Nem csak a sárkányairól híres ez az indonéz sziget, hanem a káprázatos víz alatti világáról.
Sokan láthattuk már dokumentumfilmekben a Komodón baktató óriásgyíkokat, amiket sárkányként szoktak emlegetni. Az viszont kevésbé közismert, hogy a fantasztikusan gazdag tengeri élővilág a halrajaival és színes korallkertjeivel legalább olyan lenyűgöző, mint a felszíni látnivalók.
A Narvik előtt nyugvó második világháborús roncsok egyike ez a német romboló.
A történelem iránt érdeklődők számára lehet ismertebb tény, hogy a második világháború idején nagyon komoly csaták zajlottak Norvégia partvidékén. A stratégiai jelentőségű ország lerohanásáról 1940 elején döntött a német hadvezetés, és hamarosan el is indultak a megszálló csapatok.
Az északi Narvik különös fontos városnak számított, ugyanis a télen is hajózható kikötőből lehetett volna a svédországi Kiruna vasércét elszállítani. A világháború legsúlyosabb tengeri összecsapásai közé tartozó harcok 1940 áprilisában zajlottak, s a brit haditengerészet győzelmével zárultak, noha később a szövetségesek kivonták erőiket az országból, így az német kézre került.
A súlyos csapást elszenvedett Kriegsmarine hajói közül tucatnyi veszett oda pár nap alatt. Azoknak az időknek a ma is látható tanúja a Z12 Erich Giese nevű romboló. Az 1939-ben szolgálatba állított, 119 méter hosszú hajóval elsősorban aknákat fektettek, majd decemberben a Z12 egy torpedóval megrongálta a HMS Jersey rombolót.
Később a hajót beosztották a Norvégiát megtámadó flottába, de csak némi lemaradással követte a többi hajót. Április 9-én ért Narvik közelébe, és 10-én is a helyszínen volt, amikor a britek váratlanul megtámadták a németeket, komoly veszteségeket okozva. Ezt még megúszta az Erich Giese, de amikor 13-án a britek újból lecsaptak, már komoly bajba került.
A meghibásodott kazán miatt mogásképtelen hajót megtámadták, ám a németek keményen védekeztek, és megrongálták ellenfeleiket, miközben a legénység kétségbeesetten dolgozott, hogy kijuthasson a kikötőből. Végül a romboló lassan elindult, de már nem volt számára menekülés: a brit rombolók találatai olyan súlyos sérüléseket okoztak, hogy a kikötő közvetlen közelében elsüllyedt. A német hajó legénységéből 83-an vesztek oda, a túlélők állítása szerint még akkor is lőttek rájuk, amikor a segítségre várva a vízben küzdöttek az életükért.
A Z12 Erich Giese jelenleg 60-70 méteres mélységben nyugszik Narvik előtt, de ez a mélység sem akadályozta meg a fosztogatókat, akik a hatvanas években illegálisan kiemelték a hajó harangját. Egy 150 kilogrammos birodalmi sast viszont 2011-ben már hivatalos expedíció során hoztak a felszínre róla, hogy múzeumban állíthassák ki.
Noha a víz hideg, ezzel együtt meglehetősen tiszta is Norvégia északi részén, így a búvárok számára jó lehetőség a merülés ennél a roncsnál. Megnézhető a felépítmény, a fegyverek vagy akár a hatalmas hajócsavar is. A békés felszínen körbenézve nem is hinné az ember, hogy a várostól egy ugrásnyira egykor fegyverekkel megpakolt hajók néztek farkasszemet majd támadtak egymásra, s nem csak a hajók, de számos tengerész is odaveszett a harcok során.
Ilyen izgalmasak lehetnek a máltai roncsok, barlangok és zátonyok.
Nemrég írtam a legjobb nyári búvár úti célokról, és sok érvet hoztam fel egy máltai utazás mellett. Ám minden szónál többet mond pár ütős kép, jó videót. Így aztán amikor néhány napja rábukkantam két jó összeállításra, nem is volt kérdés, hogy megosztom ezeket.
