Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A tenger ajándéka

A váratlan meglepetések miatt (is) szeretjük a búvárkodást: például ha felbukkan egy csapat delfin...

Amikor merülni megyünk, bárhová a világban, vannak bizonyos jó előre eltervezett dolgok. Nem árt tisztában lenni az alapvető viszonyokkal (hány fokos épp akkor a víz, jellemzően szelesebb vagy esősebb-e az évszak), no meg tájékozódunk a legjobb helyekről. Hiába nem voltam még sose egy-egy helyen, amikor a repülőre szállok az indulás napján, már tisztában vagyok vele, vannak-e szép zátonyok, melyikek a leghíresebb roncsok, várható-e valamilyen különleges élőlény.

Bármilyen meglepő, tényleg létezik olyan, hogy bizonyos hónapokban bizonyos helyeken bizonyos állatok nagyobb eséllyel fordulnak elő, máskor viszont gyakorlatilag teljesen esélytelen ezekkel találkozni. Ám meglehet, hogy ami az egyik élőlény szempontjából nem szerencsés szezon, más állatoknál pont jó.

Ám titkon mind abban reménykedünk, hogy mázlink lesz, és pont mi leszünk azok, akik teljesen váratlanul valami szuper élménybe futunk bele. Nekem is volt ilyenben részem, és bevallom, ezekre a merülésekre évek múltán is jól emlékszem. Kicsit erről is szól a búvárkodás: néha nem pont azt kapjuk, amit vártunk, néha viszont jóval többet is.

Görög ismerőseim, akik odahaza gyakran és sokat merülnek, Egyiptomba utaztak mostanában. Általam jól ismert helyeken búvárkodtak, a Giannis D nevű hajó roncsánál én is többször jártam már. Szép nagy vasdarab, de nem túl régen süllyedt el, tehát viszonylag egyben van, viszont kevésbé nőtték be a korallok. Általában jókat szoktunk itt merülni, van pár tipikus fotótéma is.

Ők is jól érezték magukat, és kis csónakjukon épp a nagy hajóhoz tartottak, amin a hét folyamán laktak. Ám egyszer csak a csónakot kormányzó egyiptomi szólt nekik, felbukkant előttük egy delfincsapat, és ha szeretnének velük úszni, ugorjanak be a vízbe csak úgy maszkkal, légzőcsővel. A delfinek pedig ott maradtak velük, a búvárok jól megnézhették őket- a kíváncsi delfinek pedig a vízbe merészkedő embereket. Lehet, nekik éppen olyan kellemes, emlékezetes percek voltak?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Vadászat szigonnyal

Vitatott a szigonyos vadászat megítélése a búvárok körében. A túlnyomó többség nem szeret víz alatt lövöldöző búvárokat látni- de azért egy halvacsorát keveset utasítanak vissza. Pedig azokat a halakat így vagy úgy ki kell fogni a vízből, és a szigonyozás is csak egy eszköz. Ám kedvtelési búvárként mégis inkább nem szeretjük ezt, ha már "vadászunk", akkor fényképezőgéppel keressük a jó témát.

A szigonyozásnál van egy fontos alapkérdés: légzőkészülékkel vagy anélkül vadászik-e a búvár. A szigony ősi eszköz, a tengerparton élő emberek ezt is felhasználták a mindennapi betevő megszerzéséhez. A legelső sportbúvárok a múlt század harmincas éveitől még nem használtak légzőautomatát, saját készítésű szigonyaikkal a bennszülöttek módszerét próbálták alkalmazni. A francia tengerparton élénk vadászat folyt annak idején, itt merült először az úttörők közül Jacques-Yves Cousteau és Hans Hass is. Eleinte tehát fel sem merült az, hogy ne egy lélegzettel, szabadtüdővel merüljön alá a búvár, de ahogy fejlődött a technika, még maga Hass is elmélkedett a kérdésről. Ő például döfésre kiképzett szigonyt használt, és már a gumis szigonypuskát is sportszerűtlennek tartotta- a légzőkészüléket pedig végképp.

