Big Blue Búvár Blog

A Kajmán-szigetekre is szívesen elmennék.

A hideg téli esték ideálisak ahhoz, hogy az ember mindenféle videók között keresgéljen az interneten: ki milyen szép helyeken búvárkodott és filmezett.

A Kajmán-szigetek is olyan hely, amit nagyon szívesen megnéznék magamnak. A Karib-tenger meleg vize, gazdag élővilág, mindenféle érdekesség, és persze a felszínen meg lazulás- ez nem hangzik rosszul. Ugyan ezek a videók nem mondhatók zseniális alkotásnak, de ahhoz pont elég jók, hogy kedvet csináljanak. Ki tudja, talán majd egyszer szembe jön velem egy jó repjegyár.

Fél évszázada született víz alatti karácsonyozós felvételekre bukkantam.

A búvárok körében ma már nem igazán szokatlan a karácsonyi merülés, mi is mókáztunk jelmezben nemrég, mások nyílt vízben búvárkodnak mikulássapkában, fenyőfával- a szerencsések meleg tengerben, a bevállalósak a romantikus havas tájon megbúvó tavakban.

Egyfajta jó értelemben vett őrültség ez, hiszen nagy merülési élmény nyilván nem jár vele, inkább csak egy rövid mártózásról szól az egész. Fontosabb az, hogy van utána egy kis beszélgetés, jó hangulatú közös ünneplés, hiszen a búvárok is olyanok mint egy nagy család.

Jó látni az archív felvételeket, amik igazolják, az akkoriban jóval szűkebb réteg szenvedélyének számító búvárkodás szerelmesei is kellően lököttek voltak a víz alatti bolondozáshoz. Ráadásul ebben a felvételben az a különleges, hogy Japánban készült, pedig arrafelé valószínűleg kevesebb hagyománya van a karácsony megünneplésének, mint mifelénk. 

De a lényeg szemmel láthatóan mégis ugyanaz: az együttlét és a jó hangulat...

Tudom, kicsit kései ajándékötletekkel előállni, de ha valaki úgy érzi, nem volt igazi a karácsonyi meglepetés, még gyorsan leszervezhet egy téli búvártúrát- repjegyet foglalni akár ma is lehet.

Ha drága utakban gondolkodik valaki, a választék szinte végtelen. Az nem nagy tudomány, hogy befizessünk egymilliót egy egzotikus nyaralásra- most olyan ötleteket adok, amik kompromisszumosak talán, de megfizethetőek.

Európán belül ott van Ciprus és Málta, mind a kettő a roncskedvelők számára lehet érdekes, mind a kettőn hűvös, de még épp elfogadható a víz (17-18 fokos), és mind a kettőre vannak fapados járatok. Például Ciprus január 5-10 között Wizz Discount Club tagoknak 21 ezer forintért megjárható, olcsó szállást nem nehéz találni, és akad nyitva tartó búvárbázis is. Január 21-24 közt a repjegy 18 ezer klubtagságival. Málta pedig mondjuk február 4-7. között csak 15 ezer Wizzair klubtagoknak. A búvárkodás jellemzően olcsóbb egy árnyalattal Máltán.

Kicsivel melegebb alternatíva, és még mindig nagyon kedvező áron elérhető Izrael: Eilatba Ryanair járatokkal lehet menni, február 1-4. között az ár csak 17 ezer, február 4-8. között 20 ezer. Erre a szállás drágább, mint Cipruson vagy Máltán, viszont a Vörös-tengerben lehet búvárkodni. A víz talán 20 fokos lehet, ez sem meleg, de egy lelkes magyarnak pont jó még.

A vízhőfok hasonló lehet a Kanári-szigeteken is. Ezek ritkán jutnak a búvárok eszébe első választásként, pedig van ott jó merülőhely, gazdag élővilággal. Ráadásul Budapestről közvetlen járattal négy is elérhető (Wizzair gépekkel Lanzarote, Fuerteventura és Tenerife, Ryanair gépekkel Gran Canaria). Lanzarote január 11-18. között Wizz klubtagoknak csak 24 ezer forint, a szállások pedig kifejezetten megfizethetőek arra, a felszínen is remekül lehet barangolni saját autóval. Jó hely, a többi Kanári-szigethez hasonlóan.

