Big Blue Búvár Blog

A Brother-szigeteknél történt a baleset, amiben egy búvár sérült meg.

Pár napja egy videóról beszélnek a búvárok. A csak kifejezetten búvárszafarik során felkeresett Brother-szigetek körül, a Vörös-tenger közepén merül éppen egy csapat, és már a felvétel elején látható, hogy egy cápa nagyon tolakodó. Az egyik búvárt nagyon megközelíti, aki próbálja magától távol tartani az állatot.

A cápa később visszatér, majd egy kicsit megint elúszik, és utána egy másik búvárt közelít meg. Őt viszont már nem csak megböki az orrával, bele is harap a lábába, és látható, ahogy vérző sebet ejt rajta.

A történtek alapos elemzését meghagyom a szakértőknek, de az még nekem is feltűnik, hogy a csapat tagjai meglehetősen szét vannak szóródva, pedig cápák jelenlétében igyekezni kell közel lenni egymáshoz. Emellett pedig folyamatosan szemmel kell követni a cápát, figyelni kell rá. 

Pusztán a videót látva nem állapítható meg, hol volt a helyi hivatásos merülésvezető, miért nem tartotta egyben a csapatot. Azt sem tudni, volt-e a vízbe ugrás előtt kifejezetten a cápás merülésekről szóló eligazítás. És azt sem tudjuk, a búvár mennyire sérült meg, mi történt vele- remélem, gyorsan felépül. 

Ami viszont biztos: mi csak vendégek, látogatók vagyunk a tengerben. Bármikor előfordulhat váratlan esemény, felbukkanhat egy cápa, lehet egy erős áramlás lefelé. A képzett búvár felkészül az ilyesmire, és próbál jól reagálni- de nem lehet mindent kivédeni. Ennél az esetnél bárki hibázott is, a búvároknak azt tudom javasolni, beszéljék meg a látottatakat profi oktatókkal és igyekezzenek tanulni belőle. 

Mert a búvárkodás nem veszélyesebb, mint bármelyik másik hasonló kedvtelés, csak néha elfelejtkezünk a kockázatairól, miközben élvezzük a merülést. Ha történik is valami, általában ebből se lesz nagy baj, maximum csak kis ijedtség. Az ilyen balesetek viszont figyelmeztetnek rá, hogy merülés közben mindig legyünk észnél.

Egy szigonnyal vadászó búvárra támadt egy cápa a Bahamákon.

A 31 éves Maggie Ewing Bostonban él, de családjának van egy háza a Bahamákon is. Nem meglepő, hogy a hölgy igazi tengerimádó, sok időt tölt a vízben. Nem csak a merülésben rutinos, hanem a vadászatban is: szabadtüvővel búvárkodva szigonnyal lövi ki a halakat.

Az már régen ismert tény, hogy a szigonyos búvárok mindig nagyobb veszélyben vannak a vízben, hiszen a kilőtt halak vére, vergődése vonzza a ragadozókat. Maggie szétnézett, nincs-e a környéken cápa, ám egyet sem látott. Ezért amikor egy hal bukkant fel előtte, célba vette, és el is találta szigonyával, amit megpróbált magához húzni. Ám ekkor váratlanul, szinte a semmiből megjelent egy cápa, és odakapott a búvár kezéhez, amiben a szigony és rajta a hal volt. A cápa fogai komolyan megsebezték az ujjait, amik erősen vérezni kezdtek.

A búvár sikeresen ki tudott menni a vízből, és gyorsan érkezett a segítség. Mivel a keze komolyan megsérült, hazarepültek vele az Egyesült Államokba, és Floridában műtötték meg az orvosok. A beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az ujjait, de azt még nem lehet tudni, lesz-e valami következménye a sérüléseknek.

Maggie elmondása szerint a cápára nem haragszik, hiszen az állat csak ösztönösen cselekszik. Tisztában volt eddig is a szigonyos vadászat kockázataival, s tudja jól, hibázott, hiszen alapszabály, igyekezni kell a kilőtt halat távol tartani a kéztől, mert ha egy cápa megpróbálja ellopni a prédát, akkor könnyen megsérülhet maga a búvár is- mint ahogy ebben az esetben is történt.