Később pedig a világnak bizonyos részein engedélyezték, hogy a búvárok légzőkészülékkel is vadászhassanak. Ma is vannak ilyen országok, de erről a valamirevaló vadászok azt tartják, nem tisztességes módszer. Az igazi vadász ugyanis nem csak lövöldöz mindenre ami mozog (az ilyen felfogással víz alá menők tehetnek arról, hogy bizonyos partközeli tengerrészeken megtizedelték a halállományt...), hanem lemerül, becserkészi a halat, kilövi, fárasztja és a felszínre viszi. Aki azt hiszi, ez nem bonyolult, azt ki kell ábrándítsam: a nagyobb, zsákmánynak való halak általában mélyebben tanyáznak, és 15-20 méter a legtöbb átlagember leevickélni sem tud biztonsággal, nem hogy még ott megkeresse a megfelelő méretű halat, és el is találja azt. Egyáltalán nem olyan egyszerű szigonnyal pontosan célozni, egészen közel kell valahogy férkőzni a zsákmányhoz, távolról esélytelen eltalálni egy halat.

Ráadásul a szigonyozás így veszélyes is. Nincs palack a búváron, egy túl erős hal akár a víz alatt is tarthatja, de akár a felemelkedés közben is történhet baj, ha mondjuk bekövetkezik egy sekély vízi ájulás. A vérző, vergődő halak vonzzák a ragadozókat is, a cápák által megtámadott búvárok túlnyomó része szigonyos vadász.

Szóval nem egy könnyed, laza kis sport ez, a legjobbaknak búvárkodásban is, céllövésben is nagyon jónak kell lennie. Ám érdekes, hogy a szigonyosok egy része, aki igazán magas szintre jutott, később átvált másféle "vadászatra": kamerát ragadnak és azzal cserkészik be a halakat. Ennek már nem esik áldozatul egy állat se, a fotóssá vagy operatőrré átvedlett ex-vadász viszont remekül merül és rutinosan cserkészi be a jó témákat. A már említett Cousteau és Hass is előbb vadászott, később filmezett, de szigonyos vadász-bajnok volt az ausztrál Ben Cropp is. A szintén ausztrál Ron Taylor még világbajnokságot is nyert, és későbbi felesége és a filmezésben is hű társa, Valerie szintén eredményes volt ezeken a versenyeken. Egyszerűen eljött a pillanat, amikor többé nem voltak képesek lőni- megóvni, megörökíteni akarták a mélység legszebb élőlényeit.

Hogy nem voltak gyenge kezdők, azt illusztrálja az alábbi fotó: Ron Taylor egyetlen napi(!) fogásával. Igen, az ott egy cápa uszonya...

Nyilván egyszer-kétszer visszanézték ezeket a képeket, és elgondolkodtak rajta, mennyi halat lőnek ki "sportból", a verseny kedvéért, és aztán inkább felhagytak ezzel. A tenger szerelmeseiként viszont a merülésről nem mondtak le, és természetfilmjeik bizonyítják, remek ötlet volt inkább kamerát fogni a kezükbe.

A szívem nekem is a halakhoz húz. Én személy szerint -még ha el is ismerem az embernagyságú halakat kilövő szigonyosok teljesítményét- annak örülnék, ha a szigonyosok közül a többség a régi nagyokhoz hasonlóan inkább kamerára cserélné a puskát. Ha kell, ritkábban eszek halat, csak több maradjon belőlük a tengerben...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Rászedett régészek

Néha igen vicces történetek esnek meg a búvárkodás világában: ilyen az elsüllyedt templom esete Bali szigetén.

2010-ben röppent fel a hír, hogy szenzációsnak ígérkező felfedezést tettek búvárok Bali szigete mellett, Pemuteran közelében: egy víz alatt levő templom mardványait örökítették meg. Az indonéz kulturális örökségvédelmi hivatal szakemberei nyilatkoztak az intereneten látható képekről. Először azt akarták kideríteni, a képek valósak-e, de úgy vélték, "szenzációs felfedezés" lehet egy víz alá került hindu templom. Egy expedíciót is terveztek indítani, hogy kiderítse az igazságot.