Természetesen kell rutin ahhoz, hogy valaki igazán élvezni tudja a mélyebben nyugvó roncsokat, de ez a világ sok pontjáról elmondható. Nem feltétlenül kell technikai búvárnak lenni ahhoz, hogy élvezzük a máltai búvárkodást, de tény, számukra még több lehetőség van itt az izgalmas merülésekre. Kedvcsinálónak mindenesetre nagyon jó ez a két szép, ám pörgős rövidfilm.
(Megjegyzendő, a régebbin még látható az Azúr ablak sziklahídja, ami a közelmúltban omlott össze- de ettől még a víz alatti látványosságok vonzereje mit sem csökkent.)
Norvég vizekben nyugszik a V 1605 Mosel roncsa.
A Vorpostenboote nevű hajókategória egyik tagjáról már írtam a blogon, a V 308 roncsa kapcsán. Ezek a kisebb járőrhajók eredetileg polgári feladatot láttak el, halászhajók vagy bálnavadász-hajók voltak, amelyeket besoroztak és hadi célra alakítottak át. Noha kicsinek számítottak, némelyik komoly fegyverzetet kapott, és jól beváltak olyan feladatkörökben mint a konvojkíséret vagy az aknaszedés.
A V 1605 szintén halászhajó volt. Az 50 méteres hajót 1937-ben építették, majd a Mosel a többi társához hasonlóan a második világháború kitörése után került a német haditengerészet állományába. Kiel volt a honos kikötője az aknaszedővé alakított hajónak, ami akkor az M 1903 jelet kapta.
A Balti-tengeren szolgált, majd Norvégia lerohanása idején kapott feladatokat, teherhajókat kísért. Később is sok bevetésen vett részt az egykori halászhajó. Ám 1943. október 8-án feloszlatták a 19. Minensuchflottille egységet, és a Moselt ekkortájt osztották be a 16. Vorpostenbootflottille állományába. Ekkor kapta új számát, a V 1605-öt is. Innentől pedig a ma Dániához tartozó Fredrikshavn kikötője lett az otthona. Innen indulva elsősorban konvojokat kísért a 88, 37 és 20 mm-es légelhárító ágyúkkal és mélységi bombákkal felszerelt hajó.
1944. október 15-én indult el a hajó, hogy a norvég Inger Johanne tankert kísérje Oslóból Kristiansandba. A távolság nem volt túl nagy, de ezen a rövid úton is bajba került a konvoj: egy brit-kanadai vadászbombázó raj fedezte fel a hajókat. Nem is akármilyen erejű kötelékről volt szó: 21 Bristol Beaufighter és 12 De Havilland Mosquito támadott a németekre.
A Beaufighter gépek támadták a tankert, és hamarosan el is sülyesztették azt. A V 1605 legénysége keményen védekezett, de ők sem kerülhették el a végzetüket: egy nem irányított rakéta felrobbantotta a gépházat. A hajó mozgásképtelenné vált, majd a további találatok lángra lobbantották. 21 ember vesztette életét a legénységből, de csak ötük maradványait találták meg.
A roncsot manapság inkább Mosel néven emlegetik a búvárok. A maradványokat 2001-ben találták meg Lyngholmen közelében. A hajótest egyben van, így jól bejárható mindmáig. A roncs kicsit mélyen van, 35 és 50 méter között nyugszik, ezért inkább technikai búvárok merülik.
Az orr a horgonyokkal még mindig felismerhető, és ott van az aknakeresésre használt eszköz is. A 88 mm-es légvédelmi ágyú is ott van a helyén, az ég felé irányozva- a süllyedés előtt még ezzel tüzeltek a támadókra. A megrongálódott hídra szintén be lehet nézni. A taton felszerelt ágyú is látható, körbeúszható. Még a fedélzeten vannak a lőszerrel teli ládák is. A fegyverek és a hajót ért sérülések mesélnek arról, milyen elkeseredett küzdelem után veszett oda a V 1605, így egyfajta időkapszulaként mesél a norvég vizekben zajló harcokról.
Merülni mindenhol jó, de nem mindenütt ugyanolyan: pro és kontra érvek a tipikus nyaralóhelyek merülési lehetőségei kapcsán.