És ha valaki ragaszkodik a meleg vízhez és a nagyon nyomott árakhoz, akkor elgondolkodhat azon, hogy Brüsszelbe utazik, merül egyet a Nemo33 mély és kellemesen meleg medencéjében, aztán este sörözik egyet, másnap városnézésre megy- ideális és megfizethető program egy hosszú hétvégére. Megy a városba a Ryanair és a Wizzair is, retúrjegyek hatezertől indulnak, viszont a szállás nyilván valamivel drágább, mint mondjuk Cipruson. 

Nekem lehetne szegezni a kérdést, csak okoskodok itt, közben el nem mennék ilyen rövid utakra, netán magam is szeretem ezeket a kiruccanásokat? A válasz az, hogy szeretem bizony: idén év végén volt izraeli, ciprusi túra is, pár nappal, 1-2 merüléssel, februárban pedig Brüsszelbe készülünk egy laza hétvégére. Igen, ezek jó kis utak, jó társasággal prímán telik az idő, és még merülünk is. Kicsit kutakodni kell a jó repjegyek után, de ez az ára annak, hogy saját szervezésben, olcsóbban utazzunk. Mi mást tehetünk, ha búvárkodni akarunk?...

Víz alatt találtak egy izgalmas leletet izraeli régészek.

Amikor a közelmúltban Izraelben jártam és búvárkodtam, eszembe jutott, érdekes lehet a földközi-tengeri partszakasz is, ahol ókori romok vannak. Meglepő, de az intenzív kutatás és a sok merülés ellenére még mostanában is fedeznek fel nagy leleteket.

A szó szoros értelmében nagy leletekről beszélünk: egy vihar fedett fel egy feliratozott követ Tel Dor közelében, alig másfél méteres mélységben. A kőtömb 85 centiméteres, meglehetősen nehéz darab, hiszen 600 kiló tömegű, és hogy ne takarja be az üledék újból, a búvárrégészek a kiemelése mellett döntöttek.

A tisztítás után fordították le a római eredetű feliratot, ami Júdea múltjába enged egy kis bepillantást. A történelmi Júdea régiót meghódító rómaiak kormányzókat neveztek ki a tartomány élére, és a felirat szerint Gargilius Antiquus volt ebben az időben a római kormányzó. A felirat jelentőségének megértéséhez jó viszonyítási alap, hogy eddig csak egy júdeai kormányzó nevével találkoztak feliratokon: 1961-ben Pontius Pilatus időszakából származó követ találtak. A kőtömb talán egy szobor talapzata lehetett, ami magát a kormányzót ábrázolhatta.

Gargilius Antiquus a Bar Kohba-felkelés előtt lehetett Júdea kormányzója. A zsidók három éven át tartó harcát 135-ben verték le, A provincíák rendszerét újjászervezték, ekkor született meg Syria Palaestina tartomány, Júdea és Galilea összevonásával. Mivel Júdea neve igen ritkán jelenik meg a római kori feliratokon, ezért lettek izgatottak a régészek a lelet láttán. Az, hogy Antiquus neve fennmaradt, azt jelezheti, jelentős személyiség volt akkoriban.

Nagy szerencse, hogy a kő egyáltalán fennmaradt, nem építették be, nem semmisítették meg, nem vésték le róla a nevet- és a tenger mélyén sem sérült meg vagy szakadt darabokra. A leletet közelmúltban a Haifai Egyetem könyvtárában mutatták be, és a régészek tovább kutathatnak Tel Dor közelében a tenger mélyén, hátha rejtőzik még az üledék alatt pár izgalmas dolog.

Norvégiában van egy különös merülőhely, ami évszázada víz alá került vidék maradványait rejti.