A nagy szenzáció azonban csak pár napig tartott, hiszen a pemuterani búvárok informálták a hatóságokat arról, szó sincs ősi templomról: az építményeket ők helyezték el a tenger fenekén 2005-ben, különleges mesterséges zátonyt, búvárlátványosságot kialakítva. A helyszínen már évek óta merültek a vendégek, és a bázisok kuncogva vették tudomásul, hogy csak most jutott el az illetékesekhez a nagy hír. Pedig a munkához még egy ausztrál alapítvány is támogatást nyújtott, nem volt titkos a projekt. Persze az is megtévesztő lehetett, hogy az élővilág villámgyorsan benőtte a szobrokat és köveket, így akár azt is hihetette volna bárki, hogy évszázadok óta vannak a tenger fenekén- pedig csak pár évet töltöttek ott.

A Bali szigetére látogató búvárok közül sokan pedig mostanában is felkeresik ezt a merülőhelyet. Kedves barátaimnak, Németh Istvánnak és feleségének köszönhetem a lenti videót és a fenti képeket- ők maguk is jót mosolyogtak a sztorin. Bár sok más jó helyen búvárkodtak Balin, ez a mesterséges zátony is az emlékezetesebb pontok közé tartozott elmondásuk szerint, pont az egyedisége miatt, hiszen jellemzően roncsokat süllyesztenek ilyen célból. Egy víz alatti templom falai mellett úszni viszont egészen más élmény...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Igazi sellők: Tomoko

Az apró termetű japán szabadtüdős búvár, Tomoko Fumuda a világ közvetlen élmezőnyébe tartozik. Képes hat és fél percen át egy levegővel a víz alatt lenni, a Constant Weight kategóriában pedig 83 méteres mélység a legjobb eredménye.

Az 1978-as születésű sportoló viszont szépségével is kitűnik a búvárok közül. A tenger igazi szerelmese, így a legtöbb róla nyilvánosságra került fotón a vízben vagy a víz közelében van...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

A búvárok új generációja

A napokban olvastam a Mirror oldalán, hogy egy 12 éves lány lett a világ legfiatalabb PADI Master Scuba Diver címet viselő búvára. A Master Scuba Diver elvileg azt jelenti, hogy a PADI búvárszervezet rendszerén belül a legmagasabb szintű amatőr búvári fokozatot érte el. Hivatásos fokozatot viszont 18 éves koráig nem szerezhet, tehát az ifjú hölgy pár évig csak a merülései számát gyarapíthatja, a búvárigazolványaiét nem.

Megoszlanak a vélemények, mikortól lehet elkezdeni a merülést a gyerekeknek, hány éves korban milyen mélység a javaslott, milyen felügyelettel kell búvárkodniuk. Egységes előírás erre nincs, a búvároktatási rendszerek előírásai, a helyi szabályok adhatnak ebben a tekintetben útmutatást. A józan ész azt diktálja, nem kell a túl sok és főleg túl mély merülést erőltetni, hiszen egyrészt a merülés hat az emberi szervezetre, és ezért inkább óvatosnak kéne lenni, másrészt egy ilyen fiatal gyereknek később még bőven lesz ideje körbemerülnie a világot. Rettentően sok érdekeset lehet látni pár méteres mélységben- ha csak egy mély roncsba való beúszás jelent neki elég nagy kalandot, akkor az elég furcsa.

Ráadásul a helyzetből adódóan egy gyerek nem önállóan dönt utazásról, búvártúrákról, merülésekről, szóval hasznosnak látszik az elővigyázatosság, a felelős döntés minden merülés előtt.

Az ilyen hírek viszont a mosolygós 12 éves "mesterbúvárokkal" mindig elgondolkodtatnak. Biztosan ügyesen merül, bár láttunk már olyat, hogy egy-egy rekord kedvéért kissé enyhítettek a szigorú számonkérésen. De tulajdonképpen miért is kéne egy gyereknek folyamatosan búvártanfolyamokra járni, elvégezni mindenféle mély-, roncs-, éjszakai merülő kurzust, amikor pont az az apróság hiányzik, hogy önállóan, szülői engedély nélkül mehessen merülni. Ilyen szempontból üres felelősség az, hogy neki mondjuk "mentőbúvári" képzettsége is van. Elég, ha magára tud vigyázni.

A fórumokon nagyon kedves sztorikat lehet olvasni arról, hogy egyik-másik gyerek milyen fantasztikusan ügyes, és mennyivel gyorsabban megtanult búvárkodni mint a felnőttek, és nincs soha semmi gondja. Ez jól hangzik, tényleg. Az már más kérdés, hogy voltam már búvártúrán, ahol gyerekek is a hajóra szálltak. Bizony láttam rajtuk ijedtséget, bizony volt olyan, hogy valamelyikük inkább kiment a vízből, míg a másik szemmel láthatóan úgy kapaszkodott apuka kezébe a víz alatt, mint aki retteg. Ez nem élmény így.

Meg vagyok róla győződve, mi, felnőttek akkor merülünk okosan, ha olyat vállalunk be, amit valóban tudunk élvezni. Ha valaki nem akar mélyre menni, ne menjen, ha valaki nem akar roncsnál búvárkodni, ne tegye. De a gyerekek esetén többször láttam, hogy a szülők igazán nem figyeltek arra, hogy a gyerek mit szeretne, vitték a gyereket olyan merülésre, aminek a kihívásait ők tudták kezelni, a gyerek viszont nem. Ennek semmi értelmét nem látom. Ráadásul a búvárkodásban nagyon fontos az, hogy odafigyelünk a másikra, reagálunk rá, ha a merülőtárs valamiért nem oda akar menni, ahova mi. Aki viszont már a felszínen sem figyel a társ elképzeléseire, főleg, ha az egy gyerek, gyakorlatilag a vízbe menetel előtt elronthatja a másik merülését.

Az ördögien ügyes gyerekek témájához még annyit, hogy az utóbbi években elég sok hírt olvastam balesetekről. Sajnos nem egy alkalommal ért már gyereket búvárbaleset, tehát ők éppen úgy nem sérthetetlenek, mint mások. Nem vagyok benne biztos, hogy egy gyerekre kellene annak a terhét rakni, vészhelyzetben segítsen akárkinek, hiszen a csoporton belül elvileg az egyik legképzettebb és legfelkészültebb búvár. Közben meg látom a képen, ahogy a kislány oktatója derekáig ér, és elképzelem, mi lenne egy bonyolult szituációban, nagy mélységben.

Persze nyilván egy ilyen idős lány nem tud magától kieszelni ilyesmit, és ha eszébe is jutna, szülői támogatással valósíthatja csak meg. A beszámolók szerint már részt vett más extrém feladatokban is, saját bátyja pedig a korábbi "világcsúcstartó" volt mint a legfiatalabb Master Scuba Diver, mert ő 14 évesen szerezte meg ezt a minősítést.

Én mindenesetre remélem, hogy nem lesz egyfajta "versengés" abból, ki tud minél fiatalabban számára nem túl értékes tanfolyamokat végezni. Eszembe jut Jessica Dubroff tragédiája, aki hétévesen szerette volna átrepülni az amerikai kontinenst 1996-ban, ám egy esős napon a felszállás után Cessna gépével a földbe csapódott. Ő, édesapja és oktatója is szörnyethalt a balesetben. Jessica édesanyja azt nyilatkozta, mi többet kérhetne a sorstól, mint hogy gyermeke boldogan, általa szeretett tevékenység űzése közben veszthesse életét. "Persze jobb lett volna, ha nem 7 éves korában történik ez vele", tette hozzá.

A szakértők szerint pedig ebben az esetben is az volt a tragédia oka, hogy Jessica oktatója, a repülésért felelős ember a viharos időben is a felszállás mellett döntött, nyilván azért, mert teljesíteni akarták a rekordot. Épp elég lett volna, ha fokozatosan tanul a kislány, és szép időben pár körökkel gyakorolnak a reptér közelében. A Guiness mindenesetre már nem tart számon ilyen kategóriákat a fiatal pilóták számára, nem akarták, hogy bárki számára biztatás legyen ez minél kisebb gyerekek repülésre tanítására.

