Big Blue Búvár Blog

Az idén sem hagytuk ki a jól ismert repülőroncsot az Adriai-tenger mélyén.

Az itthon töltött nyár után sorban jöttek a rövid, de még mindig nagyon kellemes utak. A szeptember eleji kaland után a hónap végén ismét Horvátország felé vettük az irányt: Murteren a Tramonto jól ismert bázisával készültünk merülni.

Az idő elsőre nem tűnt rossznak, de aztán a búvárbázison kiderült, a hullámzás olyan erős, hogy a merülésre nem nagyon van esély. De sikerült megállapodni, és vasárnap reggelre tettük át a búvárkodást, mert az mindenkinek belefért. És nekünk így volt egy egész napunk, amit a szigeten töltöttünk. Jókat ettünk, megcsodáltuk a tenger felett a naplementét, és igazán nem volt okunk panaszra. 

Aztán másnap, októberhez képest csodaszép időben hajóztunk ki Zirje irányába. A víz gyönyörű volt, nyugodt, a látótávolság kiváló, és még a víz is váratlanul melegnek bizonyult: nagy mélységben is 21 fokos volt, ami több, mint elfogadható ősszel az Adrián.

A roncs pedig, nem meglepő módon, ismét nem okozott csalódást. Merülőtársam, aki sok helyen búvárkodott már, de Horvátországban még pont nem, rácsodálkozott, mennyire izgalmas helyre jutottunk el. S mit mondhatnék- már ott helyben jelezte, a következő szezonban ismét szívesen csatlakozna egy roncsos adriai kiruccanáshoz!

Megnéztük, mi újság az Adrián kora ősszel.

Furcsa egy nyár volt. Mindenki utazni akart, és persze rengeteg ember kellemetlen élményekről mesélt. Tömegek a reptereken, járattörlések, egekbe emelt árak. Közben a többség nyilván jól nyaralt, de a zúgolódás mindig hangosabb.

A sors úgy hozta, hogy mi pont a nyári csúcsszezonra nem terveztük semmit, de úgy gondoltuk, szeptember elején ideje lesz elnézni Horvátországba. Idejében foglaltunk egy megfizethető szállást, a víz és a búvárbázis közelében, kivártuk a sorunkat, aztán szépen elgurultunk Razanjba.

Abba nem megyek bele, át kellett gondolni, hol érdemesebb tankolni, illetve hogy készüljünk a kinti költekezésre, éttermekre- utólag ezeknek egy utazás kapcsán már semmi jelentősége. Akkor és ott számítanak, de most már mondhatom, nem plusz egy éttermi vacsorán múlik,  hogy éreztük magunkat.

Elegendő volt leülni a tenger partjára Razanjban, és élvezni egy kicsit a pillanatot. Az Adria szép arcát mutatta, még 24-25 fokos volt, így fürödni is lehetett, Ilyen körülmények között a merülés is jól esett, s el is húzódtak a búvárkalandok egy órásra, vagy hosszabbra. Semmi sietség, kapkodás- a tenger ott van, sok titkot rejt az aljzat, ahonnan szemek pislognak ránk, s próbáljuk megörökíteni azt, amit csak lehet.

Főleg a parton kalandoztunk, és a "jackpot" most is a csikóhal volt. Három merülésen találtuk meg, mind a három alkalommal ugyanazt, de olyan jól rejtőzött, hogy mind a három alkalommal másik búvár volt az, aki kiszúrta a bújócskázó példányt! A szokottnál több volt a polip, s felbukkant még pár egyéb érdekesség- de ha nem jön semmi, akkor sem lehettünk volna csalódottak.

Elsősorban azért, mert végig nagyszerű volt az időnk. A végén már csak mókából néztük meg az előrejelzést: a tegnap még kora reggelre jelzett vihar elcsúszott-e a déli órákra? Általában igen, majd még tovább- amíg kinn voltunk, eső csak egyik éjszaka esett, illetve az indulás reggelén csepergett. Sose rosszabbat! És beigazolódott, hogy ne az időjósoktól tegyük függővé az utazást...

Ha sok időm lenne, összeadhatnám, hanyadik utam volt ez az Adriára, és mennyit merültem ott. De... számít? Pont elég az, hogy tudom, megadatott, nem egyszer, sokszor- és remélhetően élvezem még én ezt a kilátást.

