Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Megkerült tengeralattjáró

Egy török roncsvadász bukkanhatott rá egy rejtélyesen eltűnt brit hajóra.

tengeralattjáró roncs

A HMS Simoom nevű S-osztályú tengeralattjárót 1942-ben bocsátották vízre. A Földközi-tengeren vadászott ellenséges hajókra, egy olasz romboló elsüllyesztése a nevéhez fűződik. 1943. november 2-án indult el Port Said kikötőjéből az Égei-tengerre portyázni, majd a Dardanellák előtt rejtőzött. Tíz nap múlva rendelték vissza, de soha nem érkezett meg a kikötőbe. Soha nem derült ki, mi lett a hajó és a legénység sorsa, nyomtalanul eltűntek. Talán egy víz alatti akna vagy egy baleset okozta végzetét.

Ám lehet, hogy hamarosan többet fogunk tudni. Egy török búvár, Selcuk Kolay arról számolt be, hogy titokzatos tengeralattjáróra bukkantak az Égei-tengeren, Bozcaada szigettől északnyugatra, nem messze a Dardanelláktól, tehát pont a Simoom eltűnésének helyén. Kolay és csapata már két éve kutat a területen, első és második világháborús roncsokra vadászva. Szonárral vizsgálják először a tenger fenekét, aztán jöhetnek a merülések- már négy gőzhajóra is rábukkantak.

tengeralattjáró roncs

Az tehát nem volt meglepő, hogy újabb roncsot fedeztek fel, az viszont igen, hogy tengeralattjárót. Mivel nem tudtak arról, hogy ebben a körzetben tengeralattjáró lehet, le is merültek a 67 méteres mélységben nyugvó maradványokhoz, hogy a szonár nem csapta be őket, és tényleg ilyen hajót találtak.

Kolay és két merülőtársa különleges gázkeveréket használva juthatott el a tengeralattjáróhoz. Szerencséjük is volt, mert kiváló látótávolság volt aznap, 45 méteres mélységben már egyértelműen láthatták a méretes tengeralattjáró körvonalait. A 60-70 méteresre becsült hosszúságú hajó egyenesen áll a tenger fenekén, kitűnő állapotban.

Van néhány olyan jellegzetesség, ami a korabeli brit tengeralattjárókra jellemző, mint például az egy hátsó torpedóvetőcső. A behajtható kormánylapátok helyzete arra utal, hogy a felszínen haladt, amikor aknára futhatott- a robbanás helyét komoly sérülés jelzi. A toronyra halászháló akadt, az ágyú pedig még most is a helyén van. 

tengeralattjáró roncs

Csak két eltűnt brit tengeralattjáróról van tudomása a szakértőknek ezen a területen, és a hajó felépítése arra utal, a most fellelt roncs a HMS Simoom lehetett egykor, nem pedig a HMS Trooper. A brit szakemberekkel konzultáló török búvárok tehát úgy vélik, a Simoomra bukkantak rá, és a hajón szolgáló, azzal együtt odaveszett legénység tagjainak leszármazottai megtudhatják, hol nyugszanak a tengerészek. Az S-osztályú tengeralattjárókon összesen 48 fő szolgált. 

A felfedezésről jövő év elején további részleteket, képeket, filmeket is megosztanak a török roncsbúvárok.

1 Tovább

Búvármedence halacskákkal

Érdekes mesterséges merülőhely nyílt meg Belgiumban.

medence

Európaszerte több olyan óriási medence van, ahol a búvárok téli időszakban is jó körülmények között merülhetnek. Akad, ami a mélységével tűnik ki, például a brüsszeli Nemo 33 vagy az olaszországi Y-40. Máshol a víz alatt elhelyezett tárgyak, az ott kialakított üregek miatt lehet aránylag érdekes a búvárkodás.

A Belgiumban a közelmúltban megnyílt TODI ehhez képest annyit csavart a dolgokon, hogy itt sem a mélységre mentek rá, inkább ezt-azt elhelyeztek a víz alatt- no meg pár halat is betelepítettek. Azért az már sokkal inkább valós merüléseket idéz, amikor a medencében más élőlények is vannak a búvárokon kívül. Ha nem is hatalmas helyről van szó, egy merülést biztos megér.

