Big Blue Búvár Blog

Nem sok maradt a tenger mélyén nyugvó egykori jugoszláv vadászgépből.

Évek óta nem jártam és merültem Razanjban, nagyon jó volt idén nyáron visszatérni a régről ismert bázisra. Néhány olyan ponton is búvárkodtam ahol már régen nem, tehát szembesülhettem az aktuális állapotokkal.

A délszláv háború idején lelőtt jugoszláv (szerb) J 21 Jastreb gépről már írtam, mert érdekes a sztorija. Pár éve még egész sokat lehetett látni belőle, több rész is kivehető volt, aminek alapján könnyebben be lehetett azonosítani a típust. Mára ebből csak a vezérsík felismerhető, ez az egyetlen nagyobb, egyben maradt darab. Ezen még a felségjel is látható.

A többi viszont inkább csak egy kupac alkatrész a 14-15 méteres mélységben, amiből vagy beazonosíthatsz ezt-azt, vagy nem... A tenger is megtette a maga munkáját, és sok dolgot ki is emeltek. Ami van, az a történelmi jelentőség miatt érdekes.

Ezek alapján kevesen ismernék fel az egykori könnyű támadó gépet, amivel a kilencvenes évek elején egymásra támadtak a korábban egy országot alkotó testvérnépek.

A tenger szerencsére bőven kárpótol azért, hogy a repülőgép roncsa manapság már nem túl érdekes. Alig pár méterre a maradványoktól egy szikla alatt tengeri angolna lapult: nem mindenhol gyakori látvány az Adrián. Megérte tehát visszatérni a helyre, csak épp készen kellett állni arra, hogy nem az lesz a fő látnivaló, mint korábban...

Grönland kevéssé ismert felszín alatti világát mutatja be ez a látványos videó.

Vajon hogy nézhet ki a mélyben a végtelen jégmező? Nos, nem meglepő módon itt is jeget talál a búvár- no meg jéghideg és kristálytiszta vizet.

A grönlandi merülések sajátos hangulata abból adódik, hogy a felszínen is hó és fagy van, a jégbe vájt léken lemerülve pedig ott folytatódik ez a világ. Meglepő, de még itt is van élet, mert akadnak élőlények a felszín alatt.

A kicsit sem hétköznapi élményről készült szép filmben mindez látható- de érdekessége ellenére szerintem nem csinál mindenkinek kedvet a vacogtató jég alatti búvárkodáshoz.

Különös akcióban vettem részt egy merülés során az Adria mélyén.

Nyilván senkit nem lep meg az állítás, hogy jelentős részben a halászat miatt tűnnek el a tengerből az élőlények. Nem vagyok álszent, nem állítom, hogy soha ne ennék halat, de búvárkodás közben hálóban vergődő, még élő lényt látni mégiscsak más.

A horvát Adrián vagyunk épp, és az egyik hajós merülés után a parton hallottuk egy partról merülő búvártárstól, hogy a közelben hálóba gabalyodva látott egy csillagvizsgáló halat. Ez a fenéklakó az Adrián ritkán kerül a szem elé, így gyorsan megszületett a döntés: titkos  halmentő bevetésre indulunk!

A víz alatt könnyű odalopakodni a hálóhoz. Sajnos a csillagvizsgáló hal menthetetlennek látszott, rettentően bele volt gabalyodva, és túl nagy kárt nem akartunk okozni a háló szétdarabolásával. De azért két tintahalat csak kimentettünk egy kis munkával. Abban csak reménykedni lehet, hogy nem kerülnek a hálóba újra...

Nem mondom, hogy ne lehetne belekötni ebbe a titkos halszabadításba, de akkor se bánom, S azt hiszem, most egy darabig inkább nem eszem halat: inkább a tengerben tanulmányozom őket, nem a tányéron.

Ilyen izgalmasak lehetnek a máltai roncsok, barlangok és zátonyok.

Nemrég írtam a legjobb nyári búvár úti célokról, és sok érvet hoztam fel egy máltai utazás mellett. Ám minden szónál többet mond pár ütős kép, jó videót. Így aztán amikor néhány napja rábukkantam két jó összeállításra, nem is volt kérdés, hogy megosztom ezeket.

Természetesen kell rutin ahhoz, hogy valaki igazán élvezni tudja a mélyebben nyugvó roncsokat, de ez a világ sok pontjáról elmondható. Nem feltétlenül kell technikai búvárnak lenni ahhoz, hogy élvezzük a máltai búvárkodást, de tény, számukra még több lehetőség van itt az izgalmas merülésekre. Kedvcsinálónak mindenesetre nagyon jó ez a két szép, ám pörgős rövidfilm.

(Megjegyzendő, a régebbin még látható az Azúr ablak sziklahídja, ami a közelmúltban omlott össze- de ettől még a víz alatti látványosságok vonzereje mit sem csökkent.)

Ókori romokat és roncsokat vizsgáltak a régészek a görög sziget közelében.

Az embernek olyan érzése van, hogy görög vizekben szinte bármelyik ponton van esély ókori roncsok megtalálására. Én magam is merültem már amforamezőnél Kréta mellett, szóval tudom, milyen izgalmas élmény egy olyan helyen nézelődni, ahol két évezrede süllyedt el egy hajó- hát az még mennyire különleges lehet, amikor valaki az első ember lehet ennyi idő után a roncsnál!

Idén májusban Délosz szigete mellett több ponton is vizsgálódtak a szakemberek. Egyrészt az egykori kikötő maradványainál merültek, a hullámtörőt vizsgálták meg alaposabban.

A sziget az időszámításunk előtt egy évszázaddal fontos állomása volt a földközi-tengeri kereskedelemnek, így a kikötő védelmére is figyelmet fordítottak. A 160 méter hosszú és 40 méter széles hullámtörő igazán komoly építmény volt. Az építés pontos időpontját eddig még nem sikerült meghatározni.

Három, az időszámításunk előttről származó roncsnál merültek a búvárrégészek, és számos amforát találtak. Ezekben nyugatról származó olajat és bort szállítottak. A kormeghatározás után többet tudnak majd a déloszi kereskedelemről, hiszen a korábbi leletekből nyert információkkal kiegészülve megtudhatják, melyik időszakban honnan és mit szállítottak ebbe a kikötőbe. 

A feltárást a görög régészeti hatóság és francia partnerük végzi, és természetesen visszatérnek még, hogy tovább vizsgálódjanak a sziget vizeiben.

Hát így néz ki, amikor a valóságban elkezd búvárt kergetni egy cápa.

Az már elég régen közismert, hogy a víz alá merülő emberek közül messze azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik szigonnyal vadásznak. A kilőtt halak vergődése, a szivárgó vér olyan a cápák számára, mint egy felhívás keringőre. 

A most közzé tett felvétel pont ugyanilyen esetről szól: a búvár és társa a felszín közelében úszva veszi észre a cápát, ami eleinte a búvár mellett lógó hal miatt támadhatott, de az ember lábát is megsebezte. 

Mivel ez nem hollywoodi rémfilm, a búvárok ki tudtak evickélni a csónakhoz. El tudom képzelni, milyen rettentően hosszúnak tűnt az a pár perc, amíg biztonságba jutottak. Ám az is kiderül a filmből, hogy szükség volt a társra a segítséghez a vízben, majd az ellátáshoz a hajón. Aki magányosan indul vadászni, minden szempontból túl nagy kockázatot vállal.

A sérült búvár annyit kommentált: az eset végződhetett volna rosszabbul is. Ehhez én sem tudok mást hozzá tenni...

Egy asztronauta által rajzolt térkép vezetett nagy felfedezéshez.

Néhány hete izgalmas roncsról készített filmet mutatott be a Discovery Channel. A Cooper's Treasure arról szól, hogy egy Darrell Miklos nevű roncsvadász hogy próbálja felkutatni a Karib-tenger mélyén nyugvó hajókat. Az egyik epizódban egy feltehetően Kolumbusz Kristóf korából származó horgonyra bukkantak- de hogy miért pont ott kutakodtak, annak különös oka volt.

Az amerikai űrkutatás hőskorának jól ismert arca volt Gordon Cooper, aki a havanas években 122 órás űrrepülésével rekordot állított fel. Már akkor sem csak a tudomány motiválta az expedíciókat: vélhetően titkos nukleáris bázisokra próbált bukkanni a megfigyelések során. (Az ötlet egyébként bevált, csak manapság már műholdak készítik a nagy felbontású felvételeket a Föld minden pontjáról.)

Coopert viszont nem csak a katonai célpontok érdekelték. Végigfotózta küldetése közben a Karib-tenger déli részét, mert kíváncsi volt rá, az égből esetleg felfedezhetőek-e még nem ismert roncslelőhelyek. A képek alapján pedig egy olyan "kincstérképet" rajzolt, amin az általa esélyesnek gondolt pontokat bejelölte. Ezt a térképet osztotta meg az űrhajós 2004-es halála előtt barátjával, Darrell Miklossal. 

Utóbbi pedig neki is vágott a helyszíni kutatásnak. A logikája egyszerű: ha valahol van egy horgony, ott lennie kell egy roncsnak, és ahol roncs van, ott lehet kincs is. De nem csak kincsvadász van az expedícióban, régészt is felkértek a munkára. Szükség is van a szakértelemre, hiszen ők tudják megállapítani, tulajdonképpen mit is találtak.

Egy két tonnás horgony lett a "zsákmány" Turks és Caicos közelében, ami kialakítása alapján egy 300 tonnás spanyol hajóé lehetett. Ez már mindenképpen jó jel volt, emellett pedig találtak olyan edényeket is, amik abból a korszakból származtak. A helyszín megegyezik azzal, amit egy spanyol feldező, Vicente Pinzon írt le hajótörésük történetében.

Pinzon jelentős alakja a korai spanyol expedícióknak. Ő volt a Nina kapitánya, azé a hajóé, ami Kolumbusz flottájának részeként 1492-ben eljutott Amerikába. Később Pinzon újból visszatért az Újvilágba, ezúttal a mai Brazília környékére, illetve az Amazonashoz jutott el. 1500 tavaszán Haitin találkozott az akkor éppen expedíción levő Kolumbusszal és mesélt neki felfedezéseiről. Utána indult volna Pinzon vissza Spanyolországba, ám júliusban egy hurrikánban két hajója odaveszett Turks és Caicos mellett.

Miklos és társai hisznek benne, ezek nyomára bukkantak Gordon Cooper térképének köszönhetően- és természetesen folytatják a merüléseket azokon a pontokon, amit még bejelölt. 

Egy szál bikiniben merült alá egy lány Izlandon.

A Silfra nevű hely Izland egyik legkülönlegesebb pontjára. Már azért is különleges, mert roppant tiszta édesvíz tölt ki ott egy hasadékot, tehát az itt merülő búvárok számára nagyon látványos hely. De igazán attól speciális, hogy itt találkozik az amerikai és európai közetlemez, tehát geológiai értelemben két kontinenstől karnyújtásnyira lehet úszkálni.

Jönnek is vendégek szép számmal, akik kíváncsiak erre az egészen extrém pontjára a nagyvilágnak. Kiki Bosch szabadtüdős búvár is egy közülük, csak ő nem vacakolt túl sokat a búvárruhával: bikiniben merült le. Mindez azért nagy teljesítmény, mert a víz itt frissítően hűvös, kellemes két fokos... Le a kalappal előtte!

Tongán készített lenyűgöző fotósorozatot egy ausztrál alkotó.

A Csendes-óceánban található szigetország híres arról, hogy az év bizonyos szakában nagy számban jelennek meg ott a púpos bálnák. A nyílt tengeren úszkáló hatalmas emlősöket pedig mostanság egyre többen szeretnék szemtől szemben látni.

Mint Jem Cresswell elmondta, nem egyszerű a fotózásuk. Kis csónakkal mennek ki a bálnákhoz, és egészen óvatosan ereszkednek a vízbe, hogy ne riasszák el őket. Légzőkészülékkel nem is lehet itt merülni- ha a bálnák is érdeklődőek, akkor közelebb jönnek és készülhetnek is a látványos fotók.

Persze ez még így is nehéz feladat, ezeket a képeket több szezon alatt készült tízezer(!) felvételből választotta ki Jem. Ám kétségtelen, az eredmény megérte a befektetett erőfeszítéseket.

A fotók készítéséről látványos videót is készítettek, ami jól érzékelteti, hogy is néz ki egy tongai bálnás expedíció. Óriási élmény lehet, óriási élőlényekkel...

Egy csalizott cápa harapott meg egy búvárt Floridában.

Az Emerald Charters fedélzetéről adtak le vészjelzést pár napja, mert a hajó kapitánya, Randall Jordan megsérült egy merülés során. Hivatalosan "tengeri élőlény" okozta sérülést jelentettek, de mindenki sejtette, cápáról lehetett szó.

Jordan ugyanis hosszú évek óta vezet már cápás merüléseket Florida környékén, rutinja van abban, hogy kézből adja oda a csalit az állatoknak. Valószínűleg az egyik cápa reagált váratlan módon, az okozta a balesetet. A férfi élete nem forgott veszélyben, de a kezén súlyosan megsérült, azonnal megműtötték.

Florida államban érdekes jogi helyzet van, ugyanis az állam vizeiben 2001 óta tilos cápákat etetni, ám pár kilométerre a parttól, a szövetségi felügyelet álló részen már szabad. Jordant 2015-ben bírságolták meg, amikor nem távolodott el eléggé a parttól, így hivatalosan floridai vizekben etette a cápákat- pont ugyanazt tette, mint minden más merülésen, csak ezúttal tévesen határozta meg a pozícióját. 

A cápatámadások szakértője, George Burgess szerint egy ilyen harapás, ami etetéses merülésen történik, provokált támadásnak számít. Ez ugyanis nem normális helyzet a ragadozók számára sem, amik teljesen lázba jönnek a csalitól. Az iparágban dolgozók ugyan szeretik azt kommunikálni, hogy a cápaetetéses merülés tökéletesen biztonságos, de bizony előfordult már ilyen során sérülés. 2011-ben például a híres Jim Abernethy került kórházba hasonló harapás során, aki számtalan ilyen túrát vezetett. Ha úgy nézzük, tényleg ritka az ilyen baleset a merülések számához képest- ám nem is elképzelhetetlen.

Ha valaki látni szeretné, hogy is néz ki egy cápás merülés az Emerald Charter búváraként, annak érdemes megnézni ezt a meglehetősen mozgalmas videót, ahol karnyújtásnyira úszkálnak a ragadozók a vendégektől. Ehhez képest meglepő, milyen elenyésző számban történnek balesetek...