A Nagy Korallzátonyról már azt terjesztik, "halálcsapda", pedig nem olyan nagy titok, miért vesztették többen életüket arrafelé.

Szomorú hír érkezett Ausztráliából: egy japán nő vesztette életét sznorkelezés közben a Nagy korallzátony felett úszkálva. Szervezett túrán vett részt amikor eszméletét vesztette, és a gyors segítség ellenére nem sikerült újraéleszteni. Ebben a hónapban ő már a negyedik áldozat.

Ilyenkor a szenzációhajhász újságok a tenger veszélyeiről, "halálcsapdáról" írogatnak- naná, ezzel lehet eladni a lapokat. Pedig nincs olyan nagy titok a dolgok mögött: a japán áldozat 75 esztendős volt, a korábban elhunytak közül két francia turista szintén a hetvenes éveiben járt, míg egy brit búvár 60 éves volt. 

Igen, egyszerűen változik a különféle kalandprogramokra, kirándulásokra meg eleve utazni induló emberek összetétele, egyre többen vágnak bele ilyenbe idősebb korban. És valljuk be, 75 évesen sokan már nem élnek, akik élnek, azok körében gyakoriak az ilyen-olyan egészségügyi problémák. Ezért náluk van kockázata még egy tengeri úszkálásnak is- na nem mintha a buszon ülve ne lenne ilyen kockázat, bárki számára.

A dologról én egyrészt úgy gondolkodok, így is jobb bátran nekiindulni, felfedezni dolgokat, mint otthon ülni vattába csomagolva, csak tévében látva a világ fantasztikus érdekességeit. Másrészt pedig igazodni kell a változásokhoz mindenkinek: az orvosoknak is felkészültnek kell lenni az alapos kivizsgálásokra, hogy felelősen vághasson bele valaki az utazásba, és a szervezőknek fokozottan figyelni kell a korosztályra. Ez nem küszöböli ki teljesen a hasonló eseteket, de csökkentheti azok számát.

Egyébként, ha úgy nézzük, a búvárkodás maga kész életveszély, egy palack levegőre hagyatkozva merülünk mélyre. Nyilván biztonságosabb lenne itthon bámulni a képernyőt (feltéve, hogy a híradókat látva nem üt meg a guta...), de egy pillanatig sem sajnálom, hogy inkább búvárkodok, és a jövőben is ezt tervezem. Hihetetlen élményeim voltak, és ezt semmi nem tudja pótolni. 

Tulajdonképpen mindenre rá lehetne sütni, hogy veszélyessé vált, ha nem nézünk a számok mögé. 150 éve egyetlen ember sem halt meg autóbalesetben, most meg mennyi- tiltsuk be az autózást! Hallani bajba került hátizsákos turistákról- többé ne engedjük senkinek az egyéni utazást! Ugye milyen nevetségesen hangzik?

Kinyílt a világ, többet láthatunk belőle- és ezért történhetnek olyan esetek, amilyenek korábban nem. Száz éve nem voltak könnyűbúvárok, 60 éve csak egy nagyon szűk csoport űzte, most meg igazi tömegsport. Nagyon is jó, hogy mindenféle korcsoportú ember űzheti, nincs kizárva belőle senkit! De csak azért értelmetlen rásütni a bélyeget, hogy veszélyes lenne, mert előfordulnak balesetek, hiszen egy-két ilyenre jut több millió problémamentes merülés, tengeri kirándulás.

Az ausztrálok nyilván bepánikoltak, hiszen a Nagy korallzátony olyan mint egy óriási turistagyár, rengetegen hajóznak ki nap mint nap a különböző szervezett programokra. A kapkodás rossz tanácsadó, a kapzsiság meg főleg. Remélhetően képesek lesznek tiszta fejjel átgondolni, mi lenne a jó megoldás, hogyan lehet biztonságosabbá tenni a tényleg nagyon kellemes tengeri programokat. Egy biztos: a hisztéria teljesen felesleges. Ami történhet, azért történhet, mert ezerszer több a lehetőségünk ilyen kalandokra, mint a pár évtizede élőknek. És ez azért mégsem olyan rossz dolog.