Az annyiban nem jó a külföldről érkező búvároknak, hogy a kiválóan megközelíthető Nemo 33-mal szemben vidéken, Beringen városkában van a TODI. De azért elég érdekes ahhoz, hogy egyszer majd elugorjak oda, amikor ismét az országban járok. Itt is van minden ami a merüléshez kell, szóval cipekedni nem szükséges, az ára sem vészes, és télen arrafelé aligha találnék jobb merülőhelyet...

0 Tovább

Az opálbánya mélyén

A szomszédos Szlovákiában van egy igazán különlegesnek számító merülőhely.

barlang bánya

A mindenféle titokzatos helyeken vízzel telt járatok merészkedő barlangi búvárok nagyra értékelik az érdekes helyeket. Nem csak az igazi barlangok vonzzák őket, hanem minden más lehetőség, legyen az atomrakéták silója, ipari műemlék vagy bánya. Abból a szempontból nincs is különbség bánya és barlang között, hogy mind a kettő zárt tér, amihez speciális felkészültség és felszerelés kell.

barlang bánya

Közép-Európa is felkerült a barlangi búvárok térképére, jelentős részben Magyarországnak köszönhetően, hiszen Budapesten található a világhírű Molnár János-barlang, vagy a kőbányai pincerendszer. Északi szomszédunkban pedig mostanában egy opálbánya vízzel elárasztott járatai vonzanak sok búvárt.

barlang bánya

Persze hiába érdekes a látnivaló, hiába kristálytiszta a víz, az a négy fokos vízhőmérséklet legalábbis borzongató, még ehhez megfelelő száraz búvárruhában is. Ilyenkor jön kapóra, hogy merülnek ott helyettünk mások, és még videóznak is...

0 Tovább

Búvár és életmentő

Négy évtizede bizonyította hősiességét egy búvárúszó sportoló Örményországban.

Az 1953-ban született Savars Karapetjan az egykori Szovjetúnióban, örmény nemzetiségűként született. Apja belőle és testvéreiből is jó sportolót szeretett volna nevelni, először tornára járt, ám nagy volt a lemaradása azokhoz képest, akik gyerekkorukban elkezdtek tornázni, így kimaradt. 15 éves volt, amikor huligánokkal keveredett bunyóba, akik megverték, egy követ kötöttek a nyakába és bedobták egy tóba. Karapetjan minden erejét megfeszítve megszabadult a kötelektől és a kőtől, majd a felszínre rúgta magát. Utólag elmondta, ha a kő kicsit nehezebb lett volna, nem élő túl az esetet.

Ám ezek után úgy vélte, talán hasznos lenne rendesen megtanulnia úszni. Elég ritka, hogy valaki az ő korában kezdve felzárkózzon az élmezőnyhöz, ám tehetsége révén 17 évesen már örmény bajnok volt. A szovjet válogatottba viszont nem kerülhetett be, a riválisok edzői furták meg a szereplését. Persze az is lehet, hogy túl későn kezdett el úszással foglalkozni, technikáját már nem tudták kellően csiszolni.

A lelkes fiatal úszó viszont nem esett kétségbe, és másik sportágra váltott: uszonyos- és búvárúszóként kezdett edzetni. Fél év múlva már az egész Szovjetúnióban ismerték az eredményeit, hamarosan szovjet bajnok lett, bő egy évvel később nyerte első Európa-bajnoki címét, világcsúccsal. Jerevánban nagyon komolyan vették a búvársportot, iszonyú kemény edzésekben volt része a fiataloknak. Rendszeresen futottak 15-20 kilométeres távokat, esetenként homokkal teli hátizsákkal. Megszokott helyük az egyik helyi tó környéke volt a futásra. A kitűnő fizikumú versenyzők közül is kitűnt az őstehetségével Savars Karapetjan.

Egy kijevi versenyen egy féltékeny versenytárs a palackjából titokban kiengedte a levegőt, hogy ezzel kényszerítse a feladásra. Karapetjan ilyen aróságokkal mit sem törődve, 75 méteren át lélegzetét visszatartva folytatta az úszást, majd a célba érés után egyből elájult- a kórházban tudta meg, hogy győzött. És nem csak itt állhatott a dobogó tetejére: 13 alkalommal Európa-bajnok, 17 alkalommal világbajnok lett, tucatnyi alkalommal javított világrekordot.

