Június 8. az óceánok világnapja, és a tengeri élőhelyek védelmének fontossága miatt ezt a napot az ENSZ is a fontos dátumok közé sorolja.

Azt, hogy miért fontos a víz a számunkra, talán nem kell magyarázni, hiszen az életünk függ tőle. Ám az óceánoktól egyébként is számtalan okból függünk. A legnagyobb jelentősége annak van, hogy emberek milliárdjait táplálják a tengerek, amelyek mélyéről származó halak, rákok vagy akár algák mind sokak asztalára kerülnek.

De ne hanyagoljuk el azt sem, mennyi örömöt okozhat számunkra az óceánok világa. A sok szörfös, búvár vagy hétköznapi nyaraló, akik a tenger szerelmesei, mind sokat köszönhetnek a vizeknek.

Ám igen sokszor bele sem gondolunk, mennyi kárt teszünk a tengerben. Ázsiában járva feltűnt a rengeteg szemét, amik az utak mentén, a vízmosásokban hányódtak. Nyilvánvaló volt, hogy egy durva eső ezek jelentős részét egyből a tengerbe viszi, és sajnos utazásunk alatt meg is tapasztalhattuk ezt: egy viharos éjszaka után másnap a szép homokos tengerpartot mindenféle hulladék borította el. Aztán szép lassan ezek vagy a korallzátonyokon kötnek ki, vagy valahol egy óriási lebegő szemétszigetben.

Vannak újabb és újabb próbálkozások a tenger megtisztítására, egyre több helyen ügyelnek a megfelelő szennyvízkezelésre, és talán a konrollálatlan partmenti fejlesztéseket is visszafogják a jövőben. De ma még azért nehéz globálisan a javulást látni, mert sokan abban az ostoba hitben élnek, hogy ha nem látjuk, mi van a felszín alatt, akkor nyilván nincs is semmi baj. Szóval van még bőven tennivaló, és nem csak nagy léptékben, kicsiben is: igyekezzünk visszafogni a szeméttermelést, ha valahol hulladékot látunk, vegyük fel, és így tovább. És ezzel nem csak a tengernek teszünk jót, hanem magunknak is.

Szóval ünnepeljük ma az óceánokat, de úgy, hogy tudatosítjuk magunkban, miért van szükség erre a napra, mire akarják ezzel felhívni a figyelmet. Én tengerrajongóként, búvárfotósként is igyekem tenni érte, de most talán az a legjobb, ha néhány olyan képet osztok meg, ami a mélység szépségét villantja fel- vagy azt, hogy próbálnak az élőlények minden körülményekhez alkalmazkodva túlélni, és a maguk szintjén együttélnek az emberi tevékenység káros hozadékauval. De nem végtelen az ő alkalmazkodóképességük sem...