valóságos- sajnos nagyon is. Ahogy már korábban is írtam a hasonló felvételekről, a gond az, hogy a legtöbb hálóba gabalyodott állat segítségére nem érkezik senki, és azok elpusztulnak. Valamit tenni kell, hogy változzon a helyzet- de sajnos ez a feladat nem egyszerű, nagyon nem.

Egy merész búvár segített a ragadozón.

A tengerbe került rengeteg műanyag hulladék témájáról manapság sokan beszélnek. Amikor általánosságban szólunk róla, általában azt emlegetjük, milyen iszonyú sok, tonnaszámnyi kerüli a szemétből a vízbe nap mint nap.

De akkor szembesülünk igazán azzal, mit okoz ez, amikor az egyedi esetekről kapunk hírt. Hulladéktól megfulladt delfinek, kötélbe gabalyodott teknősök, sok-sok műanyagot nyelt bálnák- egyre több a sokkoló kép, videó.

Ez az eset is ezek sorába tartozik. Ausztráliában, a Byron Bay mélyén tartott búvártanfolyamot Inaki Aizpunk, amikor feltűnt egy cápa, aki a fogába akadt hálót vonszolt magával. A búvároktató akcióba is lépett, és addig igyekezett rángatni a hálót, amíg az ki nem akadt. Ha a cápa nem ilyen szerencsés, talán életét is veszti a táplálkozást akadályozó háló miatt.

Bőven van tennivaló, és hiába fogadkoznak sokan, hogy visszafogják a szemetelést, ami a tengerben van, az még évtizedekig fog pusztítani. 

Néha egy autóméretű cápa is lehet kiszolgáltatott helyzetben.

A búvárok a nagyvilágban 1-2 napja egy felvételről beszélnek, amin az látható, ahogy többen belecsimpaszkodnak a víz alatt egy cetcápába. Egy fiatal állatról van szó, így azt könnyebben meg tudják ragadni, és vontattatják magukat.

A felháborodás elég nagy, sokan követelték a felelősök felkutatását, megbüntetését. Állítólag már meg is van a búvárhajó illetve a hivatásos búvár is, aki felelős. És itt a felelősséget komolyan kell érteni: ha ez olyan helyen történt, ahol a cetcápák zaklatása törvényileg tiltott, komoly pénzbüntetés lehet a vége. Az a nemzetközi búvárszervezet is kizárhatja a szabályszegésért a hivatásost, aminek égisze alatt dolgozik. 

Miért lehet védett egy nagy cápa? A túlhalászat, a tengerek szennyezettsége miatt még egy kisbusz méretűvé növekedő faj is bajba kerülhet. Ráadásul tisztán üzleti szempontból is hasznos a védelem, mert sok turista fizet komoly összegeket azért, hogy velük úszhasson. 

Az utóbbi években már elválaszthatatlan része a búvárképzésnek az, hogy megtanítják, semmihez nem szabad hozzáérni a víz alatt. Ez persze önvédelem is, mert bármi lehet veszélyes, de az állatokat is sokk érheti, megsérülhetnek, netán megfertőződnek. Mivel a búvárok többsége ezt tiszteletben tartja, záporoztak a szidalmak. És a felvétel tényleg elképesztő, nem csak hozzáérnek az állathoz, hanem megragadják.

Persze nyilván akad, aki úgy gondolja, ettől nagy baja nem lehet egy cetcápának, túl van lihegve a dolog. Ám mivel nagyon ellentétes a hangulat a fórumokon, ők többnyire csendben vannak- ha megszólalnak, lehurrogják őket. 

Van, aki arra hivatkozik, régen a legnagyobbak is csináltak hasonlót, cápát szigonyoztak, teknősbe kapaszkodtak. És itt érdemes megállni egy szóra! Két okból sem lehet hivatkozási alap, mit csináltak 50-60 éve a búvárok. Egyrészt azért nem, mert ők maguk is belátták később, hogy ez nem volt helyes, és az úttörők később maguk lettek a legnagyobb környezetvédők.

Másrészt egyszerűen a lépték más. Valamikor volt pár tucat aktív búvár, a sportbúvárkodás kezdetén is lehetett ezrekben számolni. Azt olvastam valahol, ma hatmillió ember van a világon, akinek van búvárvégzettsége. Hogy pár tucat emberből egy vagy kettő letör egy korallt, az még nem tragédia. De ha több millióból több tízezer- az már más. Változnia kellett hát annak a szemléletnek, miszerint a búvár "a tenger ura". Ma már sokkal inkább csodálók, szemlélők vagyunk, és nem az a legnagyobb király, aki a legtöbb tengeri élőlényt ejti el, hanem az, aki a legjobb fotókat csinálja.

Szóval a felvételnek nem örülök, de annak igen, hogy a búvárok közössége egyértelműen elítéli. Ez jó jel, nagyon jó jel, mert azt jelzi, jó irányba változott a szemlélet. És ez a tengernek, az élővilágnak is jó hír. Mellesleg, szégyellje magát, akinek nem elég, hogy olyan szerencsés, hogy karnyújtásnyira csodálhat meg egy cetcápát, még zaklatni, rángatni is akarja...

Durva videót rögzítettek Honduras partjainál.

A csónakban utazó búvárok arra figyeltek fel, hogy egy hatalmas szemétsziget közelébe keveredtek, s az egyik búvár be is ugrott, mintha egy kellemes, égszínkék színű lagúná felszíne alá merülne a hulladékréteg helyett.

Sajnos nem nagyon kell és lehet hozzáfűzni semmit a látványhoz. Ez ma az óceánok és tengerek realitása, és nem kell nagy bölcsesség annak belátásához, hogy mi, emberek tehetünk róla...

A tengeri ragadozókért kampányol a sztárszínész, de sokak szerint nehezebb lesz ebben a harcban eredményt elérni, mint Oscar-díjat nyerni.

Ha Hollywoodról és a cápákról egy írásban ejtünk szót, általában csak rémfilmekről beszélünk. Mindenféle alaptalan, inkább meseszerű horrorokban törnek az ártatlan emberek életére a cápák, miközben a valóságban jóval kevesebb veszélyt jelentenek a fürdőzőkre. Nem állítom, hogy nem okoznak sose balesetet, de még sok más állatról elmondható az, hogy hébe-hóba sérülést okoznak, a kutyáktól a rénszarvasokig.

Azért a filmesek egy része igyekszik jó ügyek mellé állni, és a természetvédelem egyik fontos témája manapság a cápák illetve a ráják védelme. Sokmilliót fognak ki belőlük minden évben, ám a tengeri élővilág olyan fontos szereplőiről van szó, amelyek eltűnése súlyos károkat okoz. 

Leonardo DiCaprio nem az egyetlen, aki a tengeri élőlényekért kampányol, ám ő kifejezetten sok energiát és pénzt fordít erre. Alapítványa együttműködik például Paul Allen alapítványával, illetve az Ocean 5 nevű szervezettel. Közösen indítottak akciót a cápák megmentéséért, és céljaikról maga a sztár beszélt.

Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry bevezetője után DiCaprio rámutatott, több olyan kihívás van az óceánok védelme terén, aminek terén lépni kell. Veszélyben a korallzátonyok, a tengerparton élő közösségek. Kifejezetten nagy probléma a cápák túlhalászata, ő pedig alapítványával, annak partnereivel együtt ez ellen kíván harcolni, hogy el lehessen kerülni a cápák kihalását.

Elsősorban azokon a területeken akarnak dolgozni, ahol manapság a legtöbb cápát fogják ki a halászok. Nem lesz könnyű dolguk, ám egy híres személyiségre nyilván jobban odafigyelnek. Reméljük, DiCaprio a természetvédelemben is olyan sikeres lesz, mint a filmvásznon.

Nem kísértetek halásznak fantomhalakra a tengerek mélyén, sajnos nagyon is élő, létező problémáról van szó. A halászok rengeteg eszköze szakad be munka közben, és a víz mélyére került hálók, horgászzsinórok tovább folytatják a "munkát". 