És a mindennapokban is megvolt a lelkiereje. 1974-ben egy busz utasaként utazott, ám a sofőr elvesztette uralmát egy hegyi szakaszon a jármű felett. Karapetjan odaugrott, betörte a vezetőfülke üvegét, sikerült megragadnia és elrántania a kormányt, majd megálltak a szakadék szélétől fél méterre. Harminc ember életét mentette meg- többek között a sajátját is.

A nagyszerű sportoló viszont 1976-ban ennél is komolyabb tettet hajtott végre. Szeptember 16-án épp a szokásos futóedzése végefelé járt, amikor egy Jereván környéki tóba zuhant egy trolibusz 92 utassal. Karapetjan egy pillanatig sem gondolkodott, odarohant a vízhez, és belevetette magát. 

A tó hűvös volt és ezen a ponton tíz méter mély. A trolibusz nagy tömege miatt felkavarodott az iszapos aljzat, gyakorlatilag semmit sem lehetett látni. Savars Karpetjan öccse, Kamo is ott volt, mert együtt edzettek, eleinte mindketten lebuktak. Kamót testvére arra kérte, a felszínen várjon rá és ott segítsen azoknak, akiket ő kihúz a troliból. A rutinos búvárúszó hozzászokott ahhoz, hogy a víz alatt kell merésznek lennie: mivel nem talált nyitott ajtót, addig rúgta a hátsó ablakot amíg az be nem tört. Utána pedig egyesével próbálta kimeneteni a trolibuszban rekedt embereket. Húszan köszönhették neki az életüket- több embert húzott a felszínre, de sajnos nem sikerült mindenkit újraéleszteni. (Karapetjan és testvére szerint valószínűleg húsznál több kimentett élhette túl az esetet, de a baleset helyszínén akkor már nagy tömeg volt, és akadt, aki egyszerűen hazament, mert nem volt szüksége orvosi segítségre...)

A kiérkező búvárok palackjai üresek voltak, így nem tudtak a mentésben segíteni, több, mint negyvenen vesztek oda. Hamarosan megérkezett egy daru, Karapetjan rögzítette a köteleket, amivel kivontatták a trolit. Ezek után rettentően kimerülve került haza, majd másnapra annyira rosszul lett, hogy orvost kellett hozzá hívni. Kétoldali tüdőgyulladással kellett kezelni, emellett az üveg számos sérülést okozott neki, amik a szennyezett vízben elfertőzödtek. Az orvosok nem tudták, egyáltalán felépül-e valaha.

Hosszú ideig volt kórházba, majd rengeteget javult az állapota, ám a sportkarrier folytatása nem ment könnyen. Egyszerűen nem ment az edzés, köhögött a víz alatt. Magának az úszásnak, a víznek is hátat akart fordítani, mert korábban nem ismert érzéseket élt meg a felszín alatt. Elmondása szerint sokáig kísértette, hogy az egyik merülés során a zavaros vízben nem egy embert, hanem egy ülést ragadott meg- ha akkor embert hoz a felszínre, még egy életet menthetett volna meg. Óriási akaraterővel még egyszer utoljára világcsúcsot döntött búvárúszásban, de testvérének kellett kisegítenie a medencéből. A következő évben Magyarországon járt, ahol az Európa-bajnokságon szerzett érmeket- ám senki nem tudta, micsoda hőstettet hajtott végre, és honnan állt talpra.

Ma már szinte hihetetlen, de a búvárúszó hősiességéről nem cikkeztek akkortájt a szovjet és nemzetközi sajtóban. Vélhetően a szovjet hatóságok nem akarták hogy cikkek jelenjenek meg arról, hogy balesetet szenvedhet egy szovjet troli, sok áldozatot követelve. Savars és testvére helyi szinten részesült elismerésben, 38 rubelt kaptak- ezt az apjuk küldte vissza helyettük, kijelentve, nem a pénzért tették. 

Csak évekkel később, 1982-ben közöltek egy cikket "A bajnok víz alatti küzdelme" címmel. A sportoló neve ismertté vált, és persze újból fel kellett idéznie a történteket- érdekesség, hogy a megmentettek közül volt, aki csak ebből a cikkből tudta meg, kinek köszönheti az életét! Karapetjan szerint a végzet kiszámíthatatlan: a baleset napjában Hannoverben kellett volna versenyeznie, ám nem kapott vízumot a kiutazáshoz. Csalódottságában ment inkább edzeni a tó partjára, és így lehetett tanúja a balesetnek.