A Lygnstoylvatnet nevű tó mélyén épületek romjai, egykori út látható- azt hihetnénk, hogy mesterségesen felduzzasztott víztározó építésének estek áldozatul. Ám a folyót elzáró gátat nem emberi kéz építette: 1908-ban a Keipen nevű hegyről omlott le olyan sok szikla, hogy az egész völgyet elárasztotta a víz. Az emberek elmenekültek, mindent hátrahagyva.

Az egykori farm pedig ma kissé kísérteties látványt nyújtva várja a búvárokat. A vízben szépen megőrződtek a falak, no meg az út is, amit már csak úszva lehet végigjárni.

Manapság minden víz alá került települést Atlantisznak titulálnak, de a kézenfekvősége ellenére sem neveznék norvég Atlantisznak egy felhagyott tanyát. 

Ettől még azért lehet érdekes az itteni búvárkodás. Minden efféle helynek van egy különleges hangulata, hiszen a házaknak nem a víz alatt van a helye. Elúszni mellettük, belesni az egykori ajtókon olyan élmény, amit csak mi, búvárok élhetünk meg- nekem is volt hasonlóban részem például Ausztriában. És azt kell mondjam, ha lehetőségem lenne, ezt a norvég tavat is szívesen megnézném magamnak.

Lars Kovald további képei itt tekinthetőek meg a helyről.

Az évnek ebben az időszakában még a medencés merülés is szórakoztatóbb lehet.

Tulajdonképpen egy ideje készültem már arra, hogy valamiféle jelmezes búvármodelles fotózást hozzak tető alá. Gépem van, szerencsére ügyes és lelkes modell is akad, már csak a kellékeket kellett összehozni, ha megvan a megfelelő alkalom.

A Karácsony kézenfekvő választás, hiszen megvannak azok a hangsúlyos elemek, amikről egyből látja mindenki, a Mikulás merült alá. Sapkát, szakállat szerezni bármelyik szupermarketben lehet, a szakáll ráadásul csak kis átalakítást igényelt, hogy a búvár felvehesse. A tetőtől talpig piros ruha keményebb dió, hiszen hosszú évek óta a fekete-szürke-sötétkék árnyalatok dominálnak a búvárruháknál. A szerencse játszott a kezemre: használtan szereztem egy talán már kidobásra szánt ősrégi piros neoprénruhát, ami most pont kapóra jött. Sőt, még piros palack is akadt.

Hogy ne bontsuk meg az összhatást, nem búvármellényt kapott a modell, hanem csak egy háttámlát hevederzettel. A mai búvárok el sem tudják képzelni, hogy ilyesmivel pont ugyanúgy lehet merülni- először tehát azt néztük meg, mennyire ügyesen mozog a búvár benne- mivel ebben sem volt hiba, jöhetett a jó hangulatú fotózás.

Mert a magam részéről úgy vagyok vele, hogy nem csak az számít, mennyire vagyunk profik és alaposak, az is fontos, mennyire érezzük jól magunkat. Végülis búvárkodunk, víz alatt vagyunk, hogy mellette készül még pár jópofa kép is, az csak ráadás. Az ember nem törekszik tökéletes illúzióra, hiszen a kis méret miatt eleve csak lány lehetett a Mikulás "bácsi", ám cserébe olyan fotó is készülhetett, amit egy fiatalember büszkén posztolhat azzal a kommentárral, hogy "nekem máris itt a Karácsony, mert a csajom a Mikulás!"

A Nagy Korallzátonyról már azt terjesztik, "halálcsapda", pedig nem olyan nagy titok, miért vesztették többen életüket arrafelé.

Szomorú hír érkezett Ausztráliából: egy japán nő vesztette életét sznorkelezés közben a Nagy korallzátony felett úszkálva. Szervezett túrán vett részt amikor eszméletét vesztette, és a gyors segítség ellenére nem sikerült újraéleszteni. Ebben a hónapban ő már a negyedik áldozat.

Ilyenkor a szenzációhajhász újságok a tenger veszélyeiről, "halálcsapdáról" írogatnak- naná, ezzel lehet eladni a lapokat. Pedig nincs olyan nagy titok a dolgok mögött: a japán áldozat 75 esztendős volt, a korábban elhunytak közül két francia turista szintén a hetvenes éveiben járt, míg egy brit búvár 60 éves volt. 

