Halak és hálók

Az Adria egyik csendesebb partszakaszán vagyunk, a felszínen csodálatos égszínkék a víz. 20 fokosra melegedett fel, ez, ha nem is langymeleg, de azért már nem rossz. Jó órásokat merülünk, fotózunk, jól érezzük magunkat.

A víz alatt viszont aztán találkozunk a másik oldallal is. Egyrészt sok az elhajigált üveg, cipő, mindenféle más szemét. Eszméletlen, mennyi mindent dobálunk be a vízbe, egyrészt azok, akik itt ezen a partszakaszon strandolnak, másrészt sokmindent egyszerűen ide sodor a tenger vize. Vannak üvegek, amiben a tenger lakói találnak otthonra, kis halak, polipok szoktak beköltözni, de azt hiszem, nekik épp megfelelnének a tenger természetes sziklahasadékai is, nincs szükség az emberi "otthonteremtésre".

Ám emellett ott vannak lenn a halakkal telt varsák, a beszakadt hálók is. Kár álszentnek lenni, akik szeretjük a tenger gyümölcseit, tudjuk, szükség van a halászatra. A módszerekről viszont lehet vitatkozni. Az Adria is tele van vonóhálós hajókkal, ami belekerül, az mind ott pusztul, ha kicsi, ha nagy halakról van szó. A varsákat sem űrítik túl gyakran, ami "értéktelen", az gyakran döglötten kerül vissza a tengerbe.

Ráadásul ami háló beszakad, azt soha senki nem szedi ki, szép csendben öli a tengeri állatokat, és a jó kis műanyag hálók borzalmasan lassan bomlanak le. Ma délután is találtam egy kisebb darab hálót, és nem volt szívem ott hagyni a tenger fenekén. Kihoztam, de ha elkezdenék szemetet gyűjteni, eltelne vele a hétvége. Bár akár ebben is szívesen segítek, alapvetően mégsem ezért jöttem ide.

Lehet, jobb lenne, ha nem is búvárkodnék, mert akkor semmit nem látnék ebből a víz alatt humán kultúrából. Odafenn minden olyan szép, harmonikus, ha a tengert bámulom... De most már sajnos túl sokat tudok. Ám cserében én azon kevesek közé tartozok, akik segíthetnek.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Agresszív akvarista

Az még rendben van, hogy az akciófilmekben a búvárok a víz alatt birkóznak, de élesben ez egy kicsit veszélyes játék. Erről mesélhetne egy környezetvédelmi aktivista, aki elkövette azt a hibát, hogy videót készített a Hawaii körül díszhalakat befogó búvárokról.

Rene Umberger felvételén jól látható, hogy ekkor az egyik víz alatt ügyködő búvár nagy sebességgel úszni kezd felé- a kamera megmozdul, buborékok látszanak, és pár pillanatig a megtámadott búvár csak forgolódik. Mint Rene és a többi szemtanú elmondta, a támadó kitépte a szájából a légzőautomatát, és beletelt néhány másodpercbe, amíg megtalálta azt.

Szerencsére Rene több, mint tízezer merüléssel rendelkező búvároktató, így aztán a hölgy tudta kezelni a helyzetet. De ha kevésbé rutinos búvárt ér ilyen támadás, 15-20 méterről, pánikba esve akár rakétasebességgel úszhat a felszínre, súlyos, életveszélyes sérülés esélyét kockáztatva. Szóval az ilyesmi a filmekben is csak úgy működik, hogy minden előre le van koreografálva, és persze biztosító búvárok állnak készenlétben.

Egy másik videó is megörökítette a támadást, a helyzet teljesen egyértelmű. A díszhalak begyűjtése önmagában nem illegális, az ilyen agresszió viszont nagyon is az. Teljesen mindegy, mitől lett ideges a búvár, az, hogy a levegőforrást tépi ki egy másik búvár szájából, elfogadhatatlan. Uszodai gyakorlásnál, sekély vízben sem mindig könnyen boldogul az ilyesmivel az ember, élesben végképp ijesztő élmény lehet.