Talán tényleg a végzet üldözte a remek sportembert, mert 1985 februárjában épp egy sportcsarnok közelében volt, amikor az kigyulladt. Többen bennrekedtek, Karapetjan pedig habozás nélkül berohant a lángok közé, hogy kimentsen akit csak tud. Ő maga is súlyosan megsérült, füstmérgezést szenvedett, eszméletét vesztette. Azt hitték, meghalt, ám egy taxisofőr gyenge pulzust érzékelt és kórházba rohant vele. Most is sokáig tartott a felépülés, de Karapetjan azóta is éli a maga szerény életét Moszkvában. Még abban a dicsőségben is része volt, hogy kétszer is futhatott az olimpiai lánggal 2014-ben- ahogy ő fogalmazott, Oroszországért és Örményországért. Persze ekkor is történt vele valami különleges: elaludt a fáklyában a láng, és ő egy arra járó biztonsági embertől kért tüzet.

Így vált valóságos szuperhőssé a búvárúszó, aki versenyzőként is nagyot alkotott. Nem a kitüntetésekért, elismerésért kockáztatta saját életét, áldozta fel sportkarrierjét: egyszerűen ezt diktálta a lelkiismerete. Úgy fogalmazott egy interjúban, számára nem volt kérdés, hogy beugorjon a vízbe és segítsen, mert azt elképzelhetetlennek tartotta, hogy a világ leggyorsabb búvárúszója ilyen helyzetben a parton maradjon. Talán a nagyvilág, az emberiség mondott volna felette ítéletet, ha tétlenül nézi a tragédiát. Vagy valaki odafenn...

0 Tovább

Benézni a cápa szájába

Így fest, amikor a nagy fehér fogai a búvár arca előtt csattognak.

No, máris megérkezett a következő ijesztő videó egy ketreces merülésről: ismét betuszakolta magát egy ragadozó a búvárok közelébe, de szerencsére ezúttal is sikerült kiszabadítania magát a ragadozónak és senki nem sérült meg. A pillanat azért nyilván vérfagyasztó lehetett elsőre.

De szemmel láthatóan csak elsőre. Ha jobban megnézzük a felvételt, látható, hogy a búvár felemeli a kamerát és fotózza lelkesse a kivételesen közel merészkedő nagy fehér cápát. Bizonyára jó képek születnek, de ez is jelzi, a búvárok egy része teljesen elfogadható kockázatnak tartja azt, hogy a cápák akár be is törhetnek közéjük. Nem véletlenül vannak ott, tudják, hogy a közel csalizott ragadozókról így készülhetnek a legjobb képek- még ha cserébe némileg kockázatosabb a merülés...

0 Tovább

Elnökválasztó cápák

A kampány miatt felhajtást használják ki a cápák reflektorfényébe állítására.

Bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy mostanában a poén meg a felhajtás kedvéért állatokkal "jósoltattak" meg eredményeket. Az egyik focivébé sztárja lett például Paul, a polip, aki meglepően jól találta el, melyik meccsen ki győz.

cápa

Nos, az amerikai elnökválasztás sem maradhatott ki a játékból. Egy floridai egyetem, a Nova Southeastern University versenyében két veszélyeztett makócápa vesz részt: a villámgyors és sokat vándorló ragadozókra jeladókat rögzítettek, és az a jelölt győz, akinek a cápája nagyobb távot jár be november 1-ig. Természetesen egy nőstényt és egy hímet szereltek fel jeladóval, előbbi "versenyez" Hillary Clinton színeiben, utóbbi pedig Donald Trumpot képviseli a tengerben.

Egyelőre Trump cápája vezet, mert már 438 mérföldnyi távot úszott le, míg Clintoné csak 324- és akkor az új email-botránynak még híre sem ment! Az ilyen jelekben hívők számára talán érdekes lehet, hogy a hím cápa keletre kalandozott, míg a másik inkább délre.

cápa

A Halmos College if Natural Sciences & Oceanography professzora, Mahmood Shivji szerint persze szó nincs arról, hogy a cápák konzervatív ragadozók lennének, ők csak azt csinálják, mint mindig: járják a tengert. És persze szó nincs arról, hogy a kutatók bele akarnnáak szólni az elnökválasztási versenybe. A cél az, hogy a makócápákra is irányuljon egy kis figyelem, mert mostanában ezeknak az állatoknak a helyzete sem túl rózsás. A kutatók szeretnék, ha több figyelmet kapna az a tudományos munka, amit végeznek. 