Új búvárfilm került fel a Netflixre, és egyszer feltétlenül érdemes megnézni.

Kezdjük a címmel: angolul No Limit, magyarul Korlátlan befolyás. Ez az utóbbi nekem semmitmondó- ha csak ennyit látok, aligha nézek bele, mi ez a film. A No Limit sokkal többet ígér, mert ez egyrészt a különleges, nagyon veszélyes mélymerülési kategória neve, másrészt valamit sugall. És ehhez képest mi az eredeti francia cím? Sous comprise, azaz befolyás alatt, amihez a magyar verzió áll közelebb- tehát talán pont ez fejezi jobban az alkotók szándékát? Mindegy, ezen túl is lépek, azért a címnél kicsivel több egy film.

Ami egyébként azt állítja, hogy valós események inspirálták. És aki ismeri a szabadtüdős búvárkodás történelmét, annak gyorsan le is esik, milyen eseményeket dolgoztak fel, természetesen dramatizálva. Egy rutinos, világcsúcsokat döntő búvár találkozik egy fiatal lánnyal, akiről kiderül, roppant tehetséges a búvárkodásban, s bajnok nem csak a szeretője lesz, belőle is csúcstartót akar faragni.

Egyértelmű, hogy Fransisco "Pipin" Ferreras és Audrey Mestre története az alap, s csak azért nem árulok el többet, mert az eseményeket viszonylag hűen követő film végét is lelőném azzal, ha mesélnék erről. Mindenesetre javaslom, hogy olvasson utána, aki kíváncsi a valós háttérre- feltétlenül érdemes.

Inkább arról ejtenék szót, hogy például mennyire kell komolyan venni a filmben repkedő 170, 180 méteres merüléseket, a különféle kategóriákat (No Limit, CWT, CNF, stb.)? A helyzet az, hogy valóban értek el ilyen mélységeket egy levegővel merülő búvárok, valóban nagyok a kategóriák közti különbségek.

Manapság a No Limit az extrém mélysége, veszélyessége miatt nem igazán űzött merülési forma, az utolsó érvényes rekord 2007-ben született. Személyes véleményem szerint, noha nem űzöm ezt a sportot, ez így is van rendjén, mert a többi kategória is pont elég kihívást tartogat. Amit a film bemutat annak kapcsán, micsoda csapatmunka egy ilyen extrém rekord elérése, szintén nem kitaláció.

Az is megesik, hogy egy nagyon tehetséges, nagyon ügyes új versenyző viszonylag rövid idő alatt a csúcsra ér- a magyar világbajnok, Korok Fatima is egészen váratlanul robbant be a szabadtüdős búvárkodás élmezőnyébe például. A szintén váratlanul csúcsot javító görög Danai Varveri karrierje még egy (nem túl jól sikerült) filmet is ihletett. Az pedig egyértelmű tény, hogy egy olyasmi átlagbúvár, mint én, annyira hasonlítható az emberfeletti teljesítményekre képes szabadtüdős rekorderekhez, mint egy hobbikocogó Usain Bolthoz. 

Tehát ha úgy nézem, hogy tisztában vagyok a történet hátterével, s van némi búvárismeretem, nem igazán lenne indokolt lehúznom ezt a filmet. Lehetne vele itt-ott kötekedni? Természetesen igen, de olyan elemek terén elsősorban, amik minimális módon sem befolyásolják a sztorit. Tudom, hogy 170 méteres mélységbe merülve kicsivel több palackot aggatnak magukra a biztosító búvárok, de nem hiszem, hogy emiatt kellene az egész filmet hiteltelenként leírni.  A víz alatti felvételekben egyébként sem igazán erős az alkotás, nem mindig hitelesek a képek, a fényviszonyok nagy mélységben- ezeket jól megoldani nem egyszerű, nekik így sikerült.

Mellesleg a No Limit filmként is működik, legalábbis a számomra. Nem azt mondom, hogy a Nagy kékséghez hasonló időtálló klasszikussá válik, de nem is a 47 méter mélyen kategóriájú bődületes baromság. A színészek, ha nem is kimagaslóak, elfogadhatóan hozzák a szerepüket. A történetnek megvan a tempója, és a háttér sem teljesen kitalált, nincsenek a filmben őrült túlzások. Talán pont a valóságos események felidézése miatt lett számomra ez a film érdekesebb egy átlagos búváros kalandfilm helyett.

