Továbbra se vagyok nagy barátja ezeknek a gömbsisakos fakultatív programoknak.

Vidáman integetnek a víz alatt sétálgató emberek, halacskákat néznek, hát hol lehet itt a hiba? Ott, hogy a helyzet jellegéből adódóan ők gyalogolnak, azaz vagy rátaposnak valamire ami él, vagy felverik a homokot. Ezért aztán a világ sok pontján úgy szervezik az ilyen programokat, hogy még véletlenül se vigyék őket az érzékeny korallzátonyok közelébe.

Vagy legalábbis bízom benne, hogy megpróbálják megoldani, ne okozzanak óvatlanul is kárt. (Nem azért törnek le bármit, mert rosszat akarnának, hanem azért, mert gyakorlatilag nem lehet senkit megtanítani az óvatos víz alatti mozgásra a nulláról egy pár perc alatt.) De hát a pénz nagy úr, és a fizető vendégek nagyobb élményszerzése miatt időnként mégiscsak közel gyalogoltatják az embereket a korallokhoz.

Mindegy, sokat így se látnak belőle a felvert homoktól. Ha meg nem mennek közel, azért nem nagyon látnak semmit. Aki igazán jól akarja látni a tenger élővilágát, tanuljon meg búvárkodni- ennyi a nagy titok. Szebbet és többet látunk belőle mi, akik lebegünk és úszunk. Ez a sisakos bohóckodás maximum csak ízelítő- akinek ez kell ahhoz, hogy kedvet kapjon, legközelebb ne ilyen programra fizessen be, hanem búvártanfolyamra.