Összesen 52 makócápát szereltek fel jeladókkal. A cél az, hogy többet megtudjanak a jellemző vándorlási útvonalakról- ha ezt elérik, többet tehetnek a célzott védemükért is. A makócápa meglehetősen egyedi ragadozó, egyrészt amiatt, mert roppant gyorsak, akár 100 kilométeres sebességgel is tudnak úszni. Jellemzően hűvös vízben érzik jól magukat, és elsősorban nyílt tengeren élnek.

Az eddig nyomon követett cápák hatalmas távokat tettek meg. Egy 2013-ban megjelölt állat 405 napon át szolgáltatott adatokat: Maryland partjaitól az Atlanti-óceán közepéig úszott, majd visszafordult Dél-Amerikába, míg utána visszatért az Egyesült Államok északkeleti csücskébe. 11,498 mérföldet tett meg ezen idő alatt.

Ám hiába gyors és veszélyes ragadozók, halászhálóban ők is csak vergődnek. A makócápákat is gyakran ejtik el a cápauszonyra menő halászok, amiket aztán Kínában adnak el. A IUCN listáján a röviduszonyú makó már a veszélyeztetett fajok közé tartozik, ami jelzi, mekkora a baj. És sajnos nem csak ez a cápa van ilyen helyzetben, hiszen a világon évente százmillió cápát fognak ki és ölnek meg.

Remélhetően ez a játékos verseny azért kimarad az igazi politikai csatározásokból, mert azon a területen kíméletlenebb ragadozók vannak, mint a tengerben. A kutatók még jópofa jelmondatot is fabrikáltak a cápáiknak: a Clintont képviselőé az lett, hogy Swimming Stronger Together míg a Trumpért úszó cápáé a frappáns Mako America Great Again...

0 Tovább

Ha Bridget Jones búvárkodna

Helen Fielding nem csak a híres szingliről írt könyvet, egy szórakoztató kalandregényének főszereplője a búvárkodásban is jeleskedő önjelölt titkosügynök.

Szerintem Bridget Jones nevét az is ismeri, aki nem pörög rá a szingliregények világára. Hogy kinek tetszik vagy kinek nem, az manapság már részletkérdés: szinte világképformáló alkotás lett belőle. Hogy minek nevezzük a generációkra jellemző magányosságot, az mindegy, a lényeg, a jelenséggel ma együtt kell élni, a következményeivel szembe kell nézni, a szinglik önálló, fontos csoporttá váltak kereskedelmi, társadalmi és más szempontból.

A Bridget Jones könyvek világsikere után Helen Fielding más téma után nézett. A szeptember 11 utáni terroristahajsza után érlelődött meg benne egy könnyed kémregény gondolata, fiatal női főszereplővel. A kalandvágyó újságírónő, Olivia Joules rengeteg szempontból más, mint Bridget Jones, de nyilván minden kritikus hozzá hasonlítgatta. És nyilván a szerző fejében is ott motoszkált, hogy Oliviát másmilyennek találja ki.

Az Olivia Joules és a túlfűtött képzelet című regény aligha gerjesztett nagy vitákat a sajtóban üzenete vagy témája miatt, egyszerűen csak szórakoztató. Búvárregénynek nem nevezném, ám mivel merülnek benne, nem is akkora hülyeség a búváros rész, számon tartom az ilyen témájú könyvek között- nincs olyan sok ezekből, szóval engedékeny vagyok. Szerintem a könnyed, kicsit csajos kalandregények rajongói biztosan nem csalódnak benne.

