Big Blue Búvár Blog

Minden évre jutnia kell egy új cápás filmnek: a tervek szerint Blake Lively és Jason Statham is emberevőkkel néz majd szembe.

Blake Lively új filmje a The Shallows (A zátony) lesz az idei nyár cápás riogatófilmje. A sztori szerint egy szörfös lányt a parttól karnyújtásnyira kezd el terrorizálni egy nagy fehér cápa, és hiába van ott a biztonágot nyújtó szárazföld, kevés az esély a túlélésre. Vérszomjas cápa, csinos bikinis csaj, kell még valami más a fantasztikus szórakoztatáshoz?

Szintén idén láthatjuk a 47 méter mélyen című thrillert, aminek búvárok a főszereplői: Claire Holt és Mandy Moore leszakadt cápaketrecben rekednek. Ráadásul a forgatókönyv szerint testvérek- vajon melyikük löki oda a másikat az emberevők elé, hogy megmenekülhessen? Vagy az önfeláldozás csodájáról szól majd a történet? A hitelesség nyilván nem kérdéses, hiszen minden cápa búvárt eszik- legalábbis a filmekben.

2017-ben sem ússzuk meg a rémcápákat, abban az évben kerülhet mozikba Jason Statham filmje. Ő egy mélytengeri expedíció során fedezi majd fel, a kihaltnak vélt óriáscápa, a megalodon nagyon is él, rádásul igencsak rossz természetű. Ezzel az állattal különösen szeretnek riogatni nem csak a rémfilmes, de a dokucsatornák is, pedig az elmúlt pár ezer évben senki nem látott egyet sem. 

Mindenesetre ismét pár olyan filmet tolnak az arcunkba, amik aligha javítanak a cápák imázsán. A cápák nem tudnak tiltakozni, a nézők viszont igen, ha nem váltanak jegyet a sokadik egy kaptafára készülő marhaságra. Mert a jelek szerint, ha elfogynak az ötletek, mindig szerencsétlen cápákhoz nyúlnak a rémfilmesek...

Egyiptom átadja két, a Tiran-szorosban található szigetét Szaúd-Arábiának, és a Sínai-félszigeten működő búvárközpontok egy része attól tart, ez is rosszat fog tenni az üzletnek.

Egész Egyiptom turizmusa ingatag lábakon áll, a politikai bizonytalanság komoly visszaesést okozott, ráadásul a Sharm El-Sheikből felszállt orosz chartergép felrobbantása után több ország leállította a repülőjáratokat. Az orosz vendégek elmaradása különösen fájdalmas csapás volt. A régen sok vendéget vonzó, ezek közül búvárok ezrei számára rengeteg élményt adó Sínai-félszigeten csak takaréklángon üzemelnek a hotelek, egyéb vállalkozások manapság. 

Sharm El-Sheikből a Vörös-tenger néhány izgalmas merülőhelyére vitték a búvárokat a hajó: a Ras Mohammed nemzeti park mellett a Tiran-szorosban levő zátonycsoport is nagyon kedveltnek számított, én magam is búvárkodtam erre. Ez utóbbi zátonyok igen közel esnek a Tiran-szigethez, aminek hovatartozása régóta vitatott, az utóbbi évszázadban is többször gazdát cserélt. Szaúdi birtokban volt, de Egyiptom, illetve a Sínai-félsziget megszállása idején Izrael is birtokolta hosszabb-rövidebb ideig, és ugyanez igaz a szomszédos Sanafir-szigetre.

Vannak, akik szerint ezek mindig is inkább voltak szaúdi érdekeltségek, mint egyiptomiak, így az, hogy utóbbi ország lemond rólul, nem hoz nagy változást. A térségben uralkodó feszültségek miatt szó sincs róla, hogy kétoldalú megegyezés született volna: mind az Egyesült Államok, mind Izrael tudott arról, hogy a szigetek gazdát cserélnek. Izrael például követelte, hogy Szaúd-Arábia garantálja hajóinak szabad áthaladását a Tiran-szoroson, és az arab ország ezt vállalta is. Nyilvánvaló, hogy Egyiptom elsősorban gesztust akart gyakorolni az ajándékozással, hiszen szomszédja dollármilliárdokkal támogatja megroggyant gazdaságának fejlesztését. Szóval elsőre nem tűnik úgy, hogy óriási jelentősége lenne a változásnak.

A jól ismert zátonyok viszont eddig egyértelműen egyiptomi vizekben voltak, míg ez megváltozhat ha a két ország tengeri határai módosulnak. Senki nem akar a szaúdi parti őrséggel vitatkozni, hogy jó helyen búvárkodik-e vagy sem. Meglehet, semmiféle változást nem hoz ez az egész a közeli jövőben, de még ha így is lesz, a rossz hírekre nagyon érzékeny nyugati turisták egy részét talán ez a bizonytalanság tartja majd vissza a Sharm El-Sheikbe szervezett búvártúráktól. Az így sem túl fényes szezonokat maguk mögött tudó helyi búvárvállalkozások reakciója így aztán több mint érthető.

Ráadásul megint felmerült a Szaúd-Arábiát a Sínai-félszigettel összekötő, zátonyokat is átívelő óriáshíd ötlete, aminek megépülése beláthatatlan következményekkel járna. Szerencsére túl nagy értelme nincs a tervnek, ami ráadásul rettentően drága is, így nem valószínű, hogy megvalósul a közeli jövőben. Ám hiába esélytelen a megépítés, a mostani érzékeny szituációban minden negatív hír hatása felerősödik. Így aztán igen nehéz lesz talpra állítani a Sínai-félsziget turizmusát mostanában.

Ilyen állattal ritkán szokás búvárkodni, de a Galapagos-szigeteken még ez is megeshet: a tengeri leguánok meglehetősen ügyesen merülnek, és a sziklákra tapadt moszatot eszegetik. Ezzel egyedülállónak számítanak a gyíkok közt.

Vicces, hogy ezt az egyébként nem túl nagy és teljesen veszélytelen hüllőt a szenzációhajhász cikkekben víz alatti godzillaként emlegetik. Ez jól hangzik, de ezzel a "godzillával" azért sokan szívesen úsznának- ez ugyanis azt jelentené, hogy eljutottak a méregdrága úti célnak számító Galapagos-szigetekre, ugyanis a tengeri leguán kizárólag itt található meg...

Egy amerikai tó felszín alatti látványosságait egy Bombardier típusú gép esüllyesztésével bővítették.

Nehéz az édesvizekben búvárbázist üzemeltetők élete! A víz hideg, sokkal kevesebb a hal, gyakran a látótávolság is gyengébb mint a trópusi tengerekben, szóval túl sok pénzt nem lehet kérni a merülésért. Valahogy oda kellene vonzani mégis a helyi búvárokat, és ehhez jellemzően befektetésre van szükség.

Kézenfekvő hát az, hogy elsüllyesztenek valamit, ami kedvet csinál a búvárkodáshoz. Pech, hogy nincs mindenkinek egy felesleges repülőgépe, de ahol van, az máris nagy durranásnak számít. A Pennsylvania állambeli Dutch Springs Philadelphiától északra, Bethlehem városa mellett a régió viszonylag ismertebb búvárhelye, és az eddigi látványosságok sora egy repülővel bővült.

A Bombardier Challenger 600 családba tartozó business jetek 1978-ban mutatkoztak be, és azóta is gyártják őket. Több, mint ezer épült belőlük, a világ számos országában megbízhatóan szolgálnak, és most már a víz alatt is megtekinthető egy a nagyjából 20 méter hosszúságú és fesztávolságú kisgépből. Ugyan sok dolgot eltávolítottak, de maradt még benn annyi a kezelőszervekből, hogy a repülő belsejébe beúszó búvárok jól elszórakozzanak a pilótafülkében...

A Karib-tenger egyik szigete, St. Croix közelében kapták lencsevégre az igazi ritkaságnak számító halat:  az Ogcocephalus nasutus latin nevű jószág a denevérhalak közé tartozik.

Azt sajnos nem tudom, miért pont a denevérekhez hasonlítják ezeket a szokatlan megjelenésű halakat. Nem kell mélyre menni hogy ilyet lásson valaki, a pech csak az, hogy az aljzaton élő, gyakran homokba rejtőző denevérhalakat nem könnyű kiszúrni. Meglepő lehet, hogy ezek a döcögve sétáló jószágok egyébként ragadozók, kisebb halakat, puhatestűeket, rákokat fogyasztanak. 

A mexikói Revillagegido szigetek elég távol vannak mindentől, vélhetően emiatt olyan fantasztikus a víz alatti élőviláguk. Mantákkal úszni, lefilmezni egy rakás cápát, delfinekkel játszadozni vagy megcsodálni egy gondoskodó hosszúszárnyú bálna-mamát- ennél sokkal vonzóbb búvár úti cél nem nagyon lehet.

A USS Kittiwake roncsát a hajó fénykorát bemutató képekkel díszítették fel a süllyesztés ötödik évfordulójának tiszteletére.

A Kittiwake az amerikai haditengerészet kötelekébe tartozó 76 méter hosszú hajó volt, amit 2011-ben mesterséges zátonyként süllyesztettek el a Kajmán-szigetek közelében. Az alig 20 méteres mélységben nyugvó Kittiwake sok búvárt vonz, és viszonylagos fiatalsága ellenére a Karib-tenger legjobb roncsai közé számítják.

Manapság már nem csak turistákat lehet a hajó mellett látni, nagyon sok élőlény is otthonra talált itt. A Kittiwake erősen átalakult, ahogy a tenger dolgozott rajta. A helyi búvárok pedig úgy döntöttek, hogy megmutatják, milyen volt egykoron, amikor még aktív szolgálatban állt: vízhatlan képeket helyeztek el a roncs különböző pontjain, így mostantól a búvárok bepillanthanak a hajó múltjába is.

A Kajmán-szigeteken komoly szerepet játszó búvárturizmusban dolgozók azt várják, ez az élő múzeum sokaknak csinál kedvet a merüléshez, hiszen a Kittiwake maga lesz a műtárgy és a kiállítótér is egyben. 

(Képek: idivecayman.com)

Időnként eszembe jut, a víz alatti világ mennyire demokratikus: a fizika törvényei társadalmi helyzettől mindenkire érvényesek, és járhattál bármerre korábban, mindenképpen hatással lesz rád, amit a mélyben átélsz. Nem feltétlenül tetszik a búvárkodás minden embernek, van aki nagyon védtelennek érzi magát ebben a közegben, míg mások rettentően élvezik a súlytalanságot, az egészen eltérő helyzetet.

Alapvetően viszont az a lényeg, hogy odalenn alapvetően mind egyenlőek vagyunk, és ebből következően kialakul egyfajta közösség a búvárok közt a felszínen is. Egy búvártúrán mindenféle ember előkerül, különféle korú, munkájú, felfogású útitársakkal találkozunk. 

Szóval teljesen mindegy, mit gondolok egyes celebekről, amikor búvárkalandjaikról olvasok, egy kicsit biztos szimpatikusabbak lesznek. Még a társadalom olyan roppant értékes tagjai, mint Paris Hilton is elfogadhatóbbak, amikor víz alatti képeket posztolnak. Vajna Timi pedig mostanában Thaiföldön merülgetett, így mondhatni valamilyen szinten "tagja a csapatnak".

