Big Blue Búvár Blog

A legtöbb ember Darwin kapcsán hallott a Galapagos-szigetekről. Természetfilmekben gyakran be is mutatták, milyen hihetetlen élővilág él a szigeteken Roppant izgalmas megfigyelni, ahogy más és más életkörülmények alakultak ki szinte a szigetcsoport minden tagján, és ehhez mindehol alkalmazkodtak az ott élő állatok. Persze kellett valaki, hogy észrevegye ezt, és elgondolkozzon rajta, mi ennek az oka...

A kontinensektől meglehetősen messze eső szigetek viszont igazi oázisnak számítanak a tengerben. Gyakorlatilag mindenféle nyílt tengeri élőlény felbukkan itt, vannak például manták, teknősök, delfinek, cápák. No meg ezen túlmenően cápák. Illetve még több cápa, különféle fajokból. Még a tengerek legnagyobb hala, a cetcápa is tiszteletét teszi időnként a Galapagos-szigeteknél.

Hogy ne legyen unalmas a búvárkodás, néhol fókák, sőt, pingvinek is felbukkannak. Bármikor elúszhat a mélységbe látogató szeme előtt egy sasrája, szinte elveszhet a búvár a hatalmas halrajok forgatagában, ahol hirtelen azt sem képes érzékelni, merre van a fenn és a lenn.

A búvárok világában csúcsként tekintenek a Galapagos-szigetek merülőhelyeire. Pech, hogy az eljutás nem egyszerű, és főleg nem olcsó: a túrákat szafarihajókra szervezik, egy-két héten át azokon laknak, arról merülnek a búvárok, akik fantasztikus élményeket gazdagodhatnak. Azt mondják, a borsos ár ellenére megéri itt túrázni. Csak jó előre kell foglalni, mert a szigetcsoport annyira népszerű, hogy némely hajón évekre előre eladták a helyeket. Ha megnézzük ezt a videót, talán mindjárt érthetőbb lesz, miért...

Persze még egy dolgot meg lehet jegyezni: a szigorú védelem, a halászat tiltása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Galapagos-szigetek vizeiben ilyen hihetetlenül gazdag az élővilág. Talán más tengerekben is hasonló lehetne, ha végre egyre hatékonyabban védenék a víz alatti élőhelyeket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Van, akinek nem kell palack a merüléshez, elég a tenger meg egy szép roncs...

A Kajmán-szigetek híres roncsát, a Kittiwake-et kereste fel tavaly decemberben egy csapat vidám szabadtüdős búvár. Egy kellemes napot terveztek, sok merüléssel, amit fotós és videós örökített meg. A tenger szerelmeseinek jutalma ezúttal egy sasrájával való találkozás volt, de minden bizonnyal enélkül is nagyon élvezték a napot. Mennyivel egyszerűbb a dolguk, mint azoknak, akik sok felszerelést magukra aggatva, sok előkészület után mennek a mélybe!...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebookon is.

A mélytengerekben egészen furcsa, különleges állatok is élnek. A fejlábúak közé tartoznak a polipok, a tintahalak, a kalmárok, ezek közül némelyek több száz, sőt, több ezer méter mélyen találhatóak csak meg. Sokáig a létezésükről sem tudtak, aztán csak mélytengeri halászok hálóiból kerültek elő, végül a nagy mélységbe eljutni képes kutató tengeralattjárókról figyelhették meg bizonyos fajaikat. Valószínűleg még sok olyan faj akad, amit nem fedeztek fel, de a megfigyeltek jelentős része is számtalan alkalommal lepi meg a tudósokat.

A furcsa megjelenésű vámpírkalmárok első példányait alig száz éve fogták ki, és azóta is csak találgatták, mit is esznek ezek az állatok. A nevüket nem azért kapták, mert vérszívók lennének, egyszerűen vörös "köpenyük" és különös, nagy kék szemük emlékeztette a tudósokat a vámpírokra. Latin neve, a Vampyroteuthis infernalis azt jelenti, hogy "vámpírkalmár a pokolból". A nagyjából futballabda méretű állat egyébként puhatestű a többi fejlábúhoz hasonlóan, de még azok között sok ügyes ragadozó is van, ennek a fajnak az egyedei nem tartoznak közéjük.

Amikor a kifogott állatok gyomortartalmát vizsgálták, sose találtak elejtett állatot. A Monterey Bay Aquarium kutatói távirányítású eszközökkel próbáltak foglyul ejteni egy élő példányt, hogy végre pontot tehessenek a vita végére, mit is eszik az a "vámpír". Kiderült, a mély vízben élő állat gyakorlatilag csak csipeget, a felszín közeléből lefelé süllyedő apró élőlényeket, elpusztult állatok testrészeit, mindenféle törmelékeket fogyaszt.

Igazság szerint ez csak afféle "hulladék", abból sem túl sok, de a vámpírkalmár nagyon-nagyon hatékonyan használja fel a szűkös mennyiségű táplálékot. Erőfeszítés nélkül lebeg a vízben, és nem kell úsznia hogy elcsípja a zsákmányt, egyszerűen csak kitárja széles köpenyét, és felfogja ami a felszín irányából lehullik. A nagy mélységben ráadásul nem nagyon van ellensége, menekülésre sem kell tartalékolni az energiáját. Az állat tapogatókorongjai különösen érzékenyek, tehát az apró hulladékot is észlelik, és egy speciális anyag termelődik rajtuk, amivel a kis darabokat össze tudja "ragasztani". Szóval a vámpírkalmár tökéletesen alkalmazkodott azokhoz a körölményekhez, ahol le kell élnie életét. Csak azzal nem számolhatott, hogy megjelenése miatt ilyen nevet aggattak rá az emberek- bár azt hiszem, még sose reklamáltak miatta senkinél.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az orosz szabadtüdős búvárt, Natalja Avszejenkót belugás fotósorozata tette híressé. Az orosz hölgy ugyanis meztelenül merült a jég alá a fehér delfinek közé.

AZ 1975-ben született Natalja szabadtüdős búvárként több kategóriában letette a névjegyét, a medencés számokban is jeleskedik, egy levegővel a legjobb eredménye 150 méter leúszása, illetve statikus kategóriában több, mint 6 perces merülés. A nyílt tengerben az uszony nélküli Constant Weight kategóriában még világcsúcstartó is volt az 57 méteres elért mélységgel.

A moszkvai Lomonoszov egyetemen szerzett diplomát, majd később PhD fokozatot, tehát több versenytársához hasonlóan nem kizárólag a búvárkodásra tette fel az életét, sőt, már huszonéves volt amikor búvárkodni kezdett. A nevét ismertté a rekordok mellett az tette, hogy több alkalommal egészen egyedi körülmények között merült. Az egyik különleges projekt során Viktor Ljaguskin kamerája előtt pózolt egy kristálytiszta vízű oroszországi barlangban, az Ordában.

Szintén Ljaguskin örökítette meg azokat a merüléseket is, amikor a Fehér-tengerben úszott együtt a belugákkal Natalja. Már megjelentek több helyen ezek a képek, de azért pár szót szólnék arról, búvárszemmel nézve mekkora teljesítmény jég alá merülni mindenféle búvárruha és egyéb felszerelés nélkül. Egyrészt ilyen roppant hideg vízben csak percekben mérhető az életben maradás ideje, ha valaki nem visel neoprén ruhát- Natalja viszont tíz percet töltött a jég alatt! Voltam már jég alatt vastag szárazruhában, és tudom, hogy pár perc után is csontig hatoló tud lenni a hideg- el nem tudom képzelni, hogy akár két másodpercre beugorjak a jeges vízbe. Ráadásul a mozgás uszony nélkül nehézkesebb, és mivel búvármaszkot sem viselt, csak homályosan láthatott a víz alatt.

Mondani sem kell, különleges felkészüléset igényelt ez a projekt. Jógával és meditációval is készült Natalja, no meg a nagy nap előtt még felszereléssel merészkedett a hatalmas fehér delfinek közé, hogy egy kicsit megismerkedjen az állatokkal. Ezen a helyen a belugák lezárt öbölben élnek, de nem a vadonban fogták be őket: korábban delfináriumokban tartották őket fogva, a szabadban valószínűleg nem maradnának életben. Noha emberhez szokott, barátságos tengeri emlősökről van szó, könnyen megriadnak ha valaki rosszul közelít hozzájuk, Nataljának először a bizalmukat kellett megnyernie, és természetesen igyekezett követni az állatokat gondozók utasításait.

Miután a főpróba jól sikerült, jöhetett a meztelen merülés. Natalja ekkor a lék szélén ülve próbált lélekben felkészülni a várható körülményekre, és próbált a delfinekkel is kapcsolatot teremteni. Értelemszerűen a fotós mellett segítő búvár is volt a vízben, aki vigyázhatott Nataljára, de baj esetén villámgyors segítségre lett volna szükség: ilyen hideg vízben a túlélés esélye minden másodperccel romlik.

Végül elkészült a szenzációs anyag, ami egészen különleges ember-delfin kapcsolatfelvételt mutat be. Gyaníthatóan kevesen csinálják ezt Natalja Avszejenko után...

Az alábbi filmben pedig mozgóképen is megtekinthető, hogy is zajlottak az előkészületek, majd pedig maga a hihetetlen merülés.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az ipari búvár esete a teknőssel- egy csodálatos barátság kezdete?

Aki kedvtelési búvárként merülget a sekély vízben, korallkertekben, az nem nagyon tudja elképzelni, milyen kőkemény munka is lehet a búvárkodás. Az ipari búvárok igen jól fizetett szakemberek, de kétségtelen, amikor rájönnek az érdeklődők, mivel jár ez a hivatás, többségük inkább más szakmát választanak.

Ugyanis szó sincs könnyed úszkálásról, békés nézelődésről a jó meleg vízben. Az ipari búvárok felszerelése más jellegű, általában sisakjukba a felszínről kapják a levegőt, és folyamatos kapcsolatban állnak a felszínnel. Gyakran dolgoznak nagy mélységben, hosszú és unalmas dekompressziós megállóik vannak, a víz pedig sokszor hideg. A nézelődésnek nincs helye, ez a fajta merülés másról szól: a víz alatt ellenőriznek csővezetékeket, betonoznak, hegesztenek, és más hasonló vidám munkákat végeznek. Természetesen a nagy mélységnek önmagában is van bizonyos kockázata, de a víz alatt dolgozni hatalmas építményeknél, fúrótornyoknál, hajók alatt egyébként sem veszélytelen.

Szóval az ipari búvárokat ezért a kockázatvállalásért fizetik meg: kitartónak és hatékonynak kell lenniük, és nem nagyon foglalkozhatnak azzal, milyen élőlények bukkannak fel mellettük. Ám néha van olyan állat, ami kiköveteli magának a figyelmet, és most nem a nagytestű cápákra gondolok.

Pont elég, ha felbukkan egy méteres teknős, és a lázasan dolgozó búvárt nem egyszerűen csak megközelíti, hanem még meg is böködi néhányszor. Hogy mitől lett ennyire barátkozó kedvű a teknős, azt a körülmények ismerete nélkül megmondani nem lehet: talán valahol, valakik etették, vagy valami felkeltette az érdeklődését. Mindenesetre igencsak ritka, hogy egy ilyen állat direkt élvezze, ha megsimogatják a fejét, én legalábbis nem nagyon láttam még ilyet. A búvárnak valószínűleg ez nem is jutott volna alapból eszébe, de a felvételen nagyon úgy tűnik, a teknős mindenképpen barátkozni akart.