Egyiptom
A Vörös-tenger régi búvárfavorit, ennél közelebb trópusi tenger nem érhető el. Utazni általában charter járatokkal szoktak.
Pro: a legjobb ár-érték arányú búvárutak ide szervezhetőek, akár szállodába, akár egy hetes hajós szafarira megy valaki. Utóbbi különösen vonzó a merülés szerelmeseinek, akár 20 merülés is belefér egy túrába, aminek az ára 1000-1100 euro körül indul repjeggyel. A víz nyáron 27-29 fokos, láthatunk delfint, cápát, teknőst. Északon legendás hajóroncsok vannak, no meg mindenfelé álomszép korallkertek. Szóval ha csak az árról és a látnivalókról beszélünk, Egyiptom máig verhetetlen, főleg hajós szafarival. Színvonalas szolgáltatást kínáló magyar szervezőből több is akad.
Kontra: a biztonsági problémák miatt nem túl jó az ország híre. Noha a nyaralóhelyeken nem kell félni, a városok hangulata mostanában kicsit lehangoló, sokan kihagyják az olyan, egyébként nagyon izgalmas felszíni programokat, mint Luxor vagy Kairó meglátogatása. Egyiptom kitűnő adottságú ország, talán a jövőben javul a helyzet, ám e pillanatban sokan aggódnak a nyaralók közül. Akár van ok rá, akár nincs, ez rányomhatja a bélyegét az utazásra.
Horvátország
Az Adriára minden évben özönlenek a magyarok, köztük sok búvár is. Csak be kell pattani az autóba, és pár óra alatt el is érhető a tenger, ami sokakat vonz, mint ahogy a nyaralóhelyek változatossága az Isztriától Dalmáciáig is.
Pro: a rugalmasság feltétlenül mellette szól, hiszen nem kell repülési menetrendhez igazodni. Lehet hosszabb és rövidebb utat tervezni, hosszú hétvégést vagy inkább a nyugodt hét eleji időszakot választani és így tovább. Nagy a választék megfizethető apartmanból. Vannak olyan részei az országnak, ahol a felszíni programok is nagyon vonzóak (pl. Isztria). A merülési lehetőségek is sokfélék, a roncskedvelők vagy a part közelében sekély vízben nézelődők is megtalálhatják a számukra ideális helyet. Több magyar búvárbázis is van az országban, ahol merültetnek, tanfolyamokat szerveznek.
Kontra: nem nagyon lehet nagyobb élőlényekre számítani a víz alatt. A víz hőmérséklete mélyebben még nyáron is 20 fok alatt van, kell a vastag búvárruha. Noha az önellátó apartman olcsó, ha valaki olyan kényelmes, teljes ellátásos túrában gondolkodik mint egy egyiptomi hajós szafari, erősen megdrágul az út, és a merülések árai is erősen szórnak, az Isztrián például elég drága búvárkodni. Egyénileg nem ideális úti cél, hiszen egyedül leautózni drága, míg repülős utaknál ez nem tényező.
Ciprus
A Földközi-tenger keleti medencéjében található sziget az utóbbi években vált népszerűvé nálunk. Jelenleg a Wizzair fapadosai járnak oda, hetente többször is.
Pro: a víz nyáron nagyon kellemes, 25-28 fokos. Nagy a szállások választéka, bárhol lehet éttermet, boltot, kávézót találni, remek búvárbázisokból is bőven akad. Itt van egész Európa egyik legizgalmasabb hajóroncsa, a hatalmas Zenobia, ami önmagában elég egy búvártúrához, ráadásul pár perc hajóúttal elérhető Larnacából, így még két merülés után is visszaérhetünk a hotelbe kora délután. Mivel hetente több gép jár, ezért lehet pár napos vagy egy hetes túrát egyaránt szervezni, és a reptér Larnacától csak pár perc. Érdekes felszíni program a látogatás a török oldalon Nicosiában.
