Norvégiában van egy különös merülőhely, ami évszázada víz alá került vidék maradványait rejti.

A Lygnstoylvatnet nevű tó mélyén épületek romjai, egykori út látható- azt hihetnénk, hogy mesterségesen felduzzasztott víztározó építésének estek áldozatul. Ám a folyót elzáró gátat nem emberi kéz építette: 1908-ban a Keipen nevű hegyről omlott le olyan sok szikla, hogy az egész völgyet elárasztotta a víz. Az emberek elmenekültek, mindent hátrahagyva.

Az egykori farm pedig ma kissé kísérteties látványt nyújtva várja a búvárokat. A vízben szépen megőrződtek a falak, no meg az út is, amit már csak úszva lehet végigjárni.

Manapság minden víz alá került települést Atlantisznak titulálnak, de a kézenfekvősége ellenére sem neveznék norvég Atlantisznak egy felhagyott tanyát. 

Ettől még azért lehet érdekes az itteni búvárkodás. Minden efféle helynek van egy különleges hangulata, hiszen a házaknak nem a víz alatt van a helye. Elúszni mellettük, belesni az egykori ajtókon olyan élmény, amit csak mi, búvárok élhetünk meg- nekem is volt hasonlóban részem például Ausztriában. És azt kell mondjam, ha lehetőségem lenne, ezt a norvég tavat is szívesen megnézném magamnak.

Lars Kovald további képei itt tekinthetőek meg a helyről.