Nézd meg, olvasd el, mi történt valójában Audrey Mestre-vel, és töprengj el ezen az egészen. Akár annak is esélyt adhatsz, hogy magad is kipróbálod azt, milyen egy levegővel a víz alá bukni- csak, ahogy a film elején is elhangzik, mindig biztonságos körülmények között, és soha nem egyedül.

Korlátlan befolyás (No Limit) a Netflixen

Túl drága lett volna a javítás, ezért a tenger mélyére küldték a tankert.

Egy négy évvel ezelőtti vihar során Qawránál szikláknak ütköző olajszállító tartályhajó került elsüllyesztésre Gozo új merülőhelyeként.

A 60 méter hosszú, Hephaestus nevű hajó 2018 februárjában egy vihar során került nehéz helyzetbe, majd végül zátonyra futott a Qawra melletti Fra Benben. A hajótörést követően a kormány a hajó elsüllyesztése mellett döntött, mivel a hajó javítása túl költséges lett volna.

A Hephaestust a Gozo partjainál lévő Xatt l-Aħmarban süllyesztették el, a Karwela, a Comino Land és a Xlendi többi roncsa közelében. A tervezett mélység 38-42 méter, de a pontos mélységet akkor fogják megerősíteni, ha a roncs már a helyén van, és a búvárok lemerülhetnek, hogy megvizsgálják.

A műveletre több éves várakozás után került sor. A roncs elsüllyesztése már 2020 óta tervben volt, de az engedélyek és a víz alatti felmérési munkák miatt késlekedést szenvedett a projekt.

Már a Qawra szikláin megfeneklett hajó is vonzotta a turistákat, sokan megnézték és fényképeket készítenek a hajóról. Miután a hajót elvontatták, a marsai Cassar hajógyárba vitték, ám a tulajdonos túl drágának ítélte a javítást, és ezzel megpecsételte a hajó sorsát. 

A Hephaestus azután került a tenger fenekére, hogy a tartályhajót megtisztították az olajlerakódásoktól, és a búvárok biztonsága érdekében kisebb változtatásokat hajtottak végre rajta.

A Máltai Idegenforgalmi Hatóság elnöke, Gavin Gulia elmondta, hogy ez a hatodik szándékosan elsüllyesztett hajóroncs az elmúlt kilenc év alatt, és ezzel növelik a búvárturizmus kínálatát. Elmondta, hogy a cél a máltai szigetek körül merülő búvároknak olyan vonzó élményt nyújtani, amely a máltaiaknak is hasznára válik.

Clayton Bartolo miniszter hozzátette, hogy a számok azt mutatják, hogy a búvárturisták általában több pénzt hoznak a máltai gazdaságba, és minőségi turistáknak számítanak. Így érthető, miért ruháznak be újabb projektekbe az eddig is sok búvárt vonzó kis szigetországban.

Magyar siker a szabadtüdős búvárok roatani világbajnokságán.

Korok Fatima alig néhány nappal a nagyszerű sikereket hozó bahamai Vertical Blue után Honduras felé vette az irány. Jó előjel volt, hogy a Bahamákon már a 100 méteres mélységet is sikerült elérnie egyetlen levegővel, de azért a Roatanban tartott AIDA szabadtüdős búvár világbajnokság nem indult zökkenőmentesen a magyar klasszis számára: fülgyulladás miatt az első versenyszámot kihagyta.

Szerencsére kedvenc számában, a Free Immersion kategóriában már merülésre készen állt. A legnagyobb sikereit eddig ebben a műfajban érte el, és most is olyan mélységet tűzött ki célul, ami az aranyat eredményezhette- ha sikeresen végrehajtja a merülést. Mivel sikerült a 93 méteres merülés, ezzel meglett a győzelem, ismét világbajnoki címet ünnepelhetett a magyar búvárlány. 

A következő számban a felemelkedés utáni ájulás miatt az eredménye érvénytelen lett, így ezzel az arannyal végződött Fatima számára a verseny. Egyébként kiváló mezőny gyűlt össze a versenyre Hondurasban, Marianna Gillespie például két aranyat gyűjtött be, a német Jennifer Wendland pedig 102 méteres merüléssel a CWT kategória legjobbja lett. 

Ami miatt feltétlenül érdemes még beszélni Fatima remek eredményéről, az az összefogás: egy-két nagyobb támogató mellett gyakorlatilag szimpatizánsok, szurkolók igyekeztek segíteni. Az ügyvédek Facebook-csoportjában külön gyűjtés indult, és igencsak komoly összeggel tudták támogatni a magyar lány részvételét a világbajnokságon. Sokan voltak, voltunk tehát, akik úgy gondolták, akár egy kicsivel is érdemes hozzájárulnunk a versenyzéshez- és így talán egy kicsivel még jobb érzés is hírt kapni arról,  hogy ísmét arany lett Fatima fantasztikus mélymerülésének jutalma. 

Korok Fatima 96 méteres rekordmélységbe jutott a Bahamákon.

Talán lassan eljutunk oda, hogy egyre kevesebbeknek kell bemutatni a szabadtüdős búvárkodás magyar sztárját, Korok Fatimát, aki nagyszerű eredményeket ért el az utóbbi években. Jelenleg épp a Bahamákon vesz részt a legendás Vertical Blue versenyen, s ott érte el a 96 méteres mélységet Free Immersion kategóriában. (Ebben a számban a versenyzők a kezükkel húzzák magukat a kötélen és ereszkedés közben, nem pedig uszonnyal úsznak.)

A 96 méter (ami megegyezik a Parlament épületének és a Bazilikának a magasságával) természetesen magyar csúcs, s nincs messze a világcsúcstól sem. Fatima azóta hajtott végre már újabb sikeres merülést, és a versenynek még nincs vége, várható még kiváló eredmény a magyar búvárlánytól.

Ám azt is tudni kell, hogy ez az izgalmas, különleges adottságokat kívánó sportág nem tartozik azok közé, amelyeket bőkezűen támogatnának állami szinte. Fatima szeretne a hamarosan kezdődő világbajnokságon is részt venni, és ehhez keres támogatókat- akár kis összegű segítségről van szó, akár nagyobb szponzorról. Aki megteheti, bármekkora összeggel hozzájárulhat a részvétel lehetővé tételéhez. Ennek részleteit az alábbi bejegyzésben találjátok!

Cornwall közelében egy kék cápa megsebesített a lábán egy búvárt, aki a hírek szerint nem sérült meg súlyosan - sőt, inkább amiatt aggódik, hogy az eset rossz fényt vet a cápákra.

A meg nem nevezett nő július 28-án dél körül vett részt a Blue Shark Snorkel Trips, egy penzance-i székhelyű hajós cég által szervezett cápás kalandon. Amennyiben az esetnek nem volt konkrét kiváltó oka, azaz nem volt provokált támadás, akkor ez az egyetlen ismert eset, amikor cápaharapás történt brit vizeken.

Az üzemeltető nyíltan beszélt az incidensről. Az utolsó dolog, amit szeretnének, hogy a sajtóban megjelenő híresztelések rossz hírét keltsék az eset miatt nem hibáztatható cápáknak, mondták el.

"Azonnal követtük a vészhelyzeti intézkedési tervünket, és elsősegélyt nyújtottunk az érintett személynek. A parti őrség tanácsait és helyzetértékelését követően a személy saját lábán hagyta el a hajót, és a parton további ellátásban részesült.".A parti őrség Penzance kikötőjében találkozott a túraszervező hajójával, ahol a mentőszolgálat személyzete készenlétben állt.

A vendég hangsúlyozta, hogy sérülését nem szabad a cápa agressziójára fogni. "Annak ellenére, hogy így végződött a kirándulás, csodálatos volt látni ilyen fenséges teremtményeket a közegükben, és egy pillanatig sem szeretném, ha ez a szokatlan esemény beárnyékolná egy amúgy is üldözött faj hírnevét" - jelentette ki. A nő megköszönte hogy  a Blue Shark Snorkel Trips személyzete segítségére sietett és azonnal és jól reagáltak.

"Noha nagyon ijesztő volt az incidens, a körülöttem lévő emberek kedvessége és nyugalma rengeteget számított" - mondta. "Mindannyian vállaljuk ezeket a kockázatokat, amikor belépünk egy ragadozó élőhelyére, és soha nem tudjuk teljesen megjósolni egy vadállat reakcióit."

A cég közölte, hogy azóta is konzultációt folytat cápaszakértőkkel, hogy megértsék, miért történt az incidens.

A Blue Shark Snorkel Trips "közvetlen és interaktív találkozásra ad lehetőséget a kék cápákkal természetes környezetükben". Kis csoportokkal hajóznak ki, s a felszínen lebegő búvárok testközelből láthatják a kékcápákat. A weboldalon hangsúlyozzák, hogy "Ezek a kirándulások nem ajánlhatók azoknak, akiknek nincs korábbi búvártapasztalatuk. Magabiztosnak kell lenniük a nyílt vízben, és tiszteletben kell tartaniuk, hogy vadon élől állatokkal vannak a tengerben."

A cápás úszásokra a Celtic Fox nevű hajóról kerül sor, akár 30 km-re a partoktól. A vízbe csalit engednek, és figyelmeztetik a vendégeket, hogy időnként akár három órát is várniuk kell a cápák megjelenésére.

A kékcápák (Prionace glauca) nyaranta a Karib-tenger felől úsznak el az Egyesült Királyság vizeibe, hogy főként apró halakkal és tintahalakkal táplálkozzanak. A faj az IUCN Vörös Listáján a veszélyeztetett közeli kategóriába sorolt, világszerte halászott faj. A kékcápák uszonyai roppant nagy számban kerülnek piacra a hongkongi uszonykereskedelemben.

A sajtó reakciója az incidensre általában visszafogott volt, bár akadt lap, amelyik némileg szenzációhajhász címet adott a nem különösebben veszedelmes cápaharapásnak.

Különleges alkotással gazdagodott a Frankel Leó utca.

A környéken megfordulók felfigyelhetnek a Lukács fürdővel átellenes oldalon megbújó kis tóra. Az üvegből készült kerítésen át be is lehet pillantani, s megcsodálható a kristálytiszta tavacska, melynek felszínén növények lebegnek. A szerencsések még azt is láthatják, ahogy búvárok ereszkednek alá a tóba.

Ez a Malom-tó, amiről magam is írtam már, hiszen ez egy kifejezetten egyedi helye a fővárosnak, és magam is búvárkodtam benne párszor. Aki járatos a témában, az tudhatja, hogy a vize a mögötte elhelyezkedő, vízzel telt Molnár János-barlangból származik, ami jól ismert hely a barlangi búvárok körében. Nemzetközileg talán még ismertebb is, mint idehaza.

Bár a barlang előtti területen voltak kisebb munkálatok, a járókelők számára igazán látványos ez a vadonatúj, színes, látványos tűzfal festmény lesz. Nem meglepő módon, utalva a szomszédban levő barlangra, a képen kiemelt szerepet kap a búvárkodás is. A Színes Város Csoport alkotása öt héten át készült, 330 liter festéket használtak el hozzá, és hosszú éveken át ékesítheti a Frank Leó utca 46. számú ház tó felé eső falát.

Sokak számára ez a feltűnő, különleges alkotás lesz az első, ami jelzi, itt a magyar búvárkodás ikonikus helyszíne van: a Rózsadomb alatt megbúvó több kilométer hosszú, vízzel telt járatrendszer. Személy szerint mindig örömmel fogadom, ha hasonló módon gazdagodik a budapesti utcakép, s ehhez a festményhez pedig természetesen még jobban kötődök.

Az egyedi leletre Lübeck közelében bukkantak a búvárok.

A fából készült hajótest és rakománya tizenegy méteres mélységben nyugszik, és fontos régészeti leletnek számít. A kutatás sprán kapott tudományos eredmények új betekintést nyújthatnak a város történetébe.

Lübeck előtt a Trave-torkolatban végzett felmérések során egy körülbelül 400 éves kereskedelmi hajó roncsára bukkantak. A mintegy 20 méter hosszú, fából készült hajótest maradványai a rakománnyal együtt tizenegy méteres vízmélységben vannak, és fontos régészeti jelentőséggel bírnak - jelentették be az örökségvédelmi szakemberek. Ez az első ilyen jellegű felfedezés a Balti-tenger nyugati részén.