Ez is elég lenne, hogy egy búváros blogon szóljak a könyvről. Na de a búvárkodásnak, Fieldingnek és a szingliknek van még kapcsolódási pontja. Pár éve egy angol búvármagazinban olvastam egy búvároktató hölgy cikkét, aki felemlegeti, hogy Helen Fielding a Sunday Times-ban vezetett rovatában tanácsot ad a magányos nőknek, a valódi Bridget Jones-oknak: ha valamirevaló pasit keressenek, jelentkezzenek egy búvárklubban. A cikk szerzője ezen csak nevetett- aztán amikor a következő a tanfolyamon megjelent egy rakás szingli lány, kiderült, mekkora súlya van Fielding szavának.

Még az is lehet, hogy a szingliszakértővé avanzsált írónő tud valamit: léteznek, akik párt alkotnak az életben is, a víz alatt is. Persze sokan jóval előtte jöttek össze, de láttam olyat, hogy búvártúrán szövődtek kapcsolatok (nem csak szinglik között, mondjuk...), tehát akár ez is működhet. És ha nem talál valaki társat? Akkor is belekóstolhat az egyik legjobb hobbiba a világon...

0 Tovább

Búvárok géppisztollyal

Az orosz búvárkatonák bizonyítják, van durvább a szigonypuskánál.

Kétség sem fér hozzá, hogy a magamfajták számára már a szigonyos vadászat is sok, nagyon messze van az ilyesmi a számomra vonzó békés merülésektől. A hadseregekben szolgáló búvárok viszont nem nézelődni járkálnak a víz alá, hanem valami harci feladatot kell megoldaniuk. Az oroszok egy új típusú "kétéltű" fegyvert fejlesztettek ki a kommandósaik számára, aminek képességeit a víz alatt mutatták be.

Remélhetően nem nagyon kerül ilyesmi az átlagemberek kezébe- bár miért is kerülne? Egy hobbibúvár nem akar vérfürdőt rendezni a tengerben. Veszekedni maximum fotósok szoktak, ha egyszerre vesznek észre valami izgalmas témát, de a tengerben szerencsére bőven akad érdekesség, mindenki találhat magának másikat.

Igazság szerint nem is nagyon akarom tudni, mikor, hol, mire használnak ilyesmit a különleges egységek. Bízom benne, hogy jó célok érdekében vetik csak be...

1 Tovább

Bálnakoncert Tongán

Erre a hangversenyre nem öltönyben, hanem búvárcuccban mennek az emberek.

A tőlünk igen távol eső Tonga manapság felkapott úti célnak számít a búvárok körében- pontosabban csak azok között, akik meg tudják fizetni. Sajnos nem olcsó, de sokak szerint nagyon megéri a kaland, mert itt kínálkozik a legjobb arra, hogy bálnákkal úszkáljunk a nyílt tengerben.

Az önmagában is nagy (a szó szoros értelmében) élmény, hogy ekkora tengeri emlősöket lehet látni testközelben, ám ráadásul a vízben kiválóan hallható a bálnák éneke. A méretükhöz képest meglepően kecses állatok egyébként érdeklődőek, néha egészen közel mennek a búvárokhoz, és közben folyamatosan hallani őket. Egészen hihetetlen élmény lehet, ideje lenne elkezdenem spórolni...

0 Tovább

Merülés az óriásmedúzával

Mexikó partjainál vették videóra ezt a közel két méteres medúzát.

Christian Hauser és a többi búvár a Majahuitas Beach mélyén találkoztak az ott ritkának számító csalánozót. A medúzák régóta jól ismertek arról, hogy a csápjaik érintése fájdalmas csípéssel jár, sőt, a kockamedúza számos ember haláláért felelős. Azt viszont nem tudom, hogy konkrétan ez a méretes medúza veszélyes-e vagy sem, 

Az biztos, hogy inkább lennék óvatos ekkora medúza társaságában, még ha némelyik fajuk kifejezetten látványosnak is számít, jó fotótéma. Nekem is akad pár ilyen képem, csak éppen megörökíteni nem egyszerű a pulzáló, áttetsző állatokat. Ilyenkor azért az jut eszembe, jó lenne kicsit többet tudni a tengerbiológiáról, hogy legalább az egyértelműen veszélyes állatokat be tudjam azonosítani.

Amíg viszont nem lesz lexikon a fejem, addig inkább igyekszem távolságot tartani. Nem csak a medúzák, minden más lény esetében ez a jó megoldás, ha az ember víz alá merül, mert sose tudhatjuk, melyiknek van épp rossz napja...

1 Tovább

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog