Létezhet olyan állat, ami kortársa volt Shakespeare-nek és Einsteinnek is. 

cápa

A grönlandi cápák a legrejtélyesebb halak közé tartoznak. Az Észak-Atlanti térségben élő ragadozók egyikének vizsgálata után kutatók állítják, akár 512 éves is lehet az a példány. Természetesen a cápáknak nincs személyi igazolványa, születései anyakönyvi kivonata, de azért vannak eszközök, amivel próbálják a korukat meghatározni. És azt egy tudós már felvetette, hogy ennek a fajnak az egyedei a 400 évet is megérhetik. Ki tudja, talán még ezzel is alábecsültük a veteránok korát.

Annak a bizonyos grönlandi cápának a méreteit vizsgálva jutottak arra a következtetése, hogy a 6 méter hosszú ragadozó legalább 272 éves, de ennek majdnem a duplája is lehet. Ha tényleg 1505-ben született volna, akkor még a Shakespeare-darabok ősbemutatóját is láthatta volna, s tanúja lehetett volna az első spanyol expedícióknak Amerikába. De az több mint valószínű, hogy az Egyesült Államok alapítása, az 1848-as forradalmak, a hirosimai atombomba vagy a Szovjetunió bukása úgy zajlott le, hogy eközben a hideg Atlanti-óceán mélységeiben élt ez az állat. 

Tehát vélhetően ezek bolygónk legtovább élő gerinces állatai. Persze a méretük ellenére meglepően jól rejtőzködő grönlandi cápák élete még ma is nagyon titokzatos. Egy frusztrált tudós nem is olyan régen jelentette ki, hogy mennyire hihetetlen, hogy egy ilyen csúcsragadozóról sokáig még gyanítani sem lehetett, 20 vagy 1000 évig élnek. Azt se nagyon lehet tudni, mit esznek. Találtak már jegesmedve-maradványokat a gyomrukban, de a kutatók szerint ezek a cápák nem vadásznak rájuk, hanem a víz mélyére süllyedt tetemekből lakmároznak. De könnyen lehet, még ezen a téren is érik meglepetések a kutatókat.

A Norvégia és Kanada között nagy távolságokat beúszó állatok vizsgálata során arra is kiváncsiak, mi lehet a hosszú életük titka, mi a különleges a génállományukban. Erről még csak tippek vannak: egy kutató szerint gyakorlatilag fogalmunk sincs a válaszról. A hideg közeg, az anyagcsere, a táplálkozás, a gének? Talán egyszer majd kiderül. De most még azt sem tudjuk, hol és hogyan szaporodnak, pontosan merre vándorolnak, hogy élnek- csak azt tudjuk, hogy sokáig, nagyon sokáig.

cápa

Búvárként pedig végképp ritka a találkozás ezekkel az állatokkal. Párszor fordult csak elő, és mivel szerencsére méretük ellenére veszélytelenek, nagy kalandnak számítanak. Talán ha többet megtanulunk róluk, azt is tudjuk majd, hol keressük őket...