Mit lehetne mondani? Van ilyen is néha. Ipari búvár ide vagy oda- erre a találkozásra valószínűleg már ez a sokat megélt profi is szívesen emlékezik vissza.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

(Fotó: Tökölyi Csaba)

Ausztráliában mostanában gyakoribbak a cápatámadások. Erre sokféle módon reagálhatnak a fürdőzők, a hatóságok, a szakemberek is. A tenger szerelmesei érthetően óvatosabbak lett a Nyugat-Ausztráliában bekövetkezett támadássorozat után, az illetékes kormányzati szervek képviselő nyugatnak, közleményekeet adnak ki, majd cápák lehalászását is elrendelték. Utóbbi ellen nem csak a tudósok tilatkoztak, de az áldozatok hozzátartozói is. Az ilyen hajtóvadászok esetén szinte mindig az a végeredmény, hogy kifognak pár nagyobb testű cápát, de aztán a boncolás nem igazolja, hogy az elejtett állat lett volna az "emberevő".

Mondjuk ki: teljes képtelenség egy olyan hosszú partszakaszon, mint az ausztráliai, tökéletes biztonságot garantálni minden egyes vízbe merészkedő ember számára. Pont. Az alkalomszerű hajtóvadászok a teljes populációt tekintve nem sokat érnek, és persze ránézésre nincs is ember, aki kiszúrja, hogy ez a cápa veszélyes, az meg nem. Hálóval körbezárni nem lehet minden egyes strandot, azokba ráadásul sok teljesen ártalmatlan állat is belegabalyodhat, majd elpusztul.

Elvileg valamivel járhatóbb út lenne, ha a partot figyelnék folyamatosan, és aztán riasztanának minden tengerre szállót. Persze nem úgy, mint a Cápa filmekben, amikor Roy Scheider kiabálva hajtotta ki az embereket a vízből- szerencsére az életben mindez máshogy működhet.

Még ennél is jobb, ha a cápák maguk jeleznek. Persze nem felhívnak egy telefonszámot, ahol bejelentkeznek a cápadiszpécserhez: elektronikus jeladót lehet rájuk szerelni, és az érzékelők mellett elhaladva azonnal tudni lehet róla, ha a parthoz közelednek. Ezek után már csak egy lépés volt, hogy ezt a rendszert összekapcsolják a modern technikával: mivel szinte mindenkinek van okostelefonja, a Twitteren hoztak létre egy csatornát, ahol megjelennek a cápák mozgásáról szóló hírek. Így azonnal értesülhet a cápák jelenlétéről mindenki a parton.

A környezetvédők szerint ez az egész felhajtás viszont nem lesz túl hasznos, nem várják tőle azt, hogy biztonságosabb lesz a fürdőzés, szörfözés. Ettől függetlenül még mindig nyilván szimpatikusabb a számukra, mint a meghirdetett cápafogási program: a halászoknak engedélyezik azt, hogy a népszerű strandokat egy kilométerre megközelítő cápákat kifogják. A környezetvédők ezt a döntést hevesen támadják, és egyenesen azt tervezik, fizikailag is megakadályozzák azt.

Lehet, mégiscsak jobb a cápáknak a Twitter?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Vajon mit is szeretnék magamnak kérni 2014-re? Persze fontos az egészség, a család, a barátok, a munka, de... Ha már valami nagyot szeretnék, akkor azt mondanám, jó lenne sokat merülni, sok szép helyen búvárkodni, és ezen belül megint jó lenne egy delfines kaland.

Az elmúlt években nem volt túl sok delfines merülésem. Volt már, hogy egy magányos delfin csatlakozott a csoportunkhoz egy félórára, és a Dolphin Reefen is sokat merülhettünk delfinekkel, de utóbbiak egy zárt öbölben élnek. Szóval most jó lenne egy nagyobb csapattal találkozni, és még szebb lenne, ha pár percig velünk is maradnának.

Esély az természetesen mindig van erre. Élnek delfinek sok helyen a nagyvilágban, a felszínről gyakran látni az Adrián őket, de ott szinte soha nem mennek közel a búvárokhoz, szóval hiába tervezek horvát merüléseket, inkább másra kell számítani. 

A Vörös-tenger viszont már más tészta! Nyáron minden bizonnyal megint egy hetet töltünk Egyiptomban, reméljük, a helyzet is ideális lesz az utazáshoz. Északi útvonalat tervezünk, és ott bizony van esély a delfinek felbukkanására, volt is már ilyen szerencsében részem. Most is reménykedek! Tavaly megvoltak a cápák a vörös-tengeri túrán, az idén jöhetnek a delfinek! Szép álom, nem? Talán én is készíthetek majd ilyen videókat...

Üsse kavics, az se baj, ha mondjuk a Karib-tengerben találkozom velük- mert ez azt jelentené, sok évnyi vágyódás után oda is eljutok...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Tegnap délelőtt Para-Kovács Imrével beszélgettünk egy negyedórát a búvárkodásról, az első lépésekről, a legjobb merülésekről. Azóta már a Klubrádió honlapjára is felkerült az adás, itt hallgatható meg az archívumban.

Mivel szeretek búvárkodni, szívesen beszélek is róla- igyekeztem a szebb oldalát felvillantani ennek a hobbinak, és a kérdéseknek köszönhetően kitérhettem még az anyagi oldalra is. Tény, vannak bizonyos tévhitek, elképzelések a légzőkészülékes merülésről, amiket érdemes eloszlatni, ám emellett sokakban él valamiféle kép is, egyszerűen azért, mert a televízióban meglehetősen sok a témába vágó természetfilmet lehet látni.

Aki pedig beleszerelmesedik a víz alatti világba még úgy is, hogy csak a képernyőn látja, az biztosan ki akarná próbálni előbb-utóbb a búvárkodást. A blogom ezért részben arról is szól, hogy néhány alapkérdést tisztázzunk. Ám értelemszerűen ennyi év után én már bizonyos dolgokat természetesnek veszek, ami másnak teljesen új, tehát lehet bátran kérdezni, érdeklődni. Nincs "rossz" kérdés, hiszen honnan tudhatná a felszínhez szokott ember, milyen érzés a mélységben lenni. A felvetésekre pedig mindig gyorsan jön a válasz is, a búvárok túlnyomó többsége szívesen segíti a kezdőbbeket.

Ahogy a beszélgetés végén elmondtam, ez egy befogadó közösség, gyorsan be lehet illeszkedni- csak a búvárkodást kell szeretni, minden más mellékes. A túráinkon a merülések, az élővilág jelentik a fő beszédtémát, zrikáljuk egymást ha valaki lemaradt egy-egy különleges találkozásról, mutatjuk a fotóinkat, és jól érezzük magunkat. A kor, a nemzetiség, a háttér nem sokat számít a tengeren, és főleg nem a tenger mélyén. 

Ami pedig a legjobb: a víz alatt nyomáscsökkentővel a szánkban még csak beszélni sem tudunk, szóval nem tudunk butaságokról fecsegni, és mások sem fáraszthatnak ilyesmivel. Csak a víz alatti világ van körülöttünk, és leginkább a légzésünk ütemes zaját halljuk. Ennél pedig nem is kell több! Ráérünk osztani az észt a felszínen, de akkor legalább már jó témánk lesz: a lenn látottak.

Kívánom, hogy mindenkinek sok ehhez hasonló élményben legyen része 2014-ben, akár még csak elkezdi felfedezni a mélység világát, akár már rutinos búvár! Boldog új évet!

Vannak érdekes búvármutatványok: ilyen a víz alatti italozás is.

Először is szögezzük le, a víz alatti ivás nem kezdőknek való dolog. Egyáltalán nem szabályos dolog az, hogy valaki kiveszi a légzőautomatát a szájából, visszatartja a lélegzetét, majd inni próbál. Megvan ennek a maga trükkje, hogyan kell ezt üvegpalackból megoldani: az üveg száját be kell fogni, hogy ne menjen be a víz, a palackot meg kell fordítani, és ahogy a talpával felfele néz, a szájhoz kell tenni. Ekkor lehet próbálkozni a kortyolással, ehhez nem árt, ha először egy kis levegőt fúj be előtte a búvár az üvegbe. Félre lehet nyelni, amúgy sincs reduktor a szájban, szóval ez az ártatlannak látszó móka akár balesetveszélyes is lehet.

Arról nem is beszélve, hogy nagyobb mélységben alkoholt fogyasztani azért meredek ötlet. A piálás és a búvárkodás nem egyeztethető össze, aminek egyszerű élettani okai vannak: a szervezetre többszörösen hat ugyanannyi alkohol mondjuk 30 méter mélyen, mint a tengerszinten. Ezért sem engedélyezett merülés előtt inni.

Kellően vagány búvárok viszont jeles alkalmakkor rendeznek víz alatti partit. Az egyik lehetséges időpont a szilveszter éjszaka, de ehhez azért kell önuralom. Az egész napot ki kell bírni italozás nélkül, hiszen nem lehet kapatosan merülni menni. Láttam már videókat, amiben nem is éjfélkor merülnek- no igen, délelőtt búvárkodni, délutántól bulizni, így jut mindenféle élményből pont elegendő.

A merülést is meg kell tervezni, kis mélységbe, felkészült búvárokkal, akik figyelnek is egymásra. A mi éghajlatunkon amúgy is elég hideg a víz ahhoz, hogy hosszú ne legyen a december végi merülés, ettől tulajdonképpen még biztonságosabb is lesz a program. Ám egy meleg vízű tengerben, korallok között bármennyire érdekes is a kaland, nem árt vigyázni a körülöttünk levő élővilágra se., a piálás nem ad ez alól felmentést.

Oké, nem kell ezt a dolgot túlóvatoskodni, azért ember a javából, aki víz alatti körülmények között túl sokat tudna akármiből benyakalni, amit ráadásul a víz is felhígít. Ésszel kell merülni, hallgatni kell az okosakra, mert minden csapatban pár rutinos, aki el tudja mesélni, hogy megy ez. És ha valaki bizonytalan, nem kötelező inni; garantálom, önmagában a szilveszteri merülést nagy élményként fogja megélni. (A parton maradó, és egész nap vígan bulizó emberek lesajnáló pillantásaitól kísérve, akik látják a merülésre készülődő, cipekedő, önmegtartóztató búvárokat. Persze, mit tudnak ők a mélység vonzásáról!...)

Aztán végre meg lehet törölközni, és bele lehet vetni magunkat a bulizásba. Másnap pedig elkezdődhet a kompromittáló képek és videók letörölgetése, elkérése- a víz alatt készült partizós felvételek viszont megmaradhatnak, azokra akár még büszke is lehet az ember...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A 19 éves szerb lány még csak három éve foglalkozik szabadtüdős merüléssel, de eredményei imponálóak.

A még egyetemre járó Ljubica Trutic szabadidejében edz. Nem csak a medencében gyakorol, hanem más jellegű sportokat is űz, mert szükség van a minél jobb kondícióra. A tengerben még kevesebb lehetősége volt mélymerülésben is gyakorolni magát, hiszen ennek sokkal nagyobbak a költségei, és amatőrként nehezebb finanszíroznia ezt. Azért itt is letette már a névjegyét, egyéni rekordja 42 méter.

A medencés számokban viszont már tényleg a legjobbak közé küzdötte magát. A szerb rekordokat ostromolja dinamikus (ebben a kategóriában minél hosszabb távolságot kell leúszni egy levegővel, uszonnyal vagy uszony nélkül) és statikus (a cél a minél hosszabb víz alatt tartózkodás) számokban egyaránt. 192 métert úszott le uszonnyal és 127 métert uszony nélkül, az időtartam rekordja pedig 6 perc és 17 másodperc. Ljubica nagy vágya az, hogy egyszer a világcsúcsot is megdöntse ezekben a számokban, és többet merülhessen nyílt tengerben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.