Persze nem a halak tűnnek el Egyiptomból, hanem a búvárok egy újság beszámolója szerint.
Egyiptom a globális turizmust tekintve az egyik legfontosabb ország lehetne pusztán az adottságai alapján. A jelen pezsgő kultúrája mellett páratlan történelmi emlékek sora található szerte mindenhol- a piramisoktól Luxorig mindenki hallott ezekről. És ráadásként ott van a csodálatos Vörös-tenger, ami az európai nyaralók számára a legjobb ár-érték arányú, egész évben könnyen elérhető meleg tengeri úti cél- lenne, ha...
Ha nem érkeznének az utóbbi években rendszeresen rossz hírek az országból. Forradalom, politikai bizonytalanság, majd újabb hatalomváltás. Az utóbbi hónapokra pedig az orosz turistákat szállító chartergép lezuhanása adta meg a kegyelemdöfést: a feltehetően terroristák bombájának áldozatul esett repülővel együtt az ország idegenforgalma is a földbe csapódott.
Egyiptomban ugyanis az orosz turisták óriási piacot jelentettek, de nem csak az orosz charterek álltak le, a britek sem repülnek e pillanatban az országba, amíg meg nem erősítik a biztonsági ellenőrzéseket. A nyaralók jelentős része a tengerpartra tart, és aki nem csak a strandon heverészik, az szeretne hajós kirándulásra menni, búvárkodni, és erre igen jelentős iparág épült.
A mostani helyzetben viszont ez roggyant meg nagyon. Egy lap beszámolója szerint a búvárbázisok 70 százaléka szünetelteti tevékenységét, és ez egészen elképesztően magas szám. Meg kell jegyezni, hogy ennek helyi okai is vannak. Hurghadában például részben az erőltetett partmenti szállodaépítéseknek köszönhetően nem igazán akadnak sétálva elérhető merülőhelyek. Így itt a nagyobb hajókkal, nagyobb létszámú legénységgel dolgozó bázisoknak nem éri meg 2-3 vendéggel kifutni, és az sem opció, hogy egyik nap dolgoznak, a másik nap meg nem, mert az ebből élő alkalmazottak sem tudnak egyik nap enni, a másik nap böjtölni. Keresnek más, biztosabb állást, és az meg a szolgáltatás színvonalának rovására megy, ha nem hozzáértő, szedett-vedett csapat dolgozik a hajón.
Az nem is kérdés, hogy a tengerben most is rengeteg a látnivaló. Persze, aki olyan gyakran járt arra mint én, élt meg jobb és rosszabb túrákat, de amikor egy hetes hajóúton reális esély van cápával, delfinnel, teknőssel merülni, addig egy szavunk nem lehet- ráadásként a híres roncsok, mint a Thistlegorm, a Giannis D vagy a Carnatic pedig ezer százalékra ott vannak ahol voltak. Mindezt olyan áron lehet felkeresni, ami máshol elképzelhetetlen. Sőt, a kevesebb turista miatt csökken a korallzátonyokra nehezedő nyomás, azok kicsit regenerálódhatnak.
Szóval szinte minden együtt lenne ahhoz, hogy pörögjön a vörös-tengeri búvárturizmus, épp "csak" néhány külső körülménynek kellene rendben lennie. Ám legyünk őszinték: amikor nincs könnyen elérhető és olcsó charterjárat, az ilyen nagyon tipikus nyaralóhelyek esetén nem nagyon szánja rá magát az ember a saját szervezésre. Ha egzotikus országba megyek, vagy teljesen saját ötlettől vezérelt fapados kiruccanásra, átrágom az opciókat, böngészem a légitársaságok ajánlatait, szervezem a transzfereket, mindenféle szállásalternatívával kalkulálok.
Ám a tipikus tengerparti nyaralók, és bizony a nagyobb búvárcsoportok is úgy működnek, hogy szeretik a csomagajánlatokat. Utóbbiak közösen veszik a repjegyet, hiszen ha hajón lesznek egy hétig, mindenkinek egyszerre kell érkeznie és hazamennie. Akkor kézenfekvő hogy a szolgáltató intézi a transzferbuszt, és persze úgy számolunk, ott vár minket a kitűnő állapotú, búvárkodásra felkészített, profi legénységű hajó a kikötőben.
Viszont bármennyire olcsó viszonylagosan Egyiptom. annál azért mégiscsak drágább, hogy a bizonytalanság ne gondolkodtasson el sokakat. Amikor nem tudja a vendég, hogy nem állítják-e le a repülőket, amikor nem lehet biztos benne, három hónap múlva is nyitva lesz a búvárbázis akivel megegyezett, akkor keres más úti célt. Főleg egy nyugati utazó, akinek plusz pár száz euro nem akkora tétel.
A szomorú az, hogy évek óta mindig jön valami, ami visszaveti a talpraállóban levő egyiptomi idegenforgalmat. Voltak dolgok régen is, amiket nem szerettem az országban, de a tenger alapvetően kárpótolt mindenért. Évről évre visszajárunk, idén is tervezzük, és hiszünk benne, nem lesznek túlzsúfoltak a merülőhelyek, míg látnivalóból több akad- csak bújkál bennem, hogy most már ne legyen semmi, ami bekavar.
Az egyiptomi emberek sorsa, a helyi gazdaság helyzete kevésbé érint meg, hiszen én nyaraló búvár vagyok: nem azért megyek valahova, hogy támogassak akárkit, hanem azért, mert a pénzemért jól akarom magam érezni. Ha ebből a helyiek is profitálnak, az nagyon jó, de az úti cél kiválasztásánál ez sokadrangú kérdés. Azt gondolom, az egyiptomiak is tehetnek azért, hogy nagyobb kedvem legyen odautazni: profizmus, kedvesség, jó ár mind fontos lehet. És persze hogy ők maguk is vigyázzanak a tengerre, tegyenek meg mindent, hogy az egészséges legyen és megőrizze vonzerejét. Ha ehhez az kell, hogy stabilitást és fejlődést hozó politikusokat támogassanak, tegyék azt.
Persze tudom jól, erről sokkal könnyebb dumálni, mint a jó alternatívát kiválasztani. Idehaza sem olyan egyszerű ez, éppen ezért eszem ágában sincs beleszólni az egyiptomiak dolgába. Ám minden jogom megvan ahhoz, hogy másfele nézelődjek, amennyiben folyamatosan fennmarad a bizonytalanság. Most tehát egyszerre szurkolok annak, hogy normalizálódjon a helyzet Egyiptomban, és ne ürüljön ki a Vörös-tenger- legyen benne sok-sok hal és sok elégedett vendég is. Ha így lesz, én is hűséges maradok hozzá...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