Számomra a búvárkodásban elért korrekord sem számít különösebben értékesnek. Volt lehetősége fiatalon merülni, másnak meg nem- no és? Ez nem sokat nyom a latban. Főleg azért, mert a kedvelési búvárkodás nem versenysport. Ha van is kihívás benne, az nekem saját magamnak az: merüljek minél többet, lássak minél több érdekeset, készítsek minél több szép fotót. De nemzetközi csúcsokra nem török, és nem különösebben bánom, hogy nem tizenévesen kezdtem el a merülést. Így alakult- örülök, hogy egyáltalán belevágtam, és örülök annak is, hogy olyan életkorban, amikor már a saját kezemben voltak a döntések, és valóban élvezhettem az önálló merüléseket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Priscilla, a búvároktató

Elvis Presley felesége is belekóstolt a víz alatti kalandfilmek világába egy valós események alapján készült alkotásban. (Ne feledjük, maga a király is vállalt ilyen szerepet...)

búvár film híresség sztori

búvár film híresség sztori

búvár film híresség sztori

búvár film híresség sztori

Meg kell jegyezni, az igazi történet maga kifejezetten érdekes. John Everingham ausztrál újságíró 1949-ben született, fiatalon otthagyta az iskolát a kalandozás kedvéért. Európába készült, de csak Indokínáig jutott, és ott is maradt: Dél-Kelet-Ázsia szerelmese lett, már tinédzserként fotóriporkedett. Később azzal a sztorival vált ismertté, hogy a Vietnamot bombázó amerikai B-52-esek thaiföldi bázisaikra visszatérve időnként a bombaterhük egy részét Laosz felett oldották, ami ártatlan emberek életét követelve.

Everingham Laoszban telepedett le, és üdvözölte amikor a régi diktatúrát leváltották. Ám kiderült, a kommunisták sem jobbak, letartóztatták őt, majd kitoloncolták Thaiföldre, százezer képre rúgó archívumát viszont elkobozták és megsemmisítették. Még a Laoszban töltött évek során egy helyi lányba szeretett bele, ám Keo Sirisomphone-t a kiutasítása után letartóztatták, és egy átnevelő táborba hurcolták. Az ausztrál újságíró ekkor egészen vakmerő mentőakcióba vágott bele: a víz alatt úszott ki vele az országból!

1978 májusában Everingham elmerült a Mekong folyó zavaros vizében búvárfelszerelést viselve. Hosszú úszás várt rá az áramlással szemben, majd célba érve a parton várakozott. Amikor Keo megjelent, tartalék légzőautomatáját odaadva neki alámerültek, hogy elmeneküljenek a mélyben. Keo viszont úszni sem tudott, és a felkavarodott vízben pánikba esett. A férfi a felszín közelében próbált maradni, hogy a fényt látva kicsit megnyugodjon a lány, végül 20 percnyi tempózás után egy thai járőrhajó vette őket a fedélzetére. 

Ez volt a Love is Forever (forgalmazták Passion and Valor címmel is) alapjául szolgáló történet. Michael Landon alakította az újságírót, a feleségét Laura Gemser játszotta, és szerepet kapott a filmben Priscilla Presley, aki mint búvároktató vezeti be a mentőakcióra készülő férfit a merülés rejtelmeibe. A laoszi tábort vezető tiszt szerepét szintén ismert színész kapta, a német Jürgen Prochnow.

Everingham nem volt maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, állítása szerint kissé túl sok volt az eltúlzott, klisés jelenet, miközben pár fontos, érdekes részlettel nem forogtak a film készítői. Búvárszemmel azért érdekes, szokatlan a film, mert elég sokat foglalkozik azzal, ahogy a kezdőt igyekeznek felkészíteni a várható körülményekre, másrészt a víz alatti mentőakció is elég drámai sikeredett a pánikoló lánnyal és a búvárokat üldöző járőrhajó megjelenésével.