Természetesen a konfliktus nem ezen a merülésen kezdődött. Az aktivisták a halak befogását nem csak azért nem támogatják, mert a korallzátonyokról így rengeteg színes élőlény tűnik el, hanem azért is, mert a búvárok a korallokra térdelve, esetleg azokat törve dolgoznak, ezzel komoly kárt okoznak.

Meglehet, ezek az emberek "zaklatásként" élik meg, ha felvételeket készítenek arról, mit tesznek. Sőt, az imázsuknak nyilván az sem tett jót, hogy a híres rajzfilm, a Nemo nyomában alapsztorijában is helyet kapott a víz alatti díszhalgyűjtés, nem éppen pozitív színben. Nincs bajom az akváriumokkal, a halbefogás nyilván az üzlet része, mint a tenyésztés is. De abban tökéletesen egyetértek a környezetvédőkkel, hogy egy szépen kialakított akvárium kedvéért nem kellene a tengerben kárt okozni túlzó befogással, koralltöréssel, netán vegyszeres halkábítással. A végén eljutunk oda, hogy nem lesz mit kifogni a vízből, és az nem lesz jó se akvaristáknak, se búvároknak, és főleg nem a tengernek...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

4 Tovább

Szeméthalmok a tengerfenéken

A nyári nyaralás előtt elgondolkodhatunk arról, az óvatlanul széthagyott szemét vajon hol köt ki. Nos, mélytengeri kutatók megtalálták egy részüket... Megjelentek ugyanis a hírek arról, hogy a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban bárhol néztek körül a tudósok, mindenütt szemetet találtak- több kilométeres mélységben és a parttól 2000 kilométerre is!

A hulladékban legnagyobb arányban a műanyag tárgyak vannak jelen, bőven akadt halászhajókról származó felszerelés, de emellett még van másféle szemét is a tengerben. Szemét, bármerre csak néznek, a víz felszínén és a legmélyebb pontokon is- ezt mind kiszedni rengeteg munkát igényelne, szinte lehetetlen küldetés.

A búvárok csak bizonyos mélységig merülhetnek le a szemétért, de így is sokat tudnak begyűjteni. Nemrég Abu Dhabiban világrekordot állítottak fel, ugyanis egyszerre 300 búvár merült alá, hogy némileg megtisztítsanak egy partszakaszt. Az önkéntesek pár órányi munkával 9 tonna szemetet szedtek össze! Ennyivel is kevesebb van a vízben, de ne legyenek illúzióink, ez még mindig csak csepp a tengerben, és sajnos hamar újra is termelődhet.

Bizonyára sokan utaznak idén nyáron is valamelyik tengerparti országba. Amikor csomagolunk, gondoljunk arra, minden esetlegesen ott hagyott hulladék a tengerben végezheti. Lehetőleg kevés műanyagzacskót, italos palackot használjunk, és vigyázzunk rá, a parton hagyott hulladékot ne sodorják be a vízbe a hullámok. Akár a más által ott hagyott szemetet is ki lehet dobni- nem a szemetelő kedvéért tesszük, hanem a tengerért, és így közvetve magunkért is.

Aki nem palackkal merül, csak egy búvármaszkot öltve néz szét a víz felszínén úszkálva, sok helyen a part közelében így is nem kevés hulladékot láthat a tenger fenekén. Ezt mind mi, emberek vittük oda, egyetlen hal sem ugrik ki a vízből, hogy begyűjtsön pár sörösüveget. Aki igazán szereti a tengert, az gondoljon arra, minden apróságnak jelentősége van, és ennek megfelelően cselekedjen. Így is sok a szemét odalenn- legalább több ne legyen már.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Mérgek a mélyben

A nácik vegyi fegyverei óriási fenyegetést jelentenek a Balti-tengerben.

A mélyben levő mérgek története természetesen a második világháborúhoz kapcsolódik. A németek különféle fegyverek bevetésével szerették volna a maguk javára fordítani a háborút, és nagy erőket fektettek a vegyi hadviselés fejlesztésére. Rettentő sok súlyosan mérgező anyagot állítottak elő a háború idején, ám szerencsére ezt akkor nem vetették be. Ám valamit kezdeni kellett volna vele.

Közel hét évtizede fejeződött be a második világháború, és a szöveetségnek kellett döntést hozni arról, mi legyen ezekkel a mérgező anyagokkal. Úgy határoztak, a 65,000 tonna(!) vegyi fegyvert a Balti-tenger mélyére süllyesztik. Talán a szándék jó volt, de a hosszú távú következményekkel nem foglalkoztak- azzal a mi generációnknak kell valamit kezdeni.

Először is az a nagy gond, hogy rettentő sok méregről van szó. Több millió kilónyi olyan anyag ez, amelyekből már kis mennyiség is végzetes lehet egy embernek vagy egy állatnak. Egy olajtankerben lehet ennyi rakomány, és tudjuk, mennyi kárt okoz egy ilyen hajónak a süllyedése, pedig az olaj messze nem olyan mérgező, mint a vegyi fegyverek.

Még rosszabb, hogy sajnos nem is lehet pontosan tudni, hova dobták a tengerbe a méreggel teli hordókat. Elvileg megegyeztek a szövetségesek arról, hova süllyesztik el a vegyi fegyvereket, de a szovjetek csak arra figyeltek, hogy a hajókat ne lássák a partról, és minden mehetett is a vízbe, nem mentek el a kijelölt területekig. Szóval lehetnek méregező anyagokkal teli hordók a part közelében, halászati zónákban, bárhol elszórva.

Manapság pedig úgy fest, elkezdtek szivárogni ezek a bizonyos hordók. Kutatók szerint egyre több olyan beteg, fertőzött halat fognak ki a Balti-tengerből, amelyeket a nácik fegyverei mérgezhettek meg. Gdansk közelében a tengerfenéken, a parttól pár száz méterre mustárgáz nyomait figyelték meg. A magyarázat egyszerű, az acélhordók rozsdásodnak, kilyukadnak, és onnan jut a tengerbe a méreg. Hogy pontosan hova, ez az áramlástól függ, de nem kizárt, hogy a strandokra is elsodródik a sok veszélyes anyag.

A megoldás pedig kicsit sem egyszerű. Egyrészt meg kellene keresni a hordókat, mert nem tudják pontosan, hol vannak. Másrészt az a gond, hogy ha a hordók már tényleg rozsdásodnak, szivárognak, a megmozgatásuk még nagyobb kárt okoz, mert kiemelés közben esnek szét, és egyszerre kerül a tartalmuk a vízbe, katasztrófát okozva. Vannak szakemberek, akik szerint a Balti-tenger mélyebb vizeiben uralkodó viszonyok akadályozzák a mérgek továbbterjedését, de azért kicsit sem megnyugtató érzés arra gondolni, hogy esetleg mégiscsak azoknak lesz igaza, akik óriási környezeti katasztrófától tartanak.

Ez is a mélység egyik titka, amiről kevesen tudnak. És ez is olyan dolog, amiért az emberi tevékenység a felelős. A természet sok problémát képes megoldani, de 65,000 tonna vegyi fegyver semlegesítése azért még a tenger számára is óriási kihívás.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Meztelenül a cápákért

Lesley Rochat az utóbbi időben a cápák védelmének ismert harcosa lett. Minden lehetőséget kihasználva kampányol azért, hogy a ragadozók ne essenek áldozatul a halászatnak.

Mostanában nagy vihart kavart a környezetvédők körében a nyugat-ausztráliai cápatizedelési akció. Ennek lényege az, hogy az emberéleteket is követelő támadások után az ország nyugati részében megpróbálják a nagyobb testű, veszélyesnek tartott cápákat kifogni az óceánból. Ám ez a terv több sebből vérzik: egyrészt képtelenség valóban minden "emberevőt" így megtalálni, másrészt meglehetősen kegyetlen eljárás. Még a cápatámadások túlélői is ellenzik ezt a cápavadászatot.

A csinos Lesley adottságaira építve lett egy sajátos kampány arca. A cápairtás azonnali abbahagyására szólítják fel Nyugat-Ausztrália kormányzatát, és a hasonló akciók miatt kritizálják Dél-Afrikát is. Lesley a fotón cápák közé merül meztelenül (végülis nem lóg ki a környezetből, a ragadozók se viselnek fürdőgatyát) egy nagy horogra akadva, mintha ő maga is áldozat lenne.

A plakátokon látható jelenet megörökítése komoly feladat volt. Lesley maga is rutinos búvár és szabadtüdős búvár, számtalan alkalommal merült és úszott cápákkal, tehát a helyzet nem volt számára ismeretlen. Ám ez a fajta pózolás már inkább, ezért először medencében próbálták el a jelenetet, majd jött a fotózás a tenger mélyén. Erről a munkáról készült egy érdekes werkfilm is.

Aki szeretné támogatni a cápák védelméért harcolókat, látogasson el a No Shark Cull kampány honlapjára.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A megmentett cápa

Egészen különleges videót osztott meg egy búvár.

A bálnák vadászatának lehetőségei egyre szűkülnek a nemzetközi összefogásnak köszönhetően, itt az ideje, hogy más tengeri élőlények védelméről is többet beszéljünk. Az egyik veszélyeztetett faj a cápa. Igen, a sokak által rettegett ragadozó, ami a valóságban évente csak néhány ember haláláért felelős, az emberek ugyanis évente milliószámra pusztítanak el cápákat.

Kifogott cápák százszámra

Ma még leginkább a búvárkodás szerelmesei védik ezeket az állatokat, ők rendszeresen látják őket testközelből, és tudják, szó nincs gyilkológépekről. Ám csodát nehéz tenni, a kereslet zömét adó ázsiaiakat nem érdekli, hogy vannak, akiknek fáj a szíve a cápákért. 

A mi szintünkön az ember mesélhet ismerősöknek, barátoknak a cápákról, és természetesen nemet mondhatunk a cápauszony-levesre és hasonlókra. Részt vehetünk víz alatti szemétszedésben, segíthetünk beszakadt hálók felszínre hozásával, ez mind fontos lehet. Néha pedig olyan is előfordul, hogy az ember még időben vesz észre egy elakadt cápát is ki tudja szabadítani. Bár sajnos az a gyakoribb, hogy az állatot már élettelenül találjuk, én személy szerint az Adriai-tengeren élő macskacápát még soha nem láttam, elpusztultat viszont négyet is.

Nos, a bejegyzés elején említett, Indonéziában készült videó egy egészen szokatlan történetet mesél el. Merülésből visszatérő búvárok vették észre, hogy helyi halászok elfogtak egy gitárcápát, de még nem ölték meg, egy kötéllel tartották fogva a víz alatt. A turisták összeültek, aztán tárgyalni kezdtek a halászokkal, és kevesebb, mint 50 euróért megvettek a halat, majd szabadon engedték.

A túra árához képest elenyésző volt a kiadott pénz, és persze fontos az is, hogy jó érzéssel lettek gazdagabbak a búvárok. Ám van ennek még egy üzenete, jelentősége: a helyi halászok számára is kézzel fogható ténnyé válik az, hogy a cápa értékesebb lehet élve, mint holtan. Ez talán őket is elgondolkodtatja, talán maguk is számolgatni kezdenek, és eljuthatnak odáig, hogy a cápák elejtése helyett a cápák megmutatása ad megélhetést a számukra.

Hosszú távon ez lenne a legjobb megoldás a cápáknak, a turistáknak- és a helyieknek is, mert ha elfogy az összes hal a tengerből, akkor se búvárok, se a halászat nem hoznak pénzt. Csak minél előbb kéne ezt felismerni a halászoknak, mert ha akkor kezdenek cápát védeni, amikor azok már eltűntek, nem sok eredményt fognak elérni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Győztek a bálnák

Hágában úgy döntött a Nemzetközi Bíróság, hogy a japánok antarktiszi bálnavadászata a nemzetközi megállapodásokba ütközik, és eltiltották őket a jogsértéstől. Ez alapvetően jó hír, de érdemes egy kicsit mögé nézni a dolgoknak.

Létezik egy úgynevezett Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1946 óta, ott szabályozzák a cetek vadászatának kérdését. 1986-ben úgy döntöttek a szavazati joggal rendelkező országok, hogy betiltják a kereskedelmi célú vadászatot. Érdekessége a szervezetnek, hogy nem kevés olyan ország tagja, ahol a bálnavadászattal soha, senki nem foglalkozott, és ők a bálnák védelme miatt szavaznak a tiltásra, vagy nehezen megfejthető okokból pont a vadászatot támogatják. Sokan vádolják Japánt azzal, hogy mikroállamokat pénzel a támogató szavazatukért cserébe.

Ám van egy kiskapu, miszerint a tudományos célú bálnavadászat engedélyezett maradt továbbra is. Japán erre hivatkozva az Antarktisz környéken, a védelem alatt álló területen továbbra is minden évben vadászott, ám tudományos célokkal nehezen indokolható mértékben: több száz bálnát lőttek ki, amiket "megvizsgáltak", aztán gyorsan feldaraboltak és a húsukat Japánban piacra dobták. Ez ellen nyújtott be keresetet 2010-ben Ausztrália a Nemzetközi Bíróságon, és ezzel kapcsolatban hozta meg az a tiltó döntést.

Az államok eddig egyébként nem nagyon tettek semmit a bálnákért. Elítélték Japánt a "tudományos vadászatért", de őket ez nem zavarta. Az annál inkább, amikor jópár éve először a Greenpeace hajója bukkant fel a bálnavadász hajók környékén, próbálva akadályozni a japánokat, majd jött a Sea Shepherd, ami hatékony módszerekkel, harcossággal és nagy flottával sikeresen gátolta a bálnavadászok munkáját. Japán a környezetvédőket terroristáknak titulálta, míg a Sea Shepherd szerint a japánok durva manővereikkel emberéleteket veszélyeztetnek. Jó téma volt a két fél szembenállása, a Sea Shepherd is beszállt a médiabizniszbe, az Animal Planet ugyanis sikeres sorozatokat készített az antarktiszi bálnavédelmi kampányokról.

(Az egy másik kérdés, hogy az újabban kipattant botrány, miszerint az Animal Planet gyakorlatilag állatok kínzásával, megrendezett helyzetekkel forgat "reality" műsorokat, nem igazán teszi hitelessé a csatornát a környezetvédők szemében- nagyon úgy fest, a nézettségért bármit bevetnek. Ez minden, a nevük alatt futó műsorra rossz fényt vet.)

A Sea Shepherd akciói, bármennyire eredményesek is, a probléma végleges megoldását nem segítették elő. A Nemzetközi Bíróság mostani döntése viszont elég határozott. A japánok nyilván tiltakoznak, és azzal vádolják az ausztrálokat, hogy nem tisztelik Japán kulturális hagyományait, aminek része a bálnák vadászata is. Ez egyébként érdekes kérdés, mert bármennyire is van hagyománya, a japánok már nem nagyon eszik a nem különösebben jó ízű bálnahúst, a tudományos célú vadászatból megmaradt már sok tonnányi eladhatatlan raktárkészlet.

A Sea Shepherd akciója így végképp hasznos, mert tényleg teljesen értelmetlenül kilövésre ítélt állatokat védtek meg. A japánok meg bármennyire hadakoztak a tengeren, tulajdonképpen a végeredményt tekintve teljesen mindegy volt, hogy több vagy kevesebb kutyának se kellő bálnahússal tértek vissza. A felbosszantott ország így is, úgy is sok pénzzel támogatja a vadászatot, mert az gazdaságilag egyáltalán nem kifizetődő. Valamiféle büszkeség tartja fenn, mert különösebb értelme nincs. Meglehet, a japánok tulajdonképpen a hangoztatott tiltakozás ellenére sem bánják a hágai döntést, megszabadulnak egy sok pénzbe kerülő dologtól, és másra mutogathatnak.

Ám van itt még valami. A japánokat szidja mindenki, velük hadakoznak, de a Bálnavadászati Tanács döntésére fittyet hányó norvégok 1994, az izlandiak 2006 óta nyíltan, kereskedelmi céllal vadásznak bálnát. Vannak is, akik felróják, hogy a természeti értékeikre oly büszke Izland miért nem kerül többször a szégyenpadra, miért nem bojkottálják az országot az ökoturisták, ők még csak nem is próbálnak tudományos célokkal takarózni. Persze az idő valószínűleg ott is megoldja a problémát, mert a bálnahúst se a norvégok, se az izlandiak nem nagyon tudják eladni, egyre kevesebb a halász, egyre kevesebben választják ezt a nehéz és nem túl kifizetődő munkát. Szomorú tény egyébként, hogy az izlandi bálnahús-fogyasztás jelentős részben a turisták kíváncsiságához köthető, mert a helyiek nem nagyon eszik már. Ha a szigetre utazók az ország másféle különlegességeivel akarnának megismerkedni, akkor talán már fel is hagytak volna a vadászattal a szigetországban.

A norvégoknál se túl népszerű a bálnahús, de hát ők gazdag országként sokat megengedhetnek maguknak. Igen gyakran tartják magukat távol nemzetközi egyezményektől- megtehetik. Az ország parlamentje időnként megnöveli a kvótákat, elvileg több bálnát lőhetnének ki a halászok, de annyit szinte soha nem ejtenek el. A környezetvédők reménykednek, a csökkenő kereslet miatt magától szorul vissza a vadászat. Sőt, ha tényleg az anyagi szempontokra figyelnének oda, sokkal több lenne a bálnanéző túra, amik manapság szép bevételt hoznak- a bálnákat jól ismerő halászok, hajósok talán pont ezen a területen dolgozhatnak majd egyszer.

Szóval van remény, hogy a cetek vadászata felett egyszerűen eljár az idő, és amikor ezt mindenki belátja, akkor többé nem nagyon lesz helye a vitáknak. Ám meg kell jegyezzem: ez csak egyetlen kis szelete a tenger védelmének. Igen, a bálnák és a delfinek népszerűek, "cukik", az ő védelmükért a világ minden részén megmozdulnak aktivisták. A cápákért például már jóval kevesebben, pedig bálnából egy durva évben kétezret lőnek ki, míg ugyanannyi idő alatt cápából sok milliót fognak a halászok! És ott vannak még a korallok, a kisebb élőlények, a mélytengeri élővilág, és minden más, ami a felszín alatt rejtőzik. Meg lehet védeni a bálnákat, de oda kéne figyelni a vonóhálós halászat károkozására is, a tengerbe kerülő rengeteg szemétre, a víz alatti bányászatra, és így tovább.

Szóval ha nem is lesz bálnavadászat, még egyáltalán nem lehet hátradőlni. A folyamat inkább arra példa, mennyi küzdelem, vita előzi meg még egy részterületen is a komolyabb változásokat, és ha minden kérdés megoldásához évtizedek kellenek, egy idő után már nem is kell velük foglalkozni, mert nem lesz mit megóvni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

1 Tovább

Az idiotizmus ára

Sokba kerül, ha valaki egy védett manáti nyakába akar ugrani... 

Az emberiség az élőlények védelmét gyakran már csak az utolsó utáni pillanatban tartja fontosnak; ezért pusztulhatott ki már sok faj, és ezért vannak védett, de nagyon veszélyeztetett állatok.

Ráadásul sok helyen a védelem csak elméleti, mert nem nagyon képesek betartatni a szabályokat. Az Egyesült Államok viszont kivétel: ha valamit komolyan meg akarnak óvni, nem nagyon vacakolnak, a szabályszegők súlyos büntetésre számíthatnak.

Ennek fényében hihetetlen, hogy vannak olyan agyatlan emberek, akik nem csak gátlástalanul áthágják a törvényeket, de még az interneten, nagy nyilvánosság előtt közzé is teszik a saját maguk ellen szóló bizonyítékot! Az ilyen idiotizmusért pedig nagy árat kell fizetni...

A floridai tengeri tehenek vagy más néven manátik állománya alig pár száz egyed, és ezért roppant szigorú szabályokat írtak elő velük kapcsolatban. A békés emlősök védelme miatt csak lassan szabad csónakkal haladni az állatok előfordulási helyein, és természetesen szigorúan tilos a manátik zaklatása is. Noha a lassú jószágok sokakat csábíthatnak arra, hogy odaússzanak hozzájuk, megsimogassák őket, az ilyesmit nem nézik jó szemmel.

Ám egy roppant humoros kedvű fickó úgy gondolta, tud ennél jobbat is. A móló közelében úszkáló tengeri tehenekre ugrott rá, amit persze haverja rögzített is, és aztán úgy gondolták, a Facebookon megosztott videót sokan ugyanolyan mókásnak tartják, mint ők.

Tévedtek, és ezért bíróság előtt kell felelniük. A két 22 éves fiatal bűnösnek vallotta magát, a felvételek fényében nem is nagyon tehettek mást. És hogy mivel jár ez? Akár egy év börtönnel és 50,000 dollárral sújtható a manátik zaklatása, ami meglehetősen komoly ár lenne egy ilyen baromságért. Pedig egy pillanatig biztos nagyon jó ötletnek tűnt a számukra...

Ha börtönbe nem is kerülnek, ügyükről beszámolnak a helyi lapok, és talán legközelebb mindenki meggondolja, megszegje-e a védett állatokra vonatkozó törvényeket. Bármennyire túlzottnak tűnik a szigor, indokolt lehet, hiszen már a kihalás szélére sodródott némelyik faj. Utólag pedig hiába a bánkódás, hogy léptek volna fel határozottabban a hatóságok, ez már semmilyen állatot nem támaszt fel...

Az persze más kérdés, hogy mi van akkor, ha a manáti megy közel saját akaratából az őt megnézni akaró emberekhetz Nos, nincs jogegyenlőség, mert a tengeri teheneknek ezt is szabad, és ez jelen esetben így van jól: ők a vízben védettek, mi nem vagyunk azok.

Mi, búvárok azt a következtetést is levonhatjuk az ilyen történetekből, hogy mielőtt bármit megfognánk vagy ki akarnánk hozni a vízből, érdemes utánanéznünk, mi az, amit megtehetünk és mi az, amit nem. Persze egyetlen törvényt sem kell ismerni, ha betartjuk az alapszabályt: soha nem zaklatunk vagy fogdosunk semmit a víz alatt. Ezzel védjük az élővilágot, és nem sodorjuk magunkat bajba- se a potenciálisan veszélyes állatok, se a hatóságok révén.

Csak egy példa: Egyiptomban szigorú pénzbírsággal sújtják azt, aki korallt hoz ki a tengerből, és a reptéren a poggyászában azt megtalálják. Jobb az ilyet ott hagyni, ahol van. A felszínen úgyse lesz olyan szép, mint a mélyben...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Bravúros cápamentés

A bajba került tengeri állatok mentése kicsit sem egyszerű feladat. Vannak olyan pillanatok, amikor a búvár úgy érzi, az állat tudatosan keresi a kapcsolatot. Ilyesfélét láttunk azon a híres felvételen, amin a delfin türelmesen megvárja, hogy levágják róla a beakadt zsinegeket

De nyilván nem ez a jellemző. Az állat megrémül, ideges lesz, nem tudja, mi akadályozza a mozgásban, és a közeledő ember jelenlétére sem feltétlenül jól reagál. Az olyan nagyobb testű emlősök, mint a bálnák megszabadítása a rájuk gabalyodott kötelektől profiknak való feladat: aki rosszul kezd hozzá, több kárt okozhat, mint amennyit segít, és még örülhet, ha ő maga nem sérül meg. 

A cápák pedig szintén külön műfajba tartoznak. Ezek a ragadozók igazi ösztönlények, éles fogaik vannak, gyorsak- egy ember esélytelen, ha egy cápa valóban támadni akar. Szerencsére nem szoktak, de azt nem lehet tudni, egy zsinegek miatt bajba került állat hogy reagál. Ennek ellenére vannak, akik vállalják a veszélyt, és megpróbálnak segíteni. Az egyik leghíresebb felvétel Ron és Valerie Taylor mentőakciójáról készült, akik épp forgattak, amikor kötélbe gabalyodott egy termetes nagy fehér. Ők pedig vállalva a kockázatot, segítettek neki, és meg is úszták.

A napokban ausztrál búvároknak hasonló kalandban volt része. A dajkacápák kevésbé számítanak ijesztőnek a cápák közt, de azért ha akarnak, tudnak harapni ők is. A víz mélyén vette észre egy búvár, hogy az egyik állatnak a testére van tekeredve egy elasztikus zsineg, és akadályozza a légzésben. A búvár úgy döntött, nem kezd partizánakcióba, értesítette a Manly Sea Life Sanctuary szakembereit, akiknek megvan a tudása és az eszköztára az ilyen helyzetek kezelésére.

Ők úgy döntöttek, hogy a felszínre kell hozni az állatot, mert csak így tudják kiszabadítani, de tudták, ehhez a ragadozónak is lesz egy-két szava. Felmerülhet a kérdés, miért vállalnak kockázatot egyetlen cápáért, de a helyzet az, hogy Ausztrália keleti partján erősen lecsökkent a dajkacápák száma, és nem akarták, hogy az emberi felelőtlenségnek essen áldozatul egy közülük.

Lemerülve először egy nagy, áttetsző zsákba terelték be a cápát, de lehetőleg úgy, hogy se azt, se fajtársait ne idegesítsék fel. Ezek után némi birkózásra volt szükség, amikor egy búvár egy hordágyhoz hasonlatos eszközbe tuszkolta az állatot, és így már a felszínre tudták vinni azt. Ezek után már szakértő állatorvos tudta kezelésbe venni a cápát, aki elvágta a kötelet, megnézte, nincs-e rajta valahol további sérülést, beadott neki egy adag antibiotikumot, és már el is engedték a gyors vizit után. Természetesen egy hal nem érzi jól magát a felszínen, szóval sietni kellett az akcióval.

A videó tanulsága nem feltétlenül az, hogy milyen bátrak az ausztrál búvárok, hanem inkább az, milyen problémát okoz a tenger mélyébe kerülő sok hulladék. A kötelek a nagyobb állatokra tekerednek, a zacskókat néha megeszik a medúzát fogyasztó állatok, a különféle műanyagdarabok szintén sok élőlényt pusztítanak el. Szóval a víz alatt cápával birkózó emberek csak más emberek hibáját próbálják jóvá tenni- ezúttal sikerrel.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Leo a cápák oldalára állt

Nemrég írtam arról, hogy állítólag Leonardo DiCaprio elég vegyes élményeket szerzett egy cápás merülés során. Előfordul persze az ilyesmi, nem mindenki élvezi azt, hogy egy ketrecbe zárva néz szembe egy hatalmas nagy fehér cápa rémisztő fogsorával.

Mindenesetre a remek színész ettől a kalandtól függetlenül aggódik a ragadozók sorsáért. Ezzel nincs egyedül: milliószámra fogják őket, hogy aztán uszonyaikat levágják, és azokat Kínában szép pénzért eladják.

DiCaprio úgy döntött, ő is szép pénzzel száll be az ügybe: alapítványa három millió dollárral támogatja az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet munkáját. A pénzből nem csak cápavédelemre jut, de általában a tenger megóvását célzó programokra.

Az Oceana elég aktívan lobbizik több ügyben, így például azok ellen a vonóhálók ellen is harcolnak, amelyekbe gabalyodva nagyon sok élőlény, így delfinek, bálnák, teknősök pusztulnak el értelmetlenül. Ezt a fajta "felesleget" ugyanis egyszerűen élettelenül visszadobálják a vízbe. Ki tudja hány állatot öl meg ez a halászati módszer- értelemszerűen senki nem tesz jelentést erről a visszadobált mellékes fogásról, és nincs minden halászhajón ellenőr.

Szóval lesz még dolga a környezetvédőknek bőven. Az Oceana egyébként abban is elég jó, hogy sztárokat vonjon be a programjaiba. Elég például példaként említeni January Jones nevét, aki cápás kampányban szerepelt, míg Kate Walsh egy teknősös képsorozatban bukkant fel.

Kár tagadni, egy sztárral egy ilyen környezetvédelmi kampány is jobban eladható, én már hozzá is szoktam ahhoz, hogy sok szervezet támogatói között tűnnek fel hírességek. DiCaprio három millió dollárja viszont bőven több annál, mint hogy valaki egyszerűen csak húzónévként csatlakozik a harchoz, és ez mindenképpen megsüvegelendő.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog