Big Blue Búvár Blog

Norvég vizekben nyugszik a V 1605 Mosel roncsa.

A Vorpostenboote nevű hajókategória egyik tagjáról már írtam a blogon, a V 308 roncsa kapcsán. Ezek a kisebb járőrhajók eredetileg polgári feladatot láttak el, halászhajók vagy bálnavadász-hajók voltak, amelyeket besoroztak és hadi célra alakítottak át. Noha kicsinek számítottak, némelyik komoly fegyverzetet kapott, és jól beváltak olyan feladatkörökben mint a konvojkíséret vagy az aknaszedés.

A V 1605 szintén halászhajó volt. Az 50 méteres hajót 1937-ben építették, majd a Mosel a többi társához hasonlóan a második világháború kitörése után került a német haditengerészet állományába. Kiel volt a honos kikötője az aknaszedővé alakított hajónak, ami akkor az M 1903 jelet kapta. 

A Balti-tengeren szolgált, majd Norvégia lerohanása idején kapott feladatokat, teherhajókat kísért. Később is sok bevetésen vett részt az egykori halászhajó. Ám 1943. október 8-án feloszlatták a 19. Minensuchflottille egységet, és a Moselt ekkortájt osztották be a 16. Vorpostenbootflottille állományába. Ekkor kapta új számát, a V 1605-öt is. Innentől pedig a ma Dániához tartozó Fredrikshavn kikötője lett az otthona. Innen indulva elsősorban konvojokat kísért a 88, 37 és 20 mm-es légelhárító ágyúkkal és mélységi bombákkal felszerelt hajó.

1944. október 15-én indult el a hajó, hogy a norvég Inger Johanne tankert kísérje Oslóból Kristiansandba. A távolság nem volt túl nagy, de ezen a rövid úton is bajba került a konvoj: egy brit-kanadai vadászbombázó raj fedezte fel a hajókat. Nem is akármilyen erejű kötelékről volt szó: 21 Bristol Beaufighter és 12 De Havilland Mosquito támadott a németekre.

A Beaufighter gépek támadták a tankert, és hamarosan el is sülyesztették azt. A V 1605 legénysége keményen védekezett, de ők sem kerülhették el a végzetüket: egy nem irányított rakéta felrobbantotta a gépházat. A hajó mozgásképtelenné vált, majd a további találatok lángra lobbantották. 21 ember vesztette életét a legénységből, de csak ötük maradványait találták meg.

A roncsot manapság inkább Mosel néven emlegetik a búvárok. A maradványokat 2001-ben találták meg Lyngholmen közelében. A hajótest egyben van, így jól bejárható mindmáig. A roncs kicsit mélyen van, 35 és 50 méter között nyugszik, ezért inkább technikai búvárok merülik.

Az orr a horgonyokkal még mindig felismerhető, és ott van az aknakeresésre használt eszköz is. A 88 mm-es légvédelmi ágyú is ott van a helyén, az ég felé irányozva- a süllyedés előtt még ezzel tüzeltek a támadókra. A megrongálódott hídra szintén be lehet nézni. A taton felszerelt ágyú is látható, körbeúszható. Még a fedélzeten vannak a lőszerrel teli ládák is. A fegyverek és a hajót ért sérülések mesélnek arról, milyen elkeseredett küzdelem után veszett oda a V 1605, így egyfajta időkapszulaként mesél a norvég vizekben zajló harcokról.

Merülni mindenhol jó, de nem mindenütt ugyanolyan: pro és kontra érvek a tipikus nyaralóhelyek merülési lehetőségei kapcsán.

Egyiptom

A Vörös-tenger régi búvárfavorit, ennél közelebb trópusi tenger nem érhető el. Utazni általában charter járatokkal szoktak.

Pro: a legjobb ár-érték arányú búvárutak ide szervezhetőek, akár szállodába, akár egy hetes hajós szafarira megy valaki. Utóbbi különösen vonzó a merülés szerelmeseinek, akár 20 merülés is belefér egy túrába, aminek az ára 1000-1100 euro körül indul repjeggyel. A víz nyáron 27-29 fokos, láthatunk delfint, cápát, teknőst. Északon legendás hajóroncsok vannak, no meg mindenfelé álomszép korallkertek. Szóval ha csak az árról és a látnivalókról beszélünk, Egyiptom máig verhetetlen, főleg hajós szafarival. Színvonalas szolgáltatást kínáló magyar szervezőből több is akad.

Kontra: a biztonsági problémák miatt nem túl jó az ország híre. Noha a nyaralóhelyeken nem kell félni, a városok hangulata mostanában kicsit lehangoló, sokan kihagyják az olyan, egyébként nagyon izgalmas felszíni programokat, mint Luxor vagy Kairó meglátogatása. Egyiptom kitűnő adottságú ország, talán a jövőben javul a helyzet, ám e pillanatban sokan aggódnak a nyaralók közül. Akár van ok rá, akár nincs, ez rányomhatja a bélyegét az utazásra.

Horvátország

Az Adriára minden évben özönlenek a magyarok, köztük sok búvár is. Csak be kell pattani az autóba, és pár óra alatt el is érhető a tenger, ami sokakat vonz, mint ahogy a nyaralóhelyek változatossága az Isztriától Dalmáciáig is.

Pro: a rugalmasság feltétlenül mellette szól, hiszen nem kell repülési menetrendhez igazodni. Lehet hosszabb és rövidebb utat tervezni, hosszú hétvégést vagy inkább a nyugodt hét eleji időszakot választani és így tovább. Nagy a választék megfizethető apartmanból. Vannak olyan részei az országnak, ahol a felszíni programok is nagyon vonzóak (pl. Isztria). A merülési lehetőségek is sokfélék, a roncskedvelők vagy a part közelében sekély vízben nézelődők is megtalálhatják a számukra ideális helyet. Több magyar búvárbázis is van az országban, ahol merültetnek, tanfolyamokat szerveznek.

Kontra: nem nagyon lehet nagyobb élőlényekre számítani a víz alatt. A víz hőmérséklete mélyebben még nyáron is 20 fok alatt van, kell a vastag búvárruha. Noha az önellátó apartman olcsó, ha valaki olyan kényelmes, teljes ellátásos túrában gondolkodik mint egy egyiptomi hajós szafari, erősen megdrágul az út, és a merülések árai is erősen szórnak, az Isztrián például elég drága búvárkodni. Egyénileg nem ideális úti cél, hiszen egyedül leautózni drága, míg repülős utaknál ez nem tényező.

Ciprus

A Földközi-tenger keleti medencéjében található sziget az utóbbi években vált népszerűvé nálunk. Jelenleg a Wizzair fapadosai járnak oda, hetente többször is.

Pro: a víz nyáron nagyon kellemes, 25-28 fokos. Nagy a szállások választéka, bárhol lehet éttermet, boltot, kávézót találni, remek búvárbázisokból is bőven akad. Itt van egész Európa egyik legizgalmasabb hajóroncsa, a hatalmas Zenobia, ami önmagában elég egy búvártúrához, ráadásul pár perc hajóúttal elérhető Larnacából, így még két merülés után is visszaérhetünk a hotelbe kora délután. Mivel hetente több gép jár, ezért lehet pár napos vagy egy hetes túrát egyaránt szervezni, és a reptér Larnacától csak pár perc. Érdekes felszíni program a látogatás a török oldalon Nicosiában.

Kontra: a lenyűgöző Zenobián túl a merülési lehetőségek kevésbé vonzóak. A legtöbb helyen csak átlagos mediterrán élővilág van, a merülés viszont sehol nem olcsó. Ha valaki nem Larnacán száll meg, akkor az igazi búvárélménynek számító Zenobia eléréséhez transzfer kell és a merülés még drágább lesz. A népszerű nyaralóhelyek nyáron igen zsúfoltak, és ebben az időszakban nehéz olcsó repjegyet is kifogni.

Málta

Sok szempontból Ciprushoz hasonló adottságú ország, nyáron kellemes vízzel, színvonalas búvárkodási lehetőséggel, ráadásul a miniállam a felszínen is nagyon sok látnivalót tartogat. Könnyen elérhető, hiszen két fapados is jár oda, a Ryanair és a Wizzair, így a repülőjegyek ára nyomottabb.

Pro: ellentétben Ciprussal, itt éppen az a jó, hogy nem egy kiemelt merülőhely van, hanem tucatnyi hasonló érdekes zátony vagy roncs merülhető. Kifejezetten változatos lehet a búvártúra, és mivel az országban kiemelt szerepe van a búvárturizmusnak, nagyon színvonalas bázisok várják a vendégeket. Az árak is kedvezőek. A sziget bármely pontján keres valaki szállást, a búvárbázisok teljes transzfert vállalnak, tehát nagyobb a szabadság. A helyi buszokkal bejárható az egész sziget, önállóan felfedezhetőek a felszíni érdekességek. A víz nyáron kellemesen meleg. Nem csak egy hétre, rövidebb időre is lehet az utat tervezni.

Kontra: a kicsit kopár sziget tikkasztóan forró a kánikula idején. Hiába lehetne kirándulni, ha az embert égeti a nap. Mivel körbemerülik a búvárok a szigetet, az autós transzfer mindenképpen része a programnak, azaz a nap nagy része elmegy a két merüléssel. A mélyebb roncsokhoz nem árt a haladó búvári végzettség. A merülések többsége partról zajlik, tehát van egy kis séta a felszereléssel- de aki eleve nem szereti a hajózást, annak ez inkább pozitívum.

Kanári-szigetek

Amióta Wizzair illetve Ryanair fapadossal négy sziget is elérhető közvetlen járattal, még népszerűbb lett az Atlanti-óceánban található szigetcsoport.

Pro: jó időszakban foglalva teljesen megfizethető a repjegy, a szállás, az autóbérlés. A szigetek a felszínen önállóan bebarangolhatóak, lenyűgöző természeti szépségekkel és általában nyáron sem elviselhetetlenül nagy a meleg. Változatosak a merülési lehetőségek, vannak nagy halrajok, ráják, teknősök, kisebb aljzatlakók, Lanzarote mellett víz alatti szoborparkot is kialakítottak. Többfelé találni jó búvárbázist.

Kontra: a víz nyáron sem túlzottan meleg, 22-24 fokos, tehát kell a vastag neoprénruha. Néha igencsak fel tud korbácsolódni az óceán vize. Kifejezetten a búvárkodásról szóló túrát nem érdemes minden szigetre tervezni, talán Gran Canaria a legalkalmasabb ilyenre. Mivel messzebb van, általában nem érdemes egy hétnél rövidebb időre felkeresni a szigetcsoportot.

Görögország, Törökország

A magyar nyaralók két közkedvelt úti célját egy kalap alá veszem, noha nyilvánvalóan komoly a különbség mondjuk Korfu és Alanya között. Az viszont tény, hogy a fenti országokkal szemben ezekben a búvárkodás inkább csak mellékes program, tehát a merülés jellemzően csak egy nap a nyaralásból, nem pedig az utazás kifejezett célja. Görögországba fapados is jár, az utazásszervezők pedig chartereket is indítanak.

Pro: nagy a választék olcsóbb és drágább útból a jól kiépített nyaralóhelyekre, tehát aki nem akar szervezni, az egyszerűen befizet egy mindent tartalmazó csomagra. Last minute áron foglalva pedig kifejezetten olcsó is lehet a nyaralás. Törökországban, a délebbre eső görög szigeteken kellemesen meleg a tenger vize. Pár ponton roncsot, üreget is lehet merülni, tehát elvileg érdekes lehet a búvárkodás.

Kontra: a szervezett utakon bele lehet futni kellemetlenségekbe, zsúfolt hotelekbe, transzferbuszokba. A búvárkodás terén az lehet a gond, hogy nehezebb olyan bázist találni, akik kifejezetten a rutinos búvárokra koncentrálnak, nem pedig a merülést kipróbálni akaró nyaralókra. Nem nagy élmény tucatnyi teljesen kezdőt kerülgetni a hajón vagy a parton. A merülőhelyek egy részén gyakorlatilag semmi nincs, kihaltak látványosság nélkül- ingyen rendben lenne, de itt fizetni kell érte. Szóval kicsivel komolyabb utánajárást igényel, hogy normális búvárbázist találjunk, ahol kis csoportokban kínálnak merülést látványosabb helyeken. Nem megoldhatatlan, de helyismeret nélkül bele lehet futni kellemetlen meglepetésekbe. Viszont ha teljesen rutintalan családtag utazik velünk, itt aztán nem nehéz próbamerülésre szakosodott búvárbázist találni a számukra.

Magyarország

A végére hagytam a "hazai pályát". Ismerjük az országot, tudjuk mire számíthatunk, legalábbis a felszínen- a víz alatti lehetőségek viszont korlátozottak. Azért ne legyintsünk rájuk!

Pro: nem kell sok órát autózgatni vagy repülni, nem kell szállásköltséggel kalkulálni ha csak egy napra megyünk valamerre. Gyakorlatilag ötletszerűen is elugorhatunk egy tóhoz. Már nálunk is van olyan kiépített hely, ahol a búvárkodáshoz szükséges dolgok mind bérelhetők, van infrastruktúra is. A dorogi (pontosabban Esztergom-Kertváros) Palatinusz-tó mellett két búvárbázis is van például. Olyan világszínvonalú búvárlátványosság is van Budapesten, mint a Molnár János barlang illetve a kőbányai pincerendszer, és ezeknek akadnak részei, amelyek átlagos kedvtelési búvárok számára is elérhetőek.

Kontra: a tavakban a látnivalók és a látótávolság is korlátozott. Nyáron gyakran előfordulhat, hogy az előttünk merülő több búvár felkavarja az aljzatot, így még a szokásosnál is kevesebbet látni. Kőbányán a víz igen hideg, a Molnár János barlang pedig mégiscsak egy barlang, nem vonzó mindenkinek. 

Konklúzió

Nem lenne az igazi az összeállítás, ha nem írnám le a saját véleményem. Aki kifejezetten a jó merülés kedvéért utazna nyáron, annak az egyiptomi szafari a nyerő választás. És slussz. Hosszú évek óta szafarizok nyaranta a Vörös-tengeren, tudom, miről beszélek.

Málta vagy a horvát Adria sokkal családbarátabb választás. Az előbbi mellett szól a melegebb víz, a több roncs, az utóbbi azoknak jó, akik számára a rugalmasság a fontos. A török vagy görög nyaralóhelyeken is jó egy-kettőt csobbanni, de ha tényleg szempont az izgalmas merülés, elsősorban ne ezekben az úti célokban gondolkodjunk. Ciprus nálam sokkal inkább őszi úti cél, egyrészt mert a víz még novemberben is 22-23 fokos, másrészt akkor jóval kedvezőbb az ár. A Kanári-szigetek régi kedvencem, én nagyon szeretem, de tudom, hogy az emberek nyaraláskor melegebb vízű tengerhez vágynak.

És Magyarország? Szerintem mázlisták vagyunk, mert Pesten ilyen izgalmas helyek is akadnak, tehát aki igazán lelkes búvár, egyszer keresse fel a Molnárt vagy Kőbányát, garantáltan emlékezetes lesz a kalandja. A tavakat sem írnám le, mert az édesvizekben is van élet, csak meg kell találni. És merülni mindenhol jó...

Néhány helyen légzőkészülékre van szükség a levelek továbbításához.

A különféle búvároknak szánt víz alatti érdekességek sorában érdekesnek számít a mélyben elhelyezett postaláda. Ez már csak azért is lehet manapság különlegesség, mert lassacskán leszokunk arról, hogy képeslapokat küldözgessünk külföldről, hiszen az interneten azonnal megoszthatjuk a szuper fotóinkat a világ bármelyik pontján.

Egy ilyen postaládába azért még én is bedobnék valamit. Itt egy lista azokról a helyekről, ahol búvárként levelezhetek!

Japánban, a Susami Bay-ben már 1999 óta várja postaláda a búvárokat, aminek ötlete Toshihiko Matsymoyo, a helyi postahivatal vezetőjének fejéből pattant ki. Alig tíz méteres mélységbe kell lemerülni, és még vízhatlan levelezőlapokat is lehet vásárolni, amire speciális filccel írnak. A postaláda tényleg hivatalos része a japán postai hálózatnak, pont ugyanúgy működik mint a szárazföldi társai. A cél az volt, hogy ezzel az érdekességgel a térség többi látnivalójára is felhívják a figyelmet- azt hiszem, a terv sikeresnek mondható, hiszen már több, mint 32 ezer küldeményt továbbítottak.

Vanuatun csak három méteres mélységig kell lemerülni a postaládáig. Persze egy ilyen mókás hely nem lenne önmagában elég vonzó, hogy valaki a Hideaway Island Resortig elutazzon, de kétségtelen, amikor már valaki van annyira szerencsés, hogy eljusson a szigetre, akkor ezt sem fogja kihagyni. A 2003-ban elhelyezett postahivatalt egy zászló jelöli, és itt is kapható vízhatlan képeslap. A nyitvatartási időben ide hozott lapokat a búvárszemélyzet kezeli.

Malajzia azzal büszkélkedhet, hogy itt van a legmélyebben levő postaláda: 40 méteres mélységbe helyezték el Layang-Layang közelében 2015-ben. Az innen küldött képeslapokra különleges postai bélyegző került, és jelölik rajta, hogy rekordmélységben adták fel azokat.

Norvégiában egy kicsit másféle módon működik a víz alatti postahivatal. Risort városa mellett található egy móló közelében a láda, de még a felszínen. Innen a küldeményeket vízhatlan zsákban viszik a víz alatti postára, ahol speciális bélyegző kerül rájuk, majd a szokványos után továbbítják őket. 2004 óta működik ez a hivatal, a helyi búvárklub közreműködésével. 

Tankból lett a legújabb víz alatti látványosság.

A mesterséges zátony-mánia legújabb "áldozata" egy kiképzésre használt harckocsi, amit Törökországban süllyesztettek el. Az Egyesült Államokból származó harcjárművet Konyában állomásoztatták. Az M48 Patton közepes tankot az ötvenes években állították szolgálatba, a török hadseregben pedig majdnem másfél ezer darab volt hadrendben- ők használtak belőle a legtöbbet az egész világon.

Így aztán mondani sem kell, bőven volt olyan kiszuperált példány, amit fel lehetett ajánlani múzemok számára- vagy mesterséges zátonynak. Antalya tartománynak vannak a búvárok körében ismert pontjai, a leghíresebb Kas környéke, és ez a tank is ide került. 

Először öt méteres mélységben süllyesztették el a város kikötőjében, majd innen juttatták el végső nyughelyére, a Güvercin sziget mellé. Itt 20 méteres mélységben lehet körbeúszni, ez még mindig elérhető szinte minden búvár számára. 

A tartomány kormányzója szerint az új mesterséges zátony további lökést ad a térség búvárturizmusának. Kas már hosszabb ideje kifejezetten sokat tesz azért, hogy a merülés szerelmeseit csalogassa, a többi török tengerparti nyaralóhely többsége ugyanis inkább a napimádókra, strandolókra hajt. Persze a hosszú török partszakaszon elfér több hasonló úti cél is, ezért nem csak itt süllyesztenek hajókat és egyebeket, hanem máshol is.

Majd az idő eldönti, hogy a tank mennyire lesz vonzó látványosság. Azért egy harckocsi nem olyan nagy méretű roncs, gyorsan körbe lehet nézegetni, beúszni a szűk terekbe meg nem tanácsos. Jordániában is van tankroncs a víz alatt, csak ott ugyebár a Vörös-tenger színpompás koralljai benőtték, átformálták- ilyesmit a Földközi-tengeren nem lehet elvárni. De ha halrajok úszkálnak körülötte, az ágyúcsőbe polip költözik, a lánctalpak réseiben rákok bújnak meg, azért érdekes lesz ez.

Hét évtized után került el Pápua Új-Guinea közelében egy B-25-ös.

A Project Recover célkitűzése az, hogy a második világháború idején eltűnt amerikai katonák nyomára bukkanjon. Olyan elveszett repülőket keresnek a tenger mélyén, amelyek legénysége soha nem került elő, így családjaik sem tudhattak semmit a sorsukról.

A Csendes-óceán hatalmas harcmező volt annak idején, és ugyan rengeteg roncsot felfedeztek már, még mindig rengeteg fel nem fedezett maradvány nyugszik a felszín alatt. Pápua Új-Guinea 1942 és 1945 között között folyamatosan hadi terep volt, így sok repülő zuhant le arrafelé. Ezek közül találtak meg most kettőt.

A B-25 jelű repülő igazi világháborús legendának számít: a kétmotoros, Mitchell néven ismert közepes bombázókból nagyjából tízezer darab készült, és ezekkel hajtották végre 1942 áprilisában a Tokió elleni légi támadást. A háború minden frontján, több ország seregében bevetésre kerültek.

A két amerikai egyetem és egy nonprofit szervezet közös projektjének számító munka során nem csak merülnek. Az egyik, régebben ismert B-25-ös roncs közelében vizsgálódtak, megkérdezték a helyieket is, hiszen ők azok akik esetleg még felidézhetnek történeteket lezuhant gépekről. A csapat pedig tíz négyzetkilométernyi terület átfésülése után rá is talán egy 70 éve eltűnt B-25-ösre, aminek hat fős legénysége is odaveszett.

A kutatók munkáját nem egyszerűsítette, hogy a gép valószínűleg nagy sebességgel csapódott a tengerbe, így darabokra szakadva süllyedt el, a tenger fenekét alkatrészek borították. Ezeket egy időt után beborítják a korallok, szivacsok, gyakorlott szem kell hozzá hogy felismerje, mit is lát.

Meglepő lehet, de igazán alaposan nem csak ennek az eddig nem ismert B-25-ösnek a maradványait nem vizsgálták meg, de a másik gépét sem. Így aztán most mind a kettő esetén próbálják kideríteni, pontosan melyik gépekről van szó. Ezek után pedig az egykori feljegyzésekből megállapítható, kik utaztak rajtuk- a bevetés közben eltűnt repülők elhunytának a körülményeiről pedig értesítik a családokat is. Az amerikai hadsereg ugyanis ennyi év távlatából is megadja a tiszteletet a hősi halottaknak. 

Mivel még sok eltűnt gépet tartanak számon, így a Project Recover sok évig folytatódhat még.

Eljött az olcsósított búvártanfolyamok ideje- elmondom, mire figyelj.

Megjelentek a kuponos oldalakon a roppant nagy kedvezménnyel hirdetett búvártanfolyamok. Az esetenként 50-70-80 százalék engedmény nagyon csábító, de mielőtt fejest ugranál a történetbe, lássunk pár fontos információt.

Először az a kérdés, milyen tanfolyamot hirdetnek. Fontos, hogy kapj a végén nemzetközileg elismert búvárigazolványt. Minden rendszer azt állítja, az ő kártyáit bárhol elfogadják, és tapasztalatom szerint ez igaz is. Ha a PADI, SSI, NAUI, UEF vagy más betűszavak kombinációja nem mond semmit, érdeklődhetsz fórumokon. Fontos, hogy pár rendszernek van egy nem teljes jogú, afféle "félbúvár" kezdő tanfolyama is, ha ezt hirdetik, inkább ne ezt válaszd. Ha nem írják le egyértelműen, kérdezz rá, milyen szintű tanfolyamról van szó.

Kérj legalább egy vázlatos időbeosztást. Bár több ajánlatban láttam, hogy leírják, hányszor van uszodai gyakorlás, hány nyílt vízi merülésre kerül sor, azért nyugodtan kérhetsz konkrétumokat. Olcsó vagy sem- te vagy a megrendelő.

A nagyon olcsó kuponos ajánlatok az árban nem foglalt járulékos költségektől válnak igazán izgalmassá. Ezeket a legtöbb helyen csak felsorolják, te viszont kérj egészen pontos összegeket. A tananyag ára, a minősítő kártya díja, a merülések költsége nem változik egyik napról a másikra, aki annyit mond hogy "ez csak jelképes" vagy "majd a végén összesítünk", az sumákol. Korrekt cég nem árul zsákbamacskát. 

Hogy értsd, miért fontos ez: mondjuk egy 80 ezres tanfolyamot 20 ezerért kínál valaki, árban oktatással, felszerelés bérlésével. Azt mondod, ez egy nyerő ajánlat. De az nem szokatlan, hogy a tananyag díja szintén 20 ezer, a kártya díja 15 ezer, a merülés ára meg mondjuk alkalmanként 3 ezer. Azaz a végén úgy fest, többe került a leves mint a hús. 

Ha megnézed egy nem kuponozó búváriskola oldalát, könnyen lehet, hogy 80 ezerért olyan tanfolyamot kínál, amiben mindez benne van! S ilyen összevetésnél a "nagy kedvezmény", ha egyáltalán olcsóbb lesz a kuponos tanfolyam vége, gyorsan elolvad... Akár a kuponozó iskola saját honlapjára is elmehetsz, és ott kiderülhet, az alapárban ott is benne van a tananyag meg a többi, szóval egy kitalált összegből kapsz elméleti engedményt. 

Lebeszélni senkit nem akarok, vannak nagyon korrekt, tisztességes búváriskolák, ahol a kuponozás a marketing része, de az olcsósággal nem jár együtt felületesség. Én csak azt szeretném, ha a jövő búvárai jó helyeken kapnának alapos képzést, és valóban beleszerethetnek a víz alatti kalandozásba. Nyugodtan érdeklődj, válogass, kalkulálj, válaszd a szimpatikus, korrekt, részletes ajánlatot tevőket, illetve azokat, akik több lehetőséget is felkínálnak, például magyarországi búvárvizsga helyett akár külföldit és így tovább.

Az se baj, ha látszólag drágább lesz a vége- a te biztonságod, a te élményed a tét, és ez nem spórolás kérdése. Pont ezért javaslom akár azt is, hogy a kuponosok mellett menj el más iskolákba is, beszélj az oktatókkal, nézz szét, és válaszd a szimpatikus helyet. Hosszú távon biztosan nem a legelső búvártanfolyamod ára lesz a döntő- és még az is megtörténhet, hogy a nem a kedveményekkel csábító, hanem egyszerűen korrekt oktatók legalább ugyanannyit tudnak neked spórolni minőségi, de megfizethető felszerelések ajánlásával és így tovább. Szóval nem mindig az az olcsóbb, ami elsőre annak látszik...

Sok búvár kedvencei ezek a tengerben élő hüllők.

Minden búvár fel tud sorolni pár olyan élőlényt, aminek láttán még a szokásosnál is nagyobb élmény a merülés. A teknősök pedig azzal büszkélkedhetnek, hogy talán nincs is olyan, aki ne jönne lázba, ha szembejön vele egy. 

A teknősökben az a jó, hogy gyakran nem zavartatják magukat, és nyugodtan meg lehet nézni a lazán tempózó, nyugodtan falatozó jószágokat. Néha meghökkentően méretes példányokkal találkozunk a víz alatt, szóval a szó szoros értelmében "nagy" az élmény.

A Vörös-tengertől Ciprusig, Balitól Guadeloupe-ig találkoztam már különböző fajokba tartozó tengeri teknősökkel: a családba összesen hét faj tartozik, és néhány eddig még kimaradt. Legutóbb a Fülöp-szigeteken sikerült belecsöppennem egy éjszakai merülésbe, ahol negyedóra alatt négy teknős bukkant fel, méghozzá szép nagyok. Mit mondjak, nem panaszkodtam utólag, hogy nem láttunk semmi érdekeset!

Szóval én aztán tényleg őszintén ünneplem a teknősök világnapját, május 23-at. S most azzal rovom le előttük a tiszteletemet, hogy pár régi, kedves fotómat megosztom róluk...

Vajon ez az ijesztőbb, vagy egy steril rendelő a fúró sivításával?

A tisztítóhalak a tenger szorgos napszámosai közé tartoznak: egy adott helyen szoktak tanyázni, ez a "rendelő", ahova a páciensek szép sorban érkeznek. Az apró halacskák bátran beúszkálnak a nagy ragadozók szájába is, hiszen nem félnek, a nagyok számára ugyanis létfontosságú hogy az apró élősködőktól megszabadítsák őket.

Ha merülés közben meglátom a jellegzetes, csíkos kis halacskákat, ahogy várnak a vendégekre, általában egy pár percig elidőzök a környéken. Ilyenkor ugyanis gyakran jönnek olyan nagyobb halak, akik rám ügyet sem vetve veszik igénybe a szolgáltatásaikat, és igazán jó móka megfigyelni őket, ahogy tátott szájjal, türelmesen várakoznak.

Ez az orosz búvár viszont még tovább ment, mert a saját száját kinyitva nézte meg, a kis fogászok elég bátrak-e az ő kezeléséhez. És bizony azok! Azt hiszem, vannak, akik szerint legalább akkora bátorság kell a víz alá merüléshez, mint a fogorvos felkereséséhez- de a jelek szerint ennek a búvárnak az előbbi megoldás szimpatikusabb, mert legalább addig is víz alatt van, amíg a fogait tisztítják...

Normandia előtt nem kevés egykori harci eszköz nyugszik a tenger mélyén.

Az LST-523 nevű hajó egyike volt a sok utánpótlást szállító teherhajónak, amiket ontottak az Egyesült Államok hadiüzemei. 1943-ban kezdték meg az építését, 1944 februárjában bocsátották vízre, s egy konvojjal kelt át az Atlanti-óceánon- pont időben a normandiai partraszálláshoz. 

Ezek a hajók nem éppen a szépségükről a híresek. Ám így is rettentő fontos szerepük volt, hiszen többször fordulva szállították a katonákat és az utánpótlást a partra, ahol minden talpalatnyi földért keményen meg kell harcolni a csapatoknak. De ahogy a szárazföldön harcolók közül is sokan vesztek oda, a hajókra is számtalan veszély leselkedett: az LST-523-as például aknára futott. Süllyedésekor pedig sok embert is magával rántott a hullámsírba.

Megfelelő időpontban merülve érdekes szétnézni a roncsok közt. Az tény, hogy az eleve nem túl látványos hajó maradványaitól nem esik le az ember álla, de a történelmi jelentőség vitathatatlan. S ráadásként nem csak a hajót lehet alaposan megnézni, egy Sherman típusú harckocsi is roncsa is ott van a tenger fenekén.

Ezek a kicsi, de mozgékony harckocsik az amerikai hadseregben szolgálva több fronton bevetésre kerültek. Annak idején közel ötvenezer darabot gyártottak belőlük, van belőlük bőven múzeumokban is, hiszen híres típusról van szó, de a víz alatt megnézni mégiscsak más. Ez a darab akár az egész kontinenset végig harcolhatta volna, aztán a partig sem jutott el- ilyen a háború...

Egy váratlanul felbukkanó kékcápa miatt lett rövidebb a merülés.

Rendben, az ember megosztogatja a békés, barátságos cápákról szóló videókat, meg elmeséljük, micsoda butaságok vannak az emberevőkről szóló rémfilmekben, de... Azért a cápa az cápa.

Egyszerűen arról van szó, hogy ezek az állatok ragadozók (megjegyzendő, a "kedves" delfinek is azok, roppant hatékony vadászok), és tudnak ijesztően viselkedni. Amikor az éjszakai merülés során bukkan fel egy tolakodó példány, ami bármilyen irányból előbukkanhat a sötét vízben, nem csodálom, ha a búvárok kissé idegesek lesznek, némelyik pánikol, míg mások szembenéznek a cápával és próbálják elzavarni.

A békesség kedvéért jobb is lehet ilyenkor kijönni a vízből, mert a cápákkal való ökölharcban nehéz nyerni. Lássuk be, kissé otthonosabban mozognak ebben a "ringben", mint mi, és hát mégiscsak ők vannak otthon.