Az ipari búvár esete a teknőssel- egy csodálatos barátság kezdete?
Aki kedvtelési búvárként merülget a sekély vízben, korallkertekben, az nem nagyon tudja elképzelni, milyen kőkemény munka is lehet a búvárkodás. Az ipari búvárok igen jól fizetett szakemberek, de kétségtelen, amikor rájönnek az érdeklődők, mivel jár ez a hivatás, többségük inkább más szakmát választanak.
Ugyanis szó sincs könnyed úszkálásról, békés nézelődésről a jó meleg vízben. Az ipari búvárok felszerelése más jellegű, általában sisakjukba a felszínről kapják a levegőt, és folyamatos kapcsolatban állnak a felszínnel. Gyakran dolgoznak nagy mélységben, hosszú és unalmas dekompressziós megállóik vannak, a víz pedig sokszor hideg. A nézelődésnek nincs helye, ez a fajta merülés másról szól: a víz alatt ellenőriznek csővezetékeket, betonoznak, hegesztenek, és más hasonló vidám munkákat végeznek. Természetesen a nagy mélységnek önmagában is van bizonyos kockázata, de a víz alatt dolgozni hatalmas építményeknél, fúrótornyoknál, hajók alatt egyébként sem veszélytelen.
Szóval az ipari búvárokat ezért a kockázatvállalásért fizetik meg: kitartónak és hatékonynak kell lenniük, és nem nagyon foglalkozhatnak azzal, milyen élőlények bukkannak fel mellettük. Ám néha van olyan állat, ami kiköveteli magának a figyelmet, és most nem a nagytestű cápákra gondolok.
Pont elég, ha felbukkan egy méteres teknős, és a lázasan dolgozó búvárt nem egyszerűen csak megközelíti, hanem még meg is böködi néhányszor. Hogy mitől lett ennyire barátkozó kedvű a teknős, azt a körülmények ismerete nélkül megmondani nem lehet: talán valahol, valakik etették, vagy valami felkeltette az érdeklődését. Mindenesetre igencsak ritka, hogy egy ilyen állat direkt élvezze, ha megsimogatják a fejét, én legalábbis nem nagyon láttam még ilyet. A búvárnak valószínűleg ez nem is jutott volna alapból eszébe, de a felvételen nagyon úgy tűnik, a teknős mindenképpen barátkozni akart.
Mit lehetne mondani? Van ilyen is néha. Ipari búvár ide vagy oda- erre a találkozásra valószínűleg már ez a sokat megélt profi is szívesen emlékezik vissza.
(Fotó: Tökölyi Csaba)