Kontra: a lenyűgöző Zenobián túl a merülési lehetőségek kevésbé vonzóak. A legtöbb helyen csak átlagos mediterrán élővilág van, a merülés viszont sehol nem olcsó. Ha valaki nem Larnacán száll meg, akkor az igazi búvárélménynek számító Zenobia eléréséhez transzfer kell és a merülés még drágább lesz. A népszerű nyaralóhelyek nyáron igen zsúfoltak, és ebben az időszakban nehéz olcsó repjegyet is kifogni.
Málta
Sok szempontból Ciprushoz hasonló adottságú ország, nyáron kellemes vízzel, színvonalas búvárkodási lehetőséggel, ráadásul a miniállam a felszínen is nagyon sok látnivalót tartogat. Könnyen elérhető, hiszen két fapados is jár oda, a Ryanair és a Wizzair, így a repülőjegyek ára nyomottabb.
Pro: ellentétben Ciprussal, itt éppen az a jó, hogy nem egy kiemelt merülőhely van, hanem tucatnyi hasonló érdekes zátony vagy roncs merülhető. Kifejezetten változatos lehet a búvártúra, és mivel az országban kiemelt szerepe van a búvárturizmusnak, nagyon színvonalas bázisok várják a vendégeket. Az árak is kedvezőek. A sziget bármely pontján keres valaki szállást, a búvárbázisok teljes transzfert vállalnak, tehát nagyobb a szabadság. A helyi buszokkal bejárható az egész sziget, önállóan felfedezhetőek a felszíni érdekességek. A víz nyáron kellemesen meleg. Nem csak egy hétre, rövidebb időre is lehet az utat tervezni.
Kontra: a kicsit kopár sziget tikkasztóan forró a kánikula idején. Hiába lehetne kirándulni, ha az embert égeti a nap. Mivel körbemerülik a búvárok a szigetet, az autós transzfer mindenképpen része a programnak, azaz a nap nagy része elmegy a két merüléssel. A mélyebb roncsokhoz nem árt a haladó búvári végzettség. A merülések többsége partról zajlik, tehát van egy kis séta a felszereléssel- de aki eleve nem szereti a hajózást, annak ez inkább pozitívum.
Kanári-szigetek
Amióta Wizzair illetve Ryanair fapadossal négy sziget is elérhető közvetlen járattal, még népszerűbb lett az Atlanti-óceánban található szigetcsoport.
Pro: jó időszakban foglalva teljesen megfizethető a repjegy, a szállás, az autóbérlés. A szigetek a felszínen önállóan bebarangolhatóak, lenyűgöző természeti szépségekkel és általában nyáron sem elviselhetetlenül nagy a meleg. Változatosak a merülési lehetőségek, vannak nagy halrajok, ráják, teknősök, kisebb aljzatlakók, Lanzarote mellett víz alatti szoborparkot is kialakítottak. Többfelé találni jó búvárbázist.
Kontra: a víz nyáron sem túlzottan meleg, 22-24 fokos, tehát kell a vastag neoprénruha. Néha igencsak fel tud korbácsolódni az óceán vize. Kifejezetten a búvárkodásról szóló túrát nem érdemes minden szigetre tervezni, talán Gran Canaria a legalkalmasabb ilyenre. Mivel messzebb van, általában nem érdemes egy hétnél rövidebb időre felkeresni a szigetcsoportot.
Görögország, Törökország
A magyar nyaralók két közkedvelt úti célját egy kalap alá veszem, noha nyilvánvalóan komoly a különbség mondjuk Korfu és Alanya között. Az viszont tény, hogy a fenti országokkal szemben ezekben a búvárkodás inkább csak mellékes program, tehát a merülés jellemzően csak egy nap a nyaralásból, nem pedig az utazás kifejezett célja. Görögországba fapados is jár, az utazásszervezők pedig chartereket is indítanak.
Pro: nagy a választék olcsóbb és drágább útból a jól kiépített nyaralóhelyekre, tehát aki nem akar szervezni, az egyszerűen befizet egy mindent tartalmazó csomagra. Last minute áron foglalva pedig kifejezetten olcsó is lehet a nyaralás. Törökországban, a délebbre eső görög szigeteken kellemesen meleg a tenger vize. Pár ponton roncsot, üreget is lehet merülni, tehát elvileg érdekes lehet a búvárkodás.