A városvezetés és a régészekből álló csapat reméli, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a 17. századból származó kereskedelmi hajó megmentése és vizsgálata értékes betekintést nyújt Lübeck történetébe és a város egykori kereskedelmi kapcsolataiba a Hanza-szövetségen belül. A roncsot ki kell emelni a Trave fenekéről, majd egy több évig tartó folyamat során konzerválni kell.

"A látványos roncs tudományos feltárása egy eddig ismeretlen, új kirakós darabbal egészíti ki Lübeck, mint Hanza-város gazdasági és kereskedelmi történetét" - magyarázta Monika Frank (SPD) lübecki kulturális szenátor kedden, a város és a szakértők által kezdetben több hónapig titokban tartott felfedezés nyilvános bemutatása alkalmából.

A jelentés szerint a roncsot már körülbelül két évvel ezelőtt megtalálták a Vízügyi és Hajózási Hivatal felmérési munkálatai során a Lübeck és a Balti-tenger közötti Trave-torkolat hajózási csatornájában. A búvárok azonban csak 2021 augusztusában vizsgálták meg közelebbről a területet, és egy történelmi roncsra utaló nyomokat találtak. Ezt követően részletesebb vizsgálatok következtek.

A hajótest egyes részei, amely egy tipikus galliot vagy fleute típusú kereskedelmi hajó lehetett a Hanza korszakból, a hosszú víz alatt töltött idő után is megmaradtak. A szakértők szerint azonban a lelet mindenekelőtt a rakomány miatt jelentős: Eddig több mint 150 hordót találtak a roncsban és környékén. Az első vizsgálatok szerint egy részük oltatlan meszet tartalmaz, amely az építőanyag-kereskedelem egyik alapanyaga.

A sekély vízben kutató Daisy ennyi mindent szed össze egy merülés alatt.

Discovery Daisy néven van videocsatornája a fémkeresővel ügyesen bánó hölgynek. S ha valakit zavarna, amiért kiemeltem, bikiniben veti bele magát a kincskeresős kalandokba, szerintem őt kevéssé bántaná ez a jelző: tudatosan játszhat rá a csinis, fiatal, szőke csaj erre, ez része a stílusának. Divat most a fémkeresőzés, ő pedig így űzi. Miért ne tenné?

A videó egyébként nem túl bonyolult. Daisy beköszön, aztán búvárfelszerelést kap magára, és bemutatja, milyen a sekély, nem túl jó látótávolságú, felkavarodó vízben túrni az aljzatot. S aztán látható, hogy hol ez, hol az kerül a szeme elé, s ő szépen begyűjti a sok zsákmányt.

A végén pedig szépen be is mutatja, mi mindent szedett össze. Az összkép nagyon vegyes: pénzek, csecsebecsék és sima szemét is a kezébe ügyébe akadt. Bár van köztük néhány darab, ami érhet egy keveset, nem ez a lényeg. Hanem inkább az, hogy ezt mind egy rövidke, sekély merülés alatt gyűjtötte be Daisy. A többség csak kacat, mondhatjuk úgy, hulladék, szemét- egy ember, ennyi idő alatt az iszapot túrva ezt találta. Mennyi van akkor mondjuk a teljes vízfelület alatt?... 

A kérdés költői. A bikinis kincskereső nyilván reménykedik a nagy találatban- tetszik vagy sem, ehhez a melóhoz is érteni kell, és ő bevállalja, megcsinálja. Aztán lehet, nagyobb üzlet a videók futtatása, mint a gyűjtögetés? De akár így van, akár úgy, a tanulság nekünk inkább az, hogy tele van szemetelve a vizek, de nem kicsit!

Mert hiába ér egy aranyból készült ékszer sokat, a természet szempontjából az pont olyan hulladék, mint a sörösdoboz... És tegyük hozzá, Daisy dicséreteként: ő az "igazi" szemeteket is kihozza a vízből. De elég sok merülés kellene hozzá, hogy igazán meg tudja tisztítani a vizeket- egyetlen élet tuti kevés lenne.