Mindenesetre érdekes színfolt ez az 1983-as alkotás a búvárfilmek palettáján. Kár, hogy csak rossz minőségű kópiákat lehet elérni, de azért így is érdemes belenézni a víz alatti jelenetek kedvéért. (A búvárképzés nagyjából 1:04-nél kezdődik.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápa a ketrecben

Bár mostanában egyre gyakrabban látunk nagy fehér cápával úszó búvárról készült felvételt, azért a ketrec időnként indokoltnak látszik. A nagy fehérek ugyanis időnként úgy döntenek, közelebbről megnéznék a búvárokat és bekukkantanak- feltéve, hogy jól sikerült a csalizás, mert anélkül nem nagyon úsznak a hajó meg az emberek közelébe...

A ketreces merültetés igazi adrenalinfröccs. Képzeljük el, ahogy a nagy kékből felbukkan egy 4-5 méteres, döbbenetes méretű ragadozó, ráharap a csalira, ami egészen a ketrec közelébe úszik, sőt, még a rácsokat is teszteli ijesztő fogsorával. Ez olyan élmény, amire a búvároknak csak egy része vágyik, ők viszont nagyon.

Ám még a legbátrabbak is átgondolják ezt az egészet, amikor a cápának valahogy sikerül egy nagyobb nyíláson beljebb nyomakodni a ketrecbe, és állkapcsai centikre vannak a búvároktól... Ilyenkor azért sok gondolat megfordulhat az ember fejében...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Palau víz alatti csodái

Cápák, cseppkőbarlangok, a medúzák tava, no meg a híres nautilusz - erre nem unatkozik a búvár.

A közelmúltban írtam már a Jellyfish lake nevű helyről, ami Palau egyik leghíresebb látványossága: a sós vízű, de tengertől elzárt tóban medúzák milliói úszkálnak, sok híres kép készült itt. Ám Palau többi érdekességéről akkor nem ejtettem szót.

fotó utazás egzotikus

fotó utazás egzotikus

Segítségemre sietett kiváló búvárfotós barátom, Pohl András, aki néhány remek képpel örvendeztetett meg: pár hete járt az országban, és a medúzás tó mellett más izgalmas helyeken is merülhetett.

A nyílt tengeren az egyik legismertebb hely a Blue Corner. Itt mindig számítani kell áramlásra, ám az élővilág is nagyon gazdag. Aki nem merül, annak számára nagy kérdés lehet, miért búvárkodnak ott, ahol a tengerben erős áramlások vannak, hiszen ennek megvannak a maga veszélyei. Nos, az áramlás azt jelenti, hogy több a tápanyag, gazdagabb az élővilág, sokkal nagyobb eséllyel lehet például cápát, nagy halrajt, napóleonhalat látni. Ahol túl erős a víz sodrása, ott egy kis kampóval rögzítik magukat a búvárok, máshogy nem nagyon tudnának adott helyen maradni. Cserébe sok érdekeset fotózhatnak...

fotó utazás egzotikus

fotó utazás egzotikus

fotó utazás egzotikus

fotó utazás egzotikus

Szintén nagyon érdekes hely a Chandelier cave: ez a három kamrából álló cseppkőbarlang-rendszer részben van víz alatt, bizonyos pontokon belélegezhető levegő van a tengerfelszín felett. Egészen különleges kaland ilyen "oszlopcsarnokban" merülni, nézelődni, fotózni...

fotó utazás egzotikus

fotó utazás egzotikus

Persze a víz alatt minden fényjátékos üregnek örülnek a fotósok és a kedvtelési búvárok egyaránt, hiszen a kék szín számtalan árnyalatát lehet megfigyelni, megörökíteni.

fotó utazás egzotikus

A végére pedig egy igazi különlegességet is tartogatott számomra András. A nautilusz nevű mészházas lábasfejűek roppant ősi élőlények. A csigáspolipnak is nevezett állatok meleg vízben élnek, szép házuk miatt sokat fogtak ki belőlük, emiatt erősen lecsökkent a számuk. A nautiluszok háza nagyjából 20-25 centi átmérőjű, és a házban levő kamrák folyadékot illetve gázkeveréket tartalmaznak, ezek arányának változtatásával szabályozza az állat tartózkodásának mélységét.