Kontra: a szervezett utakon bele lehet futni kellemetlenségekbe, zsúfolt hotelekbe, transzferbuszokba. A búvárkodás terén az lehet a gond, hogy nehezebb olyan bázist találni, akik kifejezetten a rutinos búvárokra koncentrálnak, nem pedig a merülést kipróbálni akaró nyaralókra. Nem nagy élmény tucatnyi teljesen kezdőt kerülgetni a hajón vagy a parton. A merülőhelyek egy részén gyakorlatilag semmi nincs, kihaltak látványosság nélkül- ingyen rendben lenne, de itt fizetni kell érte. Szóval kicsivel komolyabb utánajárást igényel, hogy normális búvárbázist találjunk, ahol kis csoportokban kínálnak merülést látványosabb helyeken. Nem megoldhatatlan, de helyismeret nélkül bele lehet futni kellemetlen meglepetésekbe. Viszont ha teljesen rutintalan családtag utazik velünk, itt aztán nem nehéz próbamerülésre szakosodott búvárbázist találni a számukra.
Magyarország
A végére hagytam a "hazai pályát". Ismerjük az országot, tudjuk mire számíthatunk, legalábbis a felszínen- a víz alatti lehetőségek viszont korlátozottak. Azért ne legyintsünk rájuk!
Pro: nem kell sok órát autózgatni vagy repülni, nem kell szállásköltséggel kalkulálni ha csak egy napra megyünk valamerre. Gyakorlatilag ötletszerűen is elugorhatunk egy tóhoz. Már nálunk is van olyan kiépített hely, ahol a búvárkodáshoz szükséges dolgok mind bérelhetők, van infrastruktúra is. A dorogi (pontosabban Esztergom-Kertváros) Palatinusz-tó mellett két búvárbázis is van például. Olyan világszínvonalú búvárlátványosság is van Budapesten, mint a Molnár János barlang illetve a kőbányai pincerendszer, és ezeknek akadnak részei, amelyek átlagos kedvtelési búvárok számára is elérhetőek.
Kontra: a tavakban a látnivalók és a látótávolság is korlátozott. Nyáron gyakran előfordulhat, hogy az előttünk merülő több búvár felkavarja az aljzatot, így még a szokásosnál is kevesebbet látni. Kőbányán a víz igen hideg, a Molnár János barlang pedig mégiscsak egy barlang, nem vonzó mindenkinek.
Konklúzió
Nem lenne az igazi az összeállítás, ha nem írnám le a saját véleményem. Aki kifejezetten a jó merülés kedvéért utazna nyáron, annak az egyiptomi szafari a nyerő választás. És slussz. Hosszú évek óta szafarizok nyaranta a Vörös-tengeren, tudom, miről beszélek.
Málta vagy a horvát Adria sokkal családbarátabb választás. Az előbbi mellett szól a melegebb víz, a több roncs, az utóbbi azoknak jó, akik számára a rugalmasság a fontos. A török vagy görög nyaralóhelyeken is jó egy-kettőt csobbanni, de ha tényleg szempont az izgalmas merülés, elsősorban ne ezekben az úti célokban gondolkodjunk. Ciprus nálam sokkal inkább őszi úti cél, egyrészt mert a víz még novemberben is 22-23 fokos, másrészt akkor jóval kedvezőbb az ár. A Kanári-szigetek régi kedvencem, én nagyon szeretem, de tudom, hogy az emberek nyaraláskor melegebb vízű tengerhez vágynak.
És Magyarország? Szerintem mázlisták vagyunk, mert Pesten ilyen izgalmas helyek is akadnak, tehát aki igazán lelkes búvár, egyszer keresse fel a Molnárt vagy Kőbányát, garantáltan emlékezetes lesz a kalandja. A tavakat sem írnám le, mert az édesvizekben is van élet, csak meg kell találni. És merülni mindenhol jó...
Sydney vizeiben lehet találkozni ezzel a különleges tengeri élőlénnyel.