Jó helyet választott, az kétségtelen: meleg víz, sok látnivaló. Halrajok közt lehet úszkálni, a víz alatti mesterséges zátonyon még egy robogó is van a tempózásban megfáradtnak. Bele lehet ilyen helyen szeretni a búvárkodásba, de hát sokakat láttunk, akik lelkesen feltolnak 3-4 fotót, aztán soha többet víz alá nem mennek.

Az válik ugyanis búvárrá, aki számára ez a világ magával ragadó, rabul ejtő. Az ember szenvedélyesen merül, folyamatosan új túrákat tervez, búvárok közt érzi jól magát. És aki ezt az utat követi, a világ minden sarkában talál pár barátot- teljesen mindegy, honnan jött.

Ismét nagy méretű képeket nézhetnek meg a búvárok a floridai Vandenberg roncsán.

Az osztrák művész, Andreas Franke misztikus hangulatú képeit rendszeresen mutatják be víz alatti tárlaton. Korábban láthatták már az alkotásait a USNS Vanderberg hajó maradványára kifüggesztve, most pedig pár év után hónapokon át ilyen látványosság várja a búvárokat.

A Vandenberg több, mint 150 méter hosszú roncsa természetesen így is bőven vonz látogatót, de néha fel kell pörgetni a dolgokat, hogy azok is jöjjenek, akik már merülték korábban. Ezek a képek nyilván kellően érdekesek lesznek még a sokat látott búvárok számára is.

A Stavronikita sorozatba tartozó képeket kiállítják a felszínen is, de az izgalmas az, hogy július végén felhozzák a roncsán levő nagyításokat, megszárítják meg bekeretezik a képeket. Ily módon a tenger is "társalkotóvá" válik, hiszen a mélyben töltött hónapok nyomot hagynak a fotókon.

Természetesen nem ez az első víz alatti tárlat, hasonlót a világ más részein is kitaláltak már. A búvárkodás jó üzlet, és egy ügyes, nem túl drága ötlet busásan megtérülhet, ha harapnak rá a turisták. Frank önmagában is érdekes képei és egy hatalmas roncs- ez egy igazi nyerő kombinációnak tűnik.

"Ha nincs jó merülőhely, majd ásunk magunknak!", gondolta egy coloradói állatpark tulajdonosa.

Ha az Egyesült Államokban készülő sok-sok statisztika egyikét megnézzük, kiderül, Colorado államban meglehetősen sok a búvár. Ám amikor szóba kerül, hova menjen az a coloradói, aki jót szeretne merülni a válasz rövid és velős: a repülőtérre! Nem nagyon vannak elkényeztetve arrafelé a vizek szerelmesei, pár hideg vízű tóból választhatnak. A többség tehát elutazik a Karib-térségbe, netán Kaliforniába, Floridába, Észak-Karolinába, ahol sokkal jobbak a lehetőségek.

Jay Young maga is lelkes búvár, és családtagjaival együtt egy hüllőket bemutató parkot üzemeltet. Eredetileg halakat tenyésztettek, de aztán bővült az üzlet, és mára sok aligátor él a farmon feltörő termálvízzel töltött medencékben, de akad itt teknős, kígyó, és sok más különleges állat is.

Ha van meleg víz, vannak állatok, akkor már csak egy olyan helyet kell kiásni, ami elég mély és nagy a merüléshez is, gondolta Young. Évekkel ezelőtt belekezdett a munkába, és a terve az, hogy a 10 méter mély, 70 méter széles gödröt burkolja, különféle víz alatti sziklaalakzatokat, üregeket épít, majd feltölti az egész meleg vízzel. Utána beköltözhet pár állat is, hogy szórakoztató legyen a merülés.

A nagy ötlet pedig az, hogy a medence egyik, erős plexivel leválasztott részén aligátorok laknak majd. Így aztán a búvárok testközelből, a víz alól nézhetik meg őket, miközben nem fenyegeti őket semmilyen támadás kockázata. Hogy aztán mindez elég lesz-e arra, hogy a búvárok Mexikó helyett maradjanak Coloradóban, de majd kiderül.