A nautiluszokat különleges módon fogják: egy 300-400 méteres mélységbe leeresztett ketrecbe zárt csalival, jellemzően csirkehússal kapják el őket. A búvárok megnézhetik, lefotózhatják őket, aztán a zátonytól távolabb szabadon eresztik a nautiloszokat- azért itt, hogy a zátonyon élő ragadozóknak ne essenek áldozatul a lassan mozgó, furcsa megjelenésű állatok.

fotó utazás egzotikus

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápamentők

A tengeri állatokra leselkedő legnagyobb veszélyek egyike az, hogy régi, beszakadt hálókba gabalyodnak és elpusztulnak. Sok helyen szerveznek akciókat az ilyen "szellemhálók" kiemelésére, de az erőfeszítések ellenére még mindig rengeteg gyilkoló háló van a mélyben.

Kuvaitban önkéntes búvárok szintén bekapcsolódtak a tenger megtisztításába. A Kuwait Dive Team egy videót is közzé tett arról, amint a hálókba akadt fiatal cápákat kiszabadítják munka közben, aztán pedig kiveszik a vízből a gondot okozó hálót.

A probléma az, hogy nincs mindig kéznél egy segítő búvár. A hálóban rekedt állatok nem bírják ki túlságosan sokáig, én magam is láttam már ott pusztult cápát a horvát Adrián. Így aztán a végleges megoldás az, amit a kuvaiti búvárcsapat is bemutat: a hálók eltávolítása.

Nagy kérdés, milyen szabályozással lehetne hosszú távú megoldást találni a problémára. A beszakadt hálóknak nincs gazdája, nem lehet rámutatni senkire, hogy ő a felelős a feleslegesen elpusztított élőlényekért. A hálók mostanában roppant lassan lebomló, tartós műanyagból készülnek, így aztán ami a tengerbe kerül, az nagyon hosszú ideig ott is marad.

Addig, amíg új anyagból nem készülnek a hálók, vagy nem tudják elérni, hogy a beszakadt hálókat a gazdáik inkább maguk szerezzék vissza mert különben megbüntetik őket, a búvárok feladata marad a begyűjtés. Persze ők is csak addig a mélységig mehetnek le értük, ameddig a képzettségük terjed. A hálóknak viszont nem árt a víznyomás, és 100 vagy 1000 méteren ugyanúgy foglyul ejtik az állatokat. Bár nincsenek szem előtt ezek a mélyben sodródó gyilkos hálók, biztosak lehetünk belőle, van belőlük. Nem is kevés...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Negyedmillió búvár

A Sümegre tervezett búvárközpontról már sok helyen olvashattunk. A beruházás gazdasági oldalát, a több milliárdos beruházás finanszírozási hátterét nem boncolgatnám, szerintem a korábbi búvárkodásra építő óriásberuházásokhoz hasonlóan ez sem fog megvalósulni.

Ám volt egy dolog, amire felkaptam a fejem. Valahol az jelent meg, hogy a sümegi városatyák előtt tartott bemutatón a beruházó cég képviselője azt találta mondani, komoly piac van idehaza, hiszen 250 ezer búvár van az országban.

Ettől azért leesett az állam. No nem a számtól, mert az szinte biztosan téves, hiszen megítélésem szerint a töredéke sincs az aktív búvárok száma a negyedmilliónak. Inkább csak azon töprengtem el, milyen piackutatások, felmérések, statisztikák alapozták meg ezt a hihetetlenül magas értéket?

Én ugyanis elég régóta benne vagyok ebben a magyar búváréletben, ráadásul megvan az a rossz szokásom, hogy minden érdekel. A helyet az, hogy nem is olyan bonyolult kiszámolni, mit jelentene 250 ezer magyar búvár. Például az újonnan vizsgázók felszerelés vásárlásai, és a régóta merülők természetes elhasználódás miatti felszerelés cseréi azt jelentenék, hogy évente nagyjából húszezer mellénynek vagy légzőautomatának kéne fogynia- ez több milliárdos volument jelentene. Búvárfelszerelést árulni az egyik remekül jövedelmező ágazat lenne a kereskedelemben, de nagyjából biztos vagyok benne, a legnagyobb cégek forgalma is messze van a milliárdostól.