A történtek ellenére sem tart a víztől a kórházba került búvár, sőt, amint jobban lesz, szeretne visszatérni a Bahamákra. Még a szigonyos vadászattal sem hagy fel, mert ez a szenvedélye- nem ez az egyetlen veszélyes kedvtelés a világon...

Egy merész búvár segített a ragadozón.

A tengerbe került rengeteg műanyag hulladék témájáról manapság sokan beszélnek. Amikor általánosságban szólunk róla, általában azt emlegetjük, milyen iszonyú sok, tonnaszámnyi kerüli a szemétből a vízbe nap mint nap.

De akkor szembesülünk igazán azzal, mit okoz ez, amikor az egyedi esetekről kapunk hírt. Hulladéktól megfulladt delfinek, kötélbe gabalyodott teknősök, sok-sok műanyagot nyelt bálnák- egyre több a sokkoló kép, videó.

Ez az eset is ezek sorába tartozik. Ausztráliában, a Byron Bay mélyén tartott búvártanfolyamot Inaki Aizpunk, amikor feltűnt egy cápa, aki a fogába akadt hálót vonszolt magával. A búvároktató akcióba is lépett, és addig igyekezett rángatni a hálót, amíg az ki nem akadt. Ha a cápa nem ilyen szerencsés, talán életét is veszti a táplálkozást akadályozó háló miatt.

Bőven van tennivaló, és hiába fogadkoznak sokan, hogy visszafogják a szemetelést, ami a tengerben van, az még évtizedekig fog pusztítani. 

Néha egy autóméretű cápa is lehet kiszolgáltatott helyzetben.

A búvárok a nagyvilágban 1-2 napja egy felvételről beszélnek, amin az látható, ahogy többen belecsimpaszkodnak a víz alatt egy cetcápába. Egy fiatal állatról van szó, így azt könnyebben meg tudják ragadni, és vontattatják magukat.

A felháborodás elég nagy, sokan követelték a felelősök felkutatását, megbüntetését. Állítólag már meg is van a búvárhajó illetve a hivatásos búvár is, aki felelős. És itt a felelősséget komolyan kell érteni: ha ez olyan helyen történt, ahol a cetcápák zaklatása törvényileg tiltott, komoly pénzbüntetés lehet a vége. Az a nemzetközi búvárszervezet is kizárhatja a szabályszegésért a hivatásost, aminek égisze alatt dolgozik. 

Miért lehet védett egy nagy cápa? A túlhalászat, a tengerek szennyezettsége miatt még egy kisbusz méretűvé növekedő faj is bajba kerülhet. Ráadásul tisztán üzleti szempontból is hasznos a védelem, mert sok turista fizet komoly összegeket azért, hogy velük úszhasson. 

Az utóbbi években már elválaszthatatlan része a búvárképzésnek az, hogy megtanítják, semmihez nem szabad hozzáérni a víz alatt. Ez persze önvédelem is, mert bármi lehet veszélyes, de az állatokat is sokk érheti, megsérülhetnek, netán megfertőződnek. Mivel a búvárok többsége ezt tiszteletben tartja, záporoztak a szidalmak. És a felvétel tényleg elképesztő, nem csak hozzáérnek az állathoz, hanem megragadják.

Persze nyilván akad, aki úgy gondolja, ettől nagy baja nem lehet egy cetcápának, túl van lihegve a dolog. Ám mivel nagyon ellentétes a hangulat a fórumokon, ők többnyire csendben vannak- ha megszólalnak, lehurrogják őket. 

Van, aki arra hivatkozik, régen a legnagyobbak is csináltak hasonlót, cápát szigonyoztak, teknősbe kapaszkodtak. És itt érdemes megállni egy szóra! Két okból sem lehet hivatkozási alap, mit csináltak 50-60 éve a búvárok. Egyrészt azért nem, mert ők maguk is belátták később, hogy ez nem volt helyes, és az úttörők később maguk lettek a legnagyobb környezetvédők.