A műanyagból készült hálók ráadásul nem bomlanak le, hosszú-hosszú időn át ejtenek foglyul mindenféle állatot. Annál nem is nagyon van szomorúbb, amikor beakadt, elpusztult élőlényre bukkan az ember búvárkodás közben. Megjegyzendő, természetesen emberéletet is veszélyeztetnek az itt-ott beakadt, lebegő, gyakran nehezen látható és nehezen elvágható hálók.

Ezért a világ több pontján próbálkoznak a hálók begyűjtésével a víz mélyéről. Az igazi az lenne, ha az eredeti tulajdonost is meg lehetne találni, és esetleg meg lehetne bírságolni is, mert így talán legközelebb jobban vigyázna rá, hogy ne szakadjon be a könnyen pótolható háló. Ebben a videóban látható, a Máltán merülő szellemháló-különítmény milyen sok dolgot gyűjtött be egyetlen alkalom alatt.

Nem valószínű, hogy könnyű és gyors megoldás lesz erre a problémára a közeljövőben, mert már az eddig beszakadt hálók begyűjtése is emberfeletti feladat lenne- szóval ha mostantól lebomló anyagból készülnének, az sem változatna azon a tényen, hogy mennyi gyilkos szellemháló van most is a tengerben.

Malajziában a víz alatt is lecsapnak a szabálysértő turistákra.

A világ sok pontján próbálnak egyensúlyt teremteni a nemzeti parkok épségének megőrzése és a jól fizető turisták igényeinek kielégítése között. Nincs ez másként a búvárkodás területén se, és ötletben nincs hiány. Van, ahol egyes zónákat időről időre teljesen elzárnak a vendégek elől vetésforgószerűen váltogatva azokat. Máshol megtiltották a horgony használatát, fix kikötési pontokat kialakítva. És akad, ahol szigorú kvótákat írtak elő, így korlátozva az egy nap oda beengedett vendégek számát.

Ez végülis logikus megoldás, hiszen ha kevesebb a búvár, akkor nyilván kevesebb kárt is tudnak okozni. A Malajziához tartozó Sipadan sziget körzete az egész világról rengeteg búvárt vonz, egy évtizede még búvárbázisok, resortok is voltak rajta. Ám pont a szigorúbb védelem érdekében ezeket egytől egyig felszámolták, és most egy nagyon szűkös napi búvár kvótán (120 fő) kell megosztozni a környékbeli szigeteken dolgozó bázisoknak. 

Most pedig jött egy újabb lépés: négy ún. búvármarsall állt szolgálatba, ők lesznek az első víz alatti természetvédelmi őrök Malajziában. A feladatuk az lesz, hogy szemmel tartsák a búvárokat, és ha bármilyen szabálysértést tapasztalnak, közbelépjenek. Az óvatlan vagy gyakorlatlan búvárok ugyanis könnyen lerúghatják, megrongálhatják a korallokat, ám nyilván mindenki jobban vigyáz, ha ott úszkál a közelben egy hatósági személy.

Ám a helyi hatóság illetékese arra is rámutat, a merüléseket szervező cégek profi búvárvezetőinek is van felelőssége: nekik is fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy nem szabad kárt okozni az élővilágban. Azt is szeretnék elérni, ha a búvárok a Sipadan közelében levő tucatnyi merülőhely közül nem csak a három legnépszerűbbet akarnák felkeresni, hanem a többi ponton is búvárkodnának, mert így nem lesz "túlmerülve" egy-egy zóna.

A cél nemes, talán még a víz alatti járőrözésnek is van értelme. De még fontosabb az, hogy a búvároknak már a legelső tanfolyamon verjék a fejébe, mennyire fontos megóvni a tenger élővilágának épségét. Azt gondolom, ezen a téren nagyon sokat fejlődtek az oktatási rendszerek, ezt ma már kiemelten kezeli az összes, de oktatón múlik, hogy ezeket át is tudja adni a tanítványoknak.

Könnyű ugyanis elcsábulni, az ember mindent meg akar nézni közelről, hogy jobban lásson, korallokba kapaszkodni, és aki kezdő, az nem tudja kontrollálni, mikor ér hozzá valamihez túl erősen. No meg persze sokan akarnak valami kis "szuvenírt" is begyűjteni, nem gondolva arra, mi lenne, ha mindenki minden merülésen összeszedne pár korallágat. Víz alatti fotósból, videósból is rengeteg van, akik egy-egy ütős kép kedvéért túl sokat kockáztatnak- de nem ők szenvedik el az óvatlanság következményeit, hanem az élőlények.

Így aztán a jobb, összeszokottabb búvárcsapatokban mindenki afféle "önkéntes rendőr", aki nem csak a saját merülésére figyel oda, hanem másokat is figyelmeztet a hibákra. Ezen sose szabad megsértődni, mert a jó szándék van mögötte: azt szeretnénk mind, ha holnap, egy év, vagy egy évtized után is ugyanolyan szép és egészséges merülőhelyeken búvárkodhatnánk. Időnként nem árt, ha valaki emlékeztet erre, mert az ember annyira belefeledkezik a szépségbe. Ha egy jó búvárvezető odafigyel a vendégekre, és azok odafigyelnek magukra is, egymásra is, hivatásos búvárrendőrre már nincs is szükség...

Különleges fotókat készítettek egy cápákat védő szervezet népszerűsítése érdekében: tuti, hogy mindenki felfigyel majd a cápákat víz alatt terelgető lányról készült képekre.

Azt már egyre többen tudják, hogy az uszonyokért milliószámra kifogott cápák eltűnése a tengerből nagyon nem jó dolog. Különféle kampányokat indítottak a világ sok pontján már, ami az ellenőrizetlen, kegyetlen halászatra hívja fel a figyelmet. A Shark Shepherds is azt szeretné, ha minél többen állnának ki a cápák védelme mellett, és közösen hívnák fel a malajziai kormányzatot arra, hogy ne engedélyezze a jövőben a cápák kifogását.

Egy fotós, Von Wong pedig látványos fotókkal akarta segíteni a munkát. Sokféle módon készítenek víz alatt képeket a cápákról, de a modellekkel gyakran dolgozó búvárfotós valami szokatlant talált ki. Fijin szeretett volna egy olyan "cápapásztor-lányt" megörökíten, aki egy barlangban vigyáz a ragadozókra. Ehhez olyan modell kellett, aki kellően ügyes búvár, és ilyet ismert is.

Azt viszont nem tudta, hogy lesz-e olyan búvárbázis Fijin, akik tudnak segíteni a helyszínkeresésben és a víz alatti munkában. Szerencsére akadtak helyi partnerek, és elkezdődhetett a fotózás. A barlangba beszűrődő fények a déli órákban a legszebbek, és ekkor aktívak a cápák is, így naponta csak két óra volt alkalmas a munkára. 

A modell Amber Bourke volt, aki szabadtüdős búvár versenyzőként nem ijedt meg attól, hogy pár percig légzőkészülék nélkül kell merülnie és pózolnia. A fotózás kedvéért tervezték a szép hófehér ruhát, aztán lementek a víz alá, mindent elrendeztek, és vártak a cápákra. 

Noha a rémfilmekben úgy fest, amint megjelenik egy védtelen ember, máris tucatnyi vérszomjas ragadozó bukkan fel, a valóságban azért nem egészen így néz ki a dolog. A fotós és modellje a segítőkkel együtt türelmesen várakozott, aztán amikor megjelent 1-2 cápa, a modell levette a maszkját, kivette a szájából a légzőautomatát, és elkezdett pózolni, abban bízva, hogy talán sikerül elkészítenie Von Wongnak az elképzelt fotót. Még egy felettébb látványos videót is forgattak a fotózásról, ami jó betekintést ad abba, milyen kihívást jelent egy ilyen feladat.

A részletes történet a képekkel Von Wong honlapján érhető el. Aki úgy érzi, támogatni szeretné a Shark Shepherds célkitűzéseit, a szervezet honlapjára kattintson.