Big Blue Búvár Blog

Jézus-szobrot helyeztek el a tengerben Horvátországban.

Az Adriai-tenger partján fekvő Trogir városban sokan figyelték, ahol egy hatalmas, 9 méter magas szobrot süllyesztenek a víz fenekére. Ehhez hasonló Jézus-szobor több helyen van a világon, például Floridában, Máltán illetve Olaszországban, de a horvátok egész szoborparkot létesítenek.

Az a céljuk ugyanis, hogy a teljes keresztutat be lehessen járni, vagyis inkább úszni, mint a 14 állomással. Az első stáció Jézus elítélése, ezt ábrázolja az a bizonyos a nagyobb szobor. A többi állomásnál kisebb, nagyjából két méter magas szobrok mutatják be a történéseket. 

A vélhetően látogatókat, búvárturistákat vonzó különleges tematikus szoborpark ötletgazdája Josko Kandija, a szobrok Valentino Valent alkotásai. Mivel Trogir nem esik messze Magyarországtól, vélhetően hamarosan honfitársaink is merülhetnek a Jelinek-öbölben viszonylag sekélyen elhelyezett szoborparkról.

A Belgica egy évszázada volt a sarkköri expedíciók legendás hajója.

Norvégiában, Harstad mellett van egy nem különösebben látványos partszakasz. Mégis gyakran fordulnak meg erre búvárok, akik begázolnak a vízbe, s az ott levő kötelet követve a tenger fenekén kirajzolódó sziluettre figyelhetnek fel. Kicsit közelebb pedig láthatóvá is válik egy régesrég mélybe került hajó maradványa. 

A 36 méteres, vitorlákkal és gőzgéppel egyaránt felszerelt hajót 1884-ben építették Norvégiában. A Patria névre keresztelt hajóval eleinte bálnára vadásztak, aztán 1896-ban Adrien de Gerlache megvásárolta, és kutatóhajóvá építette át- no meg új nevetis kapott, ekkor lett belőle Belgica. Részt vett a belgák antarktiszi expedíciójában, és az első hajó volt, ami a fagyos kontinensen vészelte át a telet. Az 1897-ből Antwerpenből induló kalandos utazás során rekedt a jégbe fagyva a hajó, amire a legénység sem volt felkészülve. Sok viszontagság után, megfogyatkozva, 1901-ben érkeztek vissza Belgiumba, ahol óriási ünneplés fogadta őket.

1902-ben Fülöp, Orleans hercege vásárolta meg, és két északi-sarki expedíción vett részt 1905-ben és 1907-1909 között. Gröndland, Svalbard és a Ferenc József-föld partszakaszát térképezték fel, a második úton viszont ismét jégbe fagyott, de ezt is átvészelte.

A kiszuperált felfedezőhajót 1916-ban adták tovább, és akkortól Isfjord néven szolgált a Spitzbergák és Norvégia között, utasokat és árut szállítva. 1918-ban került Harstadba. A hajótestről leszerelték az árbocokat, és többé csak egyfajta úszó raktárként használták- viszont visszakapta a legendás Belgica nevet. 1940-ben a Norvégiában levő a francia-brit expedíciós csapatok vették igénybe, majd ők is küldték a tenger fenekére június elején, amikor visszavonultak.

A roncsot 1990-ben fedezték fel, horgonya ma Tromsö városában látható múzeumban kiállítva. Felmerült a Belgica másolatának elkészítése, és arról is szó volt, hogy az eredeti roncsot kiemeljék, miután a még ott levő robbanószereket hatástalanítják. De jelenleg még merülhetőek a legendás hajó maradványai, a látótávolság is szép lehet hogy egyben lássák a hajótestet, igaz, a hideg víz keveseket vonz. Az viszont mellette szól, hogy a történelem egy szeletének máig megmaradt fontos tanúja...

A roncsokon élő rengeteg hal mindig lenyűgöző látvány.

A thaiföldi Khao Laktól nem messze süllyedt el bő három évtizede egy hajó. Nem híres, nem is különösebben látványos, és hogy a hajóforgalmat ne akadályozza, le is vágtak róla kiemelkedő részeket. Most kevesebb mint 20 méteres mélységben nyugszik a Bon Soong, pontosabban inkább a maradványai.

És mégis nagyon szép kis hely az ott készült felvételek alapján, mert felhőszerűen lepik be a halrajok. Kis tengeri oázissá vált ez a jelentéktelen roncs, egyszerűen azért, mert a víz alatt ez a dolog így működik.

Aki búvárként itt unatkozik, annak aztán nehéz izgalmasat vagy szépet mutatni, mert ez maga az élővilág csodája, annak folyamatos mozgásával, forgatagával...

A korábban bezárkózó ország is új lehetőségeket lát a turizmusban.

Ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk, hogy a búvárparadicsomként ismert Vörös-tenger leghosszabb partszakaszával Szaúd-Arábia büszkélkedhet. Ehhez képest a búvárok elsősorban Egyiptomot tartják számon, de még a nem épp fejlett infrastruktúrájú Szudán, vagy az aprócska vörös-tengeri parttal rendelkező Izrael és Jordánia is szépen profitál a búvárturizmusból. 

Ám ez a közeljövőben változhat. Az AP egy 29 éves helyi nő, Alossimi történetén keresztül mutatja be, hogy merrefelé változnak a dolgok. Ma már a hölgyek is búvárkodhatnak az országban, és nem kell férfi családtag kísérő ahhoz, hogy hajóra szálljanak. Ahogy az országban is új lehetőségek nyílnak meg, a lakosok számára ugyanúgy, legyenek akármelyik nem tagjai.

A konzervatív muszlimnak számít Szaúd-Arábiában a fiatal trónörökös több apró engedményt tett: lehet koncertezni, újra nyílnak a mozik, a nők pedig autót vezethetnek. Természetesen a keményvonalasok ellenzik ezeket is, de egyelőre a királyi család elkötelezettnek látszik. 

Persze jegyezzük meg, a nyitásra a gazdaság helyzete is rákényszeríti az országot. A tartósan alacsony olajárak miatt megrendült a költségvetés, kell hát az új bevételi forrás. Míg korábban csak zarándokok, esetleg üzleti utazók érkeztek, mostantól szeretnének turistákat is Szaúd-Arábiába csalogatni. Nem csak az idegenforgalom bevétele számít, hanem az is, hogy új munkahelyeket teremtenek- akár nőknek is.

A fő vonzerő a Vörös-tenger csodálatos, errefelé szinte teljesen érintetlen világa lehet. Egy 200 kilométer hosszú tengerparti részt jelöltek ki a fejlesztések helyszínéül- luxushotelekkel, a búvárkodáshoz szükséges infrastruktúrával és védett területekkel csalogatnák a külföldieket. Nem az olcsó tömegturizmus a cél, s az országba érkezőknek kell igazodni a helyi törvényekhez, de a kalandvágyó búvárok számára így is vonzó lehet a hely.

Már el is indult a munka, víz alatt és felett. A most már nyugodtan férfiakkal együtt búvárkodó Alossimi is részt vehet abban a kalandos feladatban, aminek során ennek a roppant hosszú tengerrésznek a legszebb zátonyait, ismeretlen roncsait kutatják fel. Sok érdekességet találtak már is, de gyanítható, az első években a vendégek némelyike is felfedező merülésekben vehet részt, olyan helyeken, ahol még alig jártak. Nagyon más ez, mint a milliószor merült egyiptomi zátonyok, vagy izraeli merülőhelyek. Új arcát mutathatja a Vörös-tenger még azok számára is, akik sokszor merültek a környékbeli országokban.

Szóval komoly terveket szőnek Szaúd-Arábiában, ami jó lehet a vendégeknek is, helyieknek is. Természetesen majd kiderül, milyen árszívonal és milyen víz alatti látványosságok várják majd a vendégeket, de az ország lehetőségeit tekintve simán belefér, hogy hatalmas hadihajókat, katonai repülőgépeket süllyesztenek a vízbe mesterséges zátonyként. Mint ahogy az is megtörténhet, hogy látványos, izgalmas roncsokat fedeznek fel, amik sokakat vonzanak.

Alossimi pedig már most is nagyon boldog, hiszen otthon merülhet: eddig jobban ismerte a Vörös-tenger egyiptomi zátonyait, mint saját hazája korallkertjeit. Mostantól viszont minden más, és reményei szerint jobb lesz.

Kanadában különleges programon vehetnek részt a tenger szerelmesei.

Manitoba tartomány szinte Kanada közepén található. Az egyébként is sok természeti szépséggel büszkélkedő országnak számos izgalmas pontja van, és a manitobai Churchill is egyike az érdekes helyeknek. A környéken élő jegesmedvékhez például fotós túrákat is indítanak.

Nyaranta ugyanis Churchillből indulnak azok a belugás túrák, amikor az errefelé élő több ezer barátságos fehér delfineket lehet megfigyelni. Persze hajóról is nagy élmény látni őket, de még az is lehetséges, hogy a vízből, velük úszva figyelhesse meg a belugákat a hideg víztől vissza nem riadó búvár. 

A belugák ráadásul hasonlóan kíváncsiak az emberekre, mint azok rájuk, így időnként egészen közel mennek a látogatókhoz a jellegzetesen "mosolygós" delfinek. Nincs mese, óriási élmény lehet együtt úszkálni ezekkel a szabadon élő delfinekkel, és sokkal izgalmasabb, mint egy delfináriumban nézni őket...

A tasmániai Bicheno környéké szép hely, de búvárszemmel nézve is érdekes. 