Azt hiszem, igazán mázlista vagyok, hiszen sok olyan tengeri állattal találkoztam már, amit a többség csak természetfilmekből ismer. Bár nem vagyok nagy listázós, azért akad pár olyan jószág, amit különösen szerettem volna szemtől szemben látni. A közelmúltban pár lény lekerült a "de-jó-lenne" listámról, mint például a békahalak és a cetcápák, de van azért még kihívás előttem bőven.
A tengeri sárkányok például nagyon izgalmasak, jó lenne látni, fotózni ilyeneket. A csikóhalak közeli rokonai, a Phyllopteryx taeniolatus latin nevű állatok akár 40 centisre is megnőhetnek. Nagyító tehát nem kell hozzájuk, de állítólag így sem könnyű kiszúrni őket.
Ha már a listákat említettem, nyilván mondanom sem kell, az ember azt is számon tartja, hol lehet azokat a vágyott állatokat látni. És ezekért a tengeri sárkányokért nagyon sokat kellene utazni, egészen Ausztráliáig. És ott sem a jóval híresebb Nagy korallzátony környékén kell merülni, hanem Sydney közelében.
Szóval egy ausztráliai kiruccanásba be kellene iktatni egy plusz kitérőt- de a felszíni látványosságok miatt ez amúgy is indokolt lehetne. Vicces azért, hogy az ember időnként azért néz meg egy olyan híres dolgot, mint az operaház Sydney-ben, mert valami kicsi, a felszín alatti lény kedvéért a környéken jár. Velem legalábbis már fordult elő hasonló "árukapcsolás"- sose rosszabbat!
Az első világháború idején küldték a tenger fenekére ezt a kis hajót.
Az 1914 és 1918 között zajló nagy háború iszonyú véráldozattal járt, és a tengereken is újféle csaták dúltak. A felszín alatt lopakodó tengeralattjárók például alaposan megtizedelték az ellenséges flottákat, és ez a pár évtizede még csak nem is létező hajóosztály döntő tényezővé vált.
Bár általában a német búvárhajókat emlegetik sokan, a többi fél is bevetett ilyen hadihajókat. A brit E-9 jelű tengeralattjáró és parancsnoka, Max Horton például 1915-ben két nap leforgása alatt négy hajót is elsüllyesztett a Balti-tengeren, Svédország közelében. Ezek egyike volt a Johaness Russ nevű tehergőzös, ami szenet szállított.
A megtorpedózott teherhajó nem süllyedt el azonnal, a legénységnek volt ideje elmenekülni, és az embereket a svéd Wale romboló vette a fedélzetére. A sodródó Johaness Russt a sorsára hagyták, mert eközben az E-9 már a negyedik áldozatát támadta. A Wale távol maradt a csatától, ismét csak az embereket mentette ki, majd visszatértek a még a felszínen levő Johannes Russhoz. Egy svéd vontatóhajó is érkezett, és megpróbálták a partra vinni a gőzös, ám az váratlanul felrobbant és elsüllyedt.
A maradványait 70 évvel később fedezték fel, 58 méteres mélységben. A tapasztalt technikai búvárok számára érdekes merülésnek számít a sejtelmes félhomályban nyugvó gőzös kifejezetten jó állapotban megmaradt roncsa. Ennek a videónak köszönhetően pedig mi is megnézhetjük, hogy fest mostanában a Johannes Russ.
Curacao egyik remek merülőhelyén készült ez a szép felvétel.
Az, hogy a világ melyik tengerében mit lehet látni, nagyban eldönti, mennyiben számít vonzó merülőhelynek adott pont. Akár kicsi, akár nagy a helyi különlegesség, számon tartják ezeket, s a búvárok nem titkoltan azzal a céllal érkeznek, hogy azt a bizonyos dolgot lássák.
Noha alapszabály, hogy a tenger nem múzeum, van pár meglepően jó esélyekkel kecsegtető pont- még a jellemzően nem mozgó roncsokon túl is. Én is ismerek helyeket az Adrián ahol gyakoribb a csikóhal, tudom a Vörös-tengeren a delfinek leggyakoribb előfordulási helyét, és Bali mellett is elmentünk a Manta pointhoz, ahol ott keringőztek a hatalmas ráják.