Másrészt egyszerűen a lépték más. Valamikor volt pár tucat aktív búvár, a sportbúvárkodás kezdetén is lehetett ezrekben számolni. Azt olvastam valahol, ma hatmillió ember van a világon, akinek van búvárvégzettsége. Hogy pár tucat emberből egy vagy kettő letör egy korallt, az még nem tragédia. De ha több millióból több tízezer- az már más. Változnia kellett hát annak a szemléletnek, miszerint a búvár "a tenger ura". Ma már sokkal inkább csodálók, szemlélők vagyunk, és nem az a legnagyobb király, aki a legtöbb tengeri élőlényt ejti el, hanem az, aki a legjobb fotókat csinálja.

Szóval a felvételnek nem örülök, de annak igen, hogy a búvárok közössége egyértelműen elítéli. Ez jó jel, nagyon jó jel, mert azt jelzi, jó irányba változott a szemlélet. És ez a tengernek, az élővilágnak is jó hír. Mellesleg, szégyellje magát, akinek nem elég, hogy olyan szerencsés, hogy karnyújtásnyira csodálhat meg egy cetcápát, még zaklatni, rángatni is akarja...

A brit akciósztár is szembenéz egy rémisztő óriáscápával- persze csak a vásznon.

Az ember már nem is tudja, ki kitől kap ihletet. Régen a víziszörnyes filmek az élvonalba is betörtek, mint a Spielberg-féle Cápa. Aztán a B-filmek világát uralták a vérszomjas ragadozók, majd a Zs-kategóriás marhaságokban tűntek fel óriási megalodonok, levegőből támadó cápák, gigapolipok.

De azért mindig akadt egy-két próbálkozás, amikor ismertebb arcok rettegtek majd hősieskedtek egy kicsit a cápák társaságában. Halle Berry is belekóstolt egy ilyen kalandba, most pedig Jason Statham harcol meg egy megalodonnal.

A film a remekül hangzó The Meg címet kapta és augusztusban mutatják be. A sztori szerint egy mélytengeri búvárnak kell a víz alól megmenteni egy csapatot akikre a kihaltnak hitt óriáscápa vadászik- s persze a csavar az, hogy a hőst pont azért rúgták ki a seregből, mert arról mesélt, hogy megalodon végzett embereivel, csak senki nem hitt neki.

Mivel Statham otthonosan mozog a vízben (műugró válogatott volt, búvártapasztalata is van), Fijin igazi cápákkal is merült, nyilván csak a hitelesebb alakítás kedvéért. Persze itt csak három méteres ragadozók voltak körülötte, míg a filmben a pixelcápa látszólag vagy 30 méteres lehet tippem szerint- de azért a cápa az cápa. 

Statham arról mesélt, hogy az idegesség számára elmúlik, amikor a víz alá csobban. Egyszerűen megváltozik minden, egy új, nyugodt közegbe kerül, a feszültség megszűnik- különleges érzés tölti el. S a félelem helyébe más lép, valami nagyszerű. Azaz az egyik legjobb élmény, amint át lehet élni- legalábbis az számára. Így ha bármerre jár a világban, amint lehetősége nyílik rá, elmegy búvárkodni is.

A filmet rendező Jon Turteltaub tisztában van vele, ebben a filmben a színészek sose fognak szembenézni a ragadozókkal, hiszen minden mese ellenére, megalodont még soha senki nem látott élve. És ha lenne is, nyilván nem dobnák be elé búvárcuccban a leghíresebb sztárokat. Így aztán Statham cápás tapasztalatszerzése igenis hasznos lehet, mert sokkal jobban tud reagálni a CGI-cápa elképzelt mozdulataira, támadására. 

De azért hitelességet így se várjon senki majd a The Meg című akciófilmet. Búvárkörökben mindig vitát generál, mennyire hiteles egy-egy víz alatt játszódó mozi, és van példa ilyenre is, olyanra is. Akad teljesen jó, nagyon ócska (mint a 47 méter mélyen), meg olyan, ami annyira rossz, hogy már jó. Meglátjuk, a The Meg melyik kategóriába esik majd...

Egy tigriscápa is vágyhat némi törődésre.

A Bahamák híres Tiger Beach nevű merülőhelyén készült ez a videó egy hatalmas, utódainak világra hozása előtt álló ragadozóról, akit a készítő csak "Big Mama" néven emleget.

Kétségtelenül nyugodtnak és visszafogottnak tűnik a búvárok közelében is a tigriscápa, pedig akad a kosárban pár számára jó falat. Azért az feltűnő, mennyivel nagyobb a kisebb ragadozókhoz képest ez az állat, aminek fajtársai többször támadtak már emberre is.

A videó szerint természetesen ezek félreértett állatok, nagyon is intelligensek. Azért inkább ajánlott óvatosnak lenni velük, nehogy véletlenül a cápakedvelő búvárok maguk rontsák a statisztikát...

A sikkasztással gyanúsított Bróker Marcsi miatt hallottak sokan a közép-amerikai országról, ami másfelé inkább mint búvárparadicsom ismert.

Cápák és teknősök, korallzátonyok, no meg az egyik legkülönlegesebbnek számító merülőhely, a Blue Hole- ezek vonzzák a tenger szerelmeseit Belize-be. A kellemesen meleg Karib-tenger sok turistát kápráztat el, aki elsősorban az ország partjai előtt található nagy korallzátonyhoz mennek ki, ami a világ második legnagyobb korallzátony-rendszere az ausztráliai után.

Sok embert vonzanak az atollok is, és a Lighthouse reef-nél található a Great Blue Hole, amit annak idején Jacques-Yves Cousteau egyik filmjéből ismerhettek meg nagyon sokan. A "kék lyuk" elsősorban a levegőből fotózva nyújt páratlan látványt, de az ott járt búvárok szerint odalent is izgalmas.

Az a videóból is kiderül, hogy a cápák kedvelőinek is van mit nézni, mert szirti- és dajkacápák szoktak felbukkanni merülés közben. A búvárok nagyon szeretik a teknősöket is, amelyek szintén gyakran jelennek meg a korallzátonyokon. És a turisták többsége nem lopott, elcsalt pénzből érkezik az országba, így aztán nyugodt lelkiismerettel gyönyörködhetnek a tenger szépségeiben...

Létezhet olyan állat, ami kortársa volt Shakespeare-nek és Einsteinnek is. 

A grönlandi cápák a legrejtélyesebb halak közé tartoznak. Az Észak-Atlanti térségben élő ragadozók egyikének vizsgálata után kutatók állítják, akár 512 éves is lehet az a példány. Természetesen a cápáknak nincs személyi igazolványa, születései anyakönyvi kivonata, de azért vannak eszközök, amivel próbálják a korukat meghatározni. És azt egy tudós már felvetette, hogy ennek a fajnak az egyedei a 400 évet is megérhetik. Ki tudja, talán még ezzel is alábecsültük a veteránok korát.

Annak a bizonyos grönlandi cápának a méreteit vizsgálva jutottak arra a következtetése, hogy a 6 méter hosszú ragadozó legalább 272 éves, de ennek majdnem a duplája is lehet. Ha tényleg 1505-ben született volna, akkor még a Shakespeare-darabok ősbemutatóját is láthatta volna, s tanúja lehetett volna az első spanyol expedícióknak Amerikába. De az több mint valószínű, hogy az Egyesült Államok alapítása, az 1848-as forradalmak, a hirosimai atombomba vagy a Szovjetunió bukása úgy zajlott le, hogy eközben a hideg Atlanti-óceán mélységeiben élt ez az állat. 

Tehát vélhetően ezek bolygónk legtovább élő gerinces állatai. Persze a méretük ellenére meglepően jól rejtőzködő grönlandi cápák élete még ma is nagyon titokzatos. Egy frusztrált tudós nem is olyan régen jelentette ki, hogy mennyire hihetetlen, hogy egy ilyen csúcsragadozóról sokáig még gyanítani sem lehetett, 20 vagy 1000 évig élnek. Azt se nagyon lehet tudni, mit esznek. Találtak már jegesmedve-maradványokat a gyomrukban, de a kutatók szerint ezek a cápák nem vadásznak rájuk, hanem a víz mélyére süllyedt tetemekből lakmároznak. De könnyen lehet, még ezen a téren is érik meglepetések a kutatókat.

A Norvégia és Kanada között nagy távolságokat beúszó állatok vizsgálata során arra is kiváncsiak, mi lehet a hosszú életük titka, mi a különleges a génállományukban. Erről még csak tippek vannak: egy kutató szerint gyakorlatilag fogalmunk sincs a válaszról. A hideg közeg, az anyagcsere, a táplálkozás, a gének? Talán egyszer majd kiderül. De most még azt sem tudjuk, hol és hogyan szaporodnak, pontosan merre vándorolnak, hogy élnek- csak azt tudjuk, hogy sokáig, nagyon sokáig.

Búvárként pedig végképp ritka a találkozás ezekkel az állatokkal. Párszor fordult csak elő, és mivel szerencsére méretük ellenére veszélytelenek, nagy kalandnak számítanak. Talán ha többet megtanulunk róluk, azt is tudjuk majd, hol keressük őket...

Megfigyelőből is lehet préda egyik pillanatról a másikra.

Egy búvár nagyon izgalmas jelenetet örökített meg kamerájával: egy hatalmas tigriscápa kóstolgatott egy teknőst. Legalábbi megpróbálta, ám a teknősöket már többször megfigyelték ilyen helyzetben, és kiderült, a vízben egyáltalán nem lomha állatok mindig képesek úgy befordulni, hogy a kemény páncéljuk legyen a ragadozó félelmetes fogai felé.

A teknős ezúttal is ügyesen manőverezett, és el is tudott menekülni. A cápa viszont úgy döntött, hogy ha már benne van, megnézni, ki úszkál még a közelben, és ekkor fordult a búvár fele, gyakorlatilag tátott szájjal úszott bele a kamerába. Vélhetően rutinos cápás merülő volt a búvár, így nem ijedt meg, de azért elég sokan lettek volna vele úgy, ha ezzel jár a természet megfigyelése testközelből, akkor inkább kicsit messzebbről próbálkoznak vele legközelebb...

A tenger még mindig olyan helyszín, ahol szinte bármikor előfordulhat valami nagyon váratlan, nagyon izgalmas dolog. Aki nem merül, az talán meg sem érti ezt, miért nagy pillanat ilyesmit megélni: gyanítom, a búvár roppant boldog a felvételével, és eszébe sem jut, hogy többé a biztonságos hajón maradjon, ha akció zajlik a mélyben.

Egy profi búvár érdekes módon kezelte a csalival odavonzott cápákat.

A Bahamák turizmusának egyik fontos szegmense a cápás merültetés. A Karib-tenger ezen szegletében több faj egyedei sűrűn előfordulnak, de hogy biztosan elégedettek legyenek a találkozásra vágyó fizető vendégek, még mindenféle húscafatokkal is vonzzák őket a merülőhelyekre.

Látni videókat arról, hogy az ilyen merüléseket felügyelő hivatásos búvárok némelyike milyen bensőséges kapcsolatban van a cápákkal, szinte táncolnak együtt a víz alatt. Ezek persze szép és különleges pillanatok, kell hozzá, hogy értse és szeresse a ragadozókat a búvár.

Persze egészen más egy szépen megkomponált, összevágott videó, és más a valóság, amikor az itt dolgozó búvárok számára teljesen rutinszerűvé vált a cápákkal való merülés. És a cápák is mind máshogy viselkednek, mindet máshogy kell kezelni.

Ebben a videóban a dajkacápák közt csap szét a szó szoros értelmében a búvár. Ezek ugyanis nagyon ügyesen megtalálják a kis réseket, és kiszipkázzák a halcafatokat, és ez szemmel láthatóan felbosszantotta a búvárt, aki elég durván kezeli őket.

Noha normál esetben ettől nagy baja nem lesz egy cápának, természetesen felháborodtak a cápák kedvelői. Egy magát környezettudatos cégnek hirdető búvárbázis alkalmazottjától legalábbis furcsa, hogy agresszívabb, mint a ragadozók. 

Ám csodákat nem kell várni, ez egy üzlet, remek bevételekkel, és nyilván egy-egy ilyen eset nem riasztja el a turistákat. És maga a cápaetetés is inkább showműsor mint normál merülés. Szóval volna még itt bőven kritizálnivaló, ha nagyon belemászunk. Ami tény: nagyon elüzletiesedett ez az egész, és ennek megfelelően ebben a tengeri cirkuszban nem bánnak szebben az attrakcióval, mint az oroszlánokkal a szárazföldi cirkuszokban...

(A hírek szerint a búvárt azóta kirúgta a cég.)