Igen, egyszerűen változik a különféle kalandprogramokra, kirándulásokra meg eleve utazni induló emberek összetétele, egyre többen vágnak bele ilyenbe idősebb korban. És valljuk be, 75 évesen sokan már nem élnek, akik élnek, azok körében gyakoriak az ilyen-olyan egészségügyi problémák. Ezért náluk van kockázata még egy tengeri úszkálásnak is- na nem mintha a buszon ülve ne lenne ilyen kockázat, bárki számára.

A dologról én egyrészt úgy gondolkodok, így is jobb bátran nekiindulni, felfedezni dolgokat, mint otthon ülni vattába csomagolva, csak tévében látva a világ fantasztikus érdekességeit. Másrészt pedig igazodni kell a változásokhoz mindenkinek: az orvosoknak is felkészültnek kell lenni az alapos kivizsgálásokra, hogy felelősen vághasson bele valaki az utazásba, és a szervezőknek fokozottan figyelni kell a korosztályra. Ez nem küszöböli ki teljesen a hasonló eseteket, de csökkentheti azok számát.

Egyébként, ha úgy nézzük, a búvárkodás maga kész életveszély, egy palack levegőre hagyatkozva merülünk mélyre. Nyilván biztonságosabb lenne itthon bámulni a képernyőt (feltéve, hogy a híradókat látva nem üt meg a guta...), de egy pillanatig sem sajnálom, hogy inkább búvárkodok, és a jövőben is ezt tervezem. Hihetetlen élményeim voltak, és ezt semmi nem tudja pótolni. 

Tulajdonképpen mindenre rá lehetne sütni, hogy veszélyessé vált, ha nem nézünk a számok mögé. 150 éve egyetlen ember sem halt meg autóbalesetben, most meg mennyi- tiltsuk be az autózást! Hallani bajba került hátizsákos turistákról- többé ne engedjük senkinek az egyéni utazást! Ugye milyen nevetségesen hangzik?

Kinyílt a világ, többet láthatunk belőle- és ezért történhetnek olyan esetek, amilyenek korábban nem. Száz éve nem voltak könnyűbúvárok, 60 éve csak egy nagyon szűk csoport űzte, most meg igazi tömegsport. Nagyon is jó, hogy mindenféle korcsoportú ember űzheti, nincs kizárva belőle senkit! De csak azért értelmetlen rásütni a bélyeget, hogy veszélyes lenne, mert előfordulnak balesetek, hiszen egy-két ilyenre jut több millió problémamentes merülés, tengeri kirándulás.

Az ausztrálok nyilván bepánikoltak, hiszen a Nagy korallzátony olyan mint egy óriási turistagyár, rengetegen hajóznak ki nap mint nap a különböző szervezett programokra. A kapkodás rossz tanácsadó, a kapzsiság meg főleg. Remélhetően képesek lesznek tiszta fejjel átgondolni, mi lenne a jó megoldás, hogyan lehet biztonságosabbá tenni a tényleg nagyon kellemes tengeri programokat. Egy biztos: a hisztéria teljesen felesleges. Ami történhet, azért történhet, mert ezerszer több a lehetőségünk ilyen kalandokra, mint a pár évtizede élőknek. És ez azért mégsem olyan rossz dolog.

Cipruson még télen is korrektek a búvárkodási lehetőségek.

A szerencse úgy hozta, hogy el tudtunk utazni pár napra Larnakába. Elég sokszor fordultam meg arra, van már egy bejáratott hotel egy bejáratott helyen, és persze akad egy búvárbázis is, ahol jól ismernek, és akiket most is megkereshettem. Szerencsém volt, segítettek merülést szervezni az egyik napra.

A cél természetesen nem is lehetett más, mint a Zenobia roncsa, ami csak pár percre van a parttól. Jó időt fogtunk ki, tükörsima volt a tenger és hívogatóan kék- de azért nem ártott a vastag neoprénruha a 19 fokos vízben. Az első borzongás a beugrás után nem tartott sokáig, ha készül rá az ember rendes öltözékkel, akkor ez teljesen vállalható- decemberben ilyen olcsó úti cél, ilyen merülési lehetőséggel biztosan nem akad.

Először mélyebbre mentünk, megnézni az ott levő kamionokat. Utána elindultunk az orr irányába, ahol először a felépítmény nagyobb részei mellett úsztunk el, majd bekukkantottunk a hídra, végül az étterembe néztünk be. Hatalmas belső terek vannak itt, és szerencsénk volt, mert jó volt a látótávolság is.

A túrát a roncs külső, sekélyebb részén fejeztük be, ahol a mentőcsónakokat fotóztam le. Aztán előkerült egy tűzhal is- furcsa, hogy ez az invazív halfaj már a ciprusi vizekben is megél.

Kellemes, kényelmes merülés volt. Ilyenkor már kevesebb a búvárturista, és aki ott van, az is lelkesebb, ügyesebb búvár, szóval nem akadályozzuk egymást a merülésben. Bő két óra után már ki is tettek a hotel előtt- kár lett volna kihagyni ezt a Zenobia merülést!

Amit a ciprusi búvárkodásról tudni érdemes

Továbbra se vagyok nagy barátja ezeknek a gömbsisakos fakultatív programoknak.

Vidáman integetnek a víz alatt sétálgató emberek, halacskákat néznek, hát hol lehet itt a hiba? Ott, hogy a helyzet jellegéből adódóan ők gyalogolnak, azaz vagy rátaposnak valamire ami él, vagy felverik a homokot. Ezért aztán a világ sok pontján úgy szervezik az ilyen programokat, hogy még véletlenül se vigyék őket az érzékeny korallzátonyok közelébe.

Vagy legalábbis bízom benne, hogy megpróbálják megoldani, ne okozzanak óvatlanul is kárt. (Nem azért törnek le bármit, mert rosszat akarnának, hanem azért, mert gyakorlatilag nem lehet senkit megtanítani az óvatos víz alatti mozgásra a nulláról egy pár perc alatt.) De hát a pénz nagy úr, és a fizető vendégek nagyobb élményszerzése miatt időnként mégiscsak közel gyalogoltatják az embereket a korallokhoz.

Mindegy, sokat így se látnak belőle a felvert homoktól. Ha meg nem mennek közel, azért nem nagyon látnak semmit. Aki igazán jól akarja látni a tenger élővilágát, tanuljon meg búvárkodni- ennyi a nagy titok. Szebbet és többet látunk belőle mi, akik lebegünk és úszunk. Ez a sisakos bohóckodás maximum csak ízelítő- akinek ez kell ahhoz, hogy kedvet kapjon, legközelebb ne ilyen programra fizessen be, hanem búvártanfolyamra.

Egy mozgássérült orosz búvár új találmánnyal állt elő.

A mozgásukban korlátozottak egy része a búvárkodás szerelmese, mert a víz alatti lebegés visszaadja számukra a szabad mozgás élményét. Természetesen sok kihívással kell szembenéznie annak, aki az ő helyzetükben merülne, de szerencsére már egyre több olyan oktató, búvárbázis van, akik minden segítséget megadnak, hogy búvárkodhassanak.

Egy orosz férfi, Igor Szkikevics elmondása szerint egy orvosi műhiba következményeként kényszerült tolószékbe. Igyekszik ehhez képest teljes életet élni, és maga is arról ámodozott, milyen lenne merülni. Ahogy töprengett, beugrott neki, egy kerekesszék is átalakítható lenne úgy, hogy a víz alatt mozoghasson vele, úgy irányítva, mint egyfajta tengeralattjárót.

Egy művész, Sue Austin tervezett már korábban hasonlót egy projekt kedvéért, az orosz búvár szerkezete viszont azért más, mert kereskedelmi forgalomba is kerülhet, nagyjából 860 fontos áron. Nem kevés pénz, de nem is megfizethetetlen, ha cserében egészen új búvárélményt kínál...