A világnak ezen a felén nem nagyon hallunk, milyen merülések vannak Tasmániában, pedig ahol delfinek, cápák, polipok, ráják, sárkányhalak fordulnak elő az rossz hely nem lehet. 

Hát ezért szereti annyi búvár a Maldív-szigeteket.

Ha úgy nézzük, nincs ebben a videóban semmi különös, csak pár tucat manta köröz a tengerben. Ám ha tudjuk azt, hogy ezeket a hatalmas rájákat a világ legtöbb helyén soha, vagy maximum nagy mázlival lehet látni, máris érdekesebbé válik a felvétel.

Akad ugyanis pár pont a világtengerben, ahol valamiért nagyon szeretnek tartózkodni ezeket a békés, elegáns óriások. Ez a csodás videó is ilyen helyen készült, a Maldív-szigetek egyik pontján. A mantáknak ugyanis vannak kedvenc "tisztítóállomásaik", ahol a kisebb halak lekapkodják róluk az élősködőket, és ezeken a helyeken sok rája gyűlik össze. 

Akár illúziórombolónak is mondhatnánk hogy egy "kocsimosóban" nézelődnek a búvárok áhítattal. De inkább azt érdemes látni, milyen izgalmas, összetett univerzum a tenger alatti élővilág, ahol mindennek meg van a szerepe, a funkciója, a helye.

A sikkasztással gyanúsított Bróker Marcsi miatt hallottak sokan a közép-amerikai országról, ami másfelé inkább mint búvárparadicsom ismert.

Cápák és teknősök, korallzátonyok, no meg az egyik legkülönlegesebbnek számító merülőhely, a Blue Hole- ezek vonzzák a tenger szerelmeseit Belize-be. A kellemesen meleg Karib-tenger sok turistát kápráztat el, aki elsősorban az ország partjai előtt található nagy korallzátonyhoz mennek ki, ami a világ második legnagyobb korallzátony-rendszere az ausztráliai után.

Sok embert vonzanak az atollok is, és a Lighthouse reef-nél található a Great Blue Hole, amit annak idején Jacques-Yves Cousteau egyik filmjéből ismerhettek meg nagyon sokan. A "kék lyuk" elsősorban a levegőből fotózva nyújt páratlan látványt, de az ott járt búvárok szerint odalent is izgalmas.

Az a videóból is kiderül, hogy a cápák kedvelőinek is van mit nézni, mert szirti- és dajkacápák szoktak felbukkanni merülés közben. A búvárok nagyon szeretik a teknősöket is, amelyek szintén gyakran jelennek meg a korallzátonyokon. És a turisták többsége nem lopott, elcsalt pénzből érkezik az országba, így aztán nyugodt lelkiismerettel gyönyörködhetnek a tenger szépségeiben...

A hurrikán által odébb dobott roncs még mindig látványos.

Az idei hurrikánszezon komoly pusztítást végzett a Karib-térségben és az Egyesült Államok keleti oldalán. Saját szememmel is láthattam, mennyi rombolás, törmelék maradt Floridában az Irma dühöngése után. 

A Kajmán-szigeteken 2017 októberében végigsöprő Nate a víz mélyén nyugvó, 2011-ben elsüllyesztett USS Kittiwake roncsot is képes volt elmozdítani. Mindez nagy szó, mert elég méretes hajóról van szó, mégiscsak 76 méteres a hosszúsága. Ám a vihar erejének nem tudott ellenállni: elbillent és közelebb került a zátonyhoz is.

Eleinte aggódtak, nem fog-e teljesen rádőlni az élő korallzátonyra, de úgy fest, ez nem történt meg. A merülési élmény valamelyest újszerű, hiszen már nem egyenesen áll, és így a beúszásnál kicsit megváltozik minden. (Bizton állíthatom, egészen más, amikor egy megdőlt helyiségben kell tájékozódni.)

A helyi búvárközpontok értelemszerűen kíváncsiak voltak, mi változott, és a feltöltött videók szerint továbbra is érdemes felkeresni Grand Cayman talán legizgalmasabb roncsát.

Újabb remek videót találtam a Truk-lagúna roncsairól.

A Truk (avagy Chuuk) lagúna mélye valóságos hadiflottát rejt. Bár már a blogban is írtam róla, nem tudom megunni az ott készült jobb videókat, ugyanis olyan messze van, többségünk számára annyira elérhetetlen, hogy minden ilyen tud érdekeset mutatni.

A második világháború egyik legpusztítóbb tengeri ütközetének áldozatai voltak azok a japán hadihajók (sőt, még repülő és tank is van a víz alatt!), amelyek ma nem kevés búvárt vonzanak. Persze a mélység miatt felkészült, rutinos búvár számára tudnak igazán nagy élményt nyújtani a beúszások- már csak ezért is egyszerűbb a videókat megnézni...