Ez egy hasznos tudás, csak persze tisztában kell vele lenni, hogy a nagyon nagy esély sem tutibiztos. De azért rá kell próbálni; s ha tudjuk, adott környéken mik számítanak a jó helyeknek, eldönti, jó lesz-e a búvártúra vagy sem. Ugyanazon a szigeten lehet öt közepes vagy öt nagyon jó merülést csinálni, s ezért figyelek én rá oda mindig, mit mondanak az adott környéken tapasztalattal bíró búvárok.
Hát ezért figyelek oda az ilyen videókra. A Playa Grandi név egyébként semmit nem mondana, de ha látom, hogy ilyen látványos halrajok vannak a környéken, észben tartom. Nem biztos, hogy valaha eljutok Curacaóra, a Karib-tengernek erre az ékkövére, de ha igen, akkor megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet...
És a halrajba ki-be úszkálni az egyik legjobb móka. Örvénylik, áramlik körülöttünk az egyetlen hatalmas élőlényként mozgó halgömb, megpróbálhatunk róla látványos videót, fotót készíteni, pláne, ha a látótávolság is ilyen szép. Legközelebb pedig valaki pont az én képeimet látva kap kedve a merüléshez, mert ahogy én tanultam másoktól, magam is megosztom a tapasztalataimat.
A befagyott tenger mélyén különös élővilág bújik meg.
Már az is rejtélyessé teszi a tengereket, hogy a felszín alá az emberek többsége nem lát be. De ha még vastag jégpáncél is borítja az egészet, végképp nem tudható, mi van odalenn...
A Fehér-tenger Oroszország északnyugati részén található, és a téli időszakban hosszú hónapokra befagy. Így aztán a helyi (és időnként kalandvágyó külföldi) búvárok a máshol nem nagyon előforduló tengeri jég alatti merülésbe kóstolhatnak bele.
Minden más hangulatú, a szűr, zöldes fény nem hasonlít egy trópusi korallzátonyhoz. És persze korallok sincsenek- ám a tengerfenék mégsem kihalt, szivacsok lepik be, sok helyen minden talpalatnyi pontot beborítva.
Bizonyára izgalmas élmény ez a fajta búvárkodás, csak épp nem szabad nagyon belefeledkezni, mert csak egy kijárat van: a lék, ahová a kötél vezet. Bár nyilván ez is hozzájárul az élmény egyediségéhez...
Egy halászhajó is lehet jó búvárfotós téma.
A világon merülhető sok-sok roncs jelentős részének semmiféle különösebb érdekessége nincsen. Névtelen teherhajók, amik megfeneklettek majd elsüllyedtek, szándékosan a víz alá küldött halászhajók, feleslegessé vált őrnaszádok- némelyikről össze lehet szedni egy-két érdekes sztorit, némelyik a kora miatt válik izgalmasabbá, de a többi csak idegen test a mélyben.
Persze ezek is lehetnek menők, nagyon is, ha például megszállja őket az élővilág. Tele lesznek a zegzugok kisebb állatokkal, az egykori fedélzet maradványai felett halrajok köröznek, a kapitányi hídra beköltözik egy jókora muréna, és máris van mit nézni.
A másik lehetőség az, hogy maga a roncs válik különleges látvánnyá. Például a dőlés miatt lesz kevéssé szokványos, netán a fedélzet elemeinek korhadása miatt lesz sejtelmes, misztikus hangulatú, vagy esetleg a felépítmény egy kiemelkedő része vonzza a tekintetet. És ami látványként érdemes, az fotóstémaként is.
A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén búvárkodtam már régebben, de nem volt olyan gépem, amivel tudtam volna jó képeket készíteni. Van egy Harbour wrecks (azaz kikötői roncsok) nevű hely Puerto Del Carmen előtt, ahol kiszuperált halászhajókat süllyesztettek el búvárlátványosságként. Van, ami erősen szétesőfélben van, de akad olyan is, aminek rácsos acélváza az orron kifejezetten jól megörökíthető téma.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
