A napokban olvastam a Mirror oldalán, hogy egy 12 éves lány lett a világ legfiatalabb PADI Master Scuba Diver címet viselő búvára. A Master Scuba Diver elvileg azt jelenti, hogy a PADI búvárszervezet rendszerén belül a legmagasabb szintű amatőr búvári fokozatot érte el. Hivatásos fokozatot viszont 18 éves koráig nem szerezhet, tehát az ifjú hölgy pár évig csak a merülései számát gyarapíthatja, a búvárigazolványaiét nem.
Megoszlanak a vélemények, mikortól lehet elkezdeni a merülést a gyerekeknek, hány éves korban milyen mélység a javaslott, milyen felügyelettel kell búvárkodniuk. Egységes előírás erre nincs, a búvároktatási rendszerek előírásai, a helyi szabályok adhatnak ebben a tekintetben útmutatást. A józan ész azt diktálja, nem kell a túl sok és főleg túl mély merülést erőltetni, hiszen egyrészt a merülés hat az emberi szervezetre, és ezért inkább óvatosnak kéne lenni, másrészt egy ilyen fiatal gyereknek később még bőven lesz ideje körbemerülnie a világot. Rettentően sok érdekeset lehet látni pár méteres mélységben- ha csak egy mély roncsba való beúszás jelent neki elég nagy kalandot, akkor az elég furcsa.
Ráadásul a helyzetből adódóan egy gyerek nem önállóan dönt utazásról, búvártúrákról, merülésekről, szóval hasznosnak látszik az elővigyázatosság, a felelős döntés minden merülés előtt.
Az ilyen hírek viszont a mosolygós 12 éves "mesterbúvárokkal" mindig elgondolkodtatnak. Biztosan ügyesen merül, bár láttunk már olyat, hogy egy-egy rekord kedvéért kissé enyhítettek a szigorú számonkérésen. De tulajdonképpen miért is kéne egy gyereknek folyamatosan búvártanfolyamokra járni, elvégezni mindenféle mély-, roncs-, éjszakai merülő kurzust, amikor pont az az apróság hiányzik, hogy önállóan, szülői engedély nélkül mehessen merülni. Ilyen szempontból üres felelősség az, hogy neki mondjuk "mentőbúvári" képzettsége is van. Elég, ha magára tud vigyázni.
A fórumokon nagyon kedves sztorikat lehet olvasni arról, hogy egyik-másik gyerek milyen fantasztikusan ügyes, és mennyivel gyorsabban megtanult búvárkodni mint a felnőttek, és nincs soha semmi gondja. Ez jól hangzik, tényleg. Az már más kérdés, hogy voltam már búvártúrán, ahol gyerekek is a hajóra szálltak. Bizony láttam rajtuk ijedtséget, bizony volt olyan, hogy valamelyikük inkább kiment a vízből, míg a másik szemmel láthatóan úgy kapaszkodott apuka kezébe a víz alatt, mint aki retteg. Ez nem élmény így.
Meg vagyok róla győződve, mi, felnőttek akkor merülünk okosan, ha olyat vállalunk be, amit valóban tudunk élvezni. Ha valaki nem akar mélyre menni, ne menjen, ha valaki nem akar roncsnál búvárkodni, ne tegye. De a gyerekek esetén többször láttam, hogy a szülők igazán nem figyeltek arra, hogy a gyerek mit szeretne, vitték a gyereket olyan merülésre, aminek a kihívásait ők tudták kezelni, a gyerek viszont nem. Ennek semmi értelmét nem látom. Ráadásul a búvárkodásban nagyon fontos az, hogy odafigyelünk a másikra, reagálunk rá, ha a merülőtárs valamiért nem oda akar menni, ahova mi. Aki viszont már a felszínen sem figyel a társ elképzeléseire, főleg, ha az egy gyerek, gyakorlatilag a vízbe menetel előtt elronthatja a másik merülését.
Az ördögien ügyes gyerekek témájához még annyit, hogy az utóbbi években elég sok hírt olvastam balesetekről. Sajnos nem egy alkalommal ért már gyereket búvárbaleset, tehát ők éppen úgy nem sérthetetlenek, mint mások. Nem vagyok benne biztos, hogy egy gyerekre kellene annak a terhét rakni, vészhelyzetben segítsen akárkinek, hiszen a csoporton belül elvileg az egyik legképzettebb és legfelkészültebb búvár. Közben meg látom a képen, ahogy a kislány oktatója derekáig ér, és elképzelem, mi lenne egy bonyolult szituációban, nagy mélységben.
Persze nyilván egy ilyen idős lány nem tud magától kieszelni ilyesmit, és ha eszébe is jutna, szülői támogatással valósíthatja csak meg. A beszámolók szerint már részt vett más extrém feladatokban is, saját bátyja pedig a korábbi "világcsúcstartó" volt mint a legfiatalabb Master Scuba Diver, mert ő 14 évesen szerezte meg ezt a minősítést.
Én mindenesetre remélem, hogy nem lesz egyfajta "versengés" abból, ki tud minél fiatalabban számára nem túl értékes tanfolyamokat végezni. Eszembe jut Jessica Dubroff tragédiája, aki hétévesen szerette volna átrepülni az amerikai kontinenst 1996-ban, ám egy esős napon a felszállás után Cessna gépével a földbe csapódott. Ő, édesapja és oktatója is szörnyethalt a balesetben. Jessica édesanyja azt nyilatkozta, mi többet kérhetne a sorstól, mint hogy gyermeke boldogan, általa szeretett tevékenység űzése közben veszthesse életét. "Persze jobb lett volna, ha nem 7 éves korában történik ez vele", tette hozzá.
A szakértők szerint pedig ebben az esetben is az volt a tragédia oka, hogy Jessica oktatója, a repülésért felelős ember a viharos időben is a felszállás mellett döntött, nyilván azért, mert teljesíteni akarták a rekordot. Épp elég lett volna, ha fokozatosan tanul a kislány, és szép időben pár körökkel gyakorolnak a reptér közelében. A Guiness mindenesetre már nem tart számon ilyen kategóriákat a fiatal pilóták számára, nem akarták, hogy bárki számára biztatás legyen ez minél kisebb gyerekek repülésre tanítására.
Számomra a búvárkodásban elért korrekord sem számít különösebben értékesnek. Volt lehetősége fiatalon merülni, másnak meg nem- no és? Ez nem sokat nyom a latban. Főleg azért, mert a kedvelési búvárkodás nem versenysport. Ha van is kihívás benne, az nekem saját magamnak az: merüljek minél többet, lássak minél több érdekeset, készítsek minél több szép fotót. De nemzetközi csúcsokra nem török, és nem különösebben bánom, hogy nem tizenévesen kezdtem el a merülést. Így alakult- örülök, hogy egyáltalán belevágtam, és örülök annak is, hogy olyan életkorban, amikor már a saját kezemben voltak a döntések, és valóban élvezhettem az önálló merüléseket.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