Ha negyedmillió ember merülne aktívan, akkor a tendenciák alapján ebből legalább 50-60 ezer ember menne el évente Egyiptomba illetve az Adriára. Ez azt jelentené, hogy az év minden hetén öt egyiptomi chartergépet töltenének meg kizárólag búvárok. A nagyjából öt hónapos adriai szezonnal és minimum négyet merülő búvárokkal kalkulálva minden nap közel ezer magyar búvárnak kéne merülnie Horvátországban május elejétől szeptember végéig.

Ezeknek a számoknak iszonyúan örülnének a horvátországi magyar bázisok, vagy az egyiptomi magyar búvárcégek. Ám ezek a valósággal köszönő viszonyban sincsenek. Teljesen irreális a negyedmilliós szám, ennyi magyar búvár biztosan nem volt sose és nem is igazán lehet. Bár a búvárkodás költségei kézben tarthatók, azért annyi realitásérzéke mindannyiunknak van, hogy fel tudjuk mérni, mennyire elképzelhető a tengereket ilyen számban megrohanó, tanfolyamot, felszerelést, merüléseket megfizetni tudó magyar búvártömeg léte. Tuti üzlet lenne tanfolyamokat hirdetni, túrákat szervezni, felszerelést eladni, komoly beruházásokkal épülnének színvonalas édesvízi búvárbázisok, hiszen ennyi ember úgyis visszahozná azt a pénzt.

Felmerülhet a kérdés, hogy jött ki ez a szám. Talán akkor igaz, ha belevesznek mindenkit, aki valaha pár percet úszkált a nyaralás során "búvárszemüveggel és békatalppal". Ám én őket inkább csak tengerimádónak mondanám, nem búvárnak. Egy kis részükből lehet majd egyszer búvár, de a többiek nyilván nem fognak készülékkel merülni se nyílt vízben, se 40 méter mély medencében. Én legalábbis erre jutottam a gyors kalkulációimmal, de van rá esély, hogy a beruházók piackutatásai a pontosak- az idő eldönti majd.

Mondjuk az is furcsa volt, amikor a tájékoztatón szóba került, a fegyveres erők búvárainak milyen hasznos lehet majd ez a medence. Pár tucat hivatásos búvárról beszélünk, akik számára a merülésben az igazi kihívást az olyan körülmények jelentik, mint a téli időszak hideg vize, a folyók erős sodrása, a nagyon gyenge látás. Nos, ezekre nem tudnak semmilyen módon felkészülni egyetlen óriásmedencében sem, a komoly kiképző munka továbbra is máshol lesz majd. A roncsból mentés gyakorlásánál megint nem az a lényeg, hogy minél nagyobb mélységben kerüljön rá sor.

Ha el is jutnak évi 1-2 alkalommal egy ilyen mély medencébe a hivatásosok, ezzel biztosan nem fognak eltartani egy efféle intézményt. Már csak azért sem hiszem, hogy nekik erre van szükségük, mert a honvédség vagy a katasztrófavédelem kiválóan képzett búvárai eddig is fel tudtak készülni feladataik elvégzésére, pedig csak sekélyebb medencében gyakorolhattak. Ám tévedhetek is, aki jobban ért ehhez a témához, nyugodtan megcáfolhat.

Szóval érzésem szerint nincsenek csodák. Megépülhet a sümegi óriásmedence, megfelelő csillagállás esetén még sikeres is lehet- minden búvár nevében ezt kívánom. Csak ahol már a beruházás tervei körül olyan információk keringenek, aminek hallatán a témában járatos ember meghökken, ott azért a továbbiakat illetően is vannak kételyek. Persze ne legyen igazam, csak hát az utóbbi évek nagy bejelentéseit sose követték megvalósult projektek, így aztán könnyű szkeptikussá válni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog