Norvég vizekben nyugszik a V 1605 Mosel roncsa.
A Vorpostenboote nevű hajókategória egyik tagjáról már írtam a blogon, a V 308 roncsa kapcsán. Ezek a kisebb járőrhajók eredetileg polgári feladatot láttak el, halászhajók vagy bálnavadász-hajók voltak, amelyeket besoroztak és hadi célra alakítottak át. Noha kicsinek számítottak, némelyik komoly fegyverzetet kapott, és jól beváltak olyan feladatkörökben mint a konvojkíséret vagy az aknaszedés.
A V 1605 szintén halászhajó volt. Az 50 méteres hajót 1937-ben építették, majd a Mosel a többi társához hasonlóan a második világháború kitörése után került a német haditengerészet állományába. Kiel volt a honos kikötője az aknaszedővé alakított hajónak, ami akkor az M 1903 jelet kapta.
A Balti-tengeren szolgált, majd Norvégia lerohanása idején kapott feladatokat, teherhajókat kísért. Később is sok bevetésen vett részt az egykori halászhajó. Ám 1943. október 8-án feloszlatták a 19. Minensuchflottille egységet, és a Moselt ekkortájt osztották be a 16. Vorpostenbootflottille állományába. Ekkor kapta új számát, a V 1605-öt is. Innentől pedig a ma Dániához tartozó Fredrikshavn kikötője lett az otthona. Innen indulva elsősorban konvojokat kísért a 88, 37 és 20 mm-es légelhárító ágyúkkal és mélységi bombákkal felszerelt hajó.
1944. október 15-én indult el a hajó, hogy a norvég Inger Johanne tankert kísérje Oslóból Kristiansandba. A távolság nem volt túl nagy, de ezen a rövid úton is bajba került a konvoj: egy brit-kanadai vadászbombázó raj fedezte fel a hajókat. Nem is akármilyen erejű kötelékről volt szó: 21 Bristol Beaufighter és 12 De Havilland Mosquito támadott a németekre.
A Beaufighter gépek támadták a tankert, és hamarosan el is sülyesztették azt. A V 1605 legénysége keményen védekezett, de ők sem kerülhették el a végzetüket: egy nem irányított rakéta felrobbantotta a gépházat. A hajó mozgásképtelenné vált, majd a további találatok lángra lobbantották. 21 ember vesztette életét a legénységből, de csak ötük maradványait találták meg.
A roncsot manapság inkább Mosel néven emlegetik a búvárok. A maradványokat 2001-ben találták meg Lyngholmen közelében. A hajótest egyben van, így jól bejárható mindmáig. A roncs kicsit mélyen van, 35 és 50 méter között nyugszik, ezért inkább technikai búvárok merülik.
Az orr a horgonyokkal még mindig felismerhető, és ott van az aknakeresésre használt eszköz is. A 88 mm-es légvédelmi ágyú is ott van a helyén, az ég felé irányozva- a süllyedés előtt még ezzel tüzeltek a támadókra. A megrongálódott hídra szintén be lehet nézni. A taton felszerelt ágyú is látható, körbeúszható. Még a fedélzeten vannak a lőszerrel teli ládák is. A fegyverek és a hajót ért sérülések mesélnek arról, milyen elkeseredett küzdelem után veszett oda a V 1605, így egyfajta időkapszulaként mesél a norvég vizekben zajló harcokról.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
