Néha egy autóméretű cápa is lehet kiszolgáltatott helyzetben.
A búvárok a nagyvilágban 1-2 napja egy felvételről beszélnek, amin az látható, ahogy többen belecsimpaszkodnak a víz alatt egy cetcápába. Egy fiatal állatról van szó, így azt könnyebben meg tudják ragadni, és vontattatják magukat.
A felháborodás elég nagy, sokan követelték a felelősök felkutatását, megbüntetését. Állítólag már meg is van a búvárhajó illetve a hivatásos búvár is, aki felelős. És itt a felelősséget komolyan kell érteni: ha ez olyan helyen történt, ahol a cetcápák zaklatása törvényileg tiltott, komoly pénzbüntetés lehet a vége. Az a nemzetközi búvárszervezet is kizárhatja a szabályszegésért a hivatásost, aminek égisze alatt dolgozik.
Miért lehet védett egy nagy cápa? A túlhalászat, a tengerek szennyezettsége miatt még egy kisbusz méretűvé növekedő faj is bajba kerülhet. Ráadásul tisztán üzleti szempontból is hasznos a védelem, mert sok turista fizet komoly összegeket azért, hogy velük úszhasson.
Az utóbbi években már elválaszthatatlan része a búvárképzésnek az, hogy megtanítják, semmihez nem szabad hozzáérni a víz alatt. Ez persze önvédelem is, mert bármi lehet veszélyes, de az állatokat is sokk érheti, megsérülhetnek, netán megfertőződnek. Mivel a búvárok többsége ezt tiszteletben tartja, záporoztak a szidalmak. És a felvétel tényleg elképesztő, nem csak hozzáérnek az állathoz, hanem megragadják.
Persze nyilván akad, aki úgy gondolja, ettől nagy baja nem lehet egy cetcápának, túl van lihegve a dolog. Ám mivel nagyon ellentétes a hangulat a fórumokon, ők többnyire csendben vannak- ha megszólalnak, lehurrogják őket.
Van, aki arra hivatkozik, régen a legnagyobbak is csináltak hasonlót, cápát szigonyoztak, teknősbe kapaszkodtak. És itt érdemes megállni egy szóra! Két okból sem lehet hivatkozási alap, mit csináltak 50-60 éve a búvárok. Egyrészt azért nem, mert ők maguk is belátták később, hogy ez nem volt helyes, és az úttörők később maguk lettek a legnagyobb környezetvédők.
Másrészt egyszerűen a lépték más. Valamikor volt pár tucat aktív búvár, a sportbúvárkodás kezdetén is lehetett ezrekben számolni. Azt olvastam valahol, ma hatmillió ember van a világon, akinek van búvárvégzettsége. Hogy pár tucat emberből egy vagy kettő letör egy korallt, az még nem tragédia. De ha több millióból több tízezer- az már más. Változnia kellett hát annak a szemléletnek, miszerint a búvár "a tenger ura". Ma már sokkal inkább csodálók, szemlélők vagyunk, és nem az a legnagyobb király, aki a legtöbb tengeri élőlényt ejti el, hanem az, aki a legjobb fotókat csinálja.
Szóval a felvételnek nem örülök, de annak igen, hogy a búvárok közössége egyértelműen elítéli. Ez jó jel, nagyon jó jel, mert azt jelzi, jó irányba változott a szemlélet. És ez a tengernek, az élővilágnak is jó hír. Mellesleg, szégyellje magát, akinek nem elég, hogy olyan szerencsés, hogy karnyújtásnyira csodálhat meg egy cetcápát, még zaklatni